Reaktor

Ahmed al-Sharaa, Szíria új elnöke korántsem vállalt magára könnyű feladatot. Tavaly decemberben Bassár el-Aszad rezsimjének megdöntése bizonyulhatott a legkönnyebb lépésnek. Miután elfoglalták Damaszkuszt, és hivatalosan is kinevezték az ország új vezetőjének, al-Sharaa számára gyorsan világossá vált, hogy a legnagyobb kihívások még csak ezután következnek.

Szíria egy messze nem egységes ország. Az ország területének nagy része nem az új kormány ellenőrzése alatt áll. A központi hatalom megszilárdítása mellett komoly politikai, társadalmi és gazdasági problémákkal küzd a romokban heverő ország. Az új vezetés előtt három súlyos, egymással is összefüggő kérdés áll:

Az elmúlt időkben a helyzet mindhárom térségben fontos fordulatokat hozott – voltak bíztató, de aggodalomra okot adó fejlemények is.

(Kép forrása: Alma Research and Education Center)

Alavita lázadás és a tengerparti régió válsága

Szíria tengerparti régiója az alavita kisebbség otthona. Ez a közösség nemcsak kulturálisan, hanem politikailag is fontos: az Aszad család is alavita származású és a rezsim főként ebből a csoportból toborozta a hadsereg és a titkosszolgálat tagjait.

Fegyveres összecsapások Dzsablában

Március 6-án a bukott Aszad-rezsimhez hű fegyveresek rajtaütést hajtottak végre az állami biztonsági erők ellen a tengerparti Dzsabla városában. A támadást követően a kormány gyorsan reagált: jelentős számú kormánypárti egységet vezényeltek a térségbe, hogy leverjék a kialakuló asszadista lázadást.

Beszámolók szerint több ezer kormánykatona – köztük olyan fegyveresek is, akik nem álltak teljes mértékben az állam irányítása alatt – vonult a térségbe. Az összecsapások véres szektariánus vérontássá fajultak, amelyben több száz civil vesztette életét. A nemzetközi közösség egyöntetűen elítélte az eseményeket, amelyeket megtorló támadásnak tartanak.

(Kép forrása: Arab News)

Március 10-én a szíriai kormány bejelentette a hadművelet befejezését és közölték, hogy sikeresen felszámolták a „korábbi rezsim maradványait”. Ahmed al-Sharaa elnök független vizsgálatot rendelt el a civilek elleni gyilkosságok kivizsgálására, és megígérte, hogy minden felelőst megbüntetnek.

Noha a vérengzés nem jelent közvetlen fenyegetést az új kormány hatalmára jól mutatja, hogy al-Sharaanak számos kihívása mellett egy fegyveres ellenzéki mozgalommal is szembe kell majd néznie.

A kudarc az új damaszkuszi vezetés, mint a mérsékelt, moderált kormány hitelességét jelentősen rontotta és megmutatta, hogy a kormány a saját támogatói felett sem gyakorol hatalmat. Az atrocitások késleltethetik a Szíriát sújtó nemzetközi szankciók feloldására irányuló erőfeszítéseket.

Kurdok

Északkelet-Szíriában a kulcsszereplő a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Erők vagy SDF. A szíriai polgárháború során az SDF képes volt egy de facto államot létrehozni az általa ellenőrzött területen Szíria északi és keleti részén. Az SDF az Egyesült Államok kulcsfontosságú szövetségese volt az Iszlám Állam elleni harcban, és közel 2000 amerikai katona még mindig a helyszínen van Szíriában a kurdok támogatása érdekében.

A központi kormány az SDF között megkezdődtek a tárgyalások, és végül március 10-én Ahmed al-Sharaa elnök és Mazloum Abdi, az SDF parancsnoka nyolcpontos megállapodást írt alá. Ebben az SDF többek között beleegyezett, hogy polgári és katonai intézményeit - beleértve a határkapukat, repülőtereket, olaj- és gázmezőket - az év végéig teljes mértékben integrálja az új szíriai államba.

(Kép forrása: Enab Balada)

A megállapodásban azt is rögzítették, hogy a kurd közösség a szír állam része, és az állam garantálja állampolgárságukat és minden alkotmányos jogukat. Minden szíri számára garantálják a politikai képviselethez és az állami intézményekben való részvételhez való jogot. Emellett az ellenségeskedés teljes beszüntetésére kerül sor, és az SDF támogatni fogja a szíri államot a terrorizmus és az ország biztonságát fenyegető erők elleni küzdelemben.

A kurdok tárgyalási pozíciói jelentősen romlottak, különösen az SDF-nek nyújtott amerikai támogatás jövőjével és az USA katonai jelenlétével kapcsolatos bizonytalanságok miatt. Az SDF abban reménykedik, hogy a megállapodás következtében megszűnik a Törökországgal és a térségben található törökök által támogatott erőkkel való konfliktus. Erre az adhat okot, hogy az új szíriai kormány szoros kapcsolatokat ápol Törökországgal.

Bár a kormány és az SDF között létrejött egyezség az első lépés egy hosszú folyamatban. Számos kérdés továbbra is nyitva maradt: egyelőre nem világos, hogy hogyan olvasztják be az SDF által irányított intézményeket az új szíri államba. A kormány számára vonzó, hogy olyan stratégiai jelentőségű létesítmények, mint a repülőterek, valamint az olaj- és gázmezők, ismét központi ellenőrzés alá kerülnek. Komoly kihívást jelent majd az Iszlám Állam több ezer harcosát őrző börtönök sorsa, melyek jelenleg az SDF irányítása alatt állnak.

(Kép forrása: Stratfor)

A megállapodás híre örömünnepet váltott ki: Damaszkuszban sokan úgy üdvözölték a lépést, mint az ország újraegyesítésének kezdetét. Északkelet-Szíriában, a kurdok által ellenőrzött városokban is pozitívan fogadták az egyezséget, bízva abban, hogy ez biztosíthatja a közösségük jogainak elismerését.

Az SDF szerint

"A megállapodás alapot teremt egy modern köztársaság létrehozásához, amely valóban megfelel a szíriai nép vágyainak és reményeinek."

Drúzok

Délen az Al-Suwayda kormányzóságban a drúz kisebbségi milíciák annak ellenére, hogy szoros kapcsolatot ápolnak az új kormánnyal, megtartották autonómiájukat, és nem hajlandóak letenni a fegyvert. Március elején Damaszkusz egyik drúzok lakta külvárosában zavargások törtek ki és ismeretlen fegyveresek megölték a kormány biztonsági erőinek egy tagját.

(Kép forrása: Nathan Ruser)

Itt is külső hatalmak gyakorolnak befolyást. Aszad bukása után Izrael megszállta és jelentős szír területeket foglalt el a Golán-fennsíkon. Az izraeli kormány szerint a beavatkozásra nem csak a saját biztonságuk érdekében, hanem Szíria drúz lakosságának védelme miatt is szükség volt.

Egyesek szerint a szíri kormány és a drúz vezetők között megállapodás születhet, hogy a drúzokat is integrálják a szír államba, ami az SDF-ekkel kötött megállapodás után újabb jelentős lökést adna a kormánynak.

Pénteken Thaiföldön és Mianmarban egy 7,7-es erősségű földrengést észleltek, amelynek utórengései közül egy 6,4-es erősségűt is regisztráltak. A rengés epicentruma Mianmarban, a második legnépesebb városában Mandalayban és Naypyidaw közelében helyezkedett el, nagyjából 10 kilométeres mélységben. A médiában főként Thaiföld fővárosában végzett pusztításról kaptunk híreket, azonban a legsúlyosabb károk a már egyébként is hátrányos helyzetben lévő Mianmart érintették, ahol a halálozások száma már ezer fölötti.  

A rengés ereje akkora volt, hogy szakértők szerint az esemény során felszabadult energia körülbelül 334 atombomba erejével volt egyenértékű. Jess Phoenix geológus szerint a földmozgások még hónapokig folytatódhatnak, mivel az indiai tektonikus lemez továbbra is ütközik az eurázsiai lemezzel Mianmar alatt.

A pénteki földrengés epicentruma. Kép forrása: BBC

A földrengés által leginkább sújtott területek közé tartozik Mianmar Shan állama, ahol a legtöbb halálesetet és kárt jelentették. A hegyvidéki régiókban a földcsuszamlások tovább súlyosbították a helyzetet, és sok kisebb település teljesen elzáródott a külvilágtól. Thaiföld északi része is megrázkódott, de ott a kár mértéke mérsékeltebb volt, köszönhetően az infrastruktúra jobb állapotának és a hatékonyabb vészhelyzeti reagálásnak.

Mianmar esetében a földrengés a lehető legrosszabbkor jött, hiszen az ország már négy éve polgárháborúban áll a katonai junta és a felkelő csoportok között. A konfliktus miatt az ország infrastruktúrája gyenge, a mentési műveletek szervezetlenek, és a lakosság számos területen nem jut hozzá alapvető segítséghez. A kommunikációs hálózatok sérülése miatt az információk áramlása akadozik, így a nemzetközi közösség számára is nehéz felmérni a valódi károkat. A helyi hatóságok legalább ezer halálos áldozatról számoltak be, de a pesszimista becslések szerint ez a szám akár a tízezret is meghaladhatja.

A nemzetközi közösség számos segélyszervezetet mozgósított, hogy támogassák a mentési erőfeszítéseket, de Mianmar esetében a politikai helyzet akadályozza a gyors segítségnyújtást, azonban a katasztrófa súlyosságát észlelve kinyitotta a kapukat a segítőcsapatoknak. Az egyik első segítség Kína Yunnan provinciájából érkezett, a 37 fős mentőcsapattal. Oroszország egy 120 fős csapatot indított útnak, míg India segélyszállítmányt és orvosi csapatot biztosított. Vasárnap további segítők érkezése várható Malajziából és Donald Trump is ígért egy 5 millió dolláros újjáépítési segélyt.

Thaiföldön a hatóságok gyorsan reagáltak, evakuálták a veszélyeztetett területeket, és segélyszállítmányokat küldtek az érintett régiókba, így szombat reggelre a halálozási szám megállt 6-ban, de 101 embert nyilvánítottak eddig eltűntnek. A földrengés Thaiföldön leginkább az épülő magasépítésű apartmanokat érintette.

A katasztrófáról készült képek és videók sokkoló képet festenek a romokról, az összeomlott épületekről és az utcákon rekedt emberekről. Válogatott képsorozatunkban megmutatjuk mekkora egy 7.7-es földrengés pusztító ereje.

Képsorozat:

1. A kevésbé érintett Thaiföldön a két épületet összekötő híd látszólag nem volt földrengésbiztos. Kép forrása: CNN

2. Előtte és utána kép a mianmari műemlékről(1), thai templom, ami már nem lesz helyreállítva(2). Képek forrása: X

3. Épület romok a két országban (1. Mianmar, 2. Thaiföld). Képek forrása: X

4. A kínai Yunnan provincia segítőcsapata. Kép forrása: CNN

A képsorozatból láthattuk mekkora pusztítást tud végezni még egy fejlettebb infrastruktúrával rendelkező országban is, mint Thaiföld egy 7.7-es földrengés, ez a polgárháborúval sújtott Mianmarra pedig hatványozottan igaz. A nemzetközi közösség segítsége érkezik, és napról napra mentenek ki embereket a romok alól. Remélhetőleg Mianmar megkapja az újjáépítési támogatást és segít a katasztrófa utáni helyzet rendezésében.

Jeffrey Goldberg, a The Atlantic főszerkesztője épp egy szokásos márciusi reggelen görgette végig Signal-üzeneteit, amikor megdöbbenve látta: Michael Waltz, Donald Trump amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója véletlenül bevette csetszobába, ahol vezető amerikai kormánytagok egy közelgő amerikai katonai akció részleteit egyzetették. A támadás a jemeni húszik ellen készülődött, és bevetési időpontokat, illetve amerikai hadászati eszközök neveit is tartalmazta. A történet gyorsan bejárta a médiát, tiktok videók és mémek terjedtek az interneten a nemzetbiztonsági baklövésről.

Az üzenetváltás emellett nyíltan számolt a média „felkészítéséről” és az elkerülhetetlen politikai lecsapódásról. Bár elsőre a The Atlantic főszerkesztője, csupán dezinformációs, AI generálta félrevezetésnek vélte először a csetfolyamot, de mikor az üzeneteknek megfelelő időben elkezdtek hullani a bombák március 15-án Jemenben, gyorsan egyértelművé vált a helyzet. Az eset súlyos nemzetbiztonsági kérdésekre hívja fel a figyelmet, de emlékeztet minket arra is, hogy milyen fontos szerepet játszik a független sajtó a hatalom ellenőrzésében – még a digitális káosz idején is.

Számos a történteket boncolgató cikk született a témában, és az incidens kiderülése után megindultak a szenátusi meghallgatások is Washingtonban az ügy kapcsán. Mégis, megéri elidőzni a kérdésen, hogy hogyan fogja, sőt hogyan alakította át a technológia a politikai hatalom működését, sebezhetőségét, és egy földrésszel távolabbról milyen figyelmeztető üzenetet hordoz magában számunkra az eset.

Bár John Ratcliffe, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója kiemelte a szenátusi meghallgatáson, hogy a Signal minden ott dolgozó gépére le van telepítve, és ezt javasolják elsődleges cset csatornaként, mégsem elég kielégítő a magyarázat. Amikor ennyire könnyű elhibázni egy kommunikációs csatorna létrehozását, és ennyire nehéz biztosítani a figyelmetlenségből adódó problémák elkerülését, felmerül a kérdés, hogy biztosan elég elővigyázatosak vagyunk-e, hogy miről mit osztunk meg hol és kivel. Az ilyen jellegű kommunikációra pontosan ezért létesítettek titkosított csatornákat, és preferált a személyes, élőben való döntéshozatal, hogy elkerülhetők legyenek a hasonló esetek. A csoport tagjai közül többen külföldön tartózkodtak a csoport létrehozása (március 11.) és a jemeni támadás (15-e) közötti időszakban, így ha csak egyiküknek ellopták és feltörték volna a telefonját, már hatalmas nemzetbiztonsági problémákat okozott volna. Ahogy Nathalie Loiseau, európai parlamenti képviselő fogalmazott, „nincs értelme tovább kémkedni” amerikai katonai tervek után, és megkérdőjelezhető Washington képessége az információk titokban tartására.

A történtek számunkra legrelevánsabb mellékszála, hogy hogyan gondolkodnak rólunk a szövetségeseink, és hogy tisztán látjuk, hogy négyszemközt milyen beszélgetések folyhatnak le. A csetbeszélgetés megjegyzései sokatmondóak: “I am not sure the president is aware how inconsistent this [jemeni húszik elleni önálló katonai támadás – szerk.] is with his message on Europe right now.” vagy “From a messaging standpoint we absolutely ad this to of horribles on why the Europeans must invest in their defense.”, “I just hate bailing Europe out again.” és “I fully share your loathing of European free-loading. It’s PATHETIC.” Az igazán súlyos kérdés tehát számunkra nem is az, hogy miként lett egy újságíró akaratlan tanúja egy katonai akció előkészületeinek, hanem hogy mit árul el mindez az Egyesült Államok jelenlegi hozzáállásáról – hozzánk, európai szövetségeseihez. Ezek nem hivatalos nyilatkozatok – de éppen ezért talán még árulkodóbbak. A nyers vélemények azt mutatják, hogy mennyire mély az irritáció az amerikai jobboldal egy részén az európai szövetségesekkel szemben, különösen a védelmi kiadások terén.

A kiszivárgott üzenetek után európai diplomaták ugyan hivatalosan nem kommentálták az esetet, de a háttérben sokan megerősítették: a bizalom megingott. A brit volt védelmi miniszter emlékeztetett, hogy a jemeni húszik elleni hadműveletekben „a britek az elsők között cselekedtek”, és elege van abból, hogy Washington egyes körei másképp emlékeznek. A vita már nem csak arról szól, hogy hogyan reagáljunk a kihívásokra – hanem arról, hogy egyáltalán van-e még közös stratégiai alap. Ahogy a Foreign Affairs elemzése fogalmaz: „A transzatlanti szövetség sok vihart túlélt az elmúlt nyolcvan évben, de ez most másnak tűnik. A korábbi krízisek középpontjában mindig egy külső fenyegetés állt – most viszont belülről jön a bizonytalanság. Egyre többen teszik fel a kérdést: vajon az Egyesült Államok még mindig elkötelezett Európa biztonsága iránt?”

Ez a kérdés már egészen gyakorlati. Mert ha a katonai döntések PR-logika szerint születnek, és ha az európai partnerekről a bizalmas csoportokban ilyen hangnemben beszélnek, akkor előbb-utóbb Európának is újra kell gondolnia a saját biztonságpolitikáját, és hogy kire miben számíthat. Nem azért, mert Amerika elfordult – hanem mert lehet, hogy már régóta másfelé néz.

Már Donald Trump 2025.januári beiktatását megelőzően lehetséges, a világkereskedelmet potenciálisan értintő intézkedésekről cikkeztek a világsajtóban. Trump elnök második ciklusának első heteiben a várakozásoknak megfelelően a fennálló nemzetközi kereskedelmi viszonyokra nézve radikális lépéseket jelentett be, melyek bizonytalanságban tartják az Egyesült Államok szövetségeseit és a fennálló gazdasági világrend minden szereplőjét. Ebben a cikkben arra keresem a választ, hogy nekünk, magyaroknak és az Európai Unió polgárainak érdemes-e aggódnunk a Trump-féle kereskedelempolitika miatt.

Az első ciklus vámintézkedései

Donald Trump először 2017-ben költözött be a Fehér Házba, ahonnan azonnal megkezdte az ’America first’ elven kialakított gazdaságpolitikai irányelveinek megvalósítását. Célja volt az amerikai ipar védelme és a kedvezőtlen külkereskedelmi mérleg javítása. Ennek elérése érdekében hosszú politikai üzengetések után 2018-ban 25%-os büntetővámokat vezetett be Kína ellen nagyjából 250 milliárd dollárnyi árura. Erre válaszul Kína is viszonozta a vámtételeket. Trump főként a technológiai szektort, az alapanyaggyártást (acél, alumínium), illetve a mezőgazdaságot célozta, de a várt pozitív hatások elmaradtak. A valóságban az amerikai mezőgazdaság súlyos visszaesése volt tapasztalható, példaként említhető a szójaexport drasztikus visszaesése. Az USA gazdasági megerősödése helyett már rövid távon is a globális piacok destabilizálódása volt jellemző a kölcsönös vámemelések következtében.

Donald Trump a Kína ellen irányuló vámintézkedésekről szóló döntés aláírását követően

A kedvezőtlen folyamatok, illetve a COVID-19 világjárvány kirobbanása miatt 2020-ban sor került az ún. ’phase one’ megállapodásra, amiben Kína vállalta, hogy növeli bizonyos amerikai termékcsoportok importját, cserébe pedig Trump ideiglenesen felfüggesztette a további vámtételek kivetését kínai termékekre. Fontos kiemelni azonban, hogy járvány miatt a megállapodás számos eleme nem valósulhatott meg a megbeszéléseknek megfelelően.

Donald Trump elnökségének első ciklusa alatt nem csak Kínával került konfliktusba a kereskedelem témakörében, az Egyesült Államok és a közeli szövetségesének tekintett Európai Unió, valamint két szomszédos állama, Mexikó és Kanada között is feszültség alakult ki. Trump az EU-val szemben 2018-ban acél-és alumíniumvámokat vetett ki, a szomszédos országokkal szemben pedig általános vámokat illető vitába keveredett. Mindezek ismeretében azt gondolhatnánk, hogy az amerikai elnök második elnöki ciklusában más megközelítést alkalmaz a kereskedelmi kérdésekben, ez azonban korántsem igaz; Donald Trump a vámháború folytatása mellett tette le a voksát.

A második ciklus első hetei

2025. januárjában az amerikai elnök vásárlási ajánlatot tett Grönlandra, kormányzónak nevezte Kanada miniszterelnökét és javasolta, hogy 51. államként csatlakozzanak az Egyesült Államokhoz, de mindezek kevésbé zavarták meg a világgazdaságot, mint azok a kijelentései, amelyeket a NATO jövőjéről vagy éppen az amerikai gazdaság radikális átalakításáról tett. Az elnök vámintézkedéseket jelentett be Kanadával és Mexikóval szemben is, utóbbi esetében azokat az illegális bevándorlás Mexikón belüli megfékezéséhez kötötte. Az Európai Unióval szemben is különböző vámtételek bevezetéséről beszélt Trump, melyek közül az autóimportra vonatkozó ígéreteit már be is váltotta. Ennek megfelelően 2025. árpilis 2-tól az Európai Unióból importált autókat 25%-os vám terheli, beleértve azokat a járműveket, melyeket amerikai vállalatok gyártanak az Európai Unió területén és innen kerülnek az Egyesült Államokba. Az EU komoly válaszlépések meghozatalát fontolja.

Donald Trump AI-generált képet posztolt magáról a közösségi médiában, melyen a kanadai zászló is látható

Trump további ígéretei közé tartozik olyan új vámok kivetése, melyek az Áfa-t alkalmazó országokat sújthatják. Az elnök ígérete szerint, az azokból az országokból érkező termékeket, melyek Áfa-t használó államokból érkeznek amerikai vámokkal fogja büntetni. Ha ezen ígéretét is beváltja az elnök, az EU országai rosszul járhatnak, hiszen az Unió országainak jelentős részében világviszonylatban magas Áfa-kulcsok vannak érvényben.

Várható fejlemények

Donald Trump elnöki magatartásából adódik, hogy a jövőre vonatkozó találgatások jellemzően nem válnak be, hiszen az elnök bizonyos esetekben saját döntéseit is visszavonja, vagy éppen letagadja nyilatkozatait – elég ha Zelenszkij lediktátorozására gondolunk. A bizonytalanság a legbiztosabban állítható fejlemény, amely a világgazdaságban és a világkereskedelemben várható, hiszen az elnök gazdaságpolitikai elképzelései szinte kivétel nélkül radikális, a fennálló gazdasági szerkezettel szembemenő törekvéseket takarnak.

Donald Trump, alelnöke JD Vance és az ukrán Zelenszkij elnök a Fehér Házban

Valószínűsíthető, hogy Trump elnökségének második ciklusában kiújul és kiszélesedik a vámháború Kínával, ennek következtében pedig a globális ellátási láncok 2018-hoz hasonló módon történő akadozása is várható. Azt, hogy az Egyesült Államok globális politikai és gazdasági céljai milyen irányba terelik a magyar és európai politikát és gazdaságot nem lehet kiszámolni, de a történelmi példák azt mutatják, hogy az instabil nemzetközi üzleti és  politikai közeg nem kedvez a gazdasági fellendülésnek és nem járul hozzá a hosszú távú prosperitáshoz sem.

Ebben az részben a Polip Egyesületről fogunk beszélgetni. Hogy hogyan jutottak el Mátraalmásról egészen a Social Impact Award Hungary díjátadójáig. Ebben lesz beszélgetőtársam, Hollós Balázs, aki a Polip kommunikációs igazgatója. Kezdjük is talán a legalapvetőbb kérdéssel. Hogyan foglalnád össze néhány mondatban, micsoda a Polip Egyesület?

A Polip Egyesület lényegében egy ifjúsági szervezet, ami 2019-ben pattant ki az első poliptábornak a szervezőinek az agyából. Ezt lényegében úgy kell elképzelni, hogy volt egy csapat politológus hallgató, akik úgy döntöttek, hogy az egyetemi keretek közül ki szeretnének lépni, és szakmai, illetve releváns tudást szeretnének szerezni a politika és a közélet területéről olyan emberektől, akiknek napi szinten ez a munkájuk.

Az első Polip-tábort 2019 tavaszán szerveztük meg, ahova néhány nagyobb nevet elhívtunk a magyar közéletből. Pár tíz emberrel beszélgetéseken és különböző játékokon vettek részt. Ez volt az első Polip-tábor, amely később átalakult és továbbfejlődött. Ebből lett a Polip Egyesület, amely ma már sokkal nagyobb repertoárt biztosít a fiatal érdeklődőknek. A célunk a Polipnál az, hogy a magyar közélet nívóját egy kicsit megemeljük, ha lehet így fogalmazni. A párbeszédet és a vitakultúrát szeretnénk népszerűsíteni a fiatalok, főként az egyetemisták körében, de emellett a végzős középiskolások és az egyetemet már elvégzett hallgatók számára is.

Nagy szeretettel várunk mindenkit a rendezvényeinkre és különböző programlehetőségeinkre. Nem célunk, hogy kizárjuk azokat, akik nincsenek benne a napi szintű politikában, vagy akik még csak most kezdenek el érdeklődni a közéleti és politikai kérdések iránt. Éppen ellenkezőleg: azt szeretnénk, ha mindenki számára nyitott lenne ez a lehetőség. Fontos számunkra, hogy a résztvevők megismerhessék a legrelevánsabb magyar közéleti és politikai szereplőket. Sőt, mára már kulturális arcokat is bemutatunk a rendezvényeinken.

Ha már programok, és említetted a repertoárt, akkor mik azok az események, amelyek most éppen a Polip Egyesület programkínálatát alkotják?

Jelenleg egy nagyon sűrű időszakot élünk, talán még soha nem zajlott ennyire intenzív munka az egyesületben. Mindenkinek megvan a maga feladata, és most már eljutottunk arra a szintre, hogy párhuzamosan több projekt is fut egymás mellett. Van egy táborunk, amely minden évben legalább egyszer, de inkább kétszer megrendezésre kerül. Ez a Polip-tábor, ahol egy szimulációs játék keretében az érdeklődők közéleti és politikai szereplők bőrébe bújhatnak.
Emellett rendszeresen szervezünk beszélgetéseket, ahová Magyarország legnagyobb közéleti neveit hívjuk meg. Az idei táborunk vendégei között szerepel például Kövér László, Gulyás Márton (Partizán) és Ruszin-Szendi Romulusz. Ők mind olyan aktuális szereplők, akik napi szinten jelen vannak a médiában, így velük izgalmas beszélgetésekre lehet számítani.
A táborban az első Polip-táborból megmaradt ügyességi és elméleti játékokat is megtartottuk, amelyek oldják a feszültséget a résztvevők között. Fontos számunkra, hogy az egész esemény ne csak szakmai vitákból és beszélgetésekből álljon, hanem egyben szórakoztató élményt is nyújtson. A célunk az is, hogy a fiatalok számára kapcsolódási pontot teremtsünk, hiszen mindannyian azért vesznek részt, mert valamilyen formában szeretnének közéleti és politikai kérdésekkel foglalkozni.

Az utóbbi időszakban nagy előrelépést jelentett számunkra, hogy az előző félévben elindítottuk az első képzésünket, ami egy régi vágyunk volt. Ez lehetőséget ad arra, hogy szakmaibb és részletesebb módon dolgozzunk fel egy-egy témát. Az első képzésünk az önkormányzatiság témájában zajlott, amely a vártnál is nagyobb érdeklődést váltott ki, és sokan eljöttek rá, amit ezúton is köszönünk nekik.
A képzés során az önkormányzatok működésében jártas szakértők tartottak előadásokat, többek között Vitézy Dávid és Márki-Zay Péter. Most pedig egy új képzést is elindítunk, amelynek a címe: Érdekérvényesítés és kommunikáció a közéletben. Ez egy lokális, de közéleti és civil területeket érintő oktatássorozat lesz, amelyben szó esik vitázásról, nyilvános beszédről, közösségi média menedzsmentről, finanszírozási kérdésekről, civil szervezetek működéséről és még sok másról. Jelenleg a tábor és a képzés a két fő fókuszunk, hiszen mindkettő nagyon aktuális. Ráadásul áprilisban tartjuk meg a jubileumi, tizedik Polip-tábort is.

Ezek mellett rendszeresen szervezünk egy estés rendezvényeket, amelyek mindenki számára ingyenesen és szabadon látogathatók. Az egyik legközelebbi ilyen esemény a Szamizdat nevű vitaest, amely mindig egy aktuális vagy vitát generáló témát jár körbe két szakértő részvételével. A következő alkalom március 26-án lesz, ahol Harmati Ferenc és Metz Rudolf vitázik a pártépítés és a mozgalmiság különbségeiről. A fő kérdés az lesz, hogy melyik hozhat nagyobb eredményeket a magyar közéletben, és melyiket érdemes választani azoknak, akik politikai irányítást szeretnének szerezni, vagy valamilyen ügyet kívánnak érvényesíteni.
A Szamizdat mellett van még egy másik eseménytípusunk, a Polipest. Ez egy tág fogalom, mivel lehet vita, kerekasztal-beszélgetés vagy más formátum is. A legutóbbi Polipestet a Tudatos Ifjúságért Alapítvánnyal közösen szerveztük, és arra törekedtünk, hogy az összes nagyobb pártot meghívjuk egy vitára, ahol elmondhatták, mit kínálnak a fiataloknak 2026-ra. Erre az eseményre körülbelül 200 ember látogatott el, ami jól mutatja az érdeklődést.
Korábban szerveztünk egy másik vitát is, amelyre Magyarország összes releváns ifjúsági szervezetét meghívtuk. Ha jól emlékszem, 11 ember volt a színpadon, és egy ifjúságpolitikai vitát folytattak. A Fidesztől kezdve az ellenzéki pártokon át a Mi Hazánkig mindenki képviseltette magát

Egy teljesen új kezdeményezésünk a Social Impact Award, amelyről már volt szó a bevezetőben. Nem tudom, hogy ezt később még érinteni fogjuk-e, de annyit mindenképp érdemes róla tudni, hogy idén már a Polip szervezésében valósul meg Magyarországon. Ez egy inkubációs program, amely lehetőséget ad arra, hogy mi is jobban betekintsünk a társadalmi vállalkozások és a vállalkozásfejlesztés világába. Emellett a Polip közössége is közelebb kerülhet ehhez a területhez. A verseny során kétszer 1500 eurót, valamint egy közönségdíjat lehet elnyerni. Mindenkit várunk, akinek van egy jó ötlete arra, hogyan lehetne jobbá tenni a világot egy fenntartható vállalkozás keretében. A jelentkezési időszak és a hozzá kapcsolódó események hamarosan elindulnak.
Jelenleg ezekkel a projektekkel foglalkozunk, de számos más kezdeményezés is párhuzamosan fut. Remélem, hogy semmit nem hagytam ki.

Most már látjuk, hogy pontosan mi is az a Polip, mivel foglalkozik, és milyen eseményeket szervez. De hogyan lesz valaki polipos? Te például hogyan csatlakoztál? Mennyire misztikus ez az egész szervezet? Ha jól láttam, a honlapon körülbelül 30 önkéntes szerepel különböző pozíciókban.

Jól láttad, nagyjából 30-an vagyunk az egyesületben. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanannyira aktívan dolgozik egy-egy programon, hanem azt, hogy mindenkinek megvan a saját területe, ahol részt vesz a munkában.
Nagyon sokan úgy kerülnek kapcsolatba velünk, hogy ellátogatnak egy eseményünkre, például a Poliptáborba, egy vitaestre vagy egy képzésre. Aki részt vesz ezeken, az már valamilyen szinten a közösség részévé válik, hiszen ezek a rendezvények nemcsak szakmai programokról szólnak, hanem arról is, hogy az emberek találkozzanak, beszélgessenek, és jól érezzék magukat.

Vannak, akik ennél is aktívabb szerepet vállalnak. Csatlakoznak például a Discord szerverünkre, ahol aktuális témákról lehet beszélgetni, vitázni, és jobban belelátni az egyesület működésébe. Ha pedig valaki rendszeresen ott van az eseményeinken, és látszik, hogy érdeklődik a szervezés iránt, akkor sokszor mi magunk kérdezzük meg, hogy lenne-e kedve aktívabban bekapcsolódni a háttérmunkákba.
Most dolgozunk egy támogatói közösség létrehozásán is. Ennek célja, hogy azok is segíthessenek minket, akik nem feltétlenül szeretnének szervezőként dolgozni, de fontosnak tartják a Polip munkáját. Havi vagy egyszeri anyagi támogatással lehet majd hozzájárulni az egyesület működéséhez. Ennek keretében tervezünk egy Polip-kártyát is, amely különböző partnereknél – például kávézókban, bárokban – kedvezményeket biztosítana a támogatóknak. A lényeg, hogy mindenki annyira kapcsolódik hozzánk, amennyire szeretne. Van, aki csak résztvevőként, van, aki szervezőként, és olyanok is, akik anyagilag támogatják a munkánkat.

Tök jól felvázoltuk így a tartalmat, és át is látjuk, de hát azért mégiscsak a külsőségek világában élünk. Így azért arra lennék kíváncsi, hogy mi az, ami látszódik a Polipból. Ha jól emlékszem – és nyugodtan javíts ki, ha tévedek –, talán az első komolyabb médiamegjelenésetek egy poliptáborból származó, pár másodperces videó volt. Amikor Magyar Pétert hívtátok meg vendégnek, és éppen, ha jól emlékszem, Dobrev Klárát minősítette, ha jól tudom, a plakátját. És akkor ez megjelent a közösségi médiában. Hogyan éltétek ezt meg? Ugye, mégiscsak ti egy politikával foglalkozó egyesület vagytok, ha már nem is konkrét pártpolitika, nem foglaltok álláspontot, de azért mégiscsak úgy nézett ki, hogy az első ilyen nagyon megjelenésetek egy konkrét politikai térben játszódó videó volt. Hogy éltétek ezt meg?

Nem tudom, hogy ez volt-e az első megjelenésünk a médiában, lehet, hogy igazad van. Van egy-egy alkalom, amikor néhány vendégünk meg szokta kérni, hogy hadd vegyék fel esetleg a beszélgetést. Magyar Péter esetében, illetve Gyurcsány Ferenc esetében volt arra lehetőségük, hogy live-olják az egész beszélgetést.
Ezt általában egyébként nem szoktuk mi preferálni, mert az egész beszélgetéseinknek az a lényege, hogy egy exkluzív élményt nyújtanak a fiataloknak. Tehát azzal, hogy nincsenek sajtókamerák és mikrofonok előtt ezek a politikusok vagy közéleti szereplők.

Ez azt is jelenti, hogy sokszor teljesen más narratívát, vagy kicsit más, érthetőbb, fiatalosabb vagy viccesebb narratívát alkalmaznak mondjuk ezekeken a beszélgetéseken, mint amúgy a médiában.
Ez szerintem egy olyan dolog, amit mindenképp érdemes kiemelni a poliprendezvények kapcsán. Ha eljön valaki, akkor az már csak azért is megéri, mert úgy találkozik a politikusokkal, ahogy amúgy a médiában, vagy mondjuk egy beszéd alkalmával biztosan nem fog. Tehát ez egy sokkal emberibb, személyesebb, és akár sokszor önkritikusabb álláspontot vesznek fel ezek a politikusok, ami tényleg teljesen egyedi élményt nyújt a résztvevőknek. Hiszen nem hiszem, hogy nagyon sok eset van rá, hogy például egy kormánypárti politikus önkritikát gyakoroljon, vagy akár egy ellenzéki politikus önkritikát gyakoroljon a médiában.
Ez már egy olyan élmény, ami miatt mindenképp érdemes ellátogatni a mi eseményeinkre.

A sajtómegjelenésekkel kapcsolatban elmondhatom, hogy minket már szinte mindennel vádoltak. Vádoltak azzal, hogy kormánypártiak vagyunk, vádoltak azzal, hogy ellenzékiek vagyunk. Szokott minden egyes esetben a tábor után fotózkodás és beszélgetés lenni a különböző meghívottakkal, tehát személyes beszélgetési lehetőség. Ezzel szoktak is élni rengetegen a résztvevők közül, és a meghívott vendégek is előszeretettel posztolják azt, hogy fiatalok körében, személyesen vagy nagyobb fiatalok tömege előtt beszélhetnek különböző általuk fontosnak ítélt kérdésekről. Ezért ők is szokták ezt posztolni a social médiában. Mi pedig nézzük a kommenteket, és előszeretettel mosolyogjuk meg, hogy tényleg, ha kormánypárti politikusok tesznek ki egy képet, akkor hirtelen fideszes kisgyerekek vagyunk, akik még nem nőttek fel a világhoz. Míg ha ellenzéki politikusok tesznek ki képeket, akkor meg már most a haldokló ellenzék gyermekei vagyunk, akik nem fognak létezni.

Szóval megkaptunk már tényleg mindent. Elmondhatom, hogy egyik sem igaz, és hogy egy egyszerű Google kereséssel erre, főleg úgy, hogy nagyon gyakran meg van jelölve ebben a Polipnak az oldala, elérhető lenne, és meg lehetne tekinteni, hogy ez nincs így. Nálunk tényleg mindenki megfordul, és pártpolitikától és világnézettől függetlenül nagyon gyakran odamegy mindenki fotózkodni a meghívott vendégekkel, mert pont ez a Polip közösség lényege. Mi nem csatározunk, nincsenek veszekedések pártpolitikai vagy politikai vagy közéleti kérdésekben, hanem maximum vitatkozunk, de azon kívül tudunk együtt szórakozni, jól érezni magunkat. És nincs az, amit mondjuk a magyar közéletben sajnos elég gyakran lehet tapasztalni, hogy olyan polarizált helyzet alakulna ki, ahol mondjuk nem szólnak egymáshoz az emberek, csak azért, mert mást gondolnak a világról.
Mi tudatában vagyunk annak, hogy a médiában megjelenő cikkek nyilván sokszor az egyik oldal, nyilván sokszor a másik oldal mellett fognak minket feltüntetni. Ez egyébként nem feltétlenül baj, én úgy gondolom, mert egy idő után, hogyha elég médiamegjelenést kap így a Polip, akkor az emberek talán megértik, hogy ez nem egyik oldal vagy másik oldal, hanem mi úgy vagyunk függetlenek, hogy mindkét oldal, mind a három, mind az összes oldal jelen van a rendezvényeinken, és ez így van rendjén. És ez nem azt jelenti, hogy mi finanszírozva, elköteleződve vagy függőségben lennénk bármelyiktől.
Ez azt jelenti, hogy mi megadjuk az összes oldalnak a lehetőséget arra, hogy kifejtse az álláspontját a fiatalok részére, és a fiatalok eldönthetik, hogy melyik tetszik nekik, melyik mellett tudnának elköteleződni a karrierjük, magánéletük vagy akár a következő szavazás során.

A médiamegjelenéseknek egyébként mi főleg az elsők körében örülni szoktunk, már csak azért, mert megemlítik a Polipot. Ez nekünk mindenképpen jó, mert terjed a hírünk, és most már egyébként törekszünk is arra, hogy egy évben nem túl sokszor, mert szeretnénk megtartani az exkluzivitás élményét. Viszont egyszer-egyszer csináljunk sajtónyilvános eseményeket. Ez a legutóbbi polipestünk például sajtónyilvános volt, és voltak is a sajtó képviselői. Készült is belőle tartalom, amit rengeteg helyről kaptunk vissza, hogy milyen jó lett és milyen érdekes lett. Úgyhogy megvan ennek is a maga helye. Nekünk szerintem nem szabad feltétlen azzal foglalkozni, hogy minket most melyik oldal mellé tesznek, hanem arra kell koncentrálni, hogy minél jobban őrizzük a függetlenségünket és a pártatlanságunkat a következő rendezvényeinken is.

Nem csak bizonyos résztvevők vettek titeket észre, hanem bizonyos szervezetek is. Social Impact Awardra szeretnék célozni. Erről kicsit bővebben tudsz mesélni, hogy hogyan nyertétek meg, mit kell tenni ahhoz, hogy ilyet nyerjen az ember, és mi most a feladatotok? Mi is a cél az egésszel?

A Social Impact Award igazából egy nemzetközi szervezet, ami már több tíz országban jelen van. Nem emlékszem a pontos számra, de többek között Magyarországon is már évek óta működik. A társadalmi vállalkozások inkubációjával és díjazásával foglalkozik. A társadalmi vállalkozás azt jelenti, hogy egy olyan fenntartható, pénzügyileg is fenntartható vállalkozást kell csinálni, vagy díjaznak, akik egyben tesznek azért, hogy valamilyen hatást érjenek el a társadalomban. Ez lehet például környezettudatosság, emberi jogok védelme, vagy a mi esetünkben az állampolgári aktivizmus növelése, a politikai polarizáció csökkentése, és a párbeszéd, vitakultúra fejlesztése.

Szóval a Polip beleillik ebbe a kategóriába, mivel egyrészt próbálunk pénzügyileg fenntarthatóak lenni. Ezt nyilván saját forrásokból próbáljuk elérni. Mivel csak saját finanszírozásunkra támaszkodhatunk, és a függetlenségünkből kiindulva, sokszor nehéz, de úgy gondoljuk, hogy hosszú távon megéri. Szerencsére már elég közel járunk ahhoz, hogy fenntarthatóvá váljon a Polip.
Másrészt pedig van egy társadalmi hatás, amit generálunk. A fiatalok körében elérünk változásokat, meg tudjuk szólaltatni a fiatalok hangját. Meg tudjuk határozni, hogy az egyetemisták, főként a városi vagy budapesti közeg mit gondol egy-egy témáról, mit preferálnak a közéletben. Mi arra is próbáljuk őket ösztönözni, hogy menjenek el szavazni, hallgassanak meg minden oldalt a politikai pártok között, és végül egy racionálisabb, tájékozott döntést hozzanak.

A Social Impact Award úgy működik, hogy van egy inkubációs időszak, ahol egy mentort kap az ember. Nyolc vagy tíz héten keresztül dolgozik a projektjén a mentora segítségével. Mi például a Polipon dolgoztunk, például azon, hogy hogyan lehetünk pénzügyileg fenntarthatóbbak.
Ezután van egy pitch, egy előadás, ahol a legjobb társadalmi vállalkozások bemutatják a projektjeiket. A zsűri általában különböző vállalkozások vezetőiből áll, például az SAP az egyik fő partnere a Social Impact Awardnak, így az SAP vezetői is jelen vannak a zsűriben. Néha bankok képviselői is ott vannak. Ez egy olyan esemény, ahol kapcsolatokat lehet építeni, és megismerkedni a társadalmi vállalkozások világával Magyarországon, megtudni, hogyan lehet létrehozni egy ilyet, és hogyan lehet hatékonyan működtetni.
A végén, ha a zsűri vagy a közönség, mert közönségdíj is van, úgy ítéli meg, hogy a projekted a legígéretesebb vagy legjobb, akkor egy 1500 eurós díjat nyersz. Tavaly a Polip számára ez nagyban hozzájárult a fenntarthatóságunkhoz és fejlődésünkhöz.

Innen is szeretnénk megköszönni ismét a Social Impact Award Hungary-nek, hogy sokat segítettek a szervezeti fejlődésünkben. Egyébként három díjazott van, akiknek lehetőségük lesz arra, hogy részt vegyenek a nemzetközi találkozón. Tavaly Németországban volt ez, ahol az összes ország győztese találkozott. Ott is lehet kapcsolatokat építeni, és egy nemzetközi szintű hálózatot kialakítani.
Mi például nemsokára egy eseményt szervezünk, ami az első nemzetközi eseményünk lesz angol nyelven. A téma a populizmus lesz, és a rendezvényen francia és magyar európai képviselők, szakértők is részt fognak venni. A téma főként az Európai Unióra vonatkozik. Az eseményre májusban kerül sor, bár még konkrét dátum nincs. Azt javaslom mindenkinek, hogy kövesse a Polip Instagram, Facebook és TikTok fiókjait, mert ott minden fontos információt megosztunk.

A Social Impact Award kapcsán még fontos kiemelni, amit már említettem korábban, hogy megkerestek minket azzal a lehetőséggel, hogy 2025-ben mi rendezzük a magyarországi eseményt. Nagyon izgatottan várjuk, mivel a nemzetközi szervezettel már volt egy megbeszélésünk, és sok munkába fog kerülni. Azonban mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél több embernek lehetősége legyen részt venni, leadni az ötletét, jelentkezni erre a versenyre, és megnyerni az 1500 eurós fődíjat.
Reméljük, hogy ez az ötlet valódi változást hozhat, akár a magyar, akár a nemzetközi, vagy akár a világtársadalomban. Sokszor egy-egy projekt, amit ide indítanak, valóban nemzetközi hatást is képes generálni, és az ilyen kezdeményezések a kezdő tőkével elindulva nagy dolgokat érhetnek el.

A magyar politika eléggé nagy csatatér, és ebben a csatatérben hogyan érzitek magatokat, mint független, de politikával foglalkozó egyesület? Mennyire támogat titeket a politika? A célotok a párbeszéd fenntartása és elősegítése, egyfajta kapcsolattartás. Nem gondolnám, hogy a mostani politikai helyzetben bárki is azt mondaná, hogy támogatja a párbeszéd fenntartását. Ti mennyire érzitek, hogy ez hátrány számotokra? Hogyan kezel titeket a politika?

Ez attól függ, hogy milyen eseményt szervez az ember. Vannak olyan témák, amelyeknél könnyebb elérni, hogy olyan politikusok vagy közéleti szereplők, akik például nagyon eltérően gondolkodnak a világról, leüljenek egymással. Az a legnehezebb, amikor például egy ifjúsági szervezet vitáján 11 embert kell meghívnunk, és mindenkinek megfelelő időpontot találni, hogy hajlandóak is leülni egymással. Az is kihívás, hogy a témákat, amiket érintünk, mindenki elfogadja, és szívesen megtárgyalja.
Ebben a tekintetben szerintem már nagyon nagy sikereket értünk el, hiszen Magyarországon példátlan, hogy egy szervezet ennyi politikai oldal képviselőit ülteti le rendszeresen egymással. Mi ebben tényleg erősek vagyunk. Ugyanakkor, mivel a magyar politikai helyzet valóban egy hatalmas csatatér, nem mindig könnyű olyan témát találni, ami mindenki számára megfelelő, és biztosítani számukra azt a komfortot, hogy szívesen jöjjenek el.
A legtöbbször segít, ha exkluzivitást és sajtónyilvánosságot kerülünk. A legtöbb politikai szereplő, ha a sajtó jelen van, nem hajlandó leülni és beszélgetni a másik oldallal. Azonban, ha nincs jelen kamera vagy mikrofon, és csak pár száz fiatal van ott, akkor a politikusok, akik a parlamentben gyakran támadják egymást, valójában képesek konstruktív párbeszédet folytatni. Sok esetben a közvetlen jelenlét nélkül, az emberek nyugodtabban és racionálisabban tudnak beszélgetni.

Ez a titok: a mi eseményeink többsége nem sajtónyilvános, így mindenki, aki részt vesz, komfortosabbnak érzi magát. Ez a fiataloknak és a vendégeknek is különleges élményt biztosít. Emellett próbáljuk mindenkit olyan témákban megszólítani, amiben ő szívesen leülne beszélgetni. Ez sokat segít abban, hogy valódi párbeszédet alakítsunk ki.

A politikában talán az egyensúly megtalálása a legnehezebb, és ti ebben a szférában mozogtok. Ahogy néztem a programjaitokat, azok nagyon sokszínűek, akár műfajban, akár terjedelemben. Van olyan programotok, ami komoly beszélgetés, komoly vita, akár aktuális témáról, akár politikai filozófiáról. Máskor pedig vannak olyan események, amelyek különböző játékok. Hogyan találjátok meg ezt az egyensúlyt? Mi segít abban, hogy például egy ilyen paródia, vagy egy táborban való politikai szereplői interakciók ne menjenek át paródiába? Hogyan biztosítjátok, hogy komolyan figyeljenek egymásra, és ne vicceljék el a komoly vitákat?

Ez valóban nem egyszerű. Nagyon fontos, hogy minden eseménynek meglegyen a saját stílusa és célja. Az egyensúly megtalálása az egyik legnehezebb feladat. Egyes programok komoly politikai vitákat igényelnek, ahol minden résztvevő komolyan veszi a témát és a másik véleményét is tisztelettel kezeli. Máskor pedig inkább laza, interaktívabb programokat szervezünk, ahol a cél inkább a szórakoztatás és az élményszerzés, nem pedig a politikai diskurzus.

A legfontosabb, hogy mindkét típusú esemény esetén biztosítjuk a megfelelő környezetet. A komoly viták során igyekszünk olyan moderátorokat választani, akik képesek fenntartani a tiszteletteljes hangnemet, és hogy a résztvevők figyelmesek maradjanak. A játékosabb eseményeknél pedig igyekszünk megőrizni a tiszteletet, miközben szórakoztatunk is, hogy a politikai diskurzust ne vegyék túl komolyan, de mégis értékes gondolatokat cseréljenek.
Ha megfelelő keretet adunk, mindkét típusú esemény sikeres lehet. A titok az, hogy mindkét esetben világosan kijelöljük a határokat, hogy mi számít komoly vitának, és mi számít inkább szórakoztató jellegű programnak. A paródiák elkerülése érdekében mindig hangsúlyozzuk, hogy fontos, hogy a témákat tisztelettel és komolyan kezeljék. Ez nálunk egy komoly belső vita is szokott lenni, hogy mi az, ami már túlmegy egy határon, ami veszélyezteti a szakmaiságunkat. Mindig arra törekszünk, hogy bár szórakoztató és élvezhető legyen az esemény, megőrizzük a szakmai jellegét is. Szeretnénk, ha azok a témák, amikkel foglalkozunk, komolyak és értékesek maradnának, hiszen ezek mindanyiunkat érintenek az év 365 napján és azon túl.

Viszont a Polipnak tényleg van egy nagy különlegessége, amit például a közéleti borkóstolónk kapcsán szoktunk említeni, de most a táborban például sörkóstolót is tartunk. Ez is közéleti tematikában, szórakoztató, interaktív módon. Próbálunk innovatív, szórakoztató rendezvényeket nyújtani, de úgy, hogy ne legyenek unalmasak, mint mondjuk egy egyetemi órán. Az események nálunk mindig interaktívak, próbálunk közvetlen kapcsolatot biztosítani a közönség és a vendégek között. Például az egyik legutóbbi Polipest-en, a „Mit kínálnak a pártok 2026-ban a fiataloknak?” kérdésben közönségszavazást tartottunk, mielőtt a vendégek véleményt mondtak. Ez az interakció segít abban, hogy a közönség ne érezze unalmasnak, hanem aktívan részt vegyen a beszélgetésekben.

Azt tapasztaltuk, hogy ha a közönség azonnal, interaktívan véleményt tud nyilvánítani, az sokat hozzátesz a rendezvények sikeréhez. Ezzel csökkenthetjük azt, hogy a résztvevők elveszítsék az érdeklődésüket, és ne „alvás közeli állapotba” kerüljenek, mint egyes esetekben egy-egy előadás során. Mindenképpen ragaszkodunk ahhoz, hogy az események izgalmasak, interaktívak és élvezetesek legyenek.

Innovációnk része az is, hogy a rendezvényeink mindig valami újat kínálnak. A tábor például egy szimulációs szerepjáték köré épül, hogy a résztvevők ne érezzék magukat passzívnak. A programok mindig aktívak, folyamatosan van valamilyen lehetőség, amit máshol nem tapasztalhatnak meg. Az események során például hatalmas játékokkal, szakmai játékokkal, történelmi timeline-nal, közvélemény-kutatós játékokkal színesítjük a programot. Emellett mindenki kap egy közéleti karaktert, amit eljátszhat, ha szeretne, de ha nem, az sem gond. Pártokba tömörülnek, nem csapatokba, és ez segít abban, hogy érezzék, nem egy sima táborban vannak, hanem egy olyan rendezvényen, ami komoly politikai kérdésekről szól.

Ez a hármas – interaktivitás, innováció, szórakoztatás – mindig jelen van nálunk, és mindegyik rendezvényünkre próbáljuk biztosítani, hogy felejthetetlen élményt nyújtsunk. A Social Impact Award például 2025-ben egy viszonylag kész projekt lesz, amit átveszünk, és bár a szokásos menetrend szerint kellene lebonyolítanunk az eseményeket, mi mégis belevisszük a saját stílusunkat. Szeretnénk, hogy amikor ott van valaki, olyan élményben legyen része, amit máshol nem tapasztalhat meg. Fontos számunkra, hogy minden résztvevő aktívan beleszólhasson a történésekbe, és valóban jól szórakozzon.

Öt év alatt azért eléggé sok minden történt, nemcsak a világgal, nemcsak az országgal, hanem veletek is. Eléggé sok dolgon mentetek keresztül, már a tizedik táborotok lesz, ha jól tudom. A célotok ugye a párbeszéd. A párbeszéd az nem csak azért jó fogalom, mert szép, hanem azért is, mert nagyon tág. Igazából nem tudom, 50 évig is lehet, hogy az a cél, hogy meglegyen a párbeszéd, de azért mégiscsak kíváncsi lennék, hogy van-e számodra, van-e bennetek egy olyan idea, egy olyan jövőkép, amiben azt érzitek, hogy mi ezért dolgozunk, hogy ezt megvalósítjuk. És hogyha öt év múlva ugyanitt beszélgetünk, akkor ezt így büszkén el tudod mondani, hogy na igen, az előző adáshoz képest ez az a pillanat, amire én nagyon vártam, és ezért küzdöttem.

Nyilván hosszú távúan figyelve az egész történéseket, meg lehet kérdőjelezni, hogy mennyire valós az, hogy mi mondjuk még vígan fogjuk szervezni a poliptáborokat addigra, amire Magyarországon teljes fordulatot vesz a politikai kultúra. Ez a célunk nyilván, tehát hogy ez az, ami a polipot élteti. Ez az a probléma, amire mi úgymond ráépítkezünk, és a fiataloknál, tehát a gyökerénél ragadva próbáljuk meg megoldani, vagy legalábbis egy részét megoldani ennek a problémának, vagy jobb irányba terelni ezt a problémát. Viszont nekünk nyilván az a legjobb visszajelzés, hogyha azt látjuk, hogy amit mi csinálunk, arra van igény, és az sikeres. Tehát hogyha öt év múlva itt fogunk beszélgetni ismét, akkor én azt tudom mondani, hogy akkor leszek elégedett, akkor leszünk elégedettek, hogyha azt látjuk, hogy a polip az tényleg kinőtte magát. Mondjuk ránk már lényegében akár nincs is szükség, mert egy olyan önszerveződő folyamatként mondjuk annyi embert érdekel, és annyi ember szeretné csinálni azt, amit mi most csinálunk, hogy márpedig üljenek le a közéleti szereplők vitázni egymással, legyen valódi párbeszéd a fiatal közélet iránt nyitott emberek között. Vagy hogy szervezzünk olyan eseményeket, amik egyszerre élvezhetőek, de közben komoly témákat és szakmai témákat tárgyalnak.

Én akkor leszek elégedett, hogyha ez egy bevált és valós tendencia lesz, és nekünk igazából nem lesz dolgunk ezzel. Nyilvánvalóan ez sem feltétlen realitás, mert szeretnénk ezt minél tovább csinálni. Tehát amíg mi bírjuk, és amíg úgy gondoljuk, hogy valamilyen szinten eladható az, hogy mi fiatalok vagyunk, és hogy fiatalokként fiataloknak szervezünk programokat. Nyilván nem célunk az, hogy 50 évesen is ezt csináljuk, vagy valamilyen más módon. Tehát nem kizárt az, hogy terjeszkedünk, vagy átalakítjuk egyes részeit a polipnak, úgyhogy azután más korosztályokra is jobban felhúzható, vagy jobban, más korosztályoknak is jobban megragadó legyen a mi repertoárunk. Viszont amíg mi fiatalokként ezt tudjuk csinálni, addig csináljuk, és az a célunk, hogy minél több ember szeresse ezt csinálni, akarja ezt csinálni, jöjjön el az eseményekre, kövesse a mi munkásságunkat, és gondolja úgy, hogy erre van igény Magyarországon, és lássuk azt, hogy erre tényleg van igény Magyarországon. Ez talán a legjobb sikerjelző számunkra.

A jövőben, akárcsak az következő pár hónapban, hol találkozhatnak veletek azok, akiknek szimpatikus az amit képviseltek?

Az érdeklődőknek azt szeretném javasolni, hogyha tetszett a polipnak a víziója a magyar politikai kultúráról, vagy akár azok a dolgok, amikről beszélgettünk, és azok a rendezvények, amiket szervezünk, akkor mindenképpen kövessék be a Polipnak a felületeit és kövessék a munkásságunkat. Mert nagyon sok újdonsággal készülünk még nemcsak fiataloknak, hanem kicsit annál is fiatalabbaknak és már kicsit idősebbeknek is a jövőben, online és offline felületeken is. Tehát rendezvények és online lehetőségek tekintetében is mindig évről évre próbáljuk majd a lehető legjobbat és a lehető legnagyobb újdonságokat nyújtani annak, aki érdeklődik. A következő időszak tényleg nagyon-nagyon sűrű lesz számunkra.

Tehát most március van, március 26-án lesz a következő rendezvényünk, a Szamizdat vitaest, amiről már beszélgettünk. Áprilisban utána nagyon sok szeretettel várunk mindenkit a 9-én megrendezésre kerülő beszélgetésünkre Török Gáborral és Ruff Bálinttal, akik arról fognak beszélgetni, hogy mire lehet számítani a 2026-os választások során, így hogy közeledünk hozzájuk. Ez is egy nagyon egyedi, és talán eddig még nem is tapasztalt ilyen közéleti szereplő kombináció lesz, akik leülnek egymással beszélgetni. Úgyhogy nagyon várunk oda is mindenkit.

Április 24-27. között lesz a táborunk, a 10. jubileumi poliptábor, oda is mindenkit nagy szeretettel várunk, nulladik nappal is készülünk sörkóstolóval, exkluzív vendégekkel és teljesen új szerepekkel és extrákkal, amik eddig még nem voltak jellemzőek azért, hogy a lehető legfelejthetetlenebb élmény legyen mindenkinek. Májusban is rengeteg dologgal készülünk, többek között egy sportpolitikáról és azzal egybekötött sportnappal is, hogyha valaki a jó időre való tekintettel úgy gondolja, hogy szeretne egyszerre kimozdulni, és egy olyan részével foglalkozni a közéletnek, ami nem feltétlen kerül szóba a mindennapokban, ami ugye a sportpolitika. Ezen kívül májusban várható a nemzetközi eseményünk is a populizmusról, valamint a CIA Social Impact Award Hungarynak az elindulása is. Szóval már csak ezek miatt mindenképp érdemes figyelemmel kísérni a tartalmainkat, és bárki, akinek felkeltette bármelyik ezek közül az érdeklődését, mindig szeretettel lesz fogadva a polipközösségben általunk és a közönségünk által.

Végül mindenkit ellehetetlenítenek a robotok - tartja a magyar internetes mondás. Messze vagyunk még ettől, elég ügyefogyott a mesterséges intelligencia, de bizonyos feladatokra meglepően jól alkalmazható, ahogy azt időről időre a hobbisták felfedezik.

Elöntik a Twittert a Studio Ghibli editek globális, ikonikus képekről, így, mielőtt a trend kifulladna, mi is közlünk egy magyar közéleti válogatást, a rendszerváltástól napjainkig.

2025. február 28-án történt meg a botrányosan elsült Trump - Zelenszkij találkozó. Az eseményről már rengeteg értékelő és beszámoló született, lényegében az amerikai adminisztráció azzal is vádolta az ukrán vezetést, hogy a harmadik világháborút kockáztatja. De nem csak az USA, például a magyar kormány sem áll ki élesen Ukrajna mellett, sőt míg Oroszország felé igen nyitott, addig az Ukránokkal szemben egyre kritikusabb.

Mindez pedig azért lehet meghökkentő, mert a tények, a realitás nem ezt támasztaná alá.

Vitán felül áll, hogy egy állam nem támadhat meg egy másik államot katonai erővel, hacsak nincs rá jogszerű indoka. Az ENSZ Közgyűlése és Biztonsági Tanácsa az agresszióként ismeri el az olyan katonai támadásokat, amelyek más államok szuverenitását, illetve területi integritását sértik. Amennyiben pedig egy országot megtámadnak, akkor az jogosult katonai önvédelmet gyakorolni. De ez nem csak országok esetén, hanem egyének szintjén is teljesen természetesen működik így. Ha megtámadnak, senki sem várhatja el tőled, hogy hagyd, hogy bántalmazzanak.

Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, így Ukrajnának egyértelműen joga van az önvédelemhez az nemzetközi jog alapján (is). Más országok (pl. NATO- és EU-tagállsmok) Ukrajna katonai támogatását is legitimnek tekintik, mert ez a kollektív önvédelem kategóriájába tartozik.

A New York-i ENSZ-székház előtt álló, csomóra kötött csövű revolvert ábrázoló szobor

De ha ennyire egyértelmű a jelenlegi helyzet, miért nem ismerik el ezt a vezetők, például Trump? Az USA elnökének vonakodása attól, hogy teljes mértékben Oroszországot és Vlagyimir Putyint tegye felelőssé az ukrajnai háborúért valamint az, hogy kételyeket ébreszt Ukrajna kizárólag védelmi szerepével kapcsolatban, több politikai, stratégiai és személyes okra vezethető vissza.

Trump a választási kampányában hangsúlyozta, hogy az USA túl sok pénzt és támogatást küld Ukrajnának, miközben szerinte Amerikának saját belső problémáira kellene fókuszálnia. Ez illeszkedik az „America First” politikájába, amely során minimalizálni akarja az amerikai beavatkozásokat külföldön. 

Trump állítja, hogy a háború nem történt volna meg, ha ő lett volna az elnök. Ennek alátámasztására lemérsékli Oroszország felelősségét, hogy igazolja: Biden gyengesége vezetett a konfliktushoz és saját vezetői képességeit hangsúlyozza, azt sugallva, hogy ő képes lett volna elkerülni a háborút.

Trump régóta kerüli Putyin nyílt bírálatát. Elnöksége alatt sem volt hajlandó egyértelműen elismerni például az orosz beavatkozást az amerikai választásokba, és gyakran beszélt pozitívan Putyinról. Mindezt annak ellenére, hogy Putyin az Egyesült Államokat és a NATO-t hibáztatta a háború kirobbanásáért, és amellett állt ki, hogy az USA és szövetségesei "oroszellenes politikát" folytatnak. Valószínűleg Trump próbál egy jövőbeni diplomáciai rendezést előkészíteni, vagy egyszerűen elkerülni egy közvetlenebb konfliktust Moszkvával. 

Egyes politikai vezetők és médiumok – különösen az amerikai jobboldali politikai spektrumban – kritikusan viszonyulnak Ukrajnához. Gyakran korrupcióval, illetve azzal vádolják Kijevet, hogy provokálta a konfliktust a NATO-tagság és más nyugati orientációjú lépések erőltetésével, mintha a külpolitika nem lenne minden állam saját szuverén döntésköre. Trump és szövetségesei többször hivatkoztak Ukrajna korrupciójára, valószínűleg azért is, hogy ezzel valamennyire alááshassák az amerikai támogatást.

Úgy látszik a gazdasági érdekek is előrébb vannak annál, mint hogy valakin, aki rászorul segítsenek, anélkül, hogy borsos árat kelljen érte fizetnie később. Trump egyszerre ad és elvesz. Az USA ugyanis egy kétoldalú megállapodást ajánlott Ukrajnának, amely biztonsági garanciákat nyújtana az ország számára az erőforrások közös felhasználásáért cserébe egy „Újjáépítési Beruházási Alapon” keresztül. Az USA 100%-os pénzügyi ellenőrzést tartana fenn az alap felett, amelyet Ukrajnával közösen kezelnének az ásványkincsek, olaj- és gázkészletek, valamint infrastruktúra és kikötők gazdasági kiaknázására. Az alapszerződés „külön előírja, hogy Ukrajna kormánya további hozzájárulást ad az alaphoz annak az összegnek a kétszeresével, amelyet az Egyesült Államok Ukrajnának nyújt a megállapodás megkötése után” - írta az euronews. Azóta a megállapodás egyébként megkötésre került a felek által a fenti feltételek módosításával. 

Tehát legalább ennyi oka lehet annak, hogy a valóság és a közvetített narratíva, hogy szakadhat el élesen egymástól. Trump és más politikusok álláspontja nem feltétlenül a tényeken, hanem politikai és stratégiai számításokon alapul, így veszítve el a realitást egyértelműnek tűnő helyzetekben is. 

A napokban megjelent jövedelmi deciliseket bemutató ábrák és cikkek jelentős visszhangot váltottak ki a hazai közvéleményben. Ennek két oka is van: egyrészt mi, magyarok, különösen érzékenyek vagyunk arra, hogy mások pénztárcájába belenézzünk, másrészt az adatok valóban aggasztó képet festenek. A legtöbb helyen kiemelt megállapítás szerint a magyar lakosság alsó 50%-a együtt kevesebbet keres, mint a leggazdagabb 10% – ez állítás azért fontos, mert a jövedelmi egyenlőtlenségeknek komoly társadalmi és gazdasági következményei vannak. De...

Ami viszont gyakran hiányzik ezekből az elemzésekből, az az európai vagy regionális összehasonlítás. Ezt sokszor megteszik mértéktartó közgazdászok, volt jegybankárok is, de most szemtanúi lehettünk annak, mi történik, ha egymást hivatkozva az újságok uralnak egy témát. Érdemes tehát a jövedelmi egyenlőtlenséget nemcsak önmagában, hanem a társadalmi mobilitással együtt nézni, és az EU tagállamait is bevonni a képbe.

Ahhoz, hogy az erről készült ábrák értelmezhetők legyenek, röviden két fogalmat kell tisztázni. Az első a Gini-együttható, amely a jövedelmi egyenlőtlenség mérésére szolgál. Minél magasabb ez az érték, annál nagyobb az egyenlőtlenség. A második a társadalmi mobilitási index (GSM-pontszám), amely azt mutatja meg, mennyire nyitott egy társadalom: azaz mennyire van lehetőség arra, hogy valaki előrejusson a társadalmi rétegek között. Minél nagyobb ez az index, annál inkább érvényesül a tehetség, a munka, a kitartás, és annál kevésbé determinálja az egyén sorsát a születési helyzete.

1. ábra: GSM-pontszám vs. Gini-együttható.

Az első ábrán egy pontdiagram mutatja a Gini-együttható és a mobilitási index kapcsolatát. Ez a forma nemcsak könnyen értelmezhető, hanem rendkívül beszédes is: szépen kirajzolódik, hogy ahol magasabb az egyenlőtlenség, ott alacsonyabb a társadalmi mobilitás. Nemcsak arról van szó, hogy a társadalmi rétegek távolabb kerülnek egymástól, hanem arról is, hogy az átjárás köztük egyre nehezebbé válik. Ez nemcsak korreláció, oksági kapcsolat is, azonban amit fontos megérteni, hogy ezt egy körkörös hatás: magas egyenlőtlenség → alacsony mobilitás és alacsony mobilitás → növekvő egyenlőtlenség. Ennek az összefüggésnek a felismerése kulcsfontosságú, mivel ha az egyenlőtlenség nem csupán végeredmény, hanem egyben gátja is a társadalmi előrelépésnek, akkor a politikának kiemelten fontos foglalkoznia ezzel a kérdéssel, hiszen nem csak egy réteget érintő problémáról van szó, hanem az egész társadalom dinamizmusát korlátozó kihívásról. 

2. ábra: Az európai országok klaszterei Gini-együttható és GSM-pontszám alapján.

Ha az országokat csoportosítjuk a Gini- és mobilitási értékek alapján, érdekes mintázatot kapunk. Egy machine learning módszerrel (k-means clustering) három jól elkülöníthető csoport rajzolódik ki. Az egyikbe a skandináv és nyugat-európai országok tartoznak, ahol alacsony az egyenlőtlenség és magas a mobilitás. A második csoportba a dél-európai országok és néhány keleti, volt szovjet érdekszférába tartozó állam kerültek. A harmadik klaszterben a kelet-közép-európai országok találhatók, amelyekre a magasabb egyenlőtlenség és alacsonyabb mobilitás jellemző. Ez a három csoport nem pusztán gazdasági fejlettséget tükröz, hanem történelmi és intézményi különbségeket is: mélyen gyökerező strukturális mintázatok határozzák meg, melyik társadalom mennyire nyitott vagy zárt.

További érdekesség, hogy ahol magas az emberi fejlettségi index (HDI), ott általában magas a társadalmi mobilitás is. A két mutató közötti korreláció 0,93 – ez rendkívül erős kapcsolat, tehát ahol hosszabb az élet, jobb az oktatás, és magasabb az életszínvonal, ott az emberek nagyobb eséllyel tudnak előrelépni, mint ott, ahol ezek hiányoznak. És ez fordítva is igaz: ahol kevés a mobilitás, ott a tehetség elvész, az emberek motiválatlanokká válnak, elvándorolnak. Ez egy olyan ördögi kör, amelyből nehéz kitörni – és könnyen odavezetheti az országot, hogy megrekedjen a közepes fejlettségi szinten. Azt fontos tudni még, hogy mind a mobilitási mind a humán fejlettségi index egy kreált mutató, tehát ez valójában arra mutat rá, hogy a fejlett állam alatt nem csupán a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférést, hosszú életet stb. értjük, hanem ezekkel együtt és ezek következményeként a társadalmi mobilitást is.

Magyarország ebből a szempontból különösen érdekes. Egyelőre nem tartozunk a legzártabb társadalmak közé, de a trendek aggasztóak. Az oktatási rendszer erősen szelektívvé vált, az egészségügyi esélykülönbségek nőttek, és a lakhatási helyzet kilátása is folyamatosan romlik. Azt lenne fontos felismerni, hogy a társadalmi mobilitás egy versenyképességi tényező is egyben: itthon tartja a tehetséges fiatalokat és vonzza is azokat, teret ad az innovatív kis- és középvállalkozásoknak, és nő a társadalmi bizalom, ami a befektetések miatt kiemelten fontos.

A különböző rövid írások tehát véleményem szerint rendkívül félreveztőek, hiszen jövedelmi egyenlőtlenség szempontjából a skandináv országokra hasonlítunk, azonban az eltérő intézményrendszer miatt ez itthon nem párosul magas mobilitással. De ezt a néhány fontos összefüggést szem előtt tartva azt hiszem tisztán érthetővé válik az emberek feszültsége a kommentháborúkban. Nem arról van szó, hogy másnak sok van, nem az fáj az embereknek, hogy a felső tized ilyen jól él, az fáj nekik, hogy ez az ő kárukra történik, ugyanis a vagyonosodás jelenleg itthon egy zéró összegű játszmára hasonlít: ahhoz, hogy a gazdaságok még gazdagabbak legyenek, a szegényebbeknek szegényebbnek kell lenniük. Kivéve, ha okostelefonok számában mérjük a jólétet…

Több mint 10 ezer 18 és 24 év közötti önkéntes fiatal újonc jelentkezett a jövedelmező „különleges szerződések” bevezetését követően az ukrán hadsereghez- közölte az ukrán védelmi minisztérium. A szerződések célja további olyan katonák toborzása, akik nem tartoznak az országban a mozgósítási kötelezettség alá, de a számos előny miatt (kb. 9 millió Ft éves fizetés, 0%-os kamatozású jelzáloghitel és ingyenes felsőoktatási lehetőség) harcba állnának.

Az ukrán védelmi minisztérium azt is közölte, hogy azok, akik egy év katonai szolgálatot teljesítenek, külföldre is kiutazhatnak. Jelenleg - néhány kivételtől eltekintve - minden 18 és 60 év közötti férfinak tilos külföldre utaznia, amíg a hadiállapot érvényben van. Az oroszok egyre intenzívebb támadásai miatt  a NATO folyamatosan arra próbálja rávenni Ukrajnát, hogy a veszteségek kompenzálása érdekében 25-ről 18 évre csökkentse a sorkötelezettségi korhatárt. Jelenleg a 25 és 60 év közötti ukrán férfiakra vonatkozik a hadkötelezettség.

Kép forrása: AP News

Michael Waltz amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó januárban azt mondta, hogy Ukrajna „több százezer új katonát tudna harcba állítani”, ha 18 évre csökkentené a sorkötelezettségi korhatárt. Az ukrán hadsereg jelenleg kritikus létszámhiánnyal küzd, és a harcedzett dandárok súlyos veszteségei miatt képtelen elegendő embert kiállítani ahhoz, hogy megállítsák az orosz előrenyomulást.

Mi jöhet ezután?

Oroszország háborúja demográfiai katasztrófába taszította Ukrajnát. Az országnak átfogó programokra lenne szüksége, hogy ezt a tendencia megfordítsa. Több százezer fiatal ukrán halt meg és sebesült meg a frontvonalon, és ezreket, köztük gyerekeket deportáltak Oroszországba a megszállt területekről. A születések száma a háború előtti évi átlagosan 300 000-ről 175 000-re csökkent, míg a halálozási ráta növekedik.

2024-ben Ukrajna lett a világ legalacsonyabb születési és legmagasabb halálozási rátával rendelkező országa. Míg 1992-ben Ukrajna lakossága 53 millió fő körül volt, addig ez 2021-re 42 millióra csökkent, 2023-ban pedig már csak 37 millió körül volt az ország lakossága (ebből 31,5 millióan éltek a Kijev által ellenőrzött területen.)

Kép forrása: Intellinews

Az előrejelzések nem túl derűlátóak. Az ENSZ hosszú távú népesség-előrejelzése szerint Ukrajna lakossága 2100-ban már csak 15 millió fő körül lesz, az Ukrán Demográfiai Intézet szerint pedig 2037-re 30 millió fő alá csökken. Ukrajnában 2013 óta folyamatosan csökken a születési ráta, de a háború kitörése után ez a csökkenés mértéke felgyorsult, míg 2013 előtt átlagosan évente körülbelül 500 000 gyerek született az országban (ami szintén jelentős visszaesés, hiszen az 1980-as években még évente körülbelül 700 000 élve születés történt). Ez a szám ma körülbelül évente 175 000.

A háborúk idején egyébként megfigyelhető az „elhalasztott születések” jelensége, hiszen az emberek kivárják, amíg a helyzet stabilabbá válik. Általában a háborúk lezárását követően jelentősen emelkednek a születésszámok, ami javíthat a helyzeten, ahogyan ez a második világháború után számos országban történt.

Noha biztosra vehető, hogy az egy nő által vállalt gyermekek száma a háború befejezése után emelkedésnek indulnak – viszont, ha a jelenlegi 0,6-os értékről az a háború előtti 1,2-es értékre emelkedik az nem lesz elég az elnéptelenedés megállítására. Sőt, még ez az érték sem lenne elég az európai átlag eléréséhez, pláne nem Ukrajna népességének növeléséhez.

Ukrajna természetesen tisztában van a probléma súlyával. Az ukrán szociálpolitikai minisztérium 2024-ben elfogadott egy stratégiai programot, melynek az a célja, hogy a következő 15 évben jelentősen enyhítsék a válságot. Az eddig közzétett dokumentum alapján azonban csak homályos és olyan általános javaslatok kerültek napvilágra, amelyek nem egy háború és gazdasági válság közepén lévő országra vonatkoznak.

A születések számának növelése érdekében a családoknak biztosnak kell lenniük abban, hogy hosszútávú, kiszámítható szociálpolitikai programokkal anyagilag és szociálisan támogatni tudja és fogja őket az állam. A hatékony programok közé tartozik az anyasági támogatások, amely készpénzkifizetéseket kínál a két vagy több gyermeket vállaló nőknek, vagy a nagyobb családokat extra állami támogatásra jogosító transzferek.

De nem csak a születési ráta aggasztja az ukrán kormányt. Bár elkerülhetetlen volt, hogy a halálozási ráta a háború alatt megugrott, az országban már a teljes körű invázió előtt is a negyedik legmagasabb volt az ezer főre jutó halálozások száma a világon.

A fizikai és pszichológiai sebekkel és traumákkal küzdő veteránok százezrek egészségügyi szükségleteinek kielégítése érdekében az ukrán egészségügyi rendszert is meg kell majd reformálni, hogy elkerülhető legyen a háború utáni, a konfliktushoz kapcsolódó halálesetek száma. Az elkerülhető halálesetek megelőzésére való összpontosítás ugyanolyan fontos, mint a születések számának növelése a népesség további csökkenésének elkerülése érdekében.

A válságot elmélyítő másik tényező a kivándorlás. Minél tovább tart a háború, annál több ukrán fog saját, önálló életet kezdeni külföldön, és annál kevesebben szeretnének visszatérni. Az elmúlt 3 évben több mint 7 millió ember hagyta el Ukrajnát (ebből 6 millió Európában élnek), és a visszatérni vágyók száma folyamatosan csökken. A háború kitörését követően 2022-ben még mintegy 74%-uk fejezte ki a visszatérési szándékát, 2024-ben ez azonban már csak 53% volt.

Kép forrása: IOM Hungary

Bosznia-Hercegovinában például a bosnyák háború elől az 1990-es években elmenekült lakosság 56%-a még mindig az országon kívül él. Úgy tűnik, hogy Ukrajnára is hasonló sors vár a jövőben.

Nem szabad megfeledkezni a belső menekültekről sem, akik a háború miatt az ország keleti részére menekültek. Az ő számuk körülbelül 3,7 millióra tehető, és országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek nem kapnak elegendő támogatást az államtól, ami miatt rendkívüli szegénységben élnek, ezért sokan visszatérnek a megszállt területekre.

A „hazatelepítési” programokban való részvétel ösztönzése, amely pénzügyi csábítást kínál, jól bevált Németországban (ahol a kelet-európai országokban élő német nemzetiségűeket a migrációra ösztönözték.) Horvátország új Demográfiai és Bevándorlási minisztériumot hozott létre. Egy másik megközelítés a kényszer alkalmazása - sok ukrán állampolgártól megtagadják a konzuli hozzáférést külföldön, és haza kell térniük, hogy frissítsék a dokumentumokat. A legtöbb férfit ezután eltiltják az újbóli kiutazástól.

Az ország és a gazdaság újjáépítéséhez Ukrajnának emberekre lesz szüksége. A hazatelepítési programok kidolgozása és a visszatérésre való ösztönzés elengedhetetlen lesz. Ukrajnának készen kell állnia arra, hogy más országokból is bevándorlókat fogadjon a lakosságszám növelése érdekében, mert több százezer további aktív dolgozó bevonására lesz szükség a lerombolt ország újjáépítéséhez.

Kép forrása: OMFIF

További intézkedésekre lesz szükség ennek ösztönzésére és üdvözlésére, valamint pénzügyi ösztönzőkre az állampolgárok visszatérésére, és hosszú távú programokra a születési arányok növelésére és a halálozási arányok csökkentésére. Kijevnek pedig kitartásra lesz szüksége, még akkor is, ha a programok nem hoznak majd azonnali eredményeket. Összességében a demográfiai válságot nem lehet egy év vagy öt év alatt leküzdeni, hanem hosszú távú befektetéseket és alkalmazkodóképességet igényel.

A Hungary Helps Programot 2017-ben indították, majd a megvalósításáért felelős ügynökséget 2019-ben alapították. Jelenleg több mint 60 országban vannak jelen, és jelentős tapasztalatokat szereztek a válságövezetekben. Kovács Péter közgazdászként végzett, és immár öt éve vezeti a Hungary Helps Ügynökséget. Mi volt az Ügynökség létrehozásának apropója, és mik a legfőbb céljai?

Kovács Péter: Érdemes visszakanyarodnunk 2014–2015-höz. 2014-ben kezdett el az Iszlám Állam felemelkedni a Közel-Keleten. Ez elsősorban Irakot, illetve Szíriát érintette. Az Iszlám Állam egy nagyon speciális, és talán az egyik legbrutálisabb, legkegyetlenebb terrorszervezet, amelyet valaha a Föld a hátán hordott. Az volt a céljuk, hogy ebben a térségben, a Közel-Keleten, főként a Tigris és az Eufrátesz környékén ki tudjanak alakítani egy olyan kalifátust, amely teljes egészében az iszlám legszigorúbb szabályainak megfelelően működik. E cél elérése érdekében semmilyen eszköztől nem riadtak vissza: emberek tömegét mészárolták le.

Ez a szörnyűség nem 2014-ben kezdődött, de ekkor csúcsosodott ki igazán. Ennek következményeként 2014 végére, 2015-re rengetegen elkezdtek menekülni ebből a térségből. Magyarországon is megtapasztalhattuk ezt a menekülthullámot, amely 2015-re érte el a magyar határt. Emlékszünk a jelenetekre, amelyek Szerbia és Magyarország határán, Röszkénél zajlottak, illetve arra, milyen sokkoló események történtek a Keleti pályaudvarnál vagy Magyarország más részein. Láttuk, hogyan vonultak végig az M1-es autópálya mentén, próbáltak áttörni Ausztria felé, és hogyan ostromolták a határt, illetve hogyan bántalmazták a rendőreinket. Ez az erőszakos fellépés számos perhez vezetett később.

Magyarország az egyetlen lehetséges utat választotta: lezárta a déli határt. Ezzel azonban a problémát nem előzte meg, csupán egy azonnali tünetet kezelt. 2016-ra – elsősorban a nemzetközi koalíció támogatásával – sikerült legyőzni az Iszlám Államot. Mind Szíriában, mind Irakban ezek az iszlamista csoportok visszaszorultak, és megkezdődhetett az újjáépítés.

Ez volt az a pillanat, amikor Magyarországon realizálódott, hogy a segítséget oda kell vinni, ahol a probléma forrása van. Ráadásul, mint kiderült, ebben a térségben nagyon sok keresztény semmilyen támogatást nem kap, holott – mivel nem muszlimok – ők szenvedték el az Iszlám Állam pusztítását az egyik legnagyobb mértékben. Magyarország 2016 óta valósítja meg azt a misszióját, hogy elsődlegesen, de nem kizárólagosan a keresztényeket támogatja.

 A Hungary Helps Program nemcsak humanitárius segítséget nyújt,hanem a stabilitást és a békét is igyekszik elősegíteni a térségben. 

Ez volt tehát az a pillanat, amikor a Hungary Helps Program elindult. A többi pedig azóta már, ahogy mondani szokás, történelem: ahogy egyre nagyobb lett a program, szükség volt egy professzionális ügynökség létrehozására. Ennek eredményeként jött létre 2019-ben a Hungary Helps Ügynökség.

Fotó: Vasárnap.hu

Európában és a világban számos humanitárius és fejlesztési program van. Miben különbözik a Hungary Helps ezektől?

Kovács Péter: Van néhány egyedi vonása, amely a magyar megközelítést mutatja. Ebből az egyik az az, hogy – és ez a világ nyugati felén nagyjából szokatlan - nem valamilyen saját agenda mentén valósítjuk meg a támogatási programjainkat, hanem megkérdezzük a helyi közösségeket, hogy mire van szükségük.

Nem azt mondom, hogy teljesen újszerű, de az biztos, hogy általában nem így szokott működni a nemzetközi segélyezés. Néha azt látjuk, hogy a donorok megpróbálnak okosabbak lenni azoknál, mint akiket támogatnak, és megmondani, hogy nekik vajon mire lesz szükségük a világ túlsó felén. Egyébként ebből rengeteg probléma adódik. Magyarország nem ezt az utat követi. Magyarország úgy döntött, hogy oda megy, ahol a probléma van, megkérdezi a helyieket, hogy mire van szükségük, és ezekre a szükségletekre szoktunk válaszolni.

Ez az egyik. A másik, hogy a tipikus nyugat-európai támogatási programokaz előzménye az az volt, hogy egyes nyugat-európai országok a saját (volt) gyarmataikat próbálták meg kicsit támogatni, és ez sokszor azért a hatalomgyakorlásnak volt egy fontos eszköze.

Magyarországnak sosem voltak gyarmatai, és éppen ezért rólunk el tudják azt hinni, hogy amikor mi valakikkel szemben szolidárisak vagyunk, akkor az őszinte. És ez egy hatalmas nagy előny nekünk, mert ezáltal jobban elfogadják tőlünk azt a fajta segítséget, ami egyik oldalról segítség, de másik oldalról egy olyan együttműködéshez vezet, ami a magyar emberek számára is végső soron hasznos, és a helyiek, a támogatottak számára is hasznos. Talán ez a két nagy különbség más programokhoz képest, amit meg kell említenem.

És van még egy nagyon fontos dolog, ami megint csak nem teljesen egyedi, ez pedig a direkt segítségnyújtás. Nem valamilyen más nagy nemzetközi humanitárius szervezeten keresztül nyújtjuk a támogatást, hanem közvetlenül azoknak a helyi partnereknek, akik a terepet ismerve, a saját embereiket, a saját közösségeiket ismerve, a lehető legjobban tudják felhasználni ezeket a támogatásokat. Ez egyrészt hatékonyabb is. Nagyon sokszor látjuk például, hogy egy-egy ország úgy próbál segíteni egy másikon, egy másik közösségen, hogy az ENSZ valamelyik szakosított szervezetének nyújt pénzt. Ilyenkor nem ritkák az ilyen 30-50 százalékos működési költségek. A mi esetünkben ezekkel nem kell számolni, hanem direktben odaadjuk a forrásokat azoknak a főként egyházi szervezeteknek, vagy helyben működő olyan más egyéb szervezeteknek, akikben megbízunk, akikkel jó partnerséget tudtunk kialakítani, akik a közösségen belül a legjobban tudják felhasználni.

Válaszodban említetted a magyar utat. Nemrégiben zárult a magyar soros uniós elnökség, és az a kérdésem lenne, hogy a Hungary Helps szemszögéből milyen célok valósultak meg és milyen eredményei vannak a soros elnökségnek.

Kovács Péter: Az elnökség lehetőséget adott arra, hogy megmutassuk azt, hogy nekünk milyen prioritásaink vannak, és ezek a prioritások mennyire tudnak kapcsolódni más európai országok célkitűzéseihez. Ezek közül az egyik az az volt, hogy azoknak a konfliktusoknak itt Európa környezetében, amik egy kicsit elfeledettek, amik elhanyagoltak - nem nagyon vannak benne a hírekben, nem foglalkozunk velük - azoknak is hangot adjunk. Hogyha belegondolunk abba, hogy 2023-ban, 2024-ben milyen konfliktusokról hallottunk elsődlegesen. Azt hiszem, hogy talán Ukrajna mindenhol előtérben volt. Egyébként joggal, mert valóban háború zajlik a közvetlen szomszédunkban. '24 végén, meg előtte is nagyon sokat hallottunk nyilván Gázáról, Libanonról, ahol aktív fegyveres összecsapások zajlanak, de például 2011-től egy folyamatos polgárháború zajlott Szíriában, amiről egészen 2024 novemberéig nem nagyon lehetett hallani, és akkor egyszer csak hirtelen mindenki meglepődött, hogy a HTS nevű szervezet az egyik tartományból kiindulva el tudta foglalni egész Szíriát.

Pontosan arra próbáltuk felhívni a figyelmet az uniós elnökségünk során, hogy vannak olyan konfliktusok, amelyek nincsenek bent a napi sajtóban. Nem látszanak, nem foglalkoznak velük, de attól még ott vannak a háttérben, és nekünk, európaiaknak ezeket valamilyen módon kell tudnunk kezelni, a következményekre fel kell tudnunk készülni, mert különben nagyon meg tudunk lepődni, amikor ezek valóban bekövetkeznek, vagy kipattannak, mint ahogy ez Szíria esetében történt. Fontos volt még az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtásban mennyire fontos szerepe van a hitelvű szervezeteknek. Mi nagyon sokat dolgozunk együtt velük, főleg természetesen keresztény szervezetekkel, mert azt látjuk, hogy a keresztény szervezeteknek a segítségnyújtása az mindig szolidáris alapon az egész társadalmat érinti. Amikor egy keresztény egyház által fenntartott kórháznak adunk pénzt a Közel-Keleten, akkor tudjuk azt, hogy az a kórház el fogja látni nemcsak a keresztény, hanem a muszlim, a jazidi és bármilyen egyéb vallású pácienst, aki betér hozzájuk. Hogyha nem keresztény kórháznak adjuk a támogatást, akkor már nem lehetünk benne teljesen biztosak. Úgyhogy ezért szerettük volna megmutatni, hogy mi miért gondoljuk azt, hogy a hitelvű szervezetekkel való együttműködés fontos. És egyébként nagyon érdekes tapasztalat volt az, hogy ez mennyire rezonál még azokra a nyugat-európai törekvésekre is, amik látszólag megpróbálnak teljesen semlegesek maradni, és mondjuk elutasítják például az egyházakkal való együttműködést. Elméletben azért, hogy ne csak egy vallási felekezetet emeljünk ki, de ugyanakkor a másik oldalról meg racionálisan ők is belátják ugyanazt, amit mi, és ezekben is meg tudtuk találni a közös nevezőt.

Fontos volt még az, hogy a Száhel-övezettel foglalkozunk az uniós elnökségünk során. A Száhel-övezet Afrikának egy olyan része, amiről talán egészen 2023-24-ig megint csak keveset hallhatott a magyar közvélemény. Most már azért, mivel mi is jelen vagyunk Csádban, talán egy picit többet. Egy nagyon dinamikusan növekvő térségről van szó, a lakosságszám itt nő ebben a térségben a leggyorsabban. A szegénység nagy, vannak stabilabb országok, mint például Csád és vannak kevésbé stabil országok, ahol most is polgárháború zajlik, mint például Burkina Faso. Viszont ami egységes ebben a térségben, az az, hogy a termőterületeknek, az emberi életre alkalmas helyeknek a mérete, az főleg a klímaváltozás miatt csökken. A terrorizmus megjelent, a lakosság drasztikusan nő, az élelmezést nagyon nehéz megoldani, és éppen ezért egy olyan térségről beszélhetünk, amelyiknek hogyha a fejlesztésével, felemelkedésével nem foglalkozunk, akkor ennek nagyon komoly biztonsági következményei lesznek Európára nézve hamarosan.

Nemrég a vasárnap.hu-n megjelent cikkben mondod el, hogy az Iszlám Állam bukása után Magyarország kormányzati szinten fogadta a helyi egyházi vezetőket azzal a céllal, hogy elmondják, miben tudunk segíteni az érintett közösségeknek. Kiemelted, hogy a Hungary Helps Program ebben valahol egyedülálló. Úgy fogalmaztál, hogy „mi nem próbálunk okosabbak lenni azoknál, akiknek segítünk.”

Az lenne a kérdésem  hozzád, hogy mi a folyamata a segítségnyújtásnak? A tervezéstől a megvalósításig, hogy néz ki a folyamat?

Kovács Péter: A legfontosabb része ennek az, amit te is felolvastál itt az előbb az interjúmból, hogy megkérdezzük, hogy mire van szükség. Ha ezt már látjuk, és meg is tudunk arról bizonyosodni akár a helyszínen, hogy ezek az igények valóban reálisak és jogosak. A következő az egy olyan együtt gondolkodás általában ezekkel a szervezetekkel, amiben megnézzük hogyan tudjuk ezt a segítséget a lehető leghatékonyabban nyújtani. A Hungary Helps Program, nem a világ legnagyobb nemzetközi fejlesztési programja. Nekünk is azokat a lehetőségeket kell kiválasztanunk, ahol a lehető legtöbb embernek tudunk segíteni.

Európában szerintem, meg nálunk is vannak bizonyos projektmenedzsment sztenderdek. A világban viszont vannak eltérő kultúrák. Például Közel-Keleten ez egy kicsit másképpen működik sokszor, mint nálunk. Ezért annak felmérése, hogy egy program, ha például abban infrastrukturális fejlesztés van, az mennyire megvalósíthat, milyen reális alternatívák vannak például egy-egy terméknek, szolgáltatásnak a beszerzésére, nem mindig egyszerű. Hogyan tudjuk ezt a lehető legköltséghatékonyabban megtenni? Ráadásul úgy, hogy a kívánt célt elérjük, de azért mégiscsak takarékosan bánjunk azzal a kevés erőforrással, ami rendelkezésre áll. Ezek azok, amikben a felkészült kollégáim nagyon sokat tudnak segíteni még a helyi szereplőknek is. Ebből a közös gondolkodásból tudunk eljutni általában odáig, hogy ténylegesen meg tudunk valósulni különböző programokat. Fontos szempont az, hogy amit csinálunk, mennyire szolgálja a helyi stabilitást, a békét.

 Nem régen módosult a Hungary Helps Program, és bekerült egy plusz elem a nemzetközi fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás mellé, az úgynevezett stabilitást erősítő tevékenységek. 

Kifejezetten azért építettük ezt be, mert azt tapasztaljuk, hogy ahol segítséget nyújtunk, ott a támogatás a társadalom különböző rétegeiből érkező embereket egyaránt eléri. Ők közösen valósíthatnak meg valamit, és együtt élvezhetik annak előnyeit.

Például egy egészségügyi fejlesztés során, ha egyszerre tudjuk ellátni a muszlim és keresztény betegeket, az mindenki számára előnyös. Ugyanígy, amikor egy iskola fejlesztésén dolgozunk, és oda muszlim és keresztény diákok egyaránt járhatnak, valamint muszlim és keresztény tanárok együtt dolgozhatnak, az hosszú távon jelentősen hozzájárul a békés együttéléshez.Van olyan mezőgazdasági projektünk például Dél-Szíriában, amit helyi görögkatolikus egyházzal közösen valósítunk meg. A cél az az, hogy ellássuk a helyieket megfelelő biztonságú és megfelelő minőségű élelmiszerrel, viszont itt is a földeken együtt dolgoznak keresztények és beduin muszlimok. Ők a közös munka eredményeképpen már sokkal inkább másképp fognak tekinteni egymásra. Sokkal jobban szavatolható a térségnek a békéje akkor, hogyha ezeket megtesszük. Az volt a kérdésed, hogy hogyan jutunk el odáig, hogy valamilyen tervből, segítségnyújtásból egy ténylegesen kész projekt legyen. Ezeken a kérdéseken kell nekünk is végig menni, hogy hogyan és mekkora segítséget fogunk tudni nyújtani, nem csak rövid, hanem hosszú távon. A cél minden esetben az - kivéve természetesen akkor, amikor azonnali életveszélynek az elhárításáról van szó - hogy olyan fejlesztéseket hajtsunk végre, aminek az eredményeképpen a helyi közösség a saját lábára tud állni, és önállóan lesz képes majd boldogulni.

Több projektet említettél az előbb, de idén januárban adták át a Jordániában Hungary Helpstámogatásával megépült Keresztelőhely-templomot.

Kérlek, mesélj erről a megvalósításról.

Kovács Péter: Csodálatos példája annak, hogy hogyan tudjuk akár kis támogatásainkkal is a békét és a stabilitást elősegíteni a Közel-Keleten. Megőrizni az ott őshonos keresztény közösséget, akik 2000 éve élnek a területen. Jordániában vagyunk, a Jordán partján, méghozzá pont azon a helyen, ahol Krisztus Urunkat Keresztelő Szent János megkeresztelte 2000 évvel ezelőtt. Itt a Jordán az elválaszt egymástól két országot. A nyugati oldala Izrael, a keleti oldala pedig Jordánia, de mind a két oldalról lehet jönni egyébként a Jordánhoz, és ott megmerítkezni benne. Imádkozni benne, és tiszteletünket tenni azon a szent helyen, ahol Krisztust megkeresztelte Keresztelő Szent János. Itt a Jordán oldalon magának a Jordán Királyságnak van egy nagyon komoly fejlesztési terve, összefogva a helyi egyházakkal. Hiszen ez egy fontos zarándokhely, és ennek szeretnének egyfajta méltóságot adni. Éppen ezért nagyon sok keresztény felekezet építtetett már itt templomot, viszont a római katolikus egyház eddig még nem tette meg.

A templom építése tíz évvel ezelőtt kezdődött, és mostanra fejeződött be, és ehhez járult hozzá a magyar állam. Jól mutatja egyébként azt, hogy ez diplomáciailag is, és a térség szempontjából mennyire fontos, hogy majdnem minden ország nagykövete egyébként vallástól függetlenül meghívást kapott, és el is jött a templomszentelőre. Parolin bíboros, aki tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a vatikáni miniszterelnök, ő jött Rómából, hogy felszentelje a templomot. A Jordán uralkodócsalád - egyébként természetesen muszlim családról van szó - szintén elküldte az egyik herceget annak érdekében, hogy ő is biztosítsa az eseményt arról, hogy a Jordán államnak a támogatását teljes mértékben élvezi. Egy csodálatos új templomról van szó, amelyik a világ kereszténysége szempontjából is kiemelt jelentőségű. Azáltal, hogy egyébként Magyarország is ehhez hozzájárult, így magyar jelentősége is van. Sikerült azt elérnünk, hogy egy kápolnát szenteltek a templomon belül Szent István királyunknak. Bár ez egy római katolikus templom, de keleti szimbolikával csinálták meg a kápolnát. A kápolnában egy mozaik kép mutatja azt, ahogy Szent István királyunk a Szent Koronával a fején, jelen van a keresztelés pillanatában, tehát szemtanúja közvetlenül ott, ahol Krisztust megkeresztelte Keresztelő Szent János. Ennek van egy nagyon erős üzenetértéke. Az üzenet pedig abból áll, hogy amikor Szent István király keresztény nemzetté tette Magyarországot, a magyar nemzetet, akkor neki ez egy olyan belső meggyőződés volt. Ez az útja Magyarországnak, ami több, mint a hit. Ez egy tudás volt, hiszen ő látta ezt az egész jelenetet, tudta azt, hogy valóban megtörtént a keresztelés. Éppen ezért tudta azt, hogy amikor Magyarország kereszténnyé válik, akkor az egy garanciája a jövőnek és garanciája Magyarország kiteljesedésének.

Korábban említetted már a Száhel régiót. A Hungary Helps Ügynökség egy évvel ezelőtt nyitott Afrikában egy központi irodát Csád fővárosában, N’Djamenában. Kérlek, hogy értékeld az elmúlt egy évet.

Kovács Péter: Érdemes arról beszélnünk, hogy Csád milyen helyzetben van, mint ország itt a régióban. Egy olyan országról beszélünk, amelyik, bár ha a GDP adatokat nézzük, akkor a világ egyik legszegényebb országa. Ugyanakkor számtalan olyan értéke van, ami miatt nekünk egy nagyon fontos partnerré tudott válni. Ebből az egyik az a stabilitás. Ebben a régióban a stabilitása az egy nagyon fontos kincs lenne, de nem nagyon van meg a legtöbb országban ennek az alapja. A Csádban viszont megvan, tehát Csád az mégiscsak egy működőképes országnak számít. A másik az Csád stratégiai elhelyezkedése. Csádnak a keleti szomszédja Szudán, ahol egy nagyon erős polgárháború zajlik. Talán a világnak jelenleg az egyik legbrutálisabb, legvéresebb polgárháborúja. Korábban nem hittük, hogy ilyen a 21. században megtörténhet, de konkrét halállisták vannak, és az emberek vagy elmenekülnek onnan, vagy meghalnak. Most már több mint egymillió menekült van Csádban, akik ez elől az üldöztetés elől kellett, hogy átjöjjenek. Csád egy olyan ország, amelyik minden nehézség ellenére ezeket az embereket ellátja. Nyilván itt az, hogy milyen módon, az annak függvénye, hogy mennyi forrásuk van erre. Azt kimondhatjuk, hogy mindenkit tudnak élelmezni, mindenkinek tudnak egyfajta viszonylagos menedéket nyújtani, amíg a határnak a túloldalán el nem ülnek ezek a problémák, és az emberek vissza nem tudnak térni az eredeti lakóhelyükre. Ez Csádnak a keleti oldala. Csádnak a nyugati oldalán van a Csád-tó régió, amit Csádon kívül olyan országok vesznek még körbe, mint például Nigéria vagy Kamerun. Nigériában, meg ott a régiónak egyébként más részein is a Boko Haram nevű terrorszervezet tombol, amelyik a már korábban említett Iszlám Államnak tulajdonképpen az afrikai frakciója. Szörnyű vérengzéseket hajtanak végre ők is, és nagyon sokan kénytelenek elmenekülni. Ők is Csádban találnak menedéket. Északon Líbia határolja az országot, amelyikről szintén tudható, hogy nem a világ legstabilabb országa. Ráadásul az a dél-líbiai rész, amelyik pont közvetlenül határos Csáddal, az pedig egy olyan terület, ahol az államhatalom az szintén nagyon korlátozottan, vagy leginkább semmilyen módon nem tud működni. Az emberek biztonságának a szavatolása, a közbiztonság szintén egy nem létező fogalom. Ezekkel az országokkal van körbevéve ez az ország. Mégis az összes nehézség ellenére az ide menekülőknek fedezéket nyújt. Ebben próbáljuk meg segíteni, hogy ezek az emberek ne is kényszerüljenek arra, hogy tovább jöjjenek Csádból, hanem hadd maradjanak ott egész addig, amíg vissza nem tudnak térni az eredeti lakóhelyükre, ahol aztán utána reményeink szerint előbb-utóbb normális életet fognak tudni élni.

Leginkább egyébként egészségügyi ellátást próbálunk nyújtani a legrászorultabbaknak, legszegényebbeknek. Nagyon sok trópusi betegséggel kell itt megküzdenünk. A magyar orvosok, nagyon sokszor a világ átlagánál jobban fel vannak készülve, hogy a trópusi betegségekkel mit kell csinálni. Tehát, ténylegesen érdemi segítséget tudunk nyújtani. Még egyszer mondom, olyan embereknek, akiknek, ha nem ezt kapnák, akkor utána menekülniük kéne és nagy valószínűséggel Európában kötnének ki. Tehát, ilyen szempontból egyébként ezt az egész negatív folyamatot meg tudjuk előzni. Mióta mi is ott vagyunk Csádban, volt egy hatalmas árvíz. Ami nagyon furcsán hangzik, mert egyébként egy sivatagos, félsivatagos területről beszélünk. Ráadásul a világnak hivatalosan is a legmelegebb országáról, ahol nyáron simán van 50 fok is. Viszont, amikor meg árvíz van, lehull az eső, akkor meg a csatornázásnak a hiányosságai és minden egyéb miatt rettenetesen sok kárt okoz. Ezért például sátrakat vittünk Csádba annak érdekében, hogy az árvízi menekülteket el tudják látni. Egyébként pedig, ahogy mondtam is korábban, hogy próbálunk nem halat adni, hanem hálót. Megpróbálunk a helyi egészségügyben olyan módon is segítséget nyújtani, hogy a helyi orvosokat fejlesztjük. Jó példa erre az, hogy tavaly novemberben megvolt Csádban az első pacemaker beültetés, amit magyar kardiológusok, magyar orvosok tudtak végrehajtani. Nyilvánvalóan a magyar orvosok ebben a pillanatban nem tudnak folyamatos szolgálatot nyújtani Csádban, hanem az a cél, hogy megtanítsák a helyi kollégáikat arra, hogy ezt hogyan kell végezni a csádi emberek érdekében.

A csádi főváros mellett nemrégiben nyitottatok Jordániában is egy irodát. Ez jelenleg a második irodátok külföldön. Arra lennék kíváncsi, hogy jelenleg milyen jordániai projektjeitek futnak?

Kovács Péter: Nagyon fontos ez az iroda, mert ahogy Csád a Száhel régiónak a legstabilabb országa, úgy a Közel-Keletnek meg talán elmondhatjuk, hogy Jordánia az.. Ahogy a csádi irodánk sem csak kizárólag Csádért felelős, hanem a teljes régiót ellátja, ugyanígy a jordániai irodánk is hasonló logikával nyílt meg. Nemcsak Jordánia, hanem a teljes régió ehhez az irodához tartozik. Innen próbáljuk koordinálni az összes többi programunkat is, mivel Jordánia a legstabilabb és talán a legkevésbé rászoruló ország. Nem is feltétlenül Jordániának a fejlesztéséről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy az ide nagyon nagy számban korábban ide érkező szíriai és iraki menekültet sikerüljön ellátni. Nagyon hasonló logika, mint Csádban. Ha még Jordániában sikerül ellátni a szíriai és iraki menekülteket, akkor nagyobb esély van arra, hogy visszatérjenek Szíriába és Irakba, és kevésbé valószínű, hogy utána tovább jönnek Európába. A jordániai irodából próbáljuk koordinálni a szír, az iraki, a libanoni, a palesztin területeken zajló aktivitásainkat is. Ezen a területen nagyon sok minden történik.

Szíria és Irak volt a két első olyan ország, ahol a Hungary Helps Program segítséget nyújtott. Ezekben az országokban  oktatási, mezőgazdasági, élelmiszertermelési, egészségügyi segítségnyújtással is nagyon sokat foglalkoztunk. Ezen a túlmenően kulturális örökségvédelem területén próbáljuk segíteni ezeket az országokat, közösségeket, annak érdekében, hogy a saját identitásukat meg tudják őrizni.

Összegezve jelenleg rendelkeztek két külföldi irodával, és brüsszeli jelenléttel is.. A Hungary Helps Ügynökség mennyire kiterjedt az ügynökségek és hasonló programok tekintetében?

Kovács Péter: Magyarország az Európai Unió tagja, és ilyen szempontból a Hungary Helps Ügynökség, mint humanitárius és fejlesztési ügynökség is része annak a humanitárius és fejlesztési ökoszisztémának, amit az Európai Unióban látunk.

Anélkül, hogy nagyon mélyen és részletesen belemennék, ezek a területek főleg a bizottsághoz, tehát a végrehajtó szervhez tartoznak. Brüsszeli intézményi szinten a humanitárius tevékenységet és a fejlesztési tevékenységet elválasztják. Ez azt jelenti, hogy minden olyan ország, amelyik vagy humanitárius, vagy pedig fejlesztési tevékenységet végez uniós szinten, akkreditációt kell, hogy szerezzen ezen a két különböző területen. Magyarország a Hungary Helps Ügynökségén keresztül tudta ezeket megszerezni. A humanitárius akkreditációnk az megvan már elég régóta. A nemzetközi fejlesztési, ami pedig egy jóval bonyolultabb és érdekesebb dolog, azt pedig most szereztük meg tavaly év végén. Úgyhogy ezekkel tudtunk haladni, és ilyen szempontból természetesen a Hungary Helps Program szerves része az Európai Unió különböző fejlesztési programjainak. Ez azt jelenti,, hogy más uniós országokkal is együttműködéseink vannak. Az Európai Unión kívül is vannak együttműködéseink, hiszen a fejlesztési programok tekintetében az Unión kívül más szereplők is vannak. Ilyen például Törökország, akik főleg a Közel-Keleten természetesen, de érdekes módon Afrikában is nagyon komoly programokat hajtanak végre. Velük tavaly október óta van egy olyan együttműködési megállapodásunk az ottani fejlesztési ügynökséggel, ami alapján közös programokat hajthatunk végre.

A podcast során több projektet említettél, több sikeres projektet. Tapasztalatod szerint mi a legnagyobb hozzáadott értéke a Hungary Helps Ügynökségnek és magának a programnak globális szinten?

Kovács Péter: Globális szinten, ha nagyon őszinték vagyunk, akkor az a forrás, amit Magyarország mozgósítani tud a humanitárius programjai szempontjából, az nem is azt mondom, hogy láthatatlan, de nyilván nem ér fel mondjuk egy Amerikai Egyesült Államoknak, egy Németországnak vagy egy Franciaországnak a nemzetközi fejlesztési programjai mellé.

Ez nem is feltétlenül a fő cél. Ha azonban abból a szempontból nézzük, hogy milyen hozzáadott értéket tudunk nyújtani, amikor például a magyar know-how-t és szakértelmet kell egy-egy feladat megoldására alkalmazni, vagy amikor a hagyományosan jó magyar kapcsolatokat kell mozgósítani a Közel-Keleten, akkor már más a helyzet.

Sőt, még inkább arról van szó, hogy a keresztény egyházak és Magyarország közötti erős kapcsolatokra támaszkodva tudunk segíteni nagyobb közösségeknek. Ebben az esetben pedig a magyar fejlesztési program láthatósága kifejezetten jelentős.

Nagyon jelentős az a hatása, hatásgyakorlási képessége, amivel más közösségeknek az életét jobbá tudjuk tenni. Mondok egy példát, amiben szerintem utat mutattunk mindenkinek, és ez pont az a hitelvű szervezetekkel való együttműködés, amiről már az interjú elején is egy picikét beszéltünk.

Magyarország jó kapcsolatot volt képes kialakítani keresztény egyházi vezetőkkel Szíriában. Ez nagyon nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Szíriában a szíriai emberek számára el tudtunk juttatni  támogatásokat és fejlesztési forrásokat. A szankciók miatt sok európai uniós ország nem nagyon mert támogatásokat juttatni ebbe az országba. Márpedig egy olyan országról beszélünk, ahol a havi átlagos kereset az hozzávetőlegesen 20 dollárnak felel meg. Tehát a napi egy dollárt sem éri el az az összeg, amiből ott a legtöbb ember él. Magyarország, bátran felvállalta azt, hogy keresztény szervezeteken keresztül segítséget nyújt, segítve ezáltal a legelesettebbeket. Ezt meg tudtuk csinálni úgy, hogy semmifajta hivatalos kapcsolatunk ne legyen az előző szír vezetéssel, és így anélkül, hogy bármifajta nemzetközi jogi következménnyel számolnunk kellene, bármifajta szankciótmegsértettünk volna, képesek voltunk ezreknek, tízezreknek segíteni.

Fotó: Vasárnap.hu

Hogyan látod a Hungary Helps Ügynökség jövőjét? Nagyon kiterjedt projektekkel rendelkeztek, több régióban jelen vagytok. Milyen célokat tűznél ki a következő 5-10 évre?

Kovács Péter: Szeretném azt, hogyha erre úgy válaszolhatnék, hogy olyan helyzetben vagyok, hogy én tüzöm ki a célokat. De attól tartok, hogy sokkal inkább olyan világpolitikai eseményekkel kell szembesülünk nap mint nap, amik sokkal jobban meghatározzák a mi irányainkat is, mint ahogy azt mi szeretnénk. Nem gondoltunk arra, hogy - legalábbis 2021-ben még semmiképpen - 2022-ben majd a szomszédunkban háború fog kitörni és leszegy nagyon hosszú évekre húzódó orosz-ukrán háború.

Nem gondoltunk arra, hogy 2023 októberében kitörnek a fegyveresek a Gázai övezetből, lerohannak izraeli civileket, ezreket megölnek, százakat túszul ejtenek, és ebből egy nagyon hosszú ideig elhúzódó válság lesz. Nem gondoltunk arra sem, hogy Izrael még egyszer bevonul libanoni területre, mint ahogy arra sem gondoltunk, hogy egyébként Szíriában rendszerváltás történik. Átalakul nagyon sok minden, amit eddig már olyan stabilnak és biztonságosnak és békésnek - és még ha nem is jónak - de legalábbis tartósnak hittünk. Ezek olyan események a világban, amik alapvetően meghatározzák azt, hogy nekünk milyen konfliktusokra kell reagálnunk. Persze tehetünk előrejelzéseket arra, hogy hol fog katasztrófa bekövetkezni, hol fog fegyveres konfliktus bekövetkezni, de ezeket sokszor nem látjuk előre. Nem láttuk előre 2020-ban a bejrúti kikötőrobbanást, nem láttuk előre 2023-ban a törökországi és szíriai földrengést, nem láttuk előre a líbiai gátszakadást. Nem láttuk előre azt, hogy Nicaraguában a kommunista rezsim olyan szinten kezdi el üldözni a keresztényeket, hogy egy jezsuita egyetemet átalakítanak börtönné, és aki nem menekül el keresztényként, annak akár az életével kell fizetnie ezért. Ezek mind-mind olyan események, amik meghatározzák azt, hogy nekünk milyen irányba kell a segítségét nyújtanunk.

Köszönöm, hogy ilyen hosszan rendelkezésemre álltál és kiterjedten válaszoltál kérdéseimre.