Reaktor

Egy rendkívüli év sportban is rendkívüli pillanatokat hozott, így az új esztendőbe átlépve itt az ideje visszatekinteni néhány olyan momentumra a sport világából, amelyet biztosan nem könnyen fogunk elfeledni.

5. Egy „ismeretlen tinédzser” nyer Grand Slam döntőt

A győzelem idején 18 éves, román és kínai szülőkkel rendelkező, ám brit fiatal sportoló a selejtezőből indulva nyerte meg a US Open Grand Slam-tornát, miután a döntőben 6:4, 6:3 arányban győzte le a 19 éves kanadai Leylah Fernandezt. Általuk 1999 után először került sor olyan US Open döntőre, ahol két tinédzser harcolt,

a győzelmével pedig Raducanu lett az első teniszező az Open-érában, aki selejtezőből indulva nyerte meg a tornát, miközben egyetlen szettet sem bukott az összecsapások során.

A torna kezdetekor a fiatal sportoló a ranglista 150. helyét foglalta el: idei teljesítménye után nem csoda, hogy novemberben már a 19. volt.

Fotó forrása: Sky News

4. Magyarország a továbbjutásért harcol

Globális viszonylatban valószínűleg nem a legfontosabb történések egyike, ám nekünk kétségkívül sokat számított, hogy hazánk kijutott az Európa-bajnokságra, illetve két meccsét is hazai környezetben, a Puskás Arénában játszhatta. A halálcsoportot – Franciaország, Németország, Portugália (igaz végül mindhárom meglehetősen korán elvérzett – kifogó válogatottól reálisan túl sokra nem lehetett számítani, ám végül a csapat a továbbjutásért harcolt, miután bár Portugáliától vereséget szenvedett (mindhárom gólt az utolsó 10 percben elszenvedve), Franciaországgal egyenlőt játszott, Németország ellen pedig két alkalommal is vezetett.

Nem meglepő tehát, hogy amíg Mbappe, Ronaldo vagy Pogba a Puskás gyepén futbalozott, addig a jelenlevő magyar szurkolók telefonjaikon a Münchenben zajló Németország elleni összecsapást nézték, miközben őrült üdvrivalgásba kezdtek mindkét magyar gólnál.

Végül bár a továbbjutás nem jött össze – Goretzka a 84. percben egyenlített –, de két értékes pont, illetve egy méltó sportteljesítmény igen.

Fotó forrása: AFP

3. Szakadt gatya és fantasztikus triplázás

Mind az olimpiai (6 arany, 7 ezüst, 7 bronz), mind a paralimpiai sportolóinkra joggal lehetünk büszkék (7 arany, 5 ezüst, 4 bronz), a nyári játékok pedig rendkívül sok emlékezetes pillanatot hoztak. Ilyen volt Szilágyi Áron fantasztikus teljesítménye, aki London és Rio de Janeiro után harmadszor is olimpiai bajnok lett a férfi kardozók egyéni versenyében, de joggal említhető Milák Kristóf is, aki előbb 200 méter pillangón nyert olimpiai csúccsal – és elmondása szerint a világcsúcsról már az úszás elején lemondott a szám előtt elszakadt gatyája miatt –, majd 100 pillangón egy gigászi küzdelemben lett ezüstérmes Caeleb Dressel mögött. Utóbbi eredmény szerintem még inkább megmutatta a sport szépségét, a két úszó ugyanis egy hatalmas csatát követően rendkívül fair módon méltatta riválisát.       

2. Olaszország drámai párbajban győzi le Angliát

Bár a Rómában megrendezett nyitómérkőzésen Olaszország nagyon magabiztosan verte Törökországot, így egyesek – milyen helyesen – elkezdtek egy esetleges olasz győzelmet vizionálni, Olaszország korántsem volt az EB-esélyesek egyike között a torna kezdete során. A csapat mégis 9 pontot gyűjtött a csoportjában, majd kiejtette Ausztriát, Belgiumot és Spanyolországot is, így végül Angliával játszhatott a Londonban rendezett döntőben.

Bár a döntő nem bizonyult különösen érdekesnek, az azt lezáró tizenegyespárbaj már annál inkább: igaz elsőként olasz részről Belotti hibázott, ám végül az angoloknál mindhárom fiatal cserejátékos – Rashford, Sancho és Saka – is kihagyta a büntetőjét, így az olaszok megnyerték a tornát.

A győzelem ellenére az olasz válogatott krízise azonban nem teljesen ért véget, ugyanis idén ősszel Svájc megelőzte őket a csoportban, így az Azzurri csak pótselejtezőn keresztül juthat ki a 2022-es téli világbajnokságra – a pótselejtezőn pedig a korántsem egyszerűen legyőzhető Portugália várhatja őket.

Fotó forrása: AP News

1. Verstappen az utolsó körben nyer világbajnokságot

Ha azt mondom, hogy ilyen F1-es szezont életemben nem láttam, akkor gyakorlatilag nem mondok semmit, ugyanis túlzás nélkül a történelem egyik legizgalmasabb évadát hozta az idei F1. Hogy jobban megértsük, a szabályváltozásokat követően a hibrid-éra időszakában kizárólag a Mercedes dominanciáját láthatták a nézők: 2014 óta csak Mercedes pilóta nyerte meg a világbajnokságot, pontosabban Hamilton 6 alkalommal, illetve korábbi csapattársa, Nico Rosberg 2016-ban egyszer. Idén bár szintén a Mercedes autója tűnt összességében a leggyorsabbnak, a Red Bull nagyon közel tudott hozzájuk kerülni, Verstappen hihetetlen tehetsége pedig hozzásegített ahhoz, hogy a szezon többségében a ponttáblázat élén haladjon. Verstappen és Hamilton a bajnokság során több alkalommal is összeakadt – gondoljunk csak a Silversone-i balesetre (amikor Verstappen kórházban végezte, Hamilton pedig nyert) vagy épp Monzára (ahol Verstappen konkrétan Hamilton tetejére landolt az autójával) –,

ám talán azt még a legjobb forgatókönyvírók sem képzelték, hogy a két pilóta pontazonossággal kezdi majd az utolsó versenyt. A képlet tehát meglehetősen egyszerű volt: aki az utolsó versenyben több pontot szerez, az bajnok.

Fotó forrása: Reuters

A szezon többi részéhez híven azonban az utolsó verseny is drámát hozott, ugyanis Hamilton végig dominálta a versenyt, miközben a Red Bull csapatfőnöke is elismerte, hogy csak egy csoda segíthet már Verstappenen. A csoda pedig az 53. körben Latifi személye által jött el, aki a falnak ütközött, a biztonsági autó bejött, a Red Bull egy gyors kerékcsere mellett döntött, Hamilton pedig a kopott gumikon vágott neki a verseny végének, ami a gyakorlatban egyetlen kört jelentett. És igen, Verstappen az utolsó kör felénél előzte meg Hamiltont és zsebelte be a bajnoki címet. Nincsenek szavak rá: egyszerűen őrület! És hogy jobban átéljük a drámát, itt láthatjuk a két magyar kommentátor reakcióit az utolsó kör során.

A cikk végére már csak két dolgunk maradt, egyrészt áldott, boldog új évet kívánni, illetve megkérdezni: számotokra mi volt az év sportpillanata?

A katolikus, keresztény közösségeket sok helyen és fórumon vádolják, hiszen nézeteik gyakran szembe mennek az uralkodó szabadelvű irányzatokkal. A verbális üldöztetés világszinten problémát jelent. Miközben a pedofília bizonyos árnyalatainak elfogadásáról vita nyílik, a világvallás legnagyobb ünnepének a karácsonynak nevéből több nyelven kitiltanák a Jézus Krisztusra utaló szavakat. Bár hellyel közzel sikerült rendet tenni a fejekben, hogy a középkorban magát egyházi méltóságnak nevező zsarnokok és az inkvizíció végrehajtói csak nevükben egyeznek az életüket betegekért és szegényekért feláldozó, valóban keresztény emberekkel, a többség megmaradt a mocskolódás szintjén, és a globális elfogadás az elfogadás jegyében utasítja el azt a vallást, mely elsőként hirdette - akár halálbüntetés terhe mellett is - az elfogadást. 

Forrás: ucanews.com

Többé kevésbé megedzette az ezeréves gyakorlat a vallás képviselőit, azonban a közelmúlt eseményei már civil, nem vallásos embereknél is megkongatták a vészharangot.

Indiában és Ázsia legtöbb országában jelen vannak különféle humanitárius szervezetek, melyek célja a szegények és elesettek támogatása. Ezen a csoporton belül kiemelkedő munkát végeznek Teréz Anya Irgalmas Nővérei. A lányok (mert rendkívül sok fiatal rendtársnő szenteli ennek a szolgálatnak az életét) újra meg újra rácáfolnak az apácákról alkotott savanyú, megfáradt képnek: szegénységi fogadalmat tesznek, majd a világ legtávolabbi pontjain, hegyeket megmászva, folyókat átszelve ők maguk kutatják fel, hol van a legnagyobb szükség rájuk. Földet művelnek a helyiekkel, tanítanak, gyógyítanak, jelen vannak iskolákban, kórházakban, de nem egy egyetemen is találkozhatunk ideig óráig a nővérekkel. Egy életen át utaznak és keresik az újabb feladatokat. Így tesznek Indiában is.

De miért is van szükség egy csapat elszánt szerzetesnőre Indiában? Bizonyos tartományokban nagyon kegyetlen sors jut a lány gyermekeknek. Egyáltalán nem akkora az értékük, mint a fiúknak, akiket jobban megéri felnevelni, ismert társadalmi szokások miatt. Sok kislány teljesen rendezett családi körülmények között "árvul el", és ha valaki ténylegesen árvaságra jut, azért nyilván nem állnak sorba az örökbefogadó szülők. Ha emellé testi vagy szellemi fogyatékosság is társul, a fiatal lányok helyzete tényleg kilátástalanná válik. Ilyen lányoknak alapították a Szeretet Misszionáriusai a menedékotthont, amivel semmi probléma nem is volt, mindaddig, amíg egy szép adventi vasárnapon meg nem érkezett a feljelentés, és december 13-án rendőrök nem rontottak az nővérekre. A raktárakat és magán holmikat felforgató rendőrök ironikus módon a 2003-as gudzsaráti vallásszabadságról szóló törvényre hivatkoztak, a konkrétabb vád pedig az volt, hogy a lányokat (akikre eddig is precíz műgonddal ügyelt a társadalmuk) kereszténységre nevelik. Erre semmilyen bizonyítékot nem tudott felmutatni a vizsgálat azon túl, hogy a Bibliát egy olyan raktárban tárolták, amit rendszeresen használtak az ott dolgozók. Miután mindenki lelki békéje helyreállt, vizsgáljuk meg az esetet a maga valóságában.

A nővérek semelyik lányt nem nevelték saját vallásukra, szabadon gyakorolták a hindu vallást. Azt, hogy a katolikus vallású nővérek a Bibliájukat egy közös raktárban tartották, és használták is, a vallásszabadság nevében elítélni nyilvánvaló önellentmondás, így tehát ne is keressük a miérteket a logika és igazság irányában. 

Cedric Prakash jogvédő szerint az eset egyértelműen valótlan vád, és egy olyan keresztényellenes propaganda része, ami évek óta büntetlenül folyik az országban. Az indiai társadalom 2,3%-a keresztény vallású, ezzel párhuzamosan a top tíz, keresztényeket legveszélyesebben üldöző ország között szerepel. 

A rendőrség távozása után (akik egy másfél órás etapban hallgatták ki a nővéreket, amiben igen nehéz lehetett boldogulni, tekintve, hogy a Bibliák tárolása és a saját vallásuk képviselete volt a vád) 7 órakor érkezett egy hattagú tisztviselő csapat, velük egy hölgy, aki a gyermekjóléti bizottság delegáltjaként mutatkozott be. Ő 11 óráig tartott igényt a szerzetesek figyelmére, szintén mindent átkutatott, átvizsgált, bár neki is az egyetlen dolog, amit megállapíthatott, az az, hogy az általa olyannyira féltett lányok egy nappal kevesebbet tudtak tanulni és a nevelőikkel lenni. 

Emmaculate nővér szerint ezek a zaklatások rendszeresek náluk, de még sosem derült ki, mit követtek el. A lányok boldogok, egészségesek, és ami nagyon fontos szempont, ez az egyetlen esélyük, hogy egészséges felnőttként, legalább valamennyi eséllyel visszatérjenek a társadalomba, akár hinduként, akár keresztényként. 

A „fél Hollywoodot” felsorakoztató Ne nézz fel! (Don’t Look Up!) című humoros katasztrófafilm karácsonykor jelent meg a Netflixen. A kritikusok, sőt nézők részéről is rendkívül vegyes visszajelzéseket begyűjtő alkotás egy pusztító üstökös közeledését mutatja be, ám inkább fókuszál arra, hogy milyen önző és buta módon kezeli az emberiség a mindenkit fenyegető veszélyeket. És hogy a Ne nézz fel! sikeresen teszi-e ezt? Alapvetően igen, ám a megvalósításban mégis elcsúszik. Kritikánk következik!

A közelgő katasztrófa (a történetről)

A történet lényege, hogy Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence) csillagászhallgató felfedez egy ismeretlen üstököst, amely pályája keresztezi a Föld pályáját, körülbelül hat hónapot követően becsapódik, nagysága és erőssége miatt pedig a bolygó egészét elpusztítja. A közelgő katasztrófa felfedezését követően Kate professzorával, Randall Mindyvel (Leonardo DiCaprio), és a NASA egyik kutatójának (Rob Morgan) kíséretében megkeresi az Egyesült Államok elnökét (Meryl Streep), aki azonban belpolitikai ügyei miatt szinte egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel. Később azonban változtat álláspontján, ugyanis a sorozatos botrányai miatt előnyösnek tűnik a drámai esemény bejelentése, mely leküzdése esetén hatalmas politikai presztízsre tehetne szert. Bár az üstököst elpusztító misszió már konkrétan elindításra kerül, végül leállítják azt, mivel az elnök egyik támogatója – és amúgy technológiai milliárdos Peter Isherwell (Mark Rylance) – egy alternatív opciót vázol fel, melyen keresztül az üstökösön található rendkívül értékes ásványi kincseket is megszerezhetik, miközben a bolygóra jelentő veszélyt is meggátolhatják.

Kettős hozzáállás minden téren

Amint azt a műfaji besorolás is alátámasztja, a Ne nézz fel! szatirikus sci-fiként egyszerre kíván humoros maradni, de egyben a legégetőbb környezeti, politikai és társadalmi témákat feszegetni. Mindez tartalmat ad a produkciónak, de egy olyan útra is tereli, ahonnan nagyon nehéz sikeresen kijönnie. A film egyrészt kiválóan kezel bizonyos kérdéseket, görbe tükröt állítva például a politikai élet érdekvezérelt hozzáállásának:

az elnöknő előbb saját botrányai miatt – és a közelgő választások eredményeként – nem foglalkozik érdemben a közelgő katasztrófával, majd szintén saját érdekei tükrében változtat álláspontján felkarolva a tudósok hangját – és egy hatalmas ceremónia keretében meghirdetve az akciót –, később viszont inkább mégis a kockázatosabb missziót választja a politikai presztízs, illetve az esetleges anyagi javak megszerzése reményében.

Ugyanez a kettősség vehető észre a tudósok – prominens tudósok egy része inkább a kockázatosabb missziót támogatja, a főszereplők viszont mindenképp a biztosabb megoldást –, ahogy az emberek hozzáállása kapcsán is: míg egyesek első perctől aggódva figyelik a történéseket, mások nem hiszik el az üstökös létezését vagy veszélyességét. Ami ennél is drámaibb, hogy ez a fajta egyet nem értés még akkor is jelen marad, amikor konkrétan látszik az égen az üstökös érkezése. Innen ered a Ne nézz fel! szlogen – melyet nem meglepetésre épp az elnök indított kampánytevékenysége során –, utalva arra, hogy a tudósok meglátásuk szerint valójában még mindig csak félemlíteni és átverni akarják az átlagembert, a megoldás pedig egyszerű: nem kell nézni a probléma felé.

A film tehát képes sikeresen szemléltetni a különböző személyek teljesen eltérő érdekeit – legyen szó politikusokról, üzletemberekről, médiaszereplőkről vagy átlagemberekről -, ahogy a világunk komplexitását is, jelezve, hogy még egy olyan esemény sem képes együttműködést hozni bármilyen szinten, amely nyilvánvalóan mindenkire ugyanolyan drámai veszéllyel leselkedik. Mindezen komolyság azonban szertefoszlik a sok tekintetben kevésbé helytálló humor eredményeként: bár a rendező szándéka nyilvánvaló az elnöknő megformálása tekintetében, az ő hozzáállása összességében mégis annyira parodisztikus és röhejes, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni a mögöttes tartalmakat, illetve realizmust belelátni a történetbe.

Habár egyáltalán nem nehéz elképzelni, hogy egy politikai szereplő hasonlóan reagáljon egy katasztrófára, ahogy azt sem, hogy saját érdekei miatt végül kockáztatja az egész emberiség jövőjét, a kidolgozottság hiánya miatt nem teremtődik meg egy olyan közeg, mely részeként a film világában ennek súlyát valóban komolyan tudnánk venni.

A kidolgozatlanság máshol is érződik

Bár a film korántsem rövid, mellékszálakból pedig adódik bőven, a szereplők, illetve hátterük mélységeit mégsem ismerjük meg. Ezen kidolgozatlanság nyilvánvalóan a főszereplő esetében a legszembeötlőbb: a tudós Mindy a film elején még egy pánikbetegséggel küzdő, nyilvánosság előtt két mondatot elmondani alig képes képes boldog családapa, majd hirtelen egyfajta celebbé válik, megcsalja a feleségét, egy öregedő riporternőt választ a saját családja helyett, az utolsó pillanatban viszont megbánja az egészet, és visszatér a szeretteihez. Bár ebben az esetben sem elképzelhetetlen egy hasonló átalakulás – a tudomány világába bezárkózott személy egyre bátrabb lesz, megismer valami teljesen új valóságot, az őt érő impulzusok pedig megbolondítják –, de a film egyszerűen nem avatja be a nézőt a folyamatba, nem is ad neki értelmet, hanem csak egymással teljesen ellentétes lépéseket vázol fel.

Hasonló az érzés Kate esetében is, aki központi figurává válik az üstökös felfedezését követően: a szereplő komplexitásába bár bepillanthatunk néhány momentum erejéig, ám az ő története sem bontakozik ki, így végül nehezen tudjuk értékelni az általa tett lépéseket és megérteni személyes vívódásait.

Valójában azonban hosszasan sorolhatnám azon szereplők listáját, akikben több lehetett volna, ám az alkotók nem használták ki ezen potenciált: ilyen Timothée Chalamet elzűllött, ám mélyen vallásos és érzelmekkel teli karaktere, vagy épp a Mark Rylance játszotta Peter Isherwell technológiai milliárdos jelenléte, akinek esetében bár a köré teremtett misztikum még érthető is, ám a személyes motivációk bemutatásának hiánya mégis egyfajta csalódást okoz.

Fotó: Rolling Stone

Fél Hollywood megjelent

A történeten túl a film érkezése azért is nagy visszhangot váltott ki, mert egyszerűen pofátlanul sok világhírű színész – vagy zenész (Ariana Grande) – szerepel benne, legyen szó Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Meryl Streep, Cate Blanchett vagy épp Jonah Hill jelenlétéről. És hogy ez jó-e? Bizonyos szereplők esetében mindenképp:

Jonah Hill ugyanis – nem meghazudtolva önmagát – szinte erőlködés nélkül hozza a film humoros jeleneteinek kétharmadát, Ariana Grande tökéletesen játssza el a pofonegyszerű és teljesen buta világsztárt, miközben a két főszereplő alakítása is kiváló – különösen Jennifer Lawrencé, aki rendkívül szerethetővé tudja tenni Kate alakját.

Kiemelendő továbbá Rob Morgan és Mark Rylance színészi teljesítménye is, ám ahogy említésre került, Meryl Streep elnöknője túlzottan röhejes, miközben egyfajta aggódó távolsággal kezelném a Cate Blanchett által megformált kissé furcsa, kissé szánalmas műsorvezetőt is.

Érdemes-e tehát megnézni? Akinek Netflix előfizetése van, illetve az ünnepek idején egy félig komoly, félig humoros filmre vágyik, annak igen. A film története ugyanis kétségkívül izgalmakat hordoz magában, a szereplőgárda sokak számára lesz szimpatikus, a humor általánosságban véve jól működik, az alkotás dinamikus és kreatív látványvilág tekintetében, miközben a film végjátéka is jobb a vártnál, így bár valószínűleg senki nem fogja az unokáinak mesélni a Ne nézz fel! hihetetlen alkotását, de egy családi kikapcsolódás számára bőven megfelelő.

Fotó: Wonderland Magazine

Kiemelt fotó: IndieWire

Egy másik mai cikkünk néhány kiváló karácsonyi programötletet ad a családi összejövetel idejére. Mint ahogy azonban tudjuk, nem minden fehér vagy fekete, így a tervezés során az esetleges veszélyeket is szem előtt kell tartani, mert ha nem figyelünk, az egész egy kártyavárkánt dől majd össze. Lássuk tehát, hogyan is válhat rémálommá egy családi karácsony!

1. Lehet játszani, csak nem mindegy mit!

Amint azt Dorka is írta, nincs is annál rosszabb, mint amikor a finom fogásokat követően egy kínos csendfelhő ereszkedik le.

Szinte thrillerbe illő jelenetek zajlanak le olyankor: senki nem mer mozdulni, a háttérben kattog az óra, látod, ahogy az unokatestvéred a tányérján lévő morzsákat számolja, és már az a nagymama is nagy nyelésekkel jelzi unalmát, aki amúgy órákon keresztül rendületlenül tudja nézni a teleshopot egy átlagos kedd délutánon.

Ilyenkor érkezik egy tökéletes megmentő a kérdéssel: „nem játszunk valamit?”. Felszabadult sóhajtások, az unokatestvér belezavarodik a számlálásba, mindenki érzi, hogy igen, ez lesz az igazi megoldás.

Biztosan? Persze létezik az az alternatíva, amikor egy kiváló szórakozást követően mindenki évekig meséli a hatalmas karácsonyi játékpartit. De olyan alternatíva is létezik, ahol a „Nem játszunk valamit?” kérdést felvető hős igazából maga Joker, a játék pedig végül százszor nagyobb bajt hoz a korábbi kínos csendnél. Tilos például a viták elkerülése végett túlzottan kompetitív játékokat játszani (vagy anblokk játékot játszani olyan családtagokkal, akik nem tudnak veszíteni), de még ennél is nagyobb a felkiáltójel az őszinteséget igénylő játékok előtt.

Mert igen, elsőre nagyon kedvderítőek a kérdezz-felelek típusú kártyás társasjátékok, ahol kicsit vicces, kicsit kínos kérdésekre kell válaszokat adni (míg a többiek megpróbálják kitalálni a te válaszod), ám míg az elején csak olyan kérdések jönnek fel, hogy vajon valóban a foci a kedvenc sportod, meg hogy mikor ittad meg életed első sörét, idővel jönnek azok a kártyák, hogy melyik volt a legnagyobb hazugságod anyáddal szemben, illetve odaadnád-e a vesédet a haldokló nagymamádnak (nem a teleshoposnak, a másiknak). A játék végére pedig egyszerűen mindenki meggyűlöl mindenkit, és minél több igazság derül ki, annál jobban szégyenkeznek amiatt, hogy egymás családtagjai. Tehát igen, a játék kiváló lehet, de csak akkor, ha tudjuk kivel és mit kell játszani!

2. El kell kerülni minden vitát generáló témát!

Ez a pont kérdéses lehet, ugyanis csak akkor aktuális, ha a családtagok nem mindenben értenek egyet (bár azt feltételezném, hogy ez a legtöbb esetben – különösen ott, ahol több generáció vesz részt – így van). Amennyiben mindenben egyetértenek, abszolút nincs gond: aktuális példával élve,

el tudom képzelni, hogy egy családban a családtagok 3 oltással, maszkkal és plexivel elválasztva egymástól azon tanácskoznak, hogy miként lehetne még nagyobb szigorral lecsapni az oltatlanokra, miközben néhány ajtóval arrébb az oltásellenes família szörnyülködve beszéli, hogy a chipelt szomszédokat egyszerűen megszállta az ördög, és minél több oltást vesznek fel, annál nyilvánvalóbbak a jelek.

De mi történik akkor, ha a két nézet egy családon belül találkozik? Kétségtelenül az esetek többségében a családtagok nem ennyire radikálisak, de ha érezhetően jelen vannak eltérő nézetek, akkor egyszerűen kerülni kell az olyan témákat mint a koronavírus (mondjuk azt mindenhogyan érdemes kerülni szenteste), az adott kormányzópárt teljesítménye, a közelgő választások kimenetele, az LMBTQ közösség helyzete, az abortusz, az eutanázia, illetve úgy ezer más aktuális kérdéskör.

3. Viszont meg kell találni a jó témát!

Rendkívül nehéz rábukkanni a nem túlzottan komoly, ám mégsem unalmas small talk közötti harmóniára. Alaphangulatként persze ott van egy folyamatosan aggodalmaskodó házigazda – aki úgy temeti el már tálaláskor összes ételét, hogy közben a családból senki nem tudna ahhoz foghatót sem készíteni –, mindig kapóra jöhet a temérdek kétmondatos dialógus – „nálatok mennyit esik az eső? ugye milyen cuki felsője van a huginak? vajon mit hozott a Jézuska?” stb –, de

ha zenei eseményként kellene kategorizálni a szentesti családi összejövetelt, akkor ez az alkalom nem egy városnapi szabadtéri koncertsorozat délután ötkor kezdődő programja néhány eltévedt kíváncsiskodó előtt, hanem maga a Sziget Fesztivál headlinere, ahova már a legátverősebb oldalakon sem lehet jegyet kapni.

Itt bizony teljesíteni szükséges, muszáj tehát valami tartalommal megtölteni a beszélgetést, mert ha nem sikerül, tudjuk mi történik – az unokatestvér elkezd morzsákat számolni, a nagymama nyelni, és majd jön a kérdés: „nem játszunk valamit?”

4. És mindig van egy határ!

A már említett harmónia keresése közben két hiba is felmerülhet: az egyik a vitát generáló témák említése (amint arról a második pont szót ejt), a másik pedig a rendkívül kínos személyes témák bedobása a „nagyközönség” elé. Ezen kínos témák között is van rangsor: míg a „te mostanság fogytál / híztál?” és a „mikor lesz végre barátod?” egy kezdőszintet jelölnek,

addig a világklasszikus kategória felé haladva már borzasztóan gyötrő kérdések és tanácsok jönnek szóba, például szakítással, szexuális élettel, gyerekvállalással, gyerekneveléssel vagy bizonyos egyéni nehézségekkel kapcsolatos ügyek.

Szintén a best of műsorba tartoznak a vicces történetek és emlékek, ezek pedig borzasztó sikert és sok nevetést eredményezhetnek – vagy azt, hogy az egyik fél számára kínos az adott emlék, felháborodik, vita alakul ki belőle, így a végén vagy a politikára történik a váltás, vagy jön az a bizonyos családtag már megint a hülye társasával.

5. Az sem mindegy, mi csúszik le!

Igen, témánál vagyunk, alkohol! Én alapvetően egyet tudok érteni azon kijelentéssel, hogy minden jó bulihoz kell egy kis alkohol, ám azt is tudnám erre mondani, hogy a legrosszabb bulik esetében is mindig van – nem is annyira kevés – alkohol. Képzeljük el azt, hogy egy fogadási iroda rendszerezi a karácsonyi vacsoránk várható alakulását: meglehetősen kicsi a szorzó arra vonatkozólag (tehát szinte biztosan bekövetkezik), hogy a házigazda kritizálni fogja a saját ételeit, valaki irracionálisan hamar lelép, illetve hogy a nagyi ajándéka talán mégsem annyira menő. Az azonban, hogy a nagynénid az egyetemi osztályzataid iránt érdeklődik a szüleid előtt tárgyak féléves leosztásban Neptun bizonyítékot kérve, miközben a nagybácsid elmeséli a lehető legkínosabb történetet rólad az újdonsült párod előtt, az már nagyobb szorzókat igényel… azért csak nem tennék meg karácsony estéjén...

És itt jön képbe az alkohol! A nem megfelelő mennyiségű – sőt, azt is mondanám hogy típusú – alkoholfogyasztás ugyanis a szorzókat (BUMM!) a földbe döngöli, a legkínosabb kérdések is beleférnek, a legapróbb nézeteltérés szikrája is leégeti még a szomszéd házát is, az esetleges társasjáték okozta atombombáról meg már ne is beszéljünk.

Ennél persze kevésbé drámai események is történhetnek: lehet, hogy a többség egyszerűen kedvetlenné és álmossá válik, valaki meg majd rosszul érzi magát az italtól. De azzal is ugyanott vagyunk, precíz rendszer kell tehát az alkohol kérdését illetően.

5+1. A karácsony az karácsony!

Így mielőtt mindenki azon kezdene el aggódni, hogy milyen szörnyűséges karácsonyi élményeim is vannak, igazából a karácsonyi időszak számomra az év egyik legkedvesebb periódusa, a karácsony pedig mindig a családban a legjobb. Tanácsként annyit mondanék tehát, hogy a családi összejövetel során csak adjátok önmagatokat (NE!) és szórakozzatok önfeledten (vigyázó szemetek legyen minden egyes családtagon!!). Boldog karácsonyt kívánok!

Kiemelt fotó: LiveAbout

A karácsonyi időszak egyik legjobb (vagy épp legrosszabb) része, hogy ilyenkor az egész család összegyűlik, és együtt ünnepel. Aki már elköltözött a szülőktől, az tudja, hogy az ember általában nagyon várja a hazatérést, de pár nap után már ugyanúgy vágyik vissza a megszokott környezetébe. Főleg egy kisebb városban, faluban, nem sok mindent lehet csinálni ilyen időben, és a kanapén való kínos ücsörgés, és a rokonok jövővel kapcsolatos keresztkérdései között nehéz az embernek jól éreznie magát. Cikkemben olyan alap, de mégis szuper programokat gyűjtöttem össze, amik biztosan feldobják a családi karácsonyt, és alternatívát biztosítanak a monoton “kajakómás” délutánokra.  

1. Játsszunk!

A társasjátékok az ünnepek egyik alapkellékei, hiszen ilyenkor megjelennek a rég nem látott unokatesók, rokonok, és mi mással is lehetne elütni az időt, mint egy izgalmas játékkal. Előkerül ilyenkor a poros Monopoly, Activity, és az összes játék amit gyerekkorunk óta minden alkalommal játszunk. Nem muszáj azonban a klasszikusoknál maradni. Robbanó cicák, Fedőnevek, Csak egy!, és még megannyi izgalmas játék várja hogy egy kicsit felpörgessük a monoton játékpartikat, és még messze sem kell menni értünk, hiszen minden szupermarketben megtaláljuk ezeket, még akár 24.-én délelőtt is. Ha tovább szeretnénk fokozni az izgalmakat, akkor esetleg bedobhatjuk a klasszikus póker ötletét, ahol akár még valódi téttel (pár száz forint) is növelhetjük a mókát. Mario Kart csata egymás ellen Nintendo-n, vagy ivós “én még soha” az unokatesókkal… a határ a csillagos ég, ne féljünk új játékokat bevezetni a családi délutánokba.

2. Őrangyalozzunk!

Biztos mindenki emlékszik az iskolás évek örök karácsonyi tradíciójára, amikor mindenki húzott egy nevet a kalapból, és annak kellett apró kedvességeket, kis meglepetéseket készíteni - titokban. Ezt sok cég is átvette, azonban már inkább egy ajándékról van szó, és a köztes kis apróságok elmaradnak. Mi lenne ha visszahoznánk ezt a szokást? Karácsony előtt lehet személyesen, vagy akár online is (karacsonyihuzas.hu) lebonyolítani a dolgot még akár aznap reggel is, és az őrangyalozók ajándékok helyett kedvességgel és apró segítő gesztusokkal, csokival stb.-vel lepné meg azt, akit húzott. A nap végén derül ki, hogy ki kit húzott, és szuper beszélgetés kerekedhet a dologból, hiszen mindenki elmesélheti, hogyan próbálkozott valamit átcsempészni a másikhoz titokban, vagy hogyan segítette a megoldáshoz az Activity közben. 

3. Készítsünk finomságokat közösen!

Az ünnepi időszak nem feltétlenül kedvez a háziasszonyoknak, akik bár megcsillogtathatják kreatív énjüket és főzőtudományukat, mégis ha az egész karácsony csak sütéssel, főzéssel és mosogatással telik, az teljesen el tudja rontani az ünnepi hangulatot. Szuper program lehet a menü átbeszélése, és az utolsó alapanyagok közös beszerzése. (bár ezt csak az igazán hardcore lelkes karácsonyozóknak ajánlom, mert a szenteste napján délelőtt, a boltokban rosszabb a helyzet mint az éhezők viadalában, és ha nem megyünk időben, és valaki elhappolja előlünk az utolsó zacskó fagyasztott borsót, akkor ugye mindennek vége…:) Ha mindenki bevállalja a kedvenc tételét a karácsonyi menün, és közösen készül a vacsora, akkor egyrészt már van egy szuper programunk, másrészt hamarabb is elkészülnek a finomságok, és még téma is van. Süthetünk és dekorálhatunk mézeskalácsot, főzhetünk közösen forralt bort, vagy forró csokit, a lényeg, hogy közösen csináljuk és, hogy - jó esetben - finom legyen a végeredmény. 

4. Mozduljunk ki!

Karácsonykor nehéz elhagyni a lakást, hiszen a finom illatok és a kényelmes kanapé helyett ki választaná a hideg utcákat? Nyilván nem sokan, de mi van ha mégis adunk egy esélyt a karácsonyi sétának? Bárhol is élünk, mindenkihez közel van egy hely, ami igazán különleges, főleg ilyenkor. Egy kilátó, egy szépen feldíszített főtér, vagy egy közeli erdő, mind mind olyan helyek, amiket ilyenkor érdemes lehet felvenni a karácsonyi program listára. Akár egy rövid, 20-30 perces sétától egy kicsit kitisztul a fejünk és sokkal jobb érzés lesz utána visszamenni a hangulatos, meleg lakásba. Séta közben lehet hibáztatni az ötletgazdát, hogy minek kellett elhagyni a lakást, és máris megvan a közös téma… :) 

5. Vásározzunk!

Így egy-két nappal karácsony előtt, amikor már általában hazaértek a messzebb lakó “gyerekek” is, az egyik legszuperebb program a karácsonyi vásárok meglátogatása. Egyrészt együtt a család, emelkedett a hangulat, és még ki is próbálhatjuk az összes ünnepi finomságot,  amit otthon nincs kedvünk elkészíteni. Sok helyen van koripálya a vásárok mellett, és ünnepi programokkal is készülnek, főleg 23 és 24-én. Bár a tömeg és az árak visszavethetik a többséget, én mégis úgy gondolom, hogy ez egy nagyon karácsonyos program, és legalább megtöri a monoton, órákon át tartó tévénézést a kanapén.

 
+1. Dekoráljunk!

A végére egy elég alap dolgot hoztam, amit valamiért mégis a háttérbe szorítanak sokszor. A karácsonyfa közös feldíszítése, és a lakás díszbe öltöztetése az egyik kedvenc karácsonyi elfoglaltságom, ami borzasztó unalmas tud lenni egyedül, de nagyon jó program a családdal. Nyilván a díszek kiválasztását és az instrukciókat mindig rábízzuk a legjobb ízléssel rendelkező rokonra, de például a fa díszítésben általában nincsenek szabályok - sokak bosszúságára. Én minden évben két fiú tesóval dekorálom a fát, amiből a legnagyobb karácsonyi poénok, és sztorik szoktak születni.

Az összes itt felsorakoztatott ötlet szerintem minden háztartásban jelen van egy bizonyos szintig, de ne féljünk egy kicsit változtatni a szokásokon, és új tradíciókat alkotni. Ha a karácsonyt nem csak túlélni próbáljuk, hanem igyekszünk a legjobbat kihozni belőle, akkor lesz jobb emlékünk is az egészből, mint a “Reszkessetek betörők” az egyik kereskedelmi csatorna kínálatából. 

Kapcsolódó cikkünk: Így alakul át rémálommá a családi karácsony

Nézegettem, nézegettem a streaming szolgáltatók karácsonyi filmkínálatát, hátha találok valami nézhetőt. Mivel a romantikus gagyiktól már herótom van, belenéztem néhány gyerekeknek is ajánlott moziba, reménykedve, lesz köztük minőségi alkotás. Szembejött velem a 2020-as Karácsonyi krónikák 2, és az idei A fiú, akit Karácsonynak hívnak. Gondoltam, lesz, ami lesz, megnézem őket.

A Karácsonyi krónikák 2 a cuki kategóriába sorolható, és különösen aranyossá teszi, hogy Mikulást és Mikulásnét a való életben is házaspár Kurt Russell és Goldie Hawn játsszák, nagy beleéléssel. Van benne családi konfliktus, tinédzser lázadás, a jó és a gonosz harca, varázslat és humor. A másik film, A fiú, akit Karácsonynak hívtak, zseniális gyerekszínészt, Henry Lawfullt és egy nagyon szerethető, a filmben Ruth nénit játszó Maggie Smithet tudja felmutatni. Az egyébként képi világában és zenéjében is szerintem erősen a Gyűrűk urára hajazó film további erőssége, hogy egy részét csakugyan Lappföldön forgatták, ezért nem csupán számítógépes animációként jelenik meg a varázslatosan havas táj.

Van azonban egy bökkenő mindkét filmmel kapcsolatban. Méghozzá az, hogy mindkettőből teljesen hiányzik a kulcsfigura: Jézus.

Bár mindkét mese állítólag a karácsonyról szól, a karácsonyi történet főszereplője, a Megváltó egyszerűen meg sincs bennük megemlítve. A Karácsonyi krónikákban legalább az kiderül, hogy a Mikulás valójában Szent Miklós, és megjelenik a betlehemi csillag is, mint motívum. Amikor a csillag fénye kihuny, akkor, ha úgy tetszik, szétválnak a felhők, és az égből (mennyből) sugárzik le a mennyei fény, hogy ismét lángra gyújtsa. Ennyi engedményt tesznek az alkotók, merészen, azon régimódiak kedvéért, akik szeretnék az eredeti „sztorit” is legalább nyomokban viszont látni. De arról, hogy pontosan mi is a karácsony, meglehetősen kacifántos történetet adnak elő a filmben, és a gyanútlan gyerekeknek azt a tipikus feel good verziót mutatják fel, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, és lényege, hogy örömöt okozzon az embereknek. A másik film viszont,

A fiú, akit Karácsonynak hívnak, ennél sokkal messzebb megy a karácsonyi történet „jézustalanításában.”

Itt az ersatz karácsony valamiféle dán hygge-szerű életérzés, a kedvesség, jóindulat és szeretet ünnepe, amelyet, ha jól értettem az egyébként enyhén logikátlan történetet, a „messzi északon” lakó manók „találtak fel”, majd az emberek elfeledték.   

Értem én, hogy a mesék világa alapvetően nem vallásos, sőt inkább mágikus, pogány elemeket hordozott mindig is. A népmeséktől kezdve a Grimm-testvérek meséin át az Andersen-mesékig azt látjuk, hogy legtöbbször jótündérek, manók, jó és rossz boszorkák, vasorrú bábák irányítják az eseményeket. A hollywoodi karácsonyi mesék is már régóta mindenről szólnak, csak magáról a karácsonyról nem, lásd Reszkessetek betörők és társai. De amikor a karácsonyról szóló mesék értelmetlen zagyvasággá válnak, mert tárgyukat, a karácsonyt „újraértelmezik,” nehogy valakinek szemet vagy fület szúrjon Jézus és Isten megemlítése, az rettentő hiányérzetet kelt.  

Hiába kommercializálódott a karácsony, a lényege nem változott. Nem a bevásárlóközpontokban és nem a manók földjén kell keresni.

A modern idők karácsonya kétségkívül már mindenkié – lehet. A külsőségekben mindenképpen: az ajándékozásban, a lakás és a fenyőfa feldíszítésében, a csillogó fényekben, az ünnepi hangulatban az utcákon és az otthonokban. Hívőké és nem hívőké egyaránt. De ez nem jelenti azt, hogy kötelességszerűen ki kell lúgoznunk, vallástalanítanunk, sőt jézustalanítanunk kell a karácsonyt a kultúrában. Bár világi ünneppé (is) vált, a karácsony lényege mégiscsak az, hogy megszületik Isten fia, ahogyan azt az Ószövetségi próféciák is megjövendölték. Az ige Jézus eljövetelével testté lesz. Furcsa, hogy manapság a filmkészítők már nem tartják elég izgalmasnak és trendinek a betlehemi csodát. Nem az igazit, hanem a könnyen fogyasztható, émelyítően édes pótot kínálják, amely sohasem fogja visszaadni a valódi által okozott örömöt.    

Hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi visszaszámlálás, és még mindig hiányzik néhány ajándék? A plázák tömve, hatalmas sorok a kasszáknál, és a karácsonyi hangulatot pedig elrontja a vásárlási stressz? Cikkemben hoztam néhány olyan ajándékötletet, amiket még az ünnep előtti három napban is meg lehet valósítani, és hatalmas örömet tudnak okozni. Legyen szó alacsonyabb vagy magasabb árkategóriás, saját készítésű, vagy akár élmény ajándékról, itt mindenre lesz alternatíva, és ha időnk engedi, akkor akár az egészet egy nap alatt letudni sem lehetetlen! Ha ennyire szorít az idő, akkor az online rendelés már nem opció, így sajnos csak olyan dolgok jöhetnek szóba, amiket a boltok készletén még megtalálunk, vagy könnyen és gyorsan kivitelezhető. Következzenek tehát az abszolút utolsó pillanatos ajándékötleteim, hajrá mindenkinek!

Kávégép

 Ha valaki szeret kávézni, és a kotyogós még a mindennapjai részét képezi, akkor szuper ajándék lehet egy kapszulás kávéfőző, amit szinte minden elektronikai boltban megtalálunk még akár szenteste napján is. Bár a határ a csillagos ég, azért lehet találni egész olcsó kis gépeket is, és sok esetben még jelentős mennyiségű kapszula kupon is jár hozzájuk.

SodaStream

 A fröccsözős háztartások egyik elengedhetetlen kelléke. Szuper meglepetés lehet, hiszen praktikus és hasznos ajándék, amivel szénsavas vizet, és finom üdítőket készíthetünk. A vendégvárás nem okoz majd fejfájást többé annak, aki egy ilyet kap karácsonyra. 

Repjegy

 Utazást ajándékozni nem véletlenül népszerű, hiszen ki ne szeretne pár napra kiszabadulni a monoton hétköznapokból? Esetünkben külön praktikus, hiszen ha nem vagyunk biztosak a dátumban és a helyszínben, akkor is ki lehet nyomtatni egy “dísz” jegyet, beletenni egy borítékba, és a részletek megbeszélése pedig megtörténhet az ajándékozott segítségével együtt. Így nem kell feltétlenül még az ünnepek előtt döntést hoznunk, de az ajándékozott izgatottan kezdheti tervezni a jövő évi kalandot. 

Parfüm

Parfümöt ajándékozni kockázatos, ha nincs konkrét segítségünk, és nem tudjuk milyen illatokat szeret az adott személy. Csak akkor döntsünk emellett, ha biztosan tudjuk, hogy a célszemély már ismeri az illatot, és szívesen viselné. Ha tudjuk milyen használ most és csak  “frissítenénk” a készletet, vagy tudjuk, hogy melyik konkrét illatra vágyik, akkor a parfüm egy igazán különleges ajándék lehet. 

Kozmetikai csomag 

Sokan mondják, hogy kozmetikai csomagot ajándékozni elcsépelt. Ez csak abban az esetben igaz, ha egy teljesen random, az illetőhöz abszolút nem illő szettről van szó, amit az első drogériában megtalálunk. Nagyon sok minőségi, és különleges csomag létezik, egészen extra smink és arcápolási márkáktól, amiknek minden nő örülne. (Pl.: Clinique, Estee Lauder, Mac, Lush, stb.)

Instax

 Emlékeket ajándékba? Az Instax fényképezőgépek ajándékozásában nagyon kevés a rizikófaktor, hiszen szuper kütyüről beszélünk, ami minden alkalomról különleges, kézzel fogható emléket ad, és beszerezni is egészen egyszerű az elektronikai boltokban. 

Párologtató

Jobbá teszi a közérzetet, és még a lakást is szuper illatúvá varázsolja. Minden Rossmann/Müller/DM üzletben kaphatóak, és még illóolajokat is választhatunk hozzá. A fahéj, és a narancs illatú olaj kiegészítésként a téli időszakban különlegesen szép ajándék lehet. 

DIY szett

 Ha mindenképp csak kézzel készített ajándék jöhet szóba, akkor a következő ötlet szerintem sokaknak lehet életmentő. Sok helyen árulják ezeket a “csináld magad” forró csoki, vagy gin csomagokat, ahol a hozzávalókat megtaláljuk egy üres üvegben, és nekünk kell hozzáönteni az adott italt. Miért ne csinálhatnánk ezt magunknak? Ha az ajándékozott kedveli a gin-t akkor csak egy üveg vodkára, pár fűszerre, és egy üres üvegre van csupán szükségünk. Az internetről egyszerűen le lehet tölteni a gin receptjét és az elkészítési módot, és így egyedi módon, mindenki a saját ízlése szerint készítheti el otthon kedvenc italát. Ha az alkoholt mellőznénk, akkor ugyanez nagyon jól működhet a forró csokoládé alkotóelemeivel. 

Mixer szett

 Az italoknál maradva, egy otthoni mixer szett igazán izgalmas ajándék lehet. Nagyon sok boltban elérhetőek különféle eszközök, amiket a bartenderek használnak a bárokban, és egy receptes könyvet is nagyon könnyű beszerezni a könyvesboltokból, vagy akár ki is nyomtathatjuk az internetről. (Tipp: a Butlers boltokban láttam ilyen szetteket egybe csomagolva, és külön darabokban is)

Lego

Legyen fiú, lány, idős, vagy fiatal, szerintem egy Lego szettnek mindenki örül. Miért csak a gyerekek kaphatnának Lego-t? A legszebb gyermekkori emlékeket hozza vissza egy-egy ilyen ajándék, nem beszélve arról, hogy mennyire szuper program összerakni a karácsonyfa tövében, a karácsonyi vacsora után.

Szabadulószoba/Színház/Koncert/Fesztivál belépő

 Ahogy a repülőjegynél, itt is megvan a könnyebbség, hogy nem kell egy plázában dulakodni az utolsó vízforralóért, viszont az élmény, (különösen ha tudjuk, hogy a célszemély nagyon szeretne menni) az egy egészen különleges örömet tud okozni. Legyen szó egy napijegyről/bérletről a kedvenc fesztiváljára, vagy egy régóta kinézett koncertről, a figyelmesség még egy plusz löketet ad ennek az egyébként is szuper ajándéknak. 

Miután Orbán Viktor Miniszterelnök kijelentette, hogy a Fidesz Novák Katalint jelöli köztársasági elnöknek, a magukat haladónak, progresszívnek tituláló média kommentszekciójában elszabadultak az elfogadással és etikussággal össze nem egyeztethető, rendkívül sértő kommentek. 

2021-ben mitől kerülhet magas pozícióba egy nő a haladó szellemű, Európai Alapértékeket követelő olvasók szerint? 

Megjegyzés: a legtöbb komment silány helyesírással jelent meg, ezeket korrigáltuk.

444.hu (Facebook):

"Nem véletlen, szegény Orbánné"

"Közelebb lesz az irodájuk, gyakrabban átmehet lepippantani az unatkozó fideszes majmokat... Más haszna nem lesz. Lehet Ádernek már unták a bajszát."

"Hogy Orbán dugja ezt a vigyori k.urvát..."

"Rajta kívül max. Semjén tud szerelmes tekintettel nézni a főnökre."

"Lehet, hogy terhes OV-től?"

"Nem Bré King, hanem Bré Queen." (Ez többször is kommentelésre került, egyesek top kommentnek nyilvánították)

"Legalább a bajszos szar beceneven nem kell változtatni."

"Csak a nehéz napokon ne kérdezzék az újságírók, mert abból csak a baj lesz"

"Még ki se bújt onnan. Na honnan?"

"Könyörgöm, valaki mondja már meg, kit kell leszopni!"

Vajon milyen a magyar átlagnál a világra és a világgazdaságra nyitottabb HVG komment szekció (Facebook/Disqus) találkozása egy női köztársasági elnök lehetőségével?

"A magyar Monica Lewinsky?"

Erre a válaszok:

"Szerintem ez a szerencsétlen még ahhoz is hülye."

"Legfeljebb kiverik neki az elsőket, mint a börtönben."

"Hát lehet, hogy fogazik?"

További kommentek a HVG felületeiről:

"A szopás kifizetődő... Még egy aranyásó, csak épp nem a házasság útján."

"Jó nagyot szopott."

"Edzett térdei lehetnek..."

"Jól tud térdelni elölről, hátulról."

"Na... Felszopta magát? Amúgy siralmas."

"Felszopók előnyben."

"Tehát ő szopik a legjobban."

"Ettől jobban már csak az én farkam állna a szájában."

"A Sátán már Orbán ágyának ment"

A listát lehetne folytatni, de ez is sok. Kérdezem én a haladó szellemiségű sajtó képviselőit, miért tűrik meg ezeket a kommenteket, ha ők a szexizmus és megalázás ellen harcolnak, ahogy azt a reprezentációt tudományszerűen megközelíteni próbáló Qubiten és a női vezetők státuszára kiemelten érzékeny HVG-n is láthatjuk?

Azért nem minden női elnökjelölt kap ilyen fogadtatást az itthoni progresszív sajtóban. Hillary Clintonért úgy rajongtak, hogy sokan itthon azt hitték, szavazhatnak Amerikában.

Kinek mekkora esélye van nyerni a közelgő választásokon? Vajon sikeresnek mondható a magyar kormány oltási programja? Mi az alapvető probléma a BLM mozgalommal? Valóban rasszista a magyar társadalom? Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ jogi elemző- és kutatóintézet igazgatója válaszol.

Nemrégiben lezajlott a baloldalon egy előválasztás, melynek célja egy miniszterelnök jelölt indítása volt a konzervatív oldal ellen. Ön és az Alapjogokért Központ hogyan látja az erőviszonyokat? Kinek mekkora esélye van nyerni?

Bizonyos szempontból mondhatnám azt cinikusan, hogy a baloldal egész ügyes, mert az előválasztások során önmagát sikerült legyőznie. Értve ezalatt, hogy egy párton kívüli jelölt nyerte meg az előválasztást. A legtöbb kutatás és mandátum-kalkuláció alapján azt látom, amikor azt a kérdést teszik fel a választópolgároknak, hogyha most vasárnap lenne a választás, akkor kire szavaznának, akkor

az ilyen kutatások alapján is a Fidesznek van egyértelmű többsége, és az összes mandátum-kalkuláció a listás szavazatokról készült közvéleménykutatások alapján azt mutatják, hogy egy stabil többsége lenne a Fidesz-KDNP-nek, sőt abszolút többsége.

Azt hiszem, hogy ezt ma nagyon sok jobboldali aláírná örömmel. A 2/3-ad szerintem az elmúlt 11-12 évben folyamatosan konyakos meggy volt a habos tortának a csúcsán, de ez örökké nyilván nem tud tartani. Viszont direkt mondtam úgy az előbbiekben, hogy úgy teszik fel a kérdéseket, hogy „ha most vasárnap lennének a választások”, ez azért lényeges, mert a választások valamikor tavasszal, vélhetően áprilisban lesznek. Ezért nem kényelmesedhet el a jobboldal. A november hónapot úgy láttam, hogy többé-kevésbé békés volt, de ezt vihar előtti csendként értékelem. Látszik, hogy az előválasztás után kicsit az ereje kihűlt, elillant a baloldalnak, de nem hiszem, hogy ez így fog maradni a közeljövőben. Azt prognosztizálom most, mintegy béljóslás módjára, ahogy anno Kóka Jánosék jelezték előre a GDP növekedést, hogy a Fidesz-KDNP győzni fog a választásokon, és Fidesz-KDNP többségű lesz a parlament, és újra Orbán Viktor fog tudni kormányt alakítani.

De ehhez a jobboldalnak iszonyatos munkára és harcra lesz szüksége, mert az elmúlt 30 év legdurvább választási kampányának nézünk elébe, amiben lesz minden.

Nem tudom mennyire szabad ebben az adásban vulgárisan fogalmazni, de úgy szokták mondani szar-szappan-szalámi. Azaz, hogy minden lesz benne.

Járványkezelés szempontjából hogy áll Magyarország? Sikeresnek mondható a kormány oltási programja?

Szerintem európai és nemzetközi mércével mérve igen. Nagyon nehéz konkrét statisztikai számokról beszélni, két szempont miatt is. Az egyik az, hogy minden szám mögött egy emberélet van a halálozási statisztikákban, és már egy elhalálozás is egyel több, mint amennyinek meg kellett volna történnie. Tehát ezért nagyon nehéz, amikor rangsorokról beszélünk az átoltottság kapcsán, a mortalitási ráta kapcsán, teljesen érzelemmentesen ezekről szót ejteni. De ha mégis szót kell ejteni, akkor azt alá kell azért húzni, hogy a magyar adatszolgáltatás Európában, de világszerte is, az egyik legszigorúbb.

Tehát a magyar egészségügyi adatszolgáltatás a Covid idején az elhunytak kapcsán mindenkit besorol Covid-áldozatként, aki elhunyt és covidos.

Ez elsőre nem tűnik túl nagy innovációnak, de azt jelenit, és most nem akarok szenvtelen lenni, hogyha valaki motorbalesetben elveszti az életét, és amúgy a szervezetében ott volt a Covid vírus, most egy szélsőséges példát mondtam, akkor azt a magyar statisztikai adatszolgáltatás Covid-áldozatként tünteti fel. Ezzel szemben nagyon sok európai országban, nem nevesítek országokat, de például északi szomszédunknál, ez nem így megy. Nagyon sok országban leszűkítik ezt, és azt mondják, hogy csak az a Covid-áldozat, aki konkrétan a Covidnak a szövődményében hunyt el. Egyészt érdemes nézni ezt a most már 30.000 feletti Covid-halálozási mutatót, másrészt pedig az átoltottság a felnőtt lakosság tekintetében átkúszott a 70%-on, ugye most már 6.100.000 felett van a valamilyen oltást kapottaknak a száma, azon belül a harmadik oltással rendelkezők száma most már bőven kétmillió felett van. Ebben az EU élmezőnyében vagyunk. És rendelkezésre áll minden.

Bármennyi kritika is érte a kormánynak az infrastruktúra felkészítő tevékenységét, intenzív ágyakból, lélegeztetőgépekből, PCR-tesztekből, és legfőképpen oltásokból elegendő van Magyarországon.

Az, hogy hullámzik az oltakozási kedv, éppen most volt az oltási akcióhét, jól láthatóan megy fel. Tehát most naponta újra sok tízezerrel megy fel azoknak a száma, akik felveszik az oltást. Ez szerintem azért is nagy szó, mert azt nem lehet elfelejteni, hogy tavaly novembertől kezdődően a baloldal, a Jobbiktól elkezdve a posztkommunista pártig és a neomarxista liberális pártokig elkezdtek uszítani az oltások ellen. A politikai memória az persze véges, és már nehezen emlékszünk egy pár hónappal ezelőtti eseményre is, de tavaly novembertől, tehát 2020 novemberétől fogva úgy a kínai, mint az orosz oltások ellen folyamatos volt a hergelés, azoknak a hatékonyságának a relativizálása. Jakab Péter például kínai cuccokról beszélt, a DK hivatalos kampányt és petíciót indított a kínai oltás ellen. Fekete-Győr András kijelentette, hogy soha nem oltatná be magát orosz vakcinával, és ezt nem tanácsolja senkinek sem. Ezeket hosszasan lehetne sorolni, az Alapjogokért Központ csinált egy, ha jól emlékszem, hat oldalas gyűjtést a különböző baloldali oltásellenes nyilatkozatokról. És ez még hosszú hónapokig ment a tavalyi év elején.

Teljesen világos szociál-pszichológiai jelenség, hogyha egy oltás kapcsán elkezdődik az elbizonytalanítás, és beleteszik az emberek fejébe, hogy itt valami gond van, az már nem úgy ragad meg nagyon sokaknál, hogy valamelyik furanevű oltással, például AstraZeneca, a Jansen, a Sinopharm, bármelyikkel valami gond lehet, az az egész oltakozásra kihat.

Mint ahogy mondták, hogy a Szputnyik és a Sinopharm nem jó, amiről kiderült, hogy teljesen alaptalan. És ezért volt nagyon felelőtlen a baloldal, amikor ezt elkezdte, és hozzáteszem azt, hogy Magyarországon elég magas az átoltottság, a harmadik booster oltások tekintetében az egyik legmagasabb az EU-ban, és volt egy nagyon intenzív oltásellenes kampány a baloldal részéről, akkor szerintem sikeresnek nevezhető a dolog. Azzal egyébként, hogy egyetlen ember életének az elvesztése is tragédia. És pláne politikai döntéshozói szempontból szerintem erkölcsileg is nagyon vészterhes időszakban vagyunk, mert nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt az egészségügyi és a válságkezelési egyensúly között. És az emberek hangulata sinus-cosinus görbe mintájára hullámzik. Egyszer van nagyon nagy félelem az egészségügyi következményektől, másik oldalon pedig a leállások, lezárások miatt a gazdasági következményektől is. E kettő között kell a politikusoknak bármely országban most egy nagyon kényes egyensúlyt megtalálniuk, hogy óvják az embereknek az egészségügyi helyzetét, erre legjobb eszköz az oltás, másik oldalról pedig, hogy életben tartsák a gazdaságot. Ha ma a magyar helyzetet nézem, akkor az eü rendszer működik. Ha elnézem Olaszországot, Belgiumot, csomó nyugat-európai országot, most Kelet-Európáról ne beszéljünk, főként ne Romániáról, ahol a közegészségügy összeomlott, a magyar egészségügyi infrastruktúra működik, a kórházak működnek, az orvosok és ápolónők iszonyatos erőbedobással, de dolgoznak, és emellett a magyar gazdaságnak a mutatói top kategóriásak az Európai Unióban. És itt mindig azt szokták felhozni, hogy de az államadósság elszállt. Tök jó, Magyarországon az államadósság 80%, most ott állunk, mint amikor az Orbán-kormány átvette az országot 2010-ben, onnan sikerült levinni 70% alá, most ez visszament a válság miatt 80% fölé. Rendben, de akkor

nézzük meg az olasz, spanyol, francia, görög államadósságokat, azok 120-140%-on állnak. Persze én értem, hogy egy válság után 70-ről 80%-ra visszamegy egy ország államadóssága, akkor az nem jó, de hogyha megnézem, hogy más országok hogyan állnak, akkor a magyar államadósság még mindig jobb kategóriában van és az államadósság szerkezete is jobb.

Például a külföldi kitettség radikálisan csökkent, és az hogy magyar befektetők finanszírozzák a magyar államadósságot, az egy egészséges dolog szerintem. Összességében így látom ezt a helyzetet. Én bízom benne, hogy ki fogunk kecmeregni ebből az egészből. Nem akarok pandémiaszakértőként feltűnni, mert nem vagyok az, de mindegyik hozzáértő orvos azt mondja, hogy hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy ez a vírus az életünk része marad, és lehet, hogy minden évben fel kell vennünk az oltást.

A Black Lives Matter nevű mozgalom már tavaly óta szakadatlanul folyik. Ön szerint alapvetően mi a baj ezzel a mozgalommal, illetve meddig fogunk még híreket hallani a BLM-megmozdulásokról?

Én ezt a BLM nevű, vandál, úgy hívják magukat, hogy „social justice varriors” azaz társadalmi igazságharcosok, én ezt inkább egy szimptómának látom. Egy tünet annak a kifejeződéseként, hogy vagy valami öngyilkossági hajlamból, vagy valami teljesen félreértelmezett bűntudatból fakadóan a Nyugat el akarja törölni a saját történelmét. Ugye az újhullámos neomarxista-liberális alapállítás az, a BLM csak ennek a radikális kifejeződése, hogy a nyugati civilizáció történelmét alapvetően keresztény heteroszexuális fehér férfiak csinálták, illetve írták, és hát ebből fakadóan ez a történelem rasszista. Ez bűnös, ez kirekesztő, tehertételekkel sújtott, mert hogy nem volt elég inkluzív, befogadó, toleráns, és nem fogadta el a másságot a történelem. Ebből fakadóan a történelmet, ahogy a kommunisták mondták, „magunkat végképp eltörölni”, vagy pedig radikálisan át kell írni. Ennek a kivetülése az összes olyan dolog, ami arról szól, hogy akkor írjuk át a történelemkönyveket, nevezzünk át közterületeket, döntsünk le szobrokat, cseréljük le a neves államférfiak nevét viselő intézményeknek a megjelölését, és általában pusztítsunk el mindent, ami a múltunkhoz kapcsolódik.

Ez ennek a része és a BLM az nagyjából erről szól, egy kicsit kiterjesztve társadalmi értelemben is, hogy alapvetően nem csak a múltat kell lerombolni, hanem a jelent is, mert a jelen is elnyomó struktúrák alapján működik. Mert a másásgokat nem eléggé képezi le a fennálló hatalmi struktúra.

És ennek egyik eszköze, hogy akár a közoktatásban, akár a gyermeknevelésben elkezdik megmásítani a múltat. Sőt még a filmiparban is, a filmgyártás is már ráállt arra, hogy történelmi filmekben megmutatják az etnikai sokszínűséget a középkori Angliából. Közben ott annyira nem volt etnikai sokszínűség abban az értelemben, hogy az uralkodó osztály nem volt etnikailag sokszínű. A másik része pedig nyilvánvalóan az, hogy ezt az egész érzékenyítést átviszik a jelen korba is. Ha megnézzük a jelenlegi amerikai tagállami választásokat, azt vesszük észre, hogy ott két kiemelt téma volt. Az egyik a gender-ügy. Ott arról van szó, hogy ki akarják venni a szövetségi Biden-adminisztráció által a gyermekek nevelésének, ideértve a szexuális nevelésének a jogát a szülőktől. Azt akarják elérni, hogy csak az iskolában lehessen így nevelni. A másik pedig a kritikai fajelmélet, ami szervesen kapcsolódik az egész BLM-ideológiához, ami konkrétan azt mondja, illetve azt oktatja gyerekeknek, hogy „ti bűnösök vagytok”.  És a miért kérdésre az a válasz, hogy „mert fehér a bőröd”. Ez a másik dimenziója a BLM által fémjelzett társadalmi igazságharcnak.

Szerintem ez nem csak őrült és iszonyatosan veszélyes is és ezer szempontból a civilizációs öngyilkosságra treníroz, mert ha valaki nem akarja megismerni a saját múltját, akkor a saját gyökereit írtja ki, de azért is szürreális az egész, mert ez valójába egy új típusú rasszizmus.

Ebben az egészben az a logikai bukfenc, és szerintem a felháborító, hogy Martin Luther King, a neves néger polgárjogi harcos, a bőrszín kapcsán való színvakságot hangsúlyozta. Azt mondta, hogy ne a bőrszín számítson. És erre most azt látjuk, hogy itt van ez az új típusú, magát antirasszistának nevező, de valójában rasszista gyakorlatot meghonosító Black Lives Matter, meg ez az egész kritikai fajelmélet. Igazából, ha a teljes képet nézzük, a politikai korrektség, meg a pozitív diszkrimináció, az visszatért oda, hogy a bőrszínt nézik, és a bőrszín alapján minősítenek. Ez szerintem roppantul veszélyes, mert láttuk már Nyugaton, a mi civilizációnkban, hogy az osztályhovatartozáson, a faji hovatartozáson, etnikai hovatartozáson alapuló megkülönböztetés, bármennyire is adták a legelején azokat úgy el, hogy az az igazságot szolgálja, meg csak meglévő hátrányokat kompenzál, az mindig tragédiába futott ki. Meg engem az döbbentett meg a BLM-ben konkrétan, hogy hihetetlen szélvész gyorsasággal hatolt át az Atlanti-óceánon és jelent meg Európában. Amerikában konkrétan volt egy városnegyed, ugye Seattle, ahol ilyen fekete paramilitáris egységek átvették a hatalmat, és azt mondták, hogy ott nincs fennhatósága se a szövetségi államoknak, se a tagállamoknak, se az önkormányzatoknak, meg hát egyéb brutális cselekmények kezdtek el ugye történni, fizikai erőszakra gondolok itt. Ez a tendencia talán két hét alatt áttért tavaly nyáron Nyugat-Európába, és ugyanúgy megindult Londonban, Franciaországban, Németországban és ugyanúgy Belgiumban is. Ugyanaz a közterületi vandalizmus. Ez mutatja, hogy mennyire könnyen importálhatóak ezek a modern, progresszív, magukat haladónak minősítő eszmék. Megpróbálkozott ezzel a Momentum is itthon. Tehát volt egy pár napos felhevülés, amikor a Black Lives Mattert megpróbálták úgy megmarketingelni, hogy Roma Lives Matter, és erre egy mozgalmat építeni. Ez nagyon hamar kifulladt, de nem hiszem, hogy a magyarországi cigányság ezzel a típusú, valójában rasszista és vandál attitűddel szimpatizálna, vagy a magáénak tudná érezni, de arra eklatáns példa szerintem az egész képlet, hogy milyen gyorsan tudja a széles értelemben vett nyílt társadalom hálózata a maga eszközeit egyik helyről a másikra importálni és ott társadalmi feszültséget kelteni. Ezt nyilvánvalóan előszeretettel alkalmazták máshol is, ezt a proxy háborút, vagy puha hadviselést olyan területeken, ahol választások közeledtek. Nem pont ennek kapcsán, de én egyáltalán nem zárom ki azt, hogy a magyar választások kapcsán is lesz nyomásgyakorlás. Biztos lesz.

Külföldi beavatkozás már van, mert ha végignézem, akkor például a Deutsche Welle magyar adást indított, az Euronews magyar adást indított, az amerikai külügyminisztérium újságíró-ösztöndíjakat finanszíroz baloldali magyar orgánumoknak.

Az Európai Unió különböző szervezetei szakértő rovatokat támogatnak, balos online sajtótermékeknél. Nem is tudom, mi volt a legutóbbi kezdeményezés. Ugye volt, hogy az európai hírügynökségek összeállnak kifejezetten olyan országokra tekintettel, ahol nincs megfelelően objektív hírszolgáltatás. Azért, hogy hírszolgáltatást tudjanak nyújtani és valós információkkal ellátni a demokrácia kapcsán kihívásokkal küszködő országokat. Például Lengyelországot vagy Magyarországot. Az összes jelzőt persze ironikusan értettem, és az Európai Bizottság nemrég hirdette meg egy pár héttel ezelőtt azt a választási és média csomagját, aminek számos olyan elem része, mint például, hogy a páneurópai pártokat jobban meg kell erősíteni, meg hogy az európai parlamenti választásoknak sokkalta mélyebb gyökerei legyenek a tagállamokban. De része az is, hogy az európai különböző politikával, vagy választási kampányokkal összefüggő médiaszabályozásba és kommunikációba az Európai Unióban nagyobb beleszólást szeretnének.

Ez mind arra utal, hogy kezdik megteremteni a felületeket, a lehetőségeket arra, hogy a magyar választásba beavatkozzanak majd.

És akkor most itt ne térjünk ki az idő hiánya végett a különböző szolgálati eszközökkel való beavatkozási lehetőségekre.

A Black Lives Matterrel kapcsolatban jutott eszembe a beszélgetés alatt, hogy a Black Friday-t érdekes módon még nem akarták megtámadni és eltiporni. Tekintve, hogy annak is vannak egyébként történelmi konnotációi.

Azért nem nevetek már ezeken a dolgokon, mert az Alapjogokért Központnál jó pár évvel ezelőtt elkezdtünk csinálni egy Bolond lyukból című hírszemlét, ami a nyugati politikailag korrekt bornírtságokat a nyugati sajtóból szemlézte. A genderőrület kapcsán, politikai korrektség kapcsán, a Cancel Culture kapcsán, ez az eltörlés kultúrája, meg egyebek kapcsán. És az elején mi is úgy nevettünk, és azt mondtuk, hogy ezek a marhaságok ide Magyarországra biztos, hogy nem érhetnek el. Mert annyira szürreális az, hogy egyetemi oktatókat rúgnak ki a katedráról, mert nem hajlandók gendersemleges névmást használni, vagy hogy eljárások indulnak oktatási intézmények ellen, mert nincs rendes mosdó, vagy nem tudom, hasonló dolog, de

sajnos azt látjuk az elmúlt időszakban, hogy Magyarországra is begyűrűzött ez az elmebaj. Számos példát lehetne hozni az érzékenyítő mesekönyvektől elkezdve, sajnos az ombudsman tevékenységéig.

Az ombudsman legutóbb megbírságolt egy munkáltatót, mert nem biztosított gendersemleges mosdót a transznemű munkavállaló számára. De itt csak a Black Friday hangzott el. Azt elkezdték csinálni ilyen különböző kozmetikai termékeket áruló cégek, hogy az eddig bevett szlogeneket, vagy márkaneveket, amelyek a fehérségre utaltak, vagy a fehér tisztaságra utaltak, tehát, hogy egy fogkrémtől fehér lesz az embernek a foga, elkezdték kivenni a reklámszlogenekből, a nevekből, ugye az Uncle Ben’s is új logót és új nevet kapott, mert ugye ezeket rasszistának minősítették. Tehát itt érezzük azt, hogy már rég nem a toleranciáról, meg a megértésről van szó, ezek kapcsán

nem egy új típusú őrületről van szó, amely mindenhol elnyomott csoportokat vél felfedezni, hanem ha nem találna ilyet, akkor kreál egyet, és az ő nevükben, de sokszor a megkérdezésük nélkül felszabadító harcot hirdet.

Ezek régi, marxista képletek. A nagyszüleink, dédszüleink ezekre emlékeznek. Az idők lehet, hogy változnak, de módszerek nem. Ugye ahogy szokták mondani, a kommunista nem vész el, csak átalakul.

Magyarországot és a magyar társadalmat gyakran támadják azzal, főleg a migránsválság óta, hogy rasszista.

Nagyon mókás ilyen kritikákat olvasni azoktól, akár nemzetközi, akár magyar szinten, akik rasszistákkal, antiszemitákkal, nácikkal fognak össze. Tehát az, hogy a Alapjogokért Központ csinált egy elég mély kutatást, sajtószemlét, hogy a Jobbikhoz hogyan viszonyultak a balliberális pártok 2017-18 előtt. És hát nyilvánvalóan azt találták, hogy a Jobbikot be akarták tiltani. Blokád alá akarták helyezni, mint pártot meg akarták szüntetni. Arra hívta fel a Demokratikus Koalíció a legfőbb ügyészt, hogy indítson eljárást a párt ellen, vagyis, hogy szüntesse be a Jobbikot. Ezernyi tüntetés volt az MSZP szervezésében a Jobbik ellen, hogy a Jobbik náci, a Jobbik rasszista, a Jobbik antiszemita, stb.. És emlékezhetünk arra is, hogy ez az a párt, ez az a Jobbik, amelynek az elnökhelyettese, a mai elnök, mai napig elnökhelyettes és európai parlamenti képviselője, Gyöngyösi Márton hat-hét évvel ezelőtt arról értekezett a magyar országgyűlés egyik felszólalásában, hogy listázni kellene a kormány és az országgyűlés zsidó származású tagjait, merthogy ezek nemzetbiztonsági veszélyt jelentenek az országra. Mondta ezt Gyöngyösi Márton, nem izraeli állampolgárokról beszélt, nem kettős állampolgárokról beszélt, hanem zsidó származású kormánytagokról és képviselőkről. És ez a pasas ma is aktív frontvonalbeli politikusa a Jobbiknak. És most hirtelen kiderült róluk, hogy bár tegnap még nácik voltak, mára már demokraták lettek, és Gyurcsány Ferenc, az MSZP, ugyanazok a politikusok, akik pár évvel ezelőtt tüntetést szerveztek a Jobbik ellen, azok most vígan együtt vannak velük. Van ez a József Attila vers, hogy talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét. Picit ez jut nekem ilyenkor az eszembe, hogy a nemzetközi meg a nemzeti szocializmus, az sajnos korábban is a történelem során összeért, lásd a Molotov-ribbentrop paktumot. Most is ezt láthatjuk. Az egészben ugye erkölcsileg is nagyon szomorú ezt látni, meg hát a kettős mércét iszonyatosan érzékelteti úgy, hogy mindeközben a magyar kormány és a magyar kultúrpolitika és egyházpolitika jóvoltából effektíve zsidó reneszánsz van Budapesten és Magyarországon, a zsidó kulturális örökség, már a fizikai örökség, épített örökség megújul, a zsidó kulturális élet virágzik.

Magyarországon nincsenek olyan problémák, mint amit talán a tavalyi év során, ha jól emlékszem a berlini főpolgármester jelzett a saját városa kapcsán, hogy nem nagyon tanácsolja a zsidó vallásúaknak, hogy ortodox öltözetben, vagy kipával utcára menjenek, mert meglehet az a veszélye, fizikai atrocitás éri őket, és Magyarországon ilyesmiről nincsen szó. És az is nagyon mókás szerintem, hogy

azok vádolják Magyarországot antiszemitizmussal, rasszizmussal, meg egyebekkel, akik meg a nemzetközi politikában az elmúlt években fősodorba hozták be azt a korábbi alternatív balos külpolitikai irányvonalat, amely Izraelt egy bűnös, rasszista diktatúrának tekinti, és kizárólag a palesztinok és az arabok érdekeit tekinti elsődlegesnek.

Ma ezt láthatjuk az Európai Unióban, ez a fősodor. Izraelt folyamatosan elítélik, és folyamatosan vádolják, és folyamatosan diktatúrának minősítik. Netanjahu miatt érzett korábbi antipátia miatt is, de úgy általánosságban, és teljesen egyértelműen azok mellé állnak, akik valójában Izrael állam létjogosultságát vonják kétségbe, a közel-keleti arabok és palesztinok mellé. Tehát, hogy azok beszélnek belföldön antiszemitizmusról, a magyar kormány antiszemita tendenciáiról, akik amúgy a Jobbikkal vannak szövetségben, és nemzetközi szinten az a baloldal riogat Magyarország kapcsán rasszizmussal, akik effektíve rasszista politikát folytatnak Izrael ellen. Ez szerintem alapvetően kérdőjelezi meg a hihetőséget ezeknek a vádaknak.

Interjút készítette: Tóth-Bíró Zsófia

Portréfotó: mandiner.hu 

Egyszerű Revolut felhasználóként már egy ideje lehetőségem van kriptovalutákat vásárolni, viszont egészen eddig nem éltem vele. Habár amióta tudok a létezésükről, figyelemmel követem, mindig úgy éreztem, hogy már késő belépni a kriptopiacra. Most azonban eldöntöttem, hogy kockáztatok és egy erre szánt összeget befektetek. Ahogy szétnéztem, számos weboldal kínál kriptovalutát, és nem feltétlenül a Revolut ajánlata a legjobb, hiszen az alap kártyával 2,5% az átváltási díj. Ennek ellenére maradtam a Revolutnál, illetve egy kisebb összeggel vásároltam a Crypto.com oldalon is.

Első körben a Revoluton vásároltam be, itt a Bitcoin és Ethereum mellett sok más, úgynevezett altcoin is megtalálható. A Bitcoin és az Ethereum sokkal biztonságosabb befektetés, mint az újabb altcoinok, viszont kisebb az esélye annak, hogy megsokszorozódik az értéke. Éppen ezért minden Revoluton megtalálható kriptóból vettem párezer forint értékben valutánként. Így körülbelül 64.000 forintot fektettem be.

A Crypto.com-on sokkal nagyobb a választék, mint a Revoluton. Interneten napokon keresztül olvastam utána szakfórumokon, hogy várhatóan melyik valuták árfolyama fog megsokszorozódni. Ez alapján vettem több, mint tíz fajtát, összesen 20 Euro értékben.

A vásárlás óta egy hét telt el, ez alatt nagyobb ingadozások nem voltak jellemzők, 10% alatt maradt az értékromlás, sőt jelenleg „pluszban vagyok”. A kriptovalutákkal öt évre érdemes befektetni, szóval ez csak egy pillanatnyi adat, messzemenő következtetéseket nem lehet levonni belőle.

Az utóbbi évek tapasztalata alapján viszont valószínű, hogy lesz olyan altcoin, aminek az értéke sokszorosára fog nőni. Ugyanakkor figyelembe kell venni befektetésnél, hogy a kriptovaluták egyfajta szerencsejáték. Senki se tudja, mi a jövőjük, a volatilitásuk pedig hatalmas. A válasz tehát az, hogy érdemes befektetni, de pontosan akkora összeget, amekkorát még nem sajnálunk, ha „elúszik”, akár egy rossz Tippmix szelvény. Én pedig várok, és egy hónap múlva már komolyabb elemzést tudok közölni, hogyan alakult a kriptopiac, és annak részeként a befektetésem.