Az új két pólusú világrend
Cikksorozatomban be kívánom mutatni azokat a folyamatokat és fontosabb történéseket, amelyek elvezettek ahhoz, hogy napjainkban a politikai elit már nem jobb- és baloldalra, hanem nacionalistákra és globalistákra tagolódik.
A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a politikai pártok jobb- és baloldalra osztandók. Ha csak Magyarországot tekintjük, a régi nagy pártoknak mind a politikai mentalitásában, mind értékrendjében, érdekeiben gyökeres változások történtek az utóbbi évtizedekben. Mégis a mai napig a jobb- vagy baloldalra soroljuk be őket. A két oldal értelmezéséhez fontos megjegyezni, hogy napjainkban, a történelmi előzmények ellenére sok köztük a keveredés. Baloldali pártok néha jobboldali nézőpontokat követnek, és néha előfordul fordítva is. Vagyis napjainkban a jobb- és a baloldal értelmezésekor semmiképp sem szabad konkrét pártokra gondolni.
Kezdjük a hétköznapi értelemben vett jobboldal fogalmával! A jobboldal a hierarchikus rendszerek és a tekintély tiszteletéből indul ki, szemléletét a történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalmi felfogás jellemzi. A gazdaság területén az állam minimális szerepvállalását hirdeti. A szabadpiacra, a szabad versenyre és az egyén öngondoskodására épít; elfogadja a jelentős társadalmi különbségeket és a különböző társadalmi rétegek problémáit a saját szintjükön próbálja orvosolni. Nem állami segítséget hirdet, a magántulajdon elsőbbségét és az egyén felelősségét vallja.
Ezzel szemben a hagyományos baloldal általában nagyobb hangsúlyt fektet a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános szociális jogokra a magánérdekek ellenében. Támogatja a kulturális sokszínűséget és a nagyobb állami szerepvállalást és az egyenlőségre törekszik. Nem fogad el természetes hierarchiát, és a különböző társadalmi rétegeket egy szintre kívánja hozni.
Ezen definíciók és a politikai valóság összevetése egyértelműen azt sugallja, hogy a politikai jobb- és baloldal, mint elnevezések és fogalmak elavultak.
Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy ha nincs politikai jobb- és baloldal, akkor mi van helyette, illetve mivé alakultak át, és végső soron miért? A világpolitika harcterein már elfogadottá vált, hogy az új politikai közbeszédben nacionalista és globalista oldalra sorolják a politikai pártokat.
A globalizmus meghatározásánál fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy az elmúlt években akár világpolitikai, akár magyar viszonylatban, egyre többet hallunk arról, hogy a pénzhatalmi világelit tagjai politikai pártokat, mozgalmakat, civil szervezeteket, illetve a főáramú médiát anyagi támogatásban részesítik, hogy az érdekében tevékenykedjenek. A globalisták egy olyan homogén társadalom kialakítására törekszenek, ahol különböző neomarxista módszerekkel a társadalmi tagolódás legalapvetőbb pilléreinek szétzúzását célozzák meg. Mint például a hagyományos családmodell, a vallási közösségek - kiemelten a zsidó-keresztény kultúra -, és a nemzeti identitás teljes mértékű felszámolása.
Amikor egy ember olyan helyzetbe kerül, amit nem tud magától megoldani, akkor ez az ember családi, vallási, nemzeti közösségére számíthat, de ha ezek nincsenek, akkor teljes mértékig ki van szolgáltatva ennek a hatalmi rendszernek. Ezért a globalisták álláspontja szerint az ember először szeresse magát, majd pedig az emberiséget. Mindez szembe megy a nacionalista, nemzeti felfogással,
amely szerint az ember először szeresse a családját és magát, majd a nemzetét, az Istenét és végül az emberiséget.
A globalisták szólásszabadságot hirdetnek, de ennek a szabadságnak a lényege az, hogy szabadon mondhatod azt, amit szabad. Ha olyat mond az ember, ami a véleményükkel szembe megy, annak a következménye a megbélyegzés (náci, homofób, rasszista, kirekesztő, antiszemita stb.) esetenként karaktergyilkosság, ami inkább a közszereplők esetében áll fent (lásd: Donald Trump, Orbán Viktor és Matteo Salvini). Legfőbb fegyverük a tömegtájékoztatás és az úgynevezett főáramú média, valamint a globális pénzrendszer ellenőrzés alatt tartása.
Végső soron azt mondhatjuk, hogy a nacionalisták a nemzeti, zsidó-keresztény és a klasszikus-liberális értékrendet követik, valamint a közérdeket szolgálják. A globalisták pedig neomarxista, neoliberális és multikulturális eszméket hirdetnek, amelyeknek még sorolhatnánk az elnevezéseit. Mindezek célja ugyanaz: a nemzetállamok meggyengítése és az egy pólusú homogén világrend létrehozása.
Magyarország szempontjából a két szembenálló oldal elsőszámú képviselőitől származó egy-egy idézet megfelelően alátámasztja a fent leírtakat.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke:
„A globalisták azt gondolják, hogy az a jó, ha van egy világkormány, valahol van egy erőközpont, amely onnan irányítva, döntéseit levezényelve a nemzetállamok számára kötelezően előírja, hogy mit kell tenni. Ez a világkormányzás gondolata. Ez a két eszme, a nemzeti megközelítés és a világkormányzás gondolata, a nemzetiek és a globalisták szembeállása nem csak Brüsszelben – összeurópai méretekben -, hanem egy-egy országban is megfigyelhető. Amerikában tán a leglátványosabban, de hozzáteszem ez Magyarországon is így van. Csak miután az ellenzék ma szárnyaszegett, ezért ez a konfliktus nem rajzolódik ki a maga komolyságába. Hiszen nekünk egy nemzeti kormányunk van, de az ellenzék a globalista világkormányzás filozófiáját képviseli Magyarországon.”1 (2018. október 12.-én hangzott el a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! c. műsorában.)
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke:
„A magam részéről az emberi nem egyetemességében, a népek, régiók, országok fokozódó egymásra utaltságában hiszek, s abban, hogy a Föld nevű bolygó teherbíró képessége véges, ezért azt gondolom, hogy vagy a globális kormányzás felé megyünk, vagy belepusztulunk.”2 (Ezt „Merjünk hazafiak lenni” című dolgozatában írta 2019 elején.)
A cikksorozatom következő részében, megkezdem a nacionalizmus és a globalizmus részletes történelmi elemzését, mivel amit napjainkban megtapasztalunk annak évszázadokra visszamenő előzményei vannak.
