Reaktor

Az amerikai vállalatok többsége még sodródik az árral, de néhány már besokallt a szereptévesztő alkalmazottaitól

antonio-garcia-martinez-photo-helena-price-2-1920x1080-1180x664.jpg

Antonio Gracia-Martinez 

Május közepén Matt Taibbi írt egy elemzést „Tönkreteszi-e a Slack az amerikai vállalatokat?” címmel, arról, hogyan reagálnak az USA legnagyobb cégei az identitáspolitikai trendekre, különös tekintettel a Slack nevű munkahelyi chat appon generált, belső dolgozói „lázadások” hatására. A cikk egy interjút keretez az Appletől a közelmúltban, rövid időn belül kirúgott szoftver mérnökkel, korábban tech startup vállalkozóval, Antonio Garcia-Martinezzel.  Martinez bűne az volt, hogy megírta a Chaos Monkeys című, a Szilikon-völgy színfalak mögötti, nem mindig vonzó világának látleletét. 

Martinez esetében a Slacken kialakult, saját kollégái által előállított gyűlöletcunami indította arra a vezetőséget,

hogy kipenderítsék a mérnököt. Ahogy Taibbi megjegyzi cikkében, elég vicces, hogy egy olyan cég lép fel egy alkalmazottjával szemben az „inkluzivitás” védelmének jelszavával, ráadásul az inkvizítori szerepben tetszelgő, nagyszájú alkalmazottai nyomására, amelynek a fizetési listáján szerepel például Dr. Dre is, a roppant befogadó, gender-szenzitív és PC „Bitches Ain’t Shit” ["A szukák nem többek, mint..." - a szerk.] című szám szerzője.

Taibbi felidézi, hogy egyes óriásvállalatok teljes mellszélességgel beleálltak abba a pozícióba, amely összemossa a személyes meggyőződéseket, a politikai állásfoglalásokat és a munkahelyi, vállalati ügyeket. Ezek a cégek úgy érzik, hogy a termékeik és a szolgáltatásaik nem elegek önmagukban, hanem le kell őket önteni valamilyen tetszelgő, progresszív mázzal, az általuk gyártott vécékefe is csak jóemberkedéssel adható el.

Mindezt a végletekig fokozta a George Floyd halála utáni tömeges felhördülés az alkalmazottak körében,

akik egyre hangosabban követelték, hogy a munkaadóik lépjenek fel aktívan az állítólagos strukturális rasszizmus ellen. Egyes helyeken azt követelték a dolgozók, hogy a Juneteenth, azaz június 19., a rabszolgaság eltörlésének a napja legyen fizetett szabadnap. A Walmart mindennek hatására megfogadta, mostantól nem tartja majd zárt vitrinekben a „multikulturális kozmetikai termékeit” (!), a HBO Max pedig levette a műsoráról az Elfújta a szél című klasszikust, majd egy idő után visszatette, de azzal a figyelmeztetéssel látta el a gyanútlan nézők számára, hogy a film „etnikai és faji előítéletességet mutat be”, ami „már akkor is helytelen volt, amikor játszódik, és most is az.”

Ironikus módon, jegyzi meg Taibbi, gyakran éppen azok a bankok kezdték el nagy hangon támogatni a Black Lives Matter mozgalmat, amelyek korábban a legnagyobb kihelyezői voltak az ún. „gettó kölcsönöknek,” más néven „egzotikus” másodlagos jelzáloghiteleknek, főként szegény feketék részére, amelyekkel aztán sikeresen végleg tönkretették a hitelek felvevőit.   

Egyes vállalatok azonban, némi bizonytalankodás után, úgy döntöttek, inkább azt szeretnék, ha az alkalmazottjaik serényen dolgoznának, ahelyett, hogy lázadásokat szerveznek a kávégép mellett vagy a Slacken.

Érdekes módon, főként a legmodernebb tech vállalatok döntöttek úgy, hogy nem kérnek a munkahelyi politizálásból.

Ahogy korábban megírtuk, a kriptovalutában utazó Coinbase tudatta az alkalmazottakkal, a cég a továbbiakban nem kíván részt venni „társadalmi aktivizmusban,” és akinek ez nem tetszik, az nyugodtan távozzon. 4-6 havi végkielégítést ajánlottak fel azoknak, akik nem tudnak azonosulni ezzel a gyakorlattal, szarkasztikusan hozzátéve a belső levelezésben, hogy ezzel „win-win helyzet jöhet létre a „politikai beállítottságú” munkatársak számára, hiszen „az élet túl rövid ahhoz, hogy egy olyan helyen dolgozzon valaki, ahol nem érzi jól magát.” Magam sem mondhattam volna jobban!

Egy másik tech cég, a Basecamp nemes egyszerűséggel megtiltotta a munkahelyen a „társadalmi és politikai vitákat.” Az online értékesítéssel foglalkozó vállalat, a Shopify, amelyik különben korábban levette a termékei közül a Trump családhoz kötődő árucikkeket, emailben magyarázta el dolgozóinak, hogy nem lehet összekeverni „az életet a munkával.” Kifejtették, hogy „a Shopify egy profitorientált vállalkozás, nem egy család…A Shopify egy team, nem egy család…A Shopify nem is a kormány.  Nem tudunk megoldani minden társadalmi problémát.”

Taibbi azonban arra is rámutat, a cégek nyilvánvalóan a saját szörnyszülöttüktől próbálnak most megszabadulni, hiszen éppen asz amerikai vállalati kultúra volt az, amelyik a X generációtól felfelé arra indoktrinálta a fiatalokat, hogy a munka, a munkahelyi előmenetel maga az élet értelme. Generációk nőttek fel úgy Amerikában, hogy a karriert minden más, a családalapítás, a magánélet elé helyezzék. Az USA, írja Taibbi, hírhedt lett arról, hogy az emberek „azzal kérkedtek, hogy halálra dolgozzák magukat,” és a munkájuknak, a munkaadójuknak élnek. Nem csoda, hogy ahogyan Taibbi interjúalanya, Antonio Garcia-Martinez fogalmaz, soknál

„teljesen összemosódott a politikai erkölcsi, társadalmi, családi és vallásos személyiségük a szakmaival.” 

A Slacken folyó agitáció sok vállalatnál vezetett teljesen etikátlan és igaztalan, a „pillanat hevében” meghozott kirúgásokhoz, azért, hogy a cég vezetése megfeleljen az irreális alkalmazotti elvárásoknak, és bizonyítsa progresszivitását. „Ez egy furcsa liberalizmus, amely megpróbál túllépni a menedzsmenten, hogy egyes munkavállalókat kirúgassanak, de ez a modern Amerika munkahelyi valósága.”     

Nos, előbb-utóbb minden begyűrűzik a kies Nyugatról a kietlen Keletre, a jó is, a rossz is, „Amerikából ma bejön a zene”. Jobb, ha felkészülünk?  

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása