A legendássá vált How I Met Your Mother (magyarul Így jártam anyátokkal - HIMYM) valamilyen formában történő folytatása 7 éven keresztül formálódott. Az új sorozat ugyanazon koncepció alapján, de női szemszögből közelíti meg a témát, úgy, hogy szinte semmilyen kapcsolódása nincs az eredeti alkotáshoz. A Hulu felületén január 18-án jelent meg az első két epizód, jöjjön is róla egy értékelés.
Előzmények... 2014 óta
A How I Met Your Mother sitcom – története dióhéjban: a főszereplő elmeséli gyermekeinek, miként is ismerkedett meg az anyjukkal – 9 évadon keresztül futott a CBS csatornáján 2005 és 2014 között. A bezsebelt díjak felsorolása helyett elég talán azzal szemléltetnem jelentőségét, hogy a sorozat a globális populáris kultúra részévé vált, igaz az utolsó évadok – és főként a befejezés – rengeteg kritikát vont maga után. Ennek ellenére valamilyen folytatás iránt sokan vágyakoztak, az igény pedig a CBS részéről is megjelent, sőt, 2014-ben egy pilot epizód is felvételre került a How I Met Your Dad részeként az eredeti írók alkotása alapján. A spin-off sorozatot azonban végül a csatorna elkaszálta – pontosabban mondva az epizód újraforgatását kérte, amibe az alkotók nem egyeztek bele –, és bár elméletileg tárgyalások folytak a Netflixxel is a Fox és az NBC mellett az új produkció megvételéről, végül nem lett belőle semmi.
Az eredeti sorozat főszereplői (The Independent)
2016-ban egy második ötlet is megszületett How I Met Your Father (HIMYF) néven, de végül az is magára maradt, úgyhogy a Fox egy harmadik próbálkozást is tett az ügyben teljesen új történet mentén – ám az sem járt sikerül.
Gyakorlatilag tehát amikor már mindenki azt gondolta, hogy soha nem látjuk a kész koncepciót, a Hulu 2021-ben mégis berendelte azt, idén január 18-án pedig el is indult a sorozat két epizóddal.
Most a halálát akarjam vagy szurkoljak neki?
Az biztos, hogy bárki bármilyen ötletet is vállal fel, hatalmas hátrányból indult volna, egyszerűen azért, mert a nézők mindig az eredeti tartalomhoz hasonlítják az új sorozatot, és azon túl, hogy valós érveket fogalmazhatnak meg létező minőségbeli különbségek kapcsán, a saját nosztalgiájuk miatt egyszerűen nem tudnak elfogulatlan módon értékelni.
Tehát igen, várható volt az, hogy nézők sokasága egy előzetes vagy 3 perc tartalom megnézése után küldi el a HIMYF-t a fenébe, mondván az borzasztó, nézhetetlen, és amúgy is szégyellje magát mindenki akinek egyáltalán eszébe jutott a spin-off ötlete. Én azért igyekeztem esélyt adni neki, lássuk tehát.
A sorozat kezdetén egy középkorú hölgyet látunk, aki 2050-ben kicsit sok pohár bor után felhívja egy TV-n keresztül a fiát, hogy elmesélje, miként is ismerkedett meg az apjával. Igen, gyakorlatilag az idős Ted Mosby másolata tűnik fel, egy olyan szereplőé, aki borzasztó részletességgel kívánja előadni szerelmi történetét. A helyzet tehát ismerős, mégis meglehetősen kínos, az első percben elhangzó viccek ugyanis rendkívül sztereotípikusak és erőltetettek. De ugrunk is tovább – szerencsére –, a visszatekintésen keresztül ugyanis belecsöppenünk egy Tinder randi estéjébe, amelyen a főszereplő Sophie fiatal énje vesz részt egy – Tinder hozzáálláshoz képest legalábbis – tökéletesnek tűnő sráccal. Lényeg a lényeg, néhány véletlenül kialakuló és már korábban létező kapcsolat következtében összeverődik egy amúgy alapvetően random baráti társaság, akik a később sikertelenné váló randi (a tökéletes srác Ausztráliába költözik) tükrében elkezdenek együtt mozogni, nekünk pedig ezt úgy kellene kezelni, mintha régi haverokról lenne szó.
Fotó forrása: IMDb
És hogy ez mennyire áll meg a lábán? Azt mondanám, hogy elég ingoványos a talaj, hisz az egyik (brit arisztokrata) főszereplő azt követően csöppen bele a történetbe, hogy Sophie stílustanácsadó lakótársa összejön vele a London Fashion Week eseményen, majd úgy dönt hogy magával hozza New Yorkba és össze is költözik vele (lakótársa tudta nélkül), míg a másik két főszereplő teljesen véletlenül kerül a képbe, mivel Sophie egy Uber utazás alkalmával találkozik egy sofőrrel, illetve a pont ott lévő potyautas barátjával.
Látható tehát, hogy a kapcsolatok sokkal kevésbé szorosak mint a HIMYM esetében (ott Ted és Marshall főiskolai barátok voltak, Marshall és Lily épp eljegyezték egymást, míg Barney is már rég képben volt, csak az ötödik elem Robin jött adalékként), kis túlzással ugyanis tök véletlenül kerülnek össze ezek az emberek egymással, és válnak egy csapattá meglehetősen kevés idő alatt szinte 0 kémiával.
Ilyen az Így jártam… koncepció a polkorrekt világban
És ha már karakterek, az látszik, hogy a HIMYF véletlenül sem kívánt nemi diverzitást és polkorrektséget mutatni. A fehér, szőke Sophie (a női Ted) lakótársa ugyanis egy mexikói csaj, a Tinder randi főszereplője egy afroamerikai srác, a taxisofőr legjobb barátja egy indiai, míg az örökbefogadott húga egy elvált, leszbikus ázsiai. Ezzel pedig amúgy abszolút semmi gond nincs – és nem is elképzelhetetlen egy New York típusú városban –, ám amikor egy epizódban az ázsiai szereplő szinte minden második mondata arról szól hogy leszbikus, illetve a főszereplő is szerelmi vallomása során arról filozofál, hogy amúgy ő nem ítéli el a minden Tinder randi végén szexet választó nőket, csak ő nem úgy csinálja, de az is teljesen belefér, mindenkit el kell fogadni úgy ahogy vélekedik, akkor felmerülnek bizonyos kérdések arról, hogy biztos jó-e egy történet szempontjából az irány, illetve lehet-e ütős humort hasonló biztonsági kereten belül véghez vinni.
Ezt látva nem véletlenül vitáztak korábban arról, hogy napjaink világában elképzelhető-e a HIMYM sokak által offenzívnek tekintett humora – bizonyos vélemények a nők lenézését, a túlsúlyos emberek megszégyenítését, transzfóbiát és rasszizmust is hangoztattak –, a HIMYF pedig igazából az első két rész alapján egyfajta képet ad arról, hogy bár működhet a koncepció, de csak ilyen óvatos formában.
Ez pedig nem feltétlenül jó, a viccek jelentős része ugyanis meglehetősen lapos és kínos – és itt még véletlenül sem arra gondolok, hogy mások bántása által lehetne jókat viccelni –, ám a bizonytalanság a poénokon túl összességében is megjelenik a párbeszédekben. Elég csak arra a példára gondolni, amikor
a főszereplő Sophie nem tudja elengedni az Ausztráliába költöző sráccal való távkapcsolat gondolatát, kavarodások közepette kirohan a repülőtérre, hogy ott egy hosszú monológ keretében kiöntse neki a szívét, a srác pedig egyszerűen annyit mond neki, hogy 14 óra lesz köztük az időeltolódás, a munkája miatt hetekig nem tud majd netezni, így inkább próbálják ki a távkapcsolatot valamikor máskor – ezt így gyakorlatilag faarccal, érzelmek nélkül, hogy utána egyből megforduljon és lelépjen.
Fotó forrása: IMDb
Van azonban még remény!
Az első két epizód alapján tehát sem a poénok, sem a párbeszédek, ahogy maguk a történések sem mutatkoztak különösen jónak – miközben az eredeti sorozat egyik legnagyobb erőssége épp a helyzetkomikum volt. Az sem mellékes, hogy az első 10 percben az eredeti sorozat kezdeti inspirációi is szinte lemásolásra kerülnek: Sid leánykérése Marshall leánykéréséhez hasonlít, Sophie csókmentes randija Ted tétlenségét tükrözi Robinnal, míg a tökéletes srác Ausztráliába költözése szinte megegyezik a Ted-Victoria történetszállal.
Ennek ellenére a főszereplők meglehetősen szimpatikusak, és ha egyelőre korántsem komplexek, ahogy a hozzájuk kapcsolt viccek sem meggyőzőek, de van bennük potenciál – legyen szó a Ted-szerű, folyamatosan bölcselkedő Sophie karakteréről, a New York világával ismerkedő, a saját helyét nem találó brit arisztokrata (kicsit Barneyhoz hasonló) Charlie figurájáról, vagy a barátnőjét nemrég eljegyző, kiegyensúlyozottnak, de boldognak korántsem tűnő Sidről.
Számomra tehát a HIMYF első két epizódja előbb kínos érzést, majd egy középszerű, unalmasabb estékre megfelelőnek tűnő tartalmat hozott, amihez bármennyi is furcsán hangzik, huszonéves fiatalként már én is túl idősnek érzem magam. Persze egy sitcom esetében a kezdet mindig nehézkes – emlékszem, hogy annó az Így jártam anyátokkalt egy epizód után abbahagytam, mondván semmire sem jó, aztán évekig a kedvenc sorozatommá vált –, a HIMYF pedig akár hasonló utat is bejárhat, de csak akkor, ha kivitelezés tekintetében fordulat következik az évad további részében – ami valljuk be, nem valószínű.
Fotó forrása: NPR
A sorozat a Rotten Tomatoes oldalán a kritikusok értékelése alapján egyelőre 33 százalékon áll (nézőközönség esetében 61 százalék), míg az IMDB értékelése 5.0 (a két epizódé egyelőre 6 feletti). Két epizódot követően én még nem pontozok, de alapvetően a nagyon középszerű értékelésekkel egyetértek.
Kiemelt fotó: Entertainment Weekly
