Ahogyan a Covid járvány kezelésének megítélése, beleértve a különböző vakcinák alkalmazását, úgy az antiszemitizmus magyarországi mértéke is ideológiai, sőt pártpolitikai kérdéssé degradálódott: a politikai elfogultság szemüvegén át nézve a valóság torzul, és igen ritkán lehet helytálló következtetésekre jutni, inkább hibás általánosításokba, vagy akár vágyvezérelt fikciókba csúszhat bele az elemző.
Miközben a magyar kormány és a jobboldali zsidóság, többek között a Tett és Védelem Alapítvány folyamatos monitorozásának eredményeire hivatkozva, azt mondja, a magyarországi antiszemitizmus létezik, de mértéke csekély, és a magyar zsidók biztonságban élhetnek, a baloldalon azt hangsúlyozzák, a magyarok ugyan nem aktívan zsidóellenesek, de legalább egyharmaduk valójában antiszemita, és sok zsidó ezért még mindig félelemben él.
Ez utóbbi narratívát, konkrétan a vágyvezérelt újságírást tolja az ausztrál és új-zélandi zsidóság hírportálja, a J-Wire egy július 26-án megjelent cikkben, melynek szerzője finom csúsztatásokkal és féligazságokkal, illetve bizonyíthatóan hamis állításokkal operálva kelti a riadalmat gyanútlan olvasóiban a magyar helyzetet illetően.
A cikket jegyző Ben Cohen a Mazsihisz 2019-2020-as antiszemita incidenseket vizsgáló jelentéséből dolgozott. Most tekintsünk el a jelentést bemutató, a Mazsihisz címlapján megjelent írás címadásától („Gyűlölködésben a magyar társadalom felülmúlja az európai átlagot”,) amely már önmagában is erősen véleményes látlelet, és félrevezető is, mivel a Medián erre utaló felmérése a kisebbségekkel szemben általában mért ellenszenvre vonatkozik, nem specifikusan a kognitív antiszemitizmusra.
Koncentráljunk csak arra, mit szemezgetett ki a jelentésből Cohen: szerinte a jelentés azt bizonyítja, a zsidókat „széleskörű ellenszenv” övezi hazánkban. Lásd például a Soros György elleni „koholmányok” jelenlétét a magyar közösségi média felhasználók között, amelyeket az is táplál, hogy „a gazdag zsidó” Soros „Orbán Viktor közellensége.” Eddig ezek a szokásos, rágalommal határos állítások, melyek bizonyításához közszereplőkhöz és aktív politikai erőkhöz - beleértve a kormányt - soha sincs kézzel fogható szál, pedig ellenzéki oldalról - itthon és nemzetközi szinten - hatalmas igény lenne rá. Így aztán nem meglepő, hogy a jelentés közéleti antiszemitizmust taglaló fejezetében a szerző kiemelten foglalkozik Bayer Zsolttal.
Bayert „hangos antiszemita hangként” írja le, akinek „kiváló politikai összeköttetései vannak,” és felhozza a magyar újságíró 2016-os állami kitüntetését is, a nemzetközi sajtóban megszokott módon arra célozgatva, hogy Bayer valójában a kormány szócsöve minden egyes megszólalásakor. A sort Bayer rádióműsorával zárja, amiben
"a Bayertől megszokott obszcén hangnemben" azt tudhatták meg a hallgatók, hogy "a zsidók minden baj forrása", majd Zsolt elmagyarázta nekik, hogy a koronavírus egy zsidó találmány a világ statáriumba kényszerítésére"
A valóságban a műsorban ennél sokkal keményebb dolgok hangzottak el: „A háttérhatalom megparancsolta, hogy a fehér keresztényeket ki kell irtani vagy össze kell keverni…a háttérhatalom, annyira gazdagok, hogy őróluk, mint zsidókról nem is szabad beszélni… a zsidó minden bajnak a forrása…”; „…a vírus…direkt meg lett szervezve…én kimondom a milliárdos zsidók azt mondták…elég nekik 800.000 rabszolga…” „szerintem ezzel a vírussal az a háttérhatalomnak a célja, hogy világ-statáriumot vezessenek be…aztán a világ-kormányt…”.
Erős vélemények ezek, csak egy baj van Cohen tálalásával: mindezeket nem Bayer Zsolt mondta
(és nem is Stefka István, a műsor másik vezetője, akit Cohen nem is említ,) hanem különböző Paláveres betelefonálók, a Cohen által hivatkozott Mazsihisz-dokumentum állítása alapján. A jelentés egyébként, amennyiben pontos, jogosan jegyzi meg, hogy a műsorvezetők ezektől a véleményektől nem határolódtak el.
Mivel ezek a mondatok nem kaptak nagy nyilvánosságot az írott internetes sajtóban, nem kereshetőek, és a dokumentum (29-30. oldala) nem említ konkrét adást és időpontot, csak azt, hogy 2020. márciusának hétfő-keddi epizódjairól van szó, ezért 16 órányi, - nyilvánosan elérhető - hangfelvételt kell annak meghallgatnia, aki kiváncsi arra, hogy a fenti állítások igazak-e. Ha el is fogadjuk a jelentést, amely a Paláver hallgatóira és műsorvezetőire nem vet jó fényt, Cohen tévedése Bayerrel kapcsolatban még így is súlyos rágalmazás.
Azért megpróbáltuk
Feltételezve, hogy a bevallottan feszültséglevezető műsor COVID-tól halálra rémült, többségében nyugdíjas betelefonálói a március 16-val kezdődő hét után estek igazán pánikba, ez négy lehetséges adásra szűkíthető (március 23., 24., 30., 31.). (A teljes kijárási korlátozás 27-én lett bejelentve.)
Ez már csak 8 órányi hanganyag, amit át kell fésülni. Fésülni, mert teljesen egészében elfogyasztani ezt a kontentet a súlyos állításokat megfogalmazó jelentés hanyag készítőjének a feladata lenne, helyette nem fogom elvégezni.
A 23-i adásban említésre méltó dologra nem leltem.
Az első tágabb konteót a 24-i adás második órájában találni a 7. perctől, itt a betelefonáló idős úr - szaklapokból tájékozódva - a világkormány biológiai fegyvereként festi le a koronavírust, amivel az időseket akarják a multinacionális cégek kiiktatni (vagy valami hasonló). Zsidókról nem esik szó. Műsorvezető: Stefka István.
A 30-i adás első órájának a 38. percétől egy hosszabb levezetésben egy ugyancsak idős betelefonáló egy nyakatekert biológiai fegyver konteót kezd az akkori korszellem igényességével kibontani, és ugyan beleszövi a Soros-alapítványt egy második (!) wuhani labor finanszírozásába, de bizonyítékok hiányában a vén spekulánst felmenti! Az ezt követő 5 percben megannyi tény és érdekesség elhangzik, zsidókra még csak utalás sincs. Műsorvezető: Bayer Zsolt, aki a betelefonáló monológja idejére rezignáltan tempomatra kapcsol. Az úr a végén (45. perc) a hallgatók saját belátására bízza az elhangzottak igazságtartalmának mérlegelését, majd az óvatosság kedvéért a saját épeszűségét is megkérdőjelezi.
A második órában a 35. perctől egy idős hölgy Szabó Tímea karrierjét köti Soros-szervezetekhez. Zsidókról nem esik szó.
A 31-i adás első órájának 26. percében "Soros elvtárs" Karácsonynak küldött adományát említi egy hallgató (ami akkor tegnapi hír volt, hot topic). Stefka István próbálja lehiggasztani a düh spirálba került Kőrösi urat. Zsidókról nem esik szó.
A második óra 9. percében egy úr az első óra végén betelefonáló, COVID-köpködők miatt pánikoló idős hölgyre reagálva sejtelmesen annyit mond, hogy azok fizetik a köpködőket, akik a Momentumot és az "antifákat".
Egy perccel később Soros egymillió eurója Budapestnek újra szóba kerül. Az úr hosszú Soros-idézeteket idéz, de nem köti a vén spekulánst a koronavírushoz, majd a 15. perc környékére nagy nehezen kibontakozik a várt és jól ismert gotcha: Soros a valódi antiszemita, aki zsidó vagyonokat fosztogatott a világháború végén, hiszen lelkiismeret nélküli taposóakna-gyáros. Gordon Brown állítólagos világkormány-felvetése szóba kerül, de azt nem tudjuk meg, hogy a volt brit miniszterelnök milyen etnikumba tartozik.
41. perc: "...komoly tudósok mondták, hogy ez a járvány ez állítólag az űrből is jöhet. Tehát meteoritokkal, vagy egyéb dolgokkal az űrből is lehet.".
Itt égtem végleg ki.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna a Mazsihisz-jelentésben idézett betelefonálók, vagy a rájuk adott, megengedő műsorvezetői reakciók, de a potenciális adások átfésülése közben nem akadtam ilyenre, és az elfogyasztott részek alapján ugyan egy dühös és harcos, de még az implicit antiszemitizmussal szemben sem megengedő közeg rajzolódott ki.
A szerk.
Cohen cikke a Mazsihisz megbízásából készült Medián felméréssel folytatja, mely szerint a társadalom 20 százaléka „erősen” antiszemita, míg 16 százaléka „mérsékelten” antiszemita, tehát a magyar lakosság mintegy harmada az, és 23% ma is egyetértene a numerus clausus-szal. Csakugyan magas számok, bár tegyük hozzá, nagyon sok függ attól, hogyan tesznek fel egy kérdést, és könnyen előfordulhat, valakinek egy feltételezés eszébe sem jutna, ha valamilyen „rávezető” állítást nem mutatnak be neki. Ahogyan a Medián vezetője, Hann Endre is megjegyezte a jelentés bemutatásakor (ezt persze nem idézi Cohen), hogy
Magyarországon „a zsidó ügy nem forró ügy, azaz a megkérdezettek számára a zsidósággal kapcsolatos események, hírek, jelenségek, dolgok nem bírnak kiemelt jelentőséggel. Sőt, a zsidók megítélése valamelyest még javult is,”
de persze azt is hozzátette, nehogy túl szép legyen a kép, hogy mindebből „nem az következik, hogy az emberek elfogadóbbak lettek, hanem az, hogy a gyűlölet célpontjai a migránsok (arabok, feketék) lettek.”
Cohen végül az USA példáját hozva fel, ahol az utóbbi időben megszaporodtak a zsidók elleni erőszakos cselekmények, sokat sejtetően megpendíti, egyelőre „kérdés,” hogy ez az erős magyarországi ellenszenv a zsidók iránt „megtestesül-e majd erőszakban.” Még jó, hogy nem teszi hozzá, bárcsak!
Az amerikai helyzettel példálózó szerző az ottani kontextusról elhallgat két fontos tényt. Az első és legfontosabb a kettő közül, hogy az USA-ban a politikai antiszemitizmus az, amelyik az arra fogékonyakban indulatokat gerjeszt. A bevándorló, nem egy esetben muszlim hátterű demokrata politikusok lassan, de biztosan bevitték az addig elfogadhatatlan antiszemita toposzokat és beszédmódot az USA Kongresszusába, és a közösségi médiában egészen megdöbbentő kijelentéseket tesznek Izraelről.
A palesztinokat például rendre a diktatórikus zsidó állam mártírjainak állítják be.
Ahogyan azt a baloldalon is előszeretettel hangsúlyozzák, nem kell hozzá IQ bajnoknak lenni, hogy az ilyesmi felbátorítja azokat, akik eddig nem merték felvállalni antiszemita nézeteiket, a legradikálisabbakat pedig gyűlöletcselekményekre indíthatja. A másik tény, amelyről szintén nem tesz említést Ben Cohen, hogy Amerikában az antiszemitizmus leginkább a muszlim bevándorlók és a radikális baloldali mozgalmak, köztük a BLM tagjai és pártolói között jelentős, legtöbbször az Izrael-ellenesség köntösébe csomagolva. „Hála” ezeknek a csoportoknak, hihetetlen mértékben szaporodtak meg a láthatóan zsidó személyek és intézmények elleni erőszakos támadások.
A hasonlat tehát erősen sántít. Mindazonáltal azt gondolom, épeszű ember nem állítja, hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus. Rasszizmus és antiszemitizmus a társadalom minden szegmensében előfordul, függetlenül a politikai irányultságtól. A keresztény erkölcs és a polgári etika egyaránt azt kívánja mindannyiunktól, hogy ne hagyjuk szó nélkül, ha zsidóellenes megjegyzést hallunk, és valljuk be, az ilyen sajnos előfordul. Ahogyan Fröhlich Róbert főrabbi úr is megjegyezte a Szentírásból idézve egy a közelmúltban a Danube Institute által tartott, a magyarországi antiszemitizmussal objektíven foglalkozó konferencián: „Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.”
Azonban azt állítani, hogy a magyarországi helyzet azért rossz, mert amúgy jó, és hogy
nem az a lényeg, mi történik, hanem hogy a társadalom egy meghatározhatatlan nagyságú szegmensének milyen szörnyűséget képzelünk a fejébe
súlyos és kártékony rágalom, amely ellen fel kell szólalnunk!
