A Reaktor Alapítvány és a Klímapolitika Intézet Február 2-án szervezte meg a zöld energiához köthető vitáját. Az Európai Bizottság ezen a napon hozott döntése alapjaiban módosítja a jelenlegi taxonómia-rendeletet. Ennek legsarkalatosabb pontja, hogy "zöld címkét" kap a nukleáris energia (bizonyos feltételekkel), valamint a földgáz. Vendégeit a beszélgetés vezetője, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója, Litkei Máté a beszélgetés keretei között elsősorban az atomenergia kérdéskörének megvitatására kérte fel.
A vitafelek a Greenpeace kampányfelelőse, Perger András, és a paksi atomerőműért felelős volt kormánybiztos, államtitkár és jelenlegi egyetemi oktató, Dr. Aszódi Attila voltak.
Kép forrása: https://klimapolitikaiintezet.hu/
A beszélgetés elején a moderátor rámutatott: az energetika tárgykörében a prioritások gyakran állnak szemben egymással, és kérdés, hogyan lehet ezeket napjainkba rangsorolni. Aszódi Attila szerint az összetett energiaszektorban is elkülöníthetünk fontosabb szegmenseket, és a legelsők között szerepel az energiabiztonság. Emellett természetesen a fenntarthatóság és a gazdaságosság. Perger András emellett kiemelte: nagyon fontos szempont az is, hogy az Európai Unión belül melyik ország melyik komponenst helyezi előtérbe. Hangsúlyozta: napjainkban a legelső helyen ebben a kérdéskörben a klímavédelemnek kell állnia.
A közvéleményt meghatározta az utóbbi időben, hogy politikai döntés az, hogy egy ország teljesen átáll-e megújuló energiaforrásokra. Kérdés, hogy a közeljövőben megoldható-e az, hogy az országok teljes mértékben megújuló energiaforrásokra álljanak át, vagy pedig ez technikailag még nem megalapozott. Perger András szerint ez csak a jövő definícióján múlik, azaz, ha ez az elkövetkező ötven évre vonatkozik, akkor nem csak hogy lehetséges, de muszáj is. Csak a térség, a tempó és a módszer lesz különbség. Aszódi Attila hozzáfűzte, hogy a klímavédelmi célok teljesítése jelenleg a cél, akkor nem csak a villamosenergia termelési folyamatához kell hozzányúlni, hanem a cementiparhoz, acélgyártáshoz, és még rengeteg más perifériás szegmenshez, amire elsőnek nem is gondolnánk. Olyan technológiák kellenének, melyek még egyáltalán nem is léteznek. Leszögezte: a villamos energia a hozzá kapcsolódó egyre fajsúlyosabb technológiák miatt (lásd például elektromos autók), napról napra jobban felértékelődik.
Németország és Franciaország kérdéskörében a felek már nem értettek oly mértékben egyet, mint a szektor preferenciái terén. Két európai nagyhatalomról beszélünk, akik teljesen más hozzáállást tanúsítanak az atomenergiával szemben. Míg Németország ódzkodik használni, Franciaország nagy erőkkel fejleszti. A közelmúltban ugyanis Németország elkezdte leszerelni kapacitásait, így mintegy 70 TWh energia, mégpedig karbonsemleges energia esett ki a termelésből. Ezt Aszódi professzor úr óriási hibaként értékelte, pláne ha megfigyeljük, honnan és miből pótolják a kieső szakaszt a németek: földgázból nyerik ki a kieset energiát, ami ráadásul Oroszország felől érkezik. Utóbbi azt jelenti, hogy ez a döntés nem csak fenntarthatósági hiba volt, de külpolitikai is. Professzor úr szerint a francia stratégia lignit és szén híján rászorultak az atomenergiára. Ráadásul ehhez hozzájárul, hogy a francia oldalon nagyon komoly atomipar áll a háttérben. Ha már csak az erőforrásokat szemléljük, Hazánknak egyértelműen a francia oldalon van a helye. Perger András szerint Németországban a lakosság tudatossága komolyan szempont volt az energiapolitikai döntéseknél, és lehet, hogy hatalmas beruházások állnak a francia atomipar mellett, de a reaktorok közül 56 öregedő, és 13-15 éppen javítás alatt áll. Itt jön képbe a taxonómia: pontosan ezek megújításához is kell a támogatás. A Greenpeace munkatársa szerint az idő a német döntést igazolja majd, akik esetében csak egy kísérletben ejtett hibáról beszélünk, amikor a szénerőművek bezárási határidejének kitolását engedélyezték.
A hallgatóság nem maradt humoros, kiélezettebb helyzetek nélkül: szóba került a környezetvédelmi minisztériumok kérdése. Münchenben ennek az ajtajára kivan írva, hogy a tetejére szerelt napelemek egységnyi idő alatt mennyi energiát termeltek. Ezt Magyarországon azért nem lehet megjátszani, mert nincs is ilyen minisztérium. Aszódi tanár úr pedig kérdőre vonta a Greenpeace energia kampány-felelősét, hogy ha annyira fontos a szervezetnek a biztonság, miért zuhant a nézők közé a promóciós akcióban repülő aktivistájuk, és hogyan sérült meg eközben két ember is. Írt is egy e-mailt ezzel kapcsolatban a német Greenpeace-nek, de nem kapott választ, így vette a bátorságot, és kinyomtatta ezt a levelet, és átadta Perger Andrásnak, remélve, hogy így esetleg érdemi választ is kap ezzel kapcsolatban a szokásos sablonok helyett. Természetesen Perger itt megemlítette, sajnálatos, hogy fákat vágtak ki a kinyomtatott példányokért. Komolyra fordítva a szót az egész esethez a Greenpeace munkatársa hozzáfűzte, munkabalesetekről a nukleáris ipar szintén sokat tudna mesélni.
Felmerült a biztonság kérdésköre is: Aszódi tanár úr szerint komplexitásában szemlélve a szegmenst működés, életciklus, és egyéb tényezők szempontjából azt látjuk, az atomenergia jobbnak bizonyul a fosszilis energiánál. Itt megjegyezte: többek között a Greenpeace hiszterizáló munkája az, ami elvonja az energiákat az értelmes vitáktól a lakosság körében, illetve negatívan és torz adatokkal befolyásolják a döntéshozókat. Perger András szerint a gáz-és atomlobbi befolyásolja inkább a döntéshozókat, nem a Greenpeace. Kiemelte az emberi tényezőket, melyek, bár fejleszthetőek, szembe kell néznünk vele: dolgozhat akármennyit az atomipar, sosem nulla százalék a balesetek bekövetkezési esélye.
Elérkeztünk az est apropóját adó taxonómia rendelethez. A moderátor emlékeztette a hallgatóságot a döntéshozatal előtti akcióra, amikor is még éppen a német, "atomellenes" álláspont tűnt erősebbnek, de a franciák egy tíz országot összefogó nyílt levélben folyamodott a vezetőkhöz, hogy támogassák a nukleáris energiapolitikát is. Perger András már korábban is véleményezte ezt a döntést, de kiemelte, végeredményben Magyarország azt tette, amit egy kis ország érdekeinek érvényesítésekor egyedül tehet: beállt a nagyobbak mellé. Az már csak hozadéka ennek, hogy az atomlobbi része lett, és, hogy hazánkban orosz technológiával épül atomerőmű.
Aszódi Attila a véleményezést egy sajnálatos megállapítással kezdte, miszerint nagyon bután egyszerűsítjük a fogalmakat, amikor energiáról beszélünk: eleve vállalhatatlan tendencia, hogy akár az atomot, akár a földgázt bármi mentén zöldnek nevezzük. Nincs ilyen fekete-fehér (zöld-nemzöld) skála, ez nem bináris. Energiapolitikában a fenntarthatóság mint olyan, leegyszerűsödött klímavédelemre, aztán egyenesen a széndioxid-kibocsátás csökkentésére, mindez pedig pusztán csak arra, hogy minden, ami megújuló energiaforrás, az biztos karbonsemleges. És habár ez tárgyi tévedés, ezekre ütnek taxonómia-rendelettel egy zöld pecsétet. És e mentén a félrevezetően leegyszerűsített logika mentén próbál a többi szektor is bekerülni a zöld pecséttel rendelkezők körébe. Ezzel szemben ott van a zöld politika, ami semmi mást nem tűr meg, csak a megújuló energiaforrásokat, és egyáltalán nem veszi ekkor figyelembe sem a megfizethetőséget, sem a biztonságot. Itt még azt is látni kell hogy van egy törvény, miszerint az államok energiapolitikájukról saját hatáskörben döntenek, és ezt is sérti ez a szemlélet.
A beszélgetés utáni kérdések között szerepelt a rezsicsökkentés fenntarthatósága is, ha beszámítjuk Paks 2-t. Itt is eltérő állásponton voltak a felek: Perger András szerint már maga a rezsicsökkentés is fenntarthatatlan, hiszen az MVM-nek olyan mesterséges anyagi beavatkozásokat kell köbméterről köbméterre alkalmaznia, ami hosszútávon semmiképpen sem fenntartható. Aszódi professzor úr szerint azonban nem hogy megtérül majd Paks 2, de ha azt nézzük, milyen költségekkel fog majd működni, 5-6 éven elül vissza is hozza majd az árát.
