Előrebocsátom, hogy a járványügyi intézkedéseket fontosnak tartom, és nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a megelőzésre igenis gondot kell fordítani. Ebben a cikkben egy nagyon speciális csoport helyzetét ismertetem: a kollégistákét.
Vicces, humoros, nem lehet betelni vele körülbelül 5 napig, aztán már kezd uncsi és idegesítő lenni: ilyenek röviden a mindennapjai ma egy budapesti egyetemistának. Felsorolás szinten is olyan szabályaink vannak, amelyeket egy éve még "fun fact" -ként emlegettünk volna. Nálunk a nagy 2018-as tömeges gyomorrontás óta nem volt ilyen fegyelem. (Nem szeretném a COVID "érdemeit" csökkenteni, de azért az nagyon durva volt...). Azt márciusban éppen hogy kihevertük és kezdtünk visszaszokni arra, hogy megesszük az ágy mögé esett kekszet ha késik a fizetés, de a vírus közbeszólt. Íme néhány érdekes tény, hogy senki ne érezze kényelmetlenül magát, ha maszkot kell viselnie a villamoson.
A koliban zónánként különböző sűrűségben kézfertőtlenítők vannak elhelyezve. Ez nem is hangzik olyan rosszul, sőt szuper, hogy az eddig szappanra „pazarolt” összeget el lehet verni májkrémre, de azokban a zónákban ahol a kézfertőtlenítők között 3 méter van, kicsit lassú és pár hét után elég irritáló az áthaladás. Főleg ha számba vesszük, hogy a szeptemberi kapkodásban fertőtlenítő helyett folyékony szappan volt pár tartóban, és a mosdók már nem ilyen sűrűn fordulnak elő, ha le akarnánk azt öblíteni.
Egy hétig minden este megszokott jelenség volt a kilincsét ronggyal törölgető kolis. Na nem azért mert ilyen igényes, hanem mert a szappannal összefogdosott kilincsek eléggé ragadtak, és mindenhol bennük maradt a por. Nem volt épp gusztusos. Hála a mentoroknak és a tündér - tényleg aranykezű - takarító nénijeinknek, a probléma megoldódott. Így utólag megnézve sokkal nagyobb buli volt a folyóson, kilincset mosva beszélgetni az addig sosem látott kolistársammal, mint mondjuk pont vele hetekig karanténban csücsülni.
A testhőmérsékletünket naponta kötelezően meg kell mérni, de a célirány a napi kettő.
A napi kettő azért is ajánlott, mert a porta előtt van a lázmérő, és ha jó kisfiúként/jó kislányként sokat méred a lázad, esetleg bekövetkezhet, hogy tovább lehet nálad egy működő vasaló. Az is megtörténhet, hogy meghosszabbítanak neked egy olyan mosószoba kulcsot, aminek ablaka is van, és nem kell a szobában a net-kábelen szárítanod a fehérneműidet.
Külön kiemelném itt a versenyt, melynek értelmében a legalacsonyabb átlag-testhőmérsékletű szoba nyeri heti összesítésben az ajándék wc-papírt. Ugyanitt szeretném lecserélni mindkét, rendszeresen 36,5 fokosan hazajövő szobatársamat valakire, aki tartósan képes a 36,2-t produkálni, mert nagyon szeretnék már én is nyerni. Mondjuk viccet félretéve ezt is értem valamennyire, hiszen sokkal jobb napi néhányszor "csippantani" a homlokomnál a hőmérővel, mint kerülgetni a látványosan lázas kolisokat.
A maszk használata a szobán kívül kötelező olyannyira, hogy zuhanyozni, és mosdóba is abban kell menni. Mivel nálunk folyosónként 4 mosdó és zuhanyzó van 2 helyiségben a folyosó két végén, valahol érthető, hogy a szobáktól lévő nagy távot maszkban kell megtenni. Az egy kicsit komikus nekem, hogy hivatalosan levenni a maszkot csak a zuhany alatt lehet közvetlenül. Ezt némileg magyarázza, hogy a zuhanyrózsákat csak térelválasztó műanyagok határolják, amik járványügyi szempontból (sem) minősülnek tökéletesen védelemnek.
Én azon zseniális mérnökhallgatók egyike vagyok, akik Nobel-gyanús ötletként a szappantartóra akasztják maszkjukat, így az zuhanyzás közben szépen kiázik a szappanos vízben és másnap olyan tiszta, mint a patyolat. Ez jól is jön, mert a konyhában is viselni kell, és rendszeresek azok a megszokott háziurak, akik reflexből bekóstolják a pörköltet a maszkjukon keresztül, így az egy letagadhatatlan, rúzsfolt-szerű nyomot hagy.
A múltkor láttam egy gólyát, aki előre vetítette számomra a korunk következő járványügyi élharcosát, hiszen amikor azt hitte senki sem figyel, Béres Cseppet tett a sörébe. Na ez, ez az igazi védelem. Mi is isszuk ugyan, de azért ez kivívta az én elismerésemet. Tettem már hideg kávéba, szörpbe, na de sörbe... meghökkentő.
Mindazonáltal, hogy nagyon kellemetlen és eleinte nagyon utáltuk, két nevetés között azért eszünkbe jut, hogy mennyi ember életét keseríti meg a vírus, és mennyi ember lakhatása került veszélybe. Ilyenkor mindannyian, fáradt, pörköltfoltos kollégisták nagyon örülünk, hogy egyáltalán lakhatunk valahol. Mondjuk ennél boldogabb is lehetnék, például, ha egyszer végre mi nyernénk a wc-papírt.
