Reaktor

Főváros és vidék versenye

Behozható-e a lemaradás, hogyan maradhatnak
versenyképesek a megyeszékhelyek és a vidéki települések a fővárossal
szemben

„Lemegyünk vidékre.” Ez
egy olyan kifejezés, amitől szerintem a nem budapesti lakosság jelentős
részének feláll a szőr a hátán. Miért is alakult ki ez a kifejezés? Nézzünk
kicsit a Budapest-vidék ellentétek mögé, és vizsgáljuk meg, hogyan
csökkenthetőek ezek a vitathatatlan különbségek, elsősorban gazdasági és
társadalmi szempontból.

Történelmi
okai vannak, hogy Budapest miért is teszi ki az ország gazdasági
teljesítményének ekkora hányadát. Száz éve még egy több mint húsz millió fős
ország központjaként működött, az infrastruktúra és az ipar is e szerint
szerveződött. A vidéki nagyvárosok és a főváros közti különbségek az óta már
csökkentek, de még mindig szembetűnőek az eltérések.

A
lakosság több mint négyötöde él a fővároson kívül, a főbb gazdasági mutatók
ezzel szemben egészen más arányt mutatnak. Az ország bruttó hazai
össztermékének több mint 27 %-a Budapesten keletkezett a KSH 2015-ös adatai
szerint. Egy főre leosztva ez már azt jelenti, hogy míg a fővárosban élőkre az
európai uniós átlag több, mint 130%-a jut, addig egyes kevésbé fejlett megyék
lakosai annak 40 %-a körül mozognak. Budapest vonzáskörzete és Pest megye is
kiemelkedik a többi régió közül ezeket a számokat tekintve, hozzá kell tegyük
azonban, hogy az ilyen gazdasági mutatókból nem olvashatóak ki többek között a
társadalmi különbségek és a vonzáskörzetből ingázók adta eltérések.

Honnan lehet a
legjobban megközelíteni ezt a kérdéskört, mi lehet az orvosság ezekre a
problémákra? Azt láthatjuk, hogy kisebb méretekben ugyan, de a vidéki
nagyvárosoknál is hasonló a települések összefonódása, a nagyobb lakossággal és
gazdasági erővel bíró városok köre szerveződik az adott térség. Ezek a
települések kulcsszerepet játszanak a vidék fejlődésében.

Peter Karl Kresl
amerikai közgazdász 1995-ös tanulmányában[1] a
városi versenyképesség hat meghatározó tényezőjét definiálta: magasan képzett
munkaerő és magas keresetek; a termelésben a fenntarthatóságra kell törekedni,
vonzó termékeket kell előállítani; a gazdasági növekedésnek a teljes
foglalkoztatottsághoz kell közelítenie; a városnak meg kell határozni azt a
speciális tevékenységet, amin a jövője alapul és a városnak növelnie kell a
pozícióját a hierarchiában.

Kecskemét, az egyik legdinamikusabban fejlődő megyeszékhely főtere

Ezen a hat ponton is
láthatjuk, hogy összetett folyamatról van szó, ami a gazdasági folyamatok
számos területét érinti az oktatástól, a termelésen át a versenyképességig.

A
legnagyobb vidéki településeink között, csupán hét (nagyság szerint csökkenő
sorrendben (KSH 2019): Debrecen 201 432 fő, Szeged 160 766 fő,
Miskolc 154 521 fő, Pécs 142 873 fő, Győr 132 038 fő,
Nyíregyháza 116 799 fő és Kecskemét 110 687 fő) város lakossága
haladja meg a 100 000 főt, és a ebből öt népessége csökkenő tendenciát
mutat a 2019-es KSH adatok szerint. A csökkenő lakossági adatokat főként a
fővárosba való elvándorlás produkálja a több évtizede tartó népességcsökkenés
mellett, de a külföldre való kivándorlási hajlam is magasabb vidéken, mint
Budapesten.

Mi
adhatja ezeknek településeknek a sikerét? Az imént felsoroltak közül az elmúlt
évben Kecskemét és Győr tudta növelni a lakosságát. Ez a két település, ha
jobban megvizsgáljuk, mind a hat fent említett kritérium alapján tudott
fejlődni az elmúlt évtizedben. Ezekben a térségekben jelentős az utóbbi években
dinamikusan fejlődő autóipar. Az iparág munkahelyeket teremtett, a helyi
oktatási intézmények igazodva az ipar elvárásaihoz, ma már szakirányos
képzéseket nyújtanak, specializálódásukkal biztosítják a szakképzett munkaerőt,
akik helyben maradva tovább segítik a térség fejlődését.

A
fenti példán keresztül láthatjuk, hogy a nagyobb városok képesek lehetnek ma
Magyarországon reagálni a megváltozott igényekre, és sok esetben növelni tudják
a versenyképességüket több területen is, ha megtalálják, mire
specializálódhatnak.

Ez
azonban korántsem jelent megoldást az ezeknek a nagyvárosoknak a vonzáskörzetén
kívül eső kisebb települések gondjaira. A magyar lakosság többsége, közel két
harmada lakik nem megyei jogú városokban, nagyközségekben és községekben. A
siker receptje hasonló a nagyvárosokéhoz, de a közösségeknek nagyobb jelentősége
lehet. Horváth Eszter 2013-as tanulmánya szerint a valódi közösség kialakítása
nemcsak kötődést, hagyományőrzést eredményezhet, de a civil aktivitás,
részvétel az életminőség javulásához járulhat hozzá. Mindezek megvalósításához
három tényezőre van szükség: intézmények létrehozása és megtartása, helyi
gazdaság fejlesztése, munkahelyek teremtése és közösségépítés. Kiemeli, hogy a
falvak sikeressége a polgármester személyiségén, rátermettségén múlik, akinek
központi, összefogó szerepe van a modellben.[2]

Manapság
többek között a vidékfejlesztési pályázatoknak és az európai uniós projekteknek
köszönhetően számos pozitív példát láthatunk, hogy az egyes települések hogyan
tudják felhasználni a bennük rejlő lehetőségeket, amikhez a helyiek
összefogása, és közös munkája játssza a legmeghatározóbb és nélkülözhetetlen
szerepet. Ehhez azonban fiatalokra is szükség van, így ez a mi generációnk
felelőssége is.


[1] Kresl, P. (1995): The
determinants of urban competitiveness. In Kresl, P. – Gappert, G. (eds): North
American Cities and the Global Economy: Challenges and Opportunities. Sage
Publications, London, 45-68. o.

[2] Horváth E. (2013): Kicsik között
a legkisebbek – A törpefalvak sikerének kulcstényezői. Doktori értekezés,
Széchenyi István Egyetem, Győr.

Fotó: turizmus.com

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása