A Wikileaks által 2010-ben és azt követően közzétett amerikai nagykövetségi táviratok ügyére talán kevesen emlékeznek a Reaktor olvasóink közül, mivel abban az időben sokan még konkrétan gyerekek voltak, mint jómagam is. Utólag úgy tűnik, a táviratok sok mindent elárulnak az amerikai diplomáciáról, nagy titkokat azonban nem tudunk meg belőlük. Szerintem soha nem derült ki igazán, mi késztette az árulásra a táviratokat annak idején kiszivárogtató hírszerzési elemző altisztet, Bradley Manninget, aki amúgy börtönévei alatt nemet váltott és Chelsea Manningként él. Mellesleg, bármennyire is örvendezhettek sokan azon, hogy az amerikaiak jól beégtek a táviratok kiszivárgásával (amelyekről egyébként az USA külügyminisztériuma soha nem ismerte el, hogy eredetiek), és tény, hogy izgalmas háttérinformációk és összefüggések derül(het)nek ki belőlük, Manning véleményem szerint hazaáruló, akinek jellemző módon Obama elnök 2017-ben megkegyelmezett, így a rá 2013-ban kiszabott 35 évnyi börtönbüntetésének csak a töredékét kellett leülnie.
A Julian Assange-féle Wikileaks persze sok szempontból csak a dolgát tette, amikor nyilvánosságra hozta a táviratokat, és a tudósítások szerint ügyelt arra, hogy olyan információkat ne osszon meg, amelyek emberéleteket veszélyeztethetnek. Mindenesetre az elemzőknek biztosan igazi kincsesláda a távirathalmaz, és az ukrán háború kapcsán is sokan beletúrtak a régi iratokba, hogy magyarázatokat keressenek arra, hogyan érhette annyira váratlanul a világot, de főként az amerikaiakat, a putyini agresszió Ukrajna ellen.
A The American Conservative-en április 8-án megjelent cikkében a PayPal és Yammer alapító amerikai vállalkozó, David Sacks nem kevesebbet állít, mint hogy az ukrán háború megelőzhető lett volna, ha az amerikai diplomácia vezetői nem viselkedtek volna inkompetensen hosszú évek óta. Az Elon Muskhoz hasonlóan dél-afrikai születésű Sacks amúgy a konzervatív nézeteiért méltán híres másik ismert amerikai vállalkozó, Peter Thiel volt egyetemi haverja, akivel együtt írtak gyilkos könyvet az erőltetett sokszínűség és a politikai korrektség hazugságairól még a Stanfordon.
Sacks szerint a Biden adminisztráció "diplomáciai műhibát" követett el, és közvetve felelős az ukrán háborúért.
Szerinte tökéletesen figyelmen kívül hagyták a rengeteg intő jelet, és amióta kitört a háború, megpróbálják eltussolni inkompetenciájukat. Az uralkodó narratívájuk az, hogy a NATO folyamatos keleti bővítésének és Ukrajna NATO-tagsággal való hitegetésének semmi köze nincs Moszkva reakciójához, és aki mást állít, az, a Fehér Ház szóvivőjének, Jen Psakinak a megfogalmazásában, "papagájként ismétli a putyini hivatalos álláspontot." Az amerikai kormány célja, hogy a NATO-bővítés kérdése abszolút tabuvá váljon az amerikai közbeszédben, állítja Sacks, és mindenkinek, aki elemezni meri a háború kitörésének okait, azonnal megkérdőjeleződjék az USA iránti lojalitása. (Már gondolom azon a faék egyszerű érvelésen felül, hogy Putyin nem normális.)
Persze nem lehet csak Bidenék nyakába varrni a dolgokat. Sacks emlékeztet arra, hogy már Henry Kissinger, és a Bush-éra külügyminisztere, Robert Gates is évekkel ezelőtt figyelmeztettek, hogy ha a NATO-t "Oroszország küszöbéig" tolják ki, annak katasztrofálisak lesznek a következményei. Sacks felidézi, hogy Gates emlékirataiban szó szerint azt írja,
Ukrajna beintegrálásának kísérlete a NATO-ba "egyértelműen túlterjeszkedés" és "felelőtlen semmibevevése annak, amit az oroszok a saját életbevágó nemzeti érdekeiknek tekintenek."
Nem valószínű, fejtegeti Sacks, hogy Gates Putyin papagája lett volna, mint ahogy az sem, hogy a jelenlegi CIA igazgató, Bill (William J.) Burns az volt, amikor moszkvai amerikai nagykövetként egy azóta a Wikileaksnek köszönhetően elhíresült táviratot jegyzett 2008 februárjában, a következő címmel: "A Nyet az Nyet: Oroszország vörös vonala a NATO-bővítés." A távirat gyakorlatilag kifejti, hogy az oroszok világosan jelezték, Ukrajna NATO-tagságának perspektívája elfogadhatatlan.
A táviratról született elemzések szerint a távirat összefoglalója valójában felvizezte a valódi mondanivalóját, egyfajta külügyminisztériumi alkalmazotti gyávaságból-óvatosságból. Ez azért lényeges, mert hozzáértők szerint a külügyminisztérium legmagasabb posztjait betöltők az esetek többségében kizárólag a távirat címét és az összefoglalót olvassák el. Érdekes az is, hogy a fő üzenetet a távirat nem annak szerzőivel (akik, bár hivatalosan maga a nagykövet jegyezte, valószínűleg többen voltak, például az első beosztott, a politikai osztály vezetője és más diplomaták) mondatja ki, hanem egy szakértővel: egy Dmitrij Trenyin nevű Amerika-barát orosz professzorral, a moszkvai Carnegie Központ akkori igazgatóhelyettesével (ma a Carnegie Békeintézetnek átkeresztelt intézmény vezetője, akit már szintén "Putyin szószólójaként" emlegetnek.) Trenyin egyrészt kifejti, hogy bár
valójában Ukrajna NATO-csatlakozása "fogatlanná tenné a NATO-t," hiszen nyilvánvalóan nem alkalmaznák Ukrajna megvédésére kollektív védelemről szóló 5. cikkelyt egy orosz támadás esetén sem, egy esetleges nukleáris háborútól tartva,
az orosz elitek és vezetés ezzel a megfontolással nem foglalkozik, hanem úgy érzi, "az egy dolog, hogy Ukrajna folyamatosan nyugatra tolódik, de az már más kérdés, hogy de jure amerikai szövetségesi státust kapjon." A távirat szerint Trenyin azt is aláhúzza, hogy nem szabadna, hogy "az ukrajnai belső hatalmi harcok" határozzák meg az USA és Oroszország viszonyát. Nos, rá sem hallgattak.
Az okos és megfontolt karrierdiplomata William Burns a felvizezett összefoglaló ellensúlyozására adhatta az erőteljesen figyelemfelhívó címet a táviratnak, láthatóan nem sok eredménnyel.
Szomorú és ijesztő, hogy a világ azon hatalmai, amelyek akár el is tudják pusztítani a világot az atomfegyvereikkel, milyen felelőtlenül és szűklátókörűen viselkednek, hála inkompetens, olykor ostoba vezetőiknek. Hozzáteszem, az ukrán elitek sem a bölcsességükről ismerszenek meg. E sokszereplős játszma aktorai által hozott évtizedes rossz döntések következményeit persze így vagy úgy mindannyian megfizetjük: az ukránok, az oroszok, és például mi magyarok, beleértve kárpátaljai nemzettársainkat is. Az amerikaik viszont messze vannak, náluk legfeljebb még drágább lesz a benzin…
