Reaktor

Sokféle ideológiai csoportosítás létezik, mit gondolsz, melyik felosztás szerint érdemes az ideológiákat csoportosítani, mi az a töréspont, ami alapján érdemes ezeket elválasztani?

Jó a kérdés, de nem adható rá jó választ szerintem, mert nagyon nehéz vizuálisan ábrázolni a politikai ideológiáknak az egymáshoz való viszonyát. Persze nyilván az ember ezzel időről időre kísérletezik. Amikor politikatörténetet tanítottam, akkor tulajdonképpen úgy csináltam, hogy összeszedtem az akkor divatos ábrázolásokat, beraktam őket egy-egy slide-ba, és akkor levetítettem a diákoknak, és elmondtam, hogy melyikből mit lehet megérteni, melyikből mit nem lehet megérteni. És igazából az a tapasztalat, hogy két dimenzióban nem nagyon lehet ábrázolni a politikai nézetrendszereket.

Miért? Azért, mert az, hogy jobboldal meg baloldal, ennek a kifejezésnek történelmi eredete az van, nyilván, van ez a közismert meghatározás, hogy Franciaországban a forradalom idején a konventben a jobb oldalon álltak a hagyomány hívei, a monarchisták, a rendnek a pártján lévők, a baloldalon pedig azokat, akiket ma inkább progresszívnek neveznénk. Egyébként ez nagyon érdekes, hogy a magyar nyelvben a jó, jobb, azok hasonlítanak egymásra, meg a jog hasonlítanak egymásra ezek a szavak, de nem azonosak. Míg angolul azt mondod, hogy right, akkor az azt is jelenti, hogy igazad van, a jobb kezünket is jelenti, illetve azt is, hogy helyes. És ugyanez a jelenség megfigyelhető az olasz nyelvben, a franciában, a spanyolban és így tovább, még jó néhány kultúrnyelvet lehetne mondani.

Ennek az a nyilvánvaló oka, hogy az emberek túlnyomó többségének a jobb keze az ügyesebbik keze, a bal keze pedig az ügyetlenebbik. Lásd, valakire azt mondjuk, hogy kétbalkezes, ez azt jelenti, hogy mind a két kezét ügyetlenül használja. Tehát inkább ide vonatkozik, innen ered ez a dolog. És egyébként az ókorban is volt már ez a jobb-bal felosztás. Természetesen szintén nem a mai értelemben, de a Forum Romanumon is jobbra álltak azok, akik támogattak egy törvényjavaslatot, és balra, akik nem támogatták. Tehát ez egy nagyon-nagyon régi dolog. Történeti értelemben mondhatjuk ezt, hogy jobb meg bal, ezzel el lehet határolni dolgokat. De hogyha az ember nem a hétköznapi beszélt nyelvből indul ki, vagy nem történelmi esetlegességeket tanulmányoz, akkor az egész mindjárt rettenetesen bonyolulttá válik, és föl sem merül, hogy ezt itt két dimenzióban ábrázoljuk.

Kicsit nekem ilyen misztikusan hangzik, nyelvmágiának hangzik ez a jobb-bal, tegyük fel, hogy akkor a bal, mint a balsors, vagy ha baljós, de mégiscsak arról beszélünk, hogy ez csak egy ülésrend volt.

Igen, azt nem lehet mondani, hogy ott kiforrott értékrendek ütköztek volna.

Minek köszönhető az, hogy ennyire normatívan állunk a kérdéshez?

Mert leegyszerűsíteni igyekszünk nyelvileg, és próbáljuk fogalmilag megragadni a valóságot. De hogyha ábrázolni akarnánk a politikát, akkor igazából az lenne a legjobb, hogyha valami hologramon ábrázolnánk 3d-ben, és akkor meg lehetne különböztetni egymástól a dolgokat. Ugye említetted például mondjuk azt a patkót, tehát hogy jobbról megyünk balra, vagy balról jobbra, és akkor lehet mondani, hogy mondjuk a jobb szélén, de még a skálán belül vannak mondjuk a jobboldali libertáriusok talán, akkor attól egy picit balrább, mondjuk szociális konzervatívok, középen legyenek mondjuk centristák, akármit jelentsen ez a szó, utána jöjjön egy mérsékelt baloldal, mondjuk szocdem, és legyen a bal széle a szocialista.

Vannak extremitások, a szélsőbalhoz rakjuk a kommunistákat, mondjuk a polpot és társai, hogy a szélsőjobbhoz mit tegyünk, az már egy sokkal nagyobb kihívás, mert én például a nemzeti szocialistákat, Adolf Hitlert, a hitlerizmust, azt én a szélsőbalhoz raknám ugyanúgy, merthogy nem volt lényegi különbség bizonyos szempontból a sztálinizmus meg a hitlerizmus között. Tehát mind a kettő erősen progresszív volt, mind a kettő nagyon erős államot akart, durván beavatkozott az emberek a magánéletébe és így tovább. A jobb szélre, vagy a szélsőjobboldalra én mondjuk az ultrakonzervatívokat, ultrajobboldaliakat tenném, tehát mondjuk a jobboldali libertáriusokat, akik teljes mértékben államellenesek. De ez csak egyfajta skála.

Ha megnézed, akkor ezt körülbelül azt mondhatnánk, hogy az állam erőssége vagy az állam aktivitásának a skálája. Lehetne ezt teljesen másképpen is csinálni. Illetve mondjuk ezen a skálán hol helyezed el a zöldeket? Nagyon nehéz, mert a zöld mozgalom is rettentően sokszínű. Vannak, akik ilyen nagyon durva szabályozást akarnak, vannak, akik meg nem. Vannak, akik azt mondják, például én is ilyen vagyok, hogy a magánéletben vagyok zöld, én bringával járok dolgozni, amikor szezon van, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, a gyerekeimet a természetnek a szeretetére nevelem, nem szemetelünk és így tovább, de a pártpolitikában a zöld témát azt egy szakpolitikai kérdésnek tekintem és nem ideológiai kérdésnek, nem világnézeti kérdésnek.

Aztán, hogy bonyolítsuk a dolgot, most ezt a jobb balt megnéztük, egy ilyen skálán, nézzük meg akkor azt a négy irányú iránytűt, amit említettél. Ott ugye meg van különböztetve, van egy függőleges vagy egy vízszintes tengely, és akkor azon lehet jelölni már mondjuk különböző dolgokat. Te mit jelölnél rajta? Mondjuk az egyiken van az állami beavatkozásnak az erőssége, a másik tengerre te mit tennél?

Szabadelvű tekintélyelvű lenne az egyik. A másik az pedig, inkább kulturálisan gondolnám, progresszív, vagy inkább konzervatív.

Na, ezt is lehet. És mi van, hogyha mondjuk ezt még megspékelnénk azzal, hogy milyen a valláshoz való viszony. Vallási alapú vagy nem vallási alapú? Az hova a csudába raknánk? Ugye? Mert abban a pillanatban, hogy egy erősen piacpárti, nagy kormányzattal szemben kritikus libertárius, az azt mondja magáról, hogy márpedig ő katolikus, és az egyház társadalmi tanításából akar kiindulni, akkor már rögtön ők hiába így gondolkodnak, de a libertárius címkét nem biztos, hogy szívesen vállalják.

Amerikában vagy igen, vagy nem, de Európában ki az, aki mondjuk mélyen hívő vallásos ember, és libertáriusnak vallja magát. Nem nagyon ismerek ilyet. Tehát egy fél Facebook csoportnyi ember körülbelül. Ugyanakkor pedig, ha megnézzük, hogy mi lehetne ennek a tartalma, tehát hány olyan ember van, aki azt mondja, hogy kisebb államra lenne szükség, sokkal nagyobb egyéni felelősségvállalásra lenne szükség, sokkal nagyobb családi kohézióra lenne szükség, és ugyanakkor induljunk ki valamelyik történelmi felekezetnek a társadalmi tanításából, azt elég sokan gondolnák. De ki az, aki képes lenne egy pártot rászervezni erre.

Én nem látok olyan élő embert, aki erre öt százalékot össze tud hozni. Pedig nagyon-nagyon sokan gondolkodnak így. Azt mondom, hogy a vallás, a vallásosság, tehát a megélt vallásosságra gondolok, nem a politikai lózungokra, meg politikai kereszténység, meg ilyesmi, az teljes mértékben keresztül metszi ezeket az ábrákat, mert ezeken jellemző módon ezt nem jelenítik meg. Úgyhogy én a magam részéről szívesen elengedem a vizuális ábrázolást. Inkább azt mondom, hogy kritizálni tudom, de én magam nem tudnék fölállítani egy jó ábrát, amelyik megmutatja ezeket.

Bármilyen vizuális illusztráció, ami a politikai ideológiákat próbálja csoportosítani, az nem megfeleltetheő a valóságnak?

A valóságnak semmiképpen, de lehet ezeket értelmesen használni. Tehát hogyha azt mondod, hogy beszélgessünk a zöld mozgalomról, akkor azt mondod, hogy ez a kiemelt nézőpont, és akkor a Zöld mozgalomnak a különböző ilyen kis fiókszervezeteit tudod ábrázolni már két dimenzióban, vagy azt mondod, hogy a politikai nézeteket szeretnéd csoportosítani annak függvényében, hogy mennyire hisznek az államban, vagy mennyire progresszívek mondjuk ilyen társadalmi értelemben, ilyen social justice variosság szempontjából, akkor pont azt az egy szempontot, azt vizuálisan meg lehet mutatni. De összességében azt a 60 millió féle folyamatosan változó irányzatot, azt megjeleníteni képen színekkel, az szerintem egy elég nagy kihívás. Én annak nem nagyon látnám értelmét.

Ezt most is nehéz meghatározni, de hogy ez időben folyamatosan változik. Például amit a XVIII. században konzervativizmusként fogtak fel az emberek, most egészen mást jelent, vagy akár a tipikus liberális jelző szokott lenni, ami óriás változáson ment át. Egyáltalán mennyire van értelme a konzervativizmus/liberális szót használni a mai ideológiák leírása? Mennyire értelemszerű az, hogy ez egy fogalomba foglaljuk össze, miért nem használunk új fogalmakat?

Amikor egy politikus használja ezeket a kifejezéseket, akkor már sokkal körültekintőbbnek kell lenni. Mert például a jelenlegi magyar kormány illiberálisnak nevezte saját magát, viszont Gerő András liberális történész azt mondta, hogy márpedig a NER az egy liberális demokrácia, merthogy rendelkezik az összes kellékével a klasszikus liberalizmusnak. Tehát, hogyha megvéded a XIX. századi skálán ezt a rezsimet, akkor ez simán liberális, hiszen szabad és titkos választások vannak, meg mit tudom én, vannak ennek ilyen formai kritériumai, és akkor ezen a Gerő András végigment, és akkor szépen megmondta, hogy ez igazából egy liberális demokrácia. Ez nyilván egy fricska volt egyfelől, mondjuk a nyugati progresszív mainstreamnek, másfelől pedig formailag persze igaz.

De hát hogyha megnézzük, hogy mennyi változáson ment keresztül a liberális szó, akkor már mindjárt nem mondhatjuk a jelenlegi rezsimre, hogy liberális, hiszen ma már a liberalizmusba bele szokás érteni az egalitarianizmust, tehát az egyenlősítést, az egyenlőségre való törekvést állami eszközökkel. És igazából azáltal, hogy a liberalizmusban megjelent egy olyan vonás, egy döntő vonás, amelyik ellentétes ennek az ideológiának az eredeti tartalmával, innentől kezdve ezt a szót már parttalanul nyugodtan lehet használni. Éppen ezért a progresszív kifejezés az szerintem szerencsésebb azokra, akiket manapság mi le szoktunk liberálisozni. Tehát az amerikai demokratákat én nem nevezném liberálisnak.

Igazából fontos ez? Fontos, hogy a liberális szót rájuk ne használjuk, merthogy nem azt jelenti?

El kell dönteni, hogy mi a fontos, meg mi mikor fontos. Mi most például egy ilyen politikai fókuszú értelmiségi podcast műsorban beszélgetünk. Itt pontosan helye van annak, hogy ezekről a fogalmakról vitatkozzunk, ezeket szétszálazzuk. De például egy korábbi munkahelyemen egy intézetben szintén politikai szervezet volt, ott eléggé komoly belső viták voltak, hogy most minek nevezzük mondjuk az európai uniós elitet, ezt az adminisztratív elitet, amit ilyen összefoglalólag Brüsszelnek szoktunk nevezni, ami egyébként egy városnév, tehát ez maga egy költői eszköz, hogy lebrüsszelezzük ezt az egészet, és homályban hagyjuk, hogy pontosan ki az a Brüsszel.

Hogy ezek most mik, ezek liberálisak, vagy nem liberálisak? Én szerintem nem liberálisak a szónak semmilyen értelmében. Tehát abszolúte nem szabadságközpontú sem a gondolkodásuk, sem a politikai cselekvéseik, sem a céljaik. Tehát igazából semmilyen értelemben nem lehet liberálisnak nevezni azt az elitet, amelyiket mondjuk így a jobboldali média meglehetősen trehány és leegyszerűsítő módon leliberálishoz. Ebben nem segít bennünket a politikai kommunikáció amúgy sem, tehát például a miniszterelnök is hol progresszívnek nevezi őket, hol neomarxistának, hol liberálisnak. A szó valamelyik értelmében mindegyik igaz, tehát zsurnalisztikus értelemben ezek liberálisok, hiszen mi őket így le liberálisozzuk, így összekenjük őket ezzel a szóval.

De ők igazából progresszívek, tehát folyamatosan meg akarják haladni azt, ami van, és ahelyett valami újat ígérnek, és méghozzá oly módon, mintha ez egy karnyújtásnyira lenne tőlünk, csak el kéne rugaszkodni és nagyon kéne akarni. A szókészlet, amit használnak, az pedig a neomarxista filozófiából, társadalomelméletből származik. Tehát mindegyik kifejezést lehet értelmesen használni, az nem mindegy, hogy milyen nyelvi síkon kommunikálsz éppen. Sajtótájékoztatót tartasz, újságírók számára küldessz egyszerű üzenetet, a Twitteren akarsz valakinek egy fityiszt mutatni, és akkor libernyákozod, vagy pedig mondjuk egy nagy ívű beszédet tartasz egy értelmiségi környezetben, ezek mindig teljesen más nyelvi szintek és más-más megfontolást követelnek.

Gyakorlatilag az ideológiák akkor igazából már csak kommunikációs eszközök?

Nem mondanám, mert valamiféle azonosulási pontot jelentenek a valóságban. De meglehetősen kaotikus ez az egész. Tehát például próbálnék neked mondani erre jó példákat, csak nagyon nehéz, mert minden egyéni történet, minden ember története az nagyon egyéni történet, ami át tudja színezni az általánosításokat, de mondjuk itt van Tulsi Gabbard, aki a demokratáktól lepattant néhány éve, és most meg a Trump berakta őt a titkosszolgálatok vezetőjének. Hát ez a hölgy soha nem mondta magáról, hogy ő konzervatív lenne, és a republikánusnak se nevezte magát, ellenben amikor önmeghatározását, akkor önmaga meghatározását adta, akkor abszolút a liberális mainstream kifejezéseivel írta le saját magát.

Adott egy ilyen identitás interjút, amiben beszélt ezekről a dolgokról, ami nagyot ment annak idején a médiában. Tehát ő például egy liberális, de liberális például a Douglas Murray. És ezek a liberálisok most Elon Musk, nem? Sőt, ő még szerintem progresszív is. Ezek jönnek át ide, mert egyszerűen egy olyan liberális, aki a szó klasszikus értelmében szabadságközpontú, meg ez az identitásának a kulcseleme, hogy fontos az egyéni szabadság. Ezek az emberek már nincsenek biztonságban a túloldalon. Sem egyénileg, sem politikailag, sem kulturálisan. És ők gyakorlatilag már itt laknak a konzervatívok között. Ez egy olyan jelenség, ami nem azt mondom, hogy teljes egészében uralkodó, de kialakulóban van és egy erősödő tendencia.

De ha megnézed, hogy ez a társaság szintén nem volt egységes, ez nem volt egy ilyen monolit tömb, tehát nagyon sokféle ember volt abban a régi SZDSZ-ben is. Például volt egy Tölgyessy Péter, aki vezető pozíciót töltött be. Ő például úgy vélem, hogy ő egy klasszikus liberális, aki elköszönt tőlük, és egy rövid ideig még fideszes is volt. Most úgy tudom, hogy ellenzéki, legalábbis a megszólalásai alapján nem nevezném egy kormánypárti influenszernek vagy média értelmiséginek, de semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy ő egy két lábon járó SZDSZ, mint mondjuk a Klubrádió, amelyik esszenciálisan képviseli az előbb elhangzottakat. 

Az egykori SZDSZ-ből mondjuk volt egy Kerényi Imre. Most nem tudom, hogy pont párttag volt-e szó szerint, de biztos, hogy az a társaság volt a Demokratikus Charta, meg ez a "gombnyomással fölháborodunk, hogy nacionalizmus van". Ez a vonal volt. És amikor ők az SZDSZ összeborult a kommunistákkal, akkor ő is ebből kivált és átigazolt az akkori ellenzékhez, a Fideszhez.

A politikai kommunikációban mintha megfigyelhető lenne egy újfajta törésvonal kialakulása. Ugye ez a kormányoldalról leginkább szuverenisták vs. a globalisták, ez ugye a globalistáknak a szemszögéből pedig a progresszívek, vagyis az illiberális rezsimek. Hogy ez inkább egy politikai fogalom, inkább egy ideológiai fogalom mennyire tudja meghatározni a következő éveknek a gondolkodását ez a fajta törésvonal, vagy igazából ez még mindig csak egy liberálisok versusa, a régi ideológiáknak a harca.

Nagyon jó a kérdés. Jelenleg én erre nem tudok választ adni őszintén, mert nem látszik, hogy ennek mi lesz a vége. Amit le lehet szögezni, hogy ez a globalizmus, van mögötte nyilván ideológia, meg ilyenek, de alapvetően nem ideológiai altalajból sarjad, hanem ez egy praxis, ez egy gyakorlat, tehát vannak globális cégek, vannak globális politikai szándékok, van egy Európai Egyesült Államoknak a terve.

Van Amerikának egy olyan szándéka, hogy fönntartsa a világ hegemóniáját, aminek egy eszköze volt eddig a globalizáció, de most már nem az, nem tudják használni, mert az ugye az erősnek a szabad piac, meg a globalizáció az mindig az erősnek az ideológiája, tehát aki nincs teljesen domináns pozícióban, az már hirtelen akkor másképpen látja a dolgokat, akkor már fontosak lesznek az egyéb szempontok, a biztonság, értékrend, akármit is jelentsen ez. Úgyhogy a globalizációnak ebben az értelemben leáldozott, ahogyan a TINA 30 évében volt, a Therese No Alternative, tehát a teljesen korlátlan, korlátozatlan szabadpiacnak az időszaka, az most szerintem nem lesz egy jó darabig. Ugyanakkor én azt mondom, hogy ez továbbra is csak praxis, praxis, praxis.

Az egész neoliberális cucc, ez igazából soha nem működött. Mindig keresztülhúzták lényeges szempontok, mindig felülírták aktuális politikai szempontok a szabad piacnak a működését, és a globalizáció is olyan, hogy az nem bír egy öncél lenni. A szuverenizmussal hasonló a helyzet, annak sincsen igazából normatív tartalma.

A szuverenizmust, hogy akármilyen intellektuálisan fogalmazza meg az ember, az tulajdonképpen annyit jelent, hogy ne pofázzatok bele a dolgomba, hadd döntsek én magamról.

Ha egy konkrét kontextusban vizsgáljuk a globalizmus és szuverenizmusnak a viszonyát, mondjuk azt mondjuk, hogy európai integráció, akkor például jómagam én a szuverenista álláspontot támogatom, tehát én nem akarom, hogy Magyarország feloldódjon egy Európai Egyesült Államokban, pláne, amelyik ezen a szélsőbalos úton halad, legalábbis az én nézőpontomban ez egy szélsőbalos út.

Viszont egy mániákus demokrata is mondhatja magáról, hogy márpedig ő szuverenista, és hogy amit a név megszavaz, az mindig éppen akkor pont az a tökéletes. Tehát én éppen ezért nem javaslom abszolutizálni ezeket a kifejezéseket, és nem helyezném a politikai gondolkodásnak a középpontjába. A politikai kommunikáció középpontjába lehet helyezni ilyen szavakat, hogy szuverenitás, szuverenista, de a politikai gondolkodásaiban semmiképp, mert ehhez ennek a kifejezésnek a jelentősége túlságosan képlékeny, túlságosan megengedő, bármit bele lehet magyarázni. Úgyhogy szerintem ezekből ilyen klasszikus értelemben vett ideológia nem lesz. Dolgoznak rajta, tehát próbálnak konzervatív gondolkodók, vagy magukat konzervatívnak nevező gondolkodók nagyon izzadnak rajta, hogy legyen ebből valamiféle tartalom, de szerintem nem lesz, tehát ezt nem lehet megragadni.

Ez nem olyan, mint hogy tudod, a Kántor Zoltán tanár úrnak volt egy ilyen jó poénja, amikor a nacionalizmus elméleteket tanított nekünk, hogy ha bementél a XIX. századba a kocsmába, és elordítottad magadat, hogy magyarok utánam, akkor fölálltak és mentek utánad. Ha a X. században elordítottad volna magad a kocsmába, magyarok utánam, akkor csak néztek volna az emberek, hogy most micsoda, mert nem tudjuk pontosan, hogy azoknak az embereknek mi volt az identitása. Viszont ha azt mondod, hogy keresztények utánam, akkor már rögtön tudta volna magáról, hogy ott ki a keresztény, meg ki nem a keresztény. Vagy a török korban.

Mennyire lehet beszélni a posztideológiák koráról? Mennyire mondhatjuk azt, hogy gyakorlatilag ma már akárcsak megnézzük ez az újfajta idológiákat, hogy ezek inkább ügyközpontúak, minthogy célközpontúak lennének, egyfajtaképpen, mintha megbontanák az ideológiának ezt az egységes világképét, mennyire élünk a posztideológia korában?

Szerintem nincs arról szó, hogy posztideológiai korban élünk. Viszont akkor nekem nem árt tisztázni a beszédpozíciómat, tehát én nálam a római katolicizmus az nem pusztán vallás, meg hitbéli kérdés, hanem politikai álláspont is. Tehát én ezen keresztül és csak ezen keresztül tekintek a politikára. Mindenek előtt ezen keresztül tekintek. Úgyhogy az én nézőpontomból a politikai ideológia, mint olyan, az már eleve egy hanyatlási tünet, egy bomlástermék.

Engem meggyőztek azok a gondolkodók, mondjuk Molnár Tamás, Russell Kirk, Christopher Dawson, T.S. Eliot, hogy másokat ne említsek, arról, hogy az ember világnézetét elsősorban a hite kell, hogy befolyásolja. Ha mondjuk te református vagy, vagy én katolikus vagyok, akkor azon az alapon kell szemlélnem a világot, hogy vannak bizonyos erények, amelyeket megkövetel tőlünk az egyházunk, amelyekkel azonosulunk belsőleg. Ez a kettő nagyon fontos.

Tehát egyfelől egy külső elvárás is, másfelől meg ezt belülről is követed, nem csak kívülről. Ezeket az erényeket gyakorolni kell. A négy sarkalatos erényre gondolok. Ezek egyébként platonikus eredetűek. A görögök hamisították bele az Ószövetségbe, minden bizonnyal elgörögösödött zsidók, ahonnan utána a protestánsok kiszelektálták, mi katolikusok pedig ilyen deuterokanonikus könyvekként azért elfogadjuk a tartalmukat. Tehát a négy sarkalatos erény, ugye a bölcsesség vagy okosság, az igazságosság, a bátorság és a mértékletesség. Ezek magyar kifejezések, a görög eredetiek sokkal gazdagabbak, és pontosan kifejezik, hogy miről van szó. Egy keresztény emberek az életét ezekkel meghatározzák.

A politikában van valami jelenség, valami történés, ügy, döntés, amihez viszonyulni kell, akkor ezen keresztül viszonyulunk hozzá.

A kínaiaknál is így volt, mielőtt exportáltuk oda nagy sikerrel a marxizmust, amiből aztán létrehozták a saját verziójukat. Most már a jó ég meg nem mondja, hogy ez mennyiben marxizmus, mennyiben nem, amit most beszélnek, meg főleg csinálnak. Nyilván nagyon kevéssé, de mindenesetre ez egy teljesen természetes dolog volt.

Az állam és egyház elválasztása egy fikciós dolog, amivel mi most kísérletezünk pár száz éve, de a világtörténelemben ilyen soha sehol nem volt. Egyébként meg elmúlóban van, ha megfigyeled. Tehát a vallás az erősödik mindenhol a világban, kivéve, ahol még ez a szekuláris hatás érvényesül, de elmúlóban van. Tehát nyilvánvaló, hogy a muszlimok ebből nem kérnek, és Ázsiában is egyre inkább vallásos jelleget kezdenek ölteni ezek a szekuláris rezsimek. Na most ebből a nézőpontból, amit tudom, hogy nagyon kevesen osztanak ebben az országban, de azért vagyunk néhányan.

Ebből a nézőpontból totál mindegy, hogy valaki kommunistának vallja magát, valamilyen radikális szocialistának, vagy zöld fasisztának, vagy a jó ég tudja minek, és akkor a lényeg az, hogy a marhára szabályozni akarja a szekuláris eszközökkel a virágot, és jó megmondani mindenkinek, hogy hogy éljen. Tehát én ebben nem hiszek, és nekem totál mindegy, hogy minek nevezi magát valaki. Tehát abban a pillanatban, hogy politikusoktól várja a megváltást és politikai eszközöktől reméli azt, hogy ő boldog lesz, abban a pillanatban ő az én nézőpontomon valamilyen eretnekségben hisz.

Akkor úgy gondolod, hogy igazából minden ideológia egy valláspótlék, és ez az állapot, ami a szekularizációnak nevezi. Ez egy interregnum, és majd egyszer visszaáll a világ rendje?

Így van, és ezzel párhuzamosan azt is vallom, sőt éppen ezért, hogy a konzervativizmusnak a helyesen felfogott formája az nem ideológia. Az egy politikai nézetrendszer, amelyik valahogy éppen most aktuálisan, korszerűen, időhöz kötötten megfogalmazza azt, ami időtlen. Tehát számomra ez a konzervativizmus, ezt nem én találtam ki, ezt a fogalmat szintén, meg ez a megközelítés sem az én saját leleményem, hanem nekem is vannak mestereim, de úgy gondolom, hogy például a neokonzervativizmus az nem konzervativizmus. Az csak egy ideológia, egy átmeneti jelenség volt, ami nagyon-nagyon rövid ideig létezett. Nemrég haltak meg a kiötlői, sőt talán még él egy vagy kettő közülük, és igazából már vége is van neki.

Hogyan néz ki egy keresztényi állam? Mi az ideális keresztényi állam a felfogásod szerint?

Az a vicc, hogy nincs ilyen. Tehát az a jó ebben az egészben, hogy nincsen keresztény állam. Erről sokan megírták azt, hogy most milyennek kéne lennie. Ugye a T.S. Eliotnak van egy ilyen hármas felosztása. A Századvégnek köszönhetően meg is jelent ez a műve. Na várjál csak, a magyar címével picit zavarban vagyok, mert olyan furcsa, de az angol eredetű az, hogy Idea of christian state, és azt hiszem, az a magyar fordítás, hogy egy keresztény állam ideája.

Ez a második világháború előtt született ez a mű közvetlenül, és közvetlenül a második világháború után a T.S. Eliot előtt megtartotta ezeket a Gifford Lecture-öket, és akkor ott megtartotta a Notes The World Definition of Culture. Magyarul fordításban Lukácsy Huba szövegével jelent meg, és az a címe, hogy A kultúra nyomában. Az angol eredetit érdemes mindenekelőtt olvasni, nagyon-nagyon szépen írt Elliot, és egyébként érthetően is.

Tehát egy kristálytiszta gondolkodású esszéista volt, ő ír egy víziót arról, hogy most itt a második világháború előtt és után hogyan kéne kinéznie egy keresztény államnak. Ez egy nagyon sajátos nézőpontból írott írás. Ő protestáns családba született Amerikában, de átköltözött Európába, és itt katolizál, de ilyen angol katolikus lett, tehát még azon belül is valamilyen nyakatekert eléggé kisebbségi létet választott, de mindenesetre őneki van egy ilyen nézőpontja. Ő ugye el tudta fogadni teljes mértékben angol katolikusként az anglikán egyháznak a létét, sőt, aztán úgy gondolta, hogy ez rendben is van.

Viszont vannak úgynevezett pápai enciklikák, a Rerum Novarum, illetve a Quadragissimo Anno, amelyik viszonylag konkrétan megfogalmazta a XIX. század végén, majd a két világháború között azt, hogy hogyan kéne felépülnie egy keresztény államnak. Kecskés Pálnak is volt egy könyve, szintén a második világháború előtt íródott, vagy alatt talán a keresztény állam felépítéséről. Tehát ezeket a dolgokat mindig újra lehet fogalmazni, de ezeknek egyike sem időtlen. Ahogy a világ változik - és ez elsősorban technológiai kérdés - a világ változása. A technológia megváltoztatja a hétköznapunkat, megváltoztatja az erkölcsöket, megváltoztatja a szokásokat. És emiatt a társadalom is folyamatosan átalakult. Szerintem nem egy keresztény dolog, de semmiképpen sem katolikus dolog kőbe vésni a dolgokat, hogy márpedig a politikának ilyennek, meg ilyennek kell lenni. Mindig meg kell találni. Igazából egy keresztény emberrel szemben az az elvárás, hogy mindig építse Isten országát minden nap. Tehát egy nap sem lehet kivétel igazából.

Nagyon fiatal vagy, te valószínűleg nem élted meg azt az óriási változást, amit nekem jelentett a mobiltelefon elterjedése. Kisgyerekkoromban nekünk vezetékes telefonunk sem volt. Tehát mondjuk velem egy játszópajtásom kommunikálni akart, annak át kellett slattyognia hozzánk és be kellett csöngetni. Ez volt óvoda, alsó tagozat. Felső tagozatban már volt vezetékes telefon, vagy otthon voltál, vagy nem, vagy elértek, vagy nem.

De ha megbeszélted azt, hogy hatkor találkozunk a Moszkván az óra alatt, és megyünk kocsmába, akkor ott kellett lenni, mert ha nem voltál ott, akkor lemaradtál, nem tudtad, hogy hova megyünk bulizni. És akkor ebbe belejött a mobiltelefon, amelyik teljesen szétverte ezt a rendet, és már elkezdődött az, hogy nem hatkor kezdtük a bulit péntek este a Moszkván, hanem majd egymásra csörgünk, hogy hol vagytok, aztán beugrok. És ez teljesen átalakította az egész életformánkat. Mondom, még a bulizási szokást is, amit az ember azt gondolta, hogy haha, hát ez csak a magánélet része, meg egy harmadrangú dolog, abszolút nem. A szórakozási szokásainkat teljesen megváltoztatta, a tanulási szokásokat megváltoztatja és most éppen az oktatási rendszer kerül emiatt egy ilyen krízisben, hogy gyakorlatilag már évek óta ott van mindenkinek a zsebében a telefon.

Most már van ez a mesterséges intelligenciának becézett akármicsoda, amivel nagyon könnyen lehet tartalmakat hamisítani, tehát az egész oktatási rendszert újra kell gondolni. Ez egy, mondhatjuk azt, hogy ég és föld helyet cseréltek, és én ehhez képest vagyok 43 éves. Most képzeld el, hogy mi lesz majd, amikor neked a gyereked majd egyetemre jár, milyen hamisítási, meg csalási lehetőségek vannak.

Az, hogy szülőnek lenni az olyan felelősséggel jár már most, meg fog járni a jövőben, ami az előttünk lévő generációk számára elképzelhetetlen volt. Abban az időben volt annyira fontos a szülői szerep, amikor még a család együtt dolgozott. Tehát az anyuka a csecsemőt magára kötve ment a földekre mondjuk kapálni, vagy szüretelni, vagy ilyesmi, és össze volt nőve a család. Most megint én ezt vizionálom, hogy egy olyan időszak következik, amikor a szülőknek nagyon-nagyon intenzíven részt kell venni a gyereknevelésben, mert ami az iskolából jön, az valami nagyon minimális bír csak lenni, pusztán technológiai okokból. Egyszerűen nem lesz eszköze a tanároknak arra, hogy olyan tudást átadjanak, illetve megköveteljenek, mint amit mondjuk korábban, néhány évtizede.

Egy óriási átalakulás van, és ez az állam ellenében hat. Erre kétféle dolgot tud csinálni. Vagy azt mondja, hogy hát akkor tolom vissza a magánéletbe, oldjátok meg, vagy pedig igen, csalás van, igen, ellenszegülés van, akkor szabályzok, mint az állat, beavatkozok mindenhova. Nagyon durván előírok mindent. Mindenhol egy újabb bürokrata lesz, aki ellenőrzi azt, hogy amit előírok, az megvalósul-e, és akkor megy tovább ez a szuperállamépítés. Úgyhogy ezt majd szépen meglátjuk, hogy melyik irányba fog menni a politikai rendszer itt a nyugati féltekén, meg Magyarországon ezt még előre nem láthatjuk.

Nagyon kockázatos politikailag mind a két út, igazából nincs jó meg rossz megoldás, csak valamelyik mellett kötelezed el magad.

(Borítókép forrása: mandiner.hu)

Valljuk be: magunktól 2, maximum 3 terrorszervezetet tudnánk felsorolni. A megváltozott biztonsági környezet azonban egyre több ilyen csoportot szül, és érdemes tisztában lenni azzal, hogy kik ők, mi a céljuk, mivel foglalkoznak.

A terrorizmus célja félelmet kelteni, és ezzel politikai célokat elérni.

Klasszikus korszakát a terrorizmusnak francia forradalomtól (1789) 1968-ig tartják, amikor a politikai mozgalmak közül különösen az anarchista mozgalmak, valamint a szeparatista és nacionalista törekvések éltek politikai erőszak formájával. A 20. század elejétől délkelet-európai, ír és palesztin csoportok használták a terrorizmus eszközeit, de a hitleri és sztálini rendszerek brutalitása az 1930-as évektől ezt háttérbe szorította.

Az 1979-es iráni forradalom és az afganisztáni szovjet megszállás felerősítette az iszlamista terrorizmust, amely az al-Káida megalakulásával nemzetközivé vált. E korszakban több nemzetközi egyezmény született a terrorizmus ellen, mint például a hágai egyezmény, a New York-i túszejtés elleni egyezmény, és a terrorizmus pénzügyi támogatásának visszaszorításáról szóló egyezmény. A posztmodern terrorizmus 2001. szeptember 11-ével kezdődött, amikor ennek globális jellege vált szembetűnővé.

 (forrás: Google)

A legismertebb terrorcselekmény a 2001. szeptember 11.-én elkövetett merénylet.

A 9/11 során az al-Káida tagjai négy repülőgépet térítettek el, amelyek közül kettő a New York-i World Trade Center ikertornyaiba csapódott. A tornyok az ütközés és a tüzek következtében rövid időn belül összeomlottak. 110 emelet magasak voltak, New York legmagasabb épületei, amelyek mindennap turisták és dolgozók ezreit vonzották. A harmadik gép a Pentagon épületébe csapódott, itt 184 ember vesztette életét, míg a negyedik gép Pennsylvania államban zuhant le, miután az utasok harcoltak az eltérítőkkel. A támadások miatt a World Trade Center egész komplexuma megsemmisült.

Az amerikai külpolitikai irányvonalak is átalakultak a támadások nyomán.

Azonban nem csak az Al-Káida és az Iszlám Állam létezik: számtalan más terrorszervezet található meg a világon.

Az Al-Shabaab egy Szomáliában és Kelet-Afrikában működő szélsőséges iszlamista szervezet, amely az Al-Káida szövetségese. Fő célja a szomáliai kormány megdöntése és egy szigorú iszlám törvényeken alapuló állam létrehozása: ennek érdekében rendszeresen hajt végre támadásokat polgári célpontok ellen.

A Boko Haram Nigériában és a környező országokban tevékenykedő hírhedt dzsihadista csoport, amely eredetileg az oktatás nyugati formáit ellenezte, később célja egy szélsőséges iszlám állam létrehozása lett. Számos brutális támadást követett el civilek és oktatási intézmények ellen.

A Talibán Afganisztánban működő szélsőséges iszlamista szervezet: 1996 és 2001 között irányította az országot. 2021-ben ismét átvette a hatalmat, egy iszlám emirátust hozva létre az iszlám törvények alapján, miközben különösen korlátozza a nők jogait és az oktatást.

A Fatah al-Iszlám egy libanoni székhelyű dzsihadista csoport. Palesztin menekülttáborokban aktív, és több összecsapásban vett részt a libanoni biztonsági erőkkel: célja szintén egy iszlám állam létrehozása.

A Muszlim Testvériség Egyiptomban alakult. Ez egy olyan iszlamista mozgalom, amely szociális és politikai reformokat hirdet az iszlám törvények alapján. Bár sok országban békés politikai tevékenységet folytat, egyes helyeken terrorszervezetként tartják számon, és kapcsolatokat ápol más iszlamista szervezetekkel.

A Students Islamic Movement of India egy Indiában működő szélsőséges csoport, amely az iszlám társadalmi és politikai értékrendet támogatja, miközben minden nyugati és világi befolyást elutasít. Az indiai kormány betiltotta, mivel kapcsolatba hozták különböző terrorcselekményekkel és más szélsőséges tevékenységekkel.

Felmerül a kérdés: hogyan orvosolja a terrorproblémát a nemzetközi közösség?

A terrorizmus elleni harc három fő pillérre épül: a megelőzésre, a felszámolásra és a következmények kezelésére. A megelőzés a potenciális célpontok, például a kritikus infrastruktúra védelmét, valamint az emberek sebezhetőségének csökkentését szolgálja. A terrorizmus felszámolása az offenzív fellépések, például terrorista hálózatok felderítése, semlegesítése és a támadások megakadályozása révén történik. A következmények kezelése a támadások utáni válsághelyzetek megoldására fókuszál. Az 1968 és 2001 közötti időszakban tíz nemzetközi egyezmény született, amelyek a terrorizmus különböző aspektusait szabályozzák. Ezek között szerepelnek a légi közlekedés védelmét biztosító hágai és montréali egyezmények, a túszejtés elleni küzdelemről szóló megállapodások, valamint a terrorizmus finanszírozásának megakadályozására irányuló New York-i egyezmény.

A nemzetközi szervezetek különböző eszközöket biztosítanak a kormányok számára.

ENSZ-en belül a politikai eszközök között a konfliktusok békés megoldása, amnesztiák alkalmazása és diplomáciai nyomásgyakorlás szerepel. Gazdasági és szociális intézkedések révén a társadalmi feszültségek csökkentésére törekednek, míg a pszichológiai és kommunikációs eszközök a terrorizmus legitimitásának megkérdőjelezését célozzák. A katonai eszközök a preventív csapásoktól kezdve a VIP-személyek és létesítmények védelméig terjednek, míg a jogi és bírósági intézkedések a terrorizmussal szembeni törvényhozást, a tanúvédelmet és a bíróságok felkészítését foglalják magukban. Rendőrségi és titkosszolgálati eszközök, például beépülők alkalmazása vagy információcserék is fontosak a terrorizmus megelőzésében. A NATO különösen hangsúlyos szerepet játszik a terrorizmus felszámolásában, mivel közös katonai műveletek révén csökkenti a terroristák képességeit, ugyanakkor a katonai fellépést diplomáciai, gazdasági és társadalmi eszközökkel összehangoltan kell végrehajtani. Az Európai Unió szintén kiemelt figyelmet fordít a terrorizmus elleni küzdelemre: a TREVI-csoport és az Europol megalakulása jelzi nekünk az együttműködés fontosságát. Az EU 2005-ös stratégiájában öt kulcselemre összpontosított: megelőzés, védekezés, üldözés, válaszadás és párbeszéd.

 (forrás: Adobe Stock)

Összességében elmondható tehát: a terrorszervezetek biztonságpolitikai relevanciája nem csökkent az utóbbi években, hanem átalakult.

Az egyre fejlettebb kommunikációs és technológiai eszközök lehetővé teszik számukra, hogy szélesebb tömegeket érjenek el propagandájukkal, hatékonyabban toborozzanak, és precízebb támadásokat hajtsanak végre. A globalizáció eredményeként a fenyegetések nemcsak regionális, hanem globális dimenziókat is öltenek, miközben az egyes szervezetek szorosabb együttműködést alakítanak ki egymással, erősítve nemzetközi hálózataikat. Az államok és a nemzetközi közösség folyamatos alkalmazkodása és egységes fellépése elengedhetetlen ahhoz, hogy lépést tartsanak a terrorszervezetek új módszereivel, és hatékony választ tudjanak adni a megváltozott biztonsági kihívásokra.

(Borítókép forrása: stockphoto)

Az elmúlt években Argentína a világ figyelmének középpontjába került radikális politikai fordulata miatt. A 2023-as választásokon győztes Javier Gerardo Milei, akit sokan csak „láncfűrészes elnöknek” neveznek, győzedelmeskedett, és még a világ leggazdagabb embereinek egyike, a Trump kormányban kulcsszerepet betöltő Elon Musk is a példaképének tekinti.

Populista politikai stílusa és radikális reformjai az ország évtizedek óta tartó pénzügyi problémáinak megoldását célozzák, bár hatásaik még nem teljesen egyértelműek. Milei első éve az állami költségvetés csökkentéséről, a dollárosítás tervéről és a gazdasági hatékonyság megteremtéséről szólt, miközben jelentős társadalmi áldozatokat követelt.

Argentína évtizedek óta küzd gazdasági problémákkal. Az ország folyamatosan pénzügyi kríziseket él át, amelyeket gyakran az IMF és más nemzetközi hitelezők mentőövei enyhítettek – egyelőre csak rövid távon. Az ország gazdaságának hullámvasút-szerű történetét az elmúlt 50 évben négy jelentős GDP-zuhanás jellemezte, amelyek után mindig következett némi fellendülés, ám ezek soha nem tartottak sokáig.

Argentína GDP-ingadozása. Kép forrása https://www.youtube.com/watch?v=VX7rws4lPg8&t=615s&pp=ygUTZWNvbm9taWNzIGV4cGxhaW5lZA%3D%3D

A választásokon győztes kormányok rendre megpróbálták betartani ígéreteiket, amelyek azonban újabb és újabb hitelek felvételéhez vezettek. Ezeket a kölcsönöket azonban az ország gyenge gazdasági teljesítménye sosem volt képes fedezni, miközben világos tervek sem születtek a visszafizetésükre. Az eredmény? Egy olyan spirál, amelyben Argentína elvesztette versenyképességét a globális piacon, miközben a nem hatékony kormányzat próbálta fenntartani az ország fényűző imázsát. Ez a fenntarthatatlan modell elriasztotta a külföldi befektetőket, és az argentin peso folyamatos leértékelődéséhez vezetett.

Javier Milei kampánya gyökeresen szakított az addigi politikai hagyományokkal. Üzenete egyszerű, de brutális volt: Argentína már nem élhet úgy, mint egy fejlett, gazdag ország. Az országnak el kell fogadnia, hogy valódi gazdasági teljesítményéhez méltóan kell élnie, megszorításokkal és áldozatokkal. Milei szerint a generációkon átívelő gazdasági „rothadást” csak radikális reformokkal lehet felszámolni, és új alapokra kell helyezni az ország működését.

Ennek érdekében Milei radikális megszorításokat és privatizációt hirdetett meg, amelyeket az argentin választók nagy része elfogadott, még ha fájdalmasnak is tűntek. Az emberek egyre inkább úgy vélték, hogy ezek az áldozatok szükségesek ahhoz, hogy az ország kilábaljon évtizedes gazdasági válságából.

Hivatalának első évében Milei az argentin államigazgatás jelentős átalakításába kezdett. Az egyik legfontosabb lépése a minisztériumok számának 18-ról 9-re való csökkentése volt, amivel jelentős költségmegtakarítást ért el. A közszolgáltatások privatizációját is előmozdította, miközben az állami kiadások és támogatások drasztikus csökkentése mellett érvelt.

A reformok eredményeként az adóbevételek növekedtek, az infláció csökkenni kezdett, és az ország gazdasági teljesítménye is stabilizálódni látszik. Azonban ezek a változások jelentős terheket róttak az átlagemberekre: az energiaárak (víz, villany, gáz) emelkedtek, számos állami dolgozó elvesztette állását, és az élelmiszerek is drágábbak lettek.

Milei egyik legnagyobb gazdaságpolitikai vállalása az argentin peso megszüntetése és az amerikai dollár bevezetése lesz. Ez a lépés jelentős mértékben csökkentené Argentína gazdaságpolitikára gyakorolt befolyását, hiszen a valuta irányítása gyakorlatilag az Egyesült Államokra hárulna. A dollárosítás azonban vonzóbbá teheti az országot a nemzetközi befektetők számára, mivel megszünteti a peso instabilitását.

A problémát azonban az okozza, hogy Argentína jelenleg nem rendelkezik elegendő dollárral a dollárosítás végrehajtásához. Az elmúlt években az ország minden rendelkezésre álló amerikai dollárját hitelek törlesztésére fordította. Bár az elmúlt időszakban jelentős külkereskedelmi többletet értek el, a dollárosítás végrehajtásához még mindig stabilizálni kell a peso árfolyamát.

Bár Milei reformjai jelentős terheket rónak az argentin lakosságra, a közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége még mindig támogatja az elnököt. Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi fájdalmas megszorítások hosszú távon megérik, ha ezek révén az ország végre kilábalhat a gazdasági válságból.

Milei nemcsak radikális gazdasági programjával, hanem megosztó személyiségével is kitűnik. Egykori egyetemi gazdaságtan-tanárként ugyan rendelkezik szakmai háttérrel, de populista kampányával és gyakran teátrális viselkedésével sokakat elriasztott. Kritikusai szerint „radikális és szélsőséges”, míg támogatói egy szükséges megoldásnak tartják az argentin gazdasági túlburjánzásra.

Milei egy év után továbbra is megosztó, de határozott vezető. Bár reformjainak hosszú távú hatásai még nem láthatók teljesen, az biztos, hogy első éve alatt radikálisan megváltoztatta Argentína politikai és gazdasági irányát. Az elkövetkező években derül majd ki, hogy ezek a változtatások valóban képesek-e hosszú távon stabilizálni az ország gazdaságát, vagy csak újabb válságokhoz vezetnek.

Ebben a cikkben néhány olyan híresség, művész és politikus életét tekintjük át, akik 2024-ben távoztak az élők sorából. Vajon mindenkit ismerünk?

Jimmy Carter (1924–2024)

Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39. elnöke volt, 2024-ben, 100 éves korában hunyt el. Hivatali ideje alatt (1977–1981) számos jelentős intézkedést hozott, amelyek hatással voltak nemcsak az Egyesült Államokra, hanem az egész világra. Az egyik legfontosabb eredménye a Camp David-i egyezmény létrehozása volt, amely hosszú időre békét hozott Egyiptom és Izrael között, és megerősítette az amerikai diplomácia nemzetközi szerepét. Elnöksége után Carter továbbra is aktívan tevékenykedett, különösen az emberi jogok védelme és a világban tapasztalható szegénység csökkentése érdekében. Létrehozta a Carter Centert, amely számos humanitárius projektet indított, beleértve a betegségek elleni küzdelmet és a tisztességes választások előmozdítását. 2002-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki, elismerve rendíthetetlen elkötelezettségét az emberiség iránt.

Jimmy Carter az USA 39. elnöke

Forrás: HVG

Quincy Jones (1933–2024)

Quincy Jones, a zenei világ valaha élt egyik legmeghatározóbb alakja, 91 éves korában hunyt el. Több mint hét évtizedes karrierje során Jones számos műfajban alkotott maradandót - beleértve a jazzt, a popot és a klasszikus zenét is. Több, mint hetven alkalommal jelölték Grammy-re, és huszonnyolc alkalommal el is nyerte a díjat, amellyel rekordtartónak számít. Producerként és zeneszerzőként is együtt dolgozott a zeneipar legnagyobb alakjaival a 20. század második felében, köztük Michael Jacksonnal, akinek leghíresebb albumához, a Thriller-hez producerként járult hozzá. Jones karrierje azonban nem korlátozódott a zenére; számos televíziós és filmes projektben is részt vett, és jelentős szerepet játszott a faji egyenlőség előmozdításában az amerikai szórakoztatóiparban.

Quincy Jones

Forrás: guim

Maggie Smith (1934–2024)

Dame Maggie Smith, a brit színésznő 89 éves korában hunyt el 2024-ben röviddel 90. születésnapja előtt. Hatvan évnél is hosszabb pályafutása alatt számtalan ikonikus szerepben láthattuk, kezdve a klasszikus színpadi előadásoktól egészen a modern filmekig. A "Miss Jean Brodie virágzása" című filmben nyújtott alakításáért elnyerte az első Oscar-díját, amelyet később a "Kaliforniai lakosztály" című filmért egy másik követett. Maggie Smith azonban nemcsak a klasszikus szerepekben alakított maradandót, a fiatalabb generációk számára a Harry Potter filmek McGalagony professzoraként vált ismertté.

Maggie Smith a Harry Potter filmek McGalagony professzoraként

Forrás: Reddit

Tompos Kátya (1983–2024)

Tompos Kátya, Jászai Mari-díjas színművész és énekes, 41 éves korában hunyt el, egy ritka daganatos betegség következtében. Karrierje során a magyar színpadok és filmvásznak egyik legtehetségesebb művészének bizonyult. Olyan emlékezetes szerepekkel vált ismertté, mint a Valami Amerika 2, vagy a Poligamy. Színházi szerepeiben különösen sokoldalú tehetségét csillogtatta meg, a könnyed musicalektől a mély drámákig.

Tompos Kátya

Potápi Árpád (1967–2024)

Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, 57 éves korában váratlanul hunyt el. Politikusként a határon túli magyar kisebbségek helyzetének javításán dolgozott. 1993-ban kezdte pályafutását, és 2002-től 2014-ig Bonyhád polgármestereként szolgált, majd államtitkárként feladata a külhoni magyarság támogatása és a kormány nemzetpolitikai stratégiájának kidolgozása volt. Temetésén több ezren vettek részt.

Potápi Árpád

Forrás: felvidek.ma

Kupa Mihály (1941–2024)

Kupa Mihály közgazdász, politikus és volt pénzügyminiszter, 83 éves korában hunyt el. Az 1990-es évek elején, a rendszerváltás utáni időszak egyik legfontosabb gazdasági szereplője volt. Mint pénzügyminiszter, jelentős reformokat vezetett be a magyar gazdaság átalakítása érdekében, különösen a privatizáció és a költségvetési egyensúly terén. Későbbi éveiben közgazdászként és politikusként is aktív maradt, és gyakran szólalt meg gazdasági kérdésekben.

Kupa Mihály

Forrás: 24.hu

Peter Higgs (1929–2024)

Peter Higgs, brit elméleti fizikus, 95 éves korában hunyt el. Higgs a nevét viselő Higgs-mező és Higgs-Bozon elméletével vált világszerte ismertté, amely alapvető szerepet játszik az anyag tömegének magyarázatában. Az elméletét 2013-ban a CERN kísérleti bizonyítékokkal támasztotta alá, amiért Higgs elnyerte a Nobel-díjat. Pályafutása során mindig visszafogott és szerény tudós maradt, aki munkáját a tudomány iránti szenvedélyből végezte. Halálával a 20. század egyik legjelentősebb tudósát veszítette el az emberiség.

Peter Higgs

Forrás: guim

December 31-én egy dél-koreai bíróság elfogatóparancsot adott ki Jun Szogjol dél-koreai elnök ellen, akit a nemzetgyűlés december 14-én vád alá helyezett a szükségállapot törvénytelen kihirdetése miatt. A felelősségre vonási eljárás mellett a Közös Nyomozócsoport (JIU) hazaárulás vádját is vizsgálja Jun ellen. Mivel az elnök többször megtagadta, hogy megjelenjen a kihallgatáson, vagy együttműködjön a nyomozással, a JIU december 30-án kérte az elnök letartóztatási parancsát.

A dél-koreai nemzetgyűlés elnöke aláírta a Yoon Suk Yeol felelősségre vonását jóváhagyó határozatot

A letartóztatási parancs kiadása ellenére nem világos, hogy a nyomozócsoport mikor fog eljárni. A Nyomozócsoport egyelőre nem hozta nyilvánosságra a letartóztatási parancs végrehajtására vonatkozó tervét. Az alkotmány értelmében az elfogatóparancs január 6-ig érvényes.

Az elnöki biztonsági szolgálat megakadályozta, hogy a nyomozócsoport beidézze Junt, és házkutatást és lefoglalást hajtson végre az elnöki hivatalban. A biztonsági szolgálat akkor is felléphet az elnök letartóztatásának megakadályozására, ha a rendőrség és a nyomozócsoport megjelenik az elnöki rezidencián. Ebben az esetben a biztonsági szolgálatot az igazságszolgáltatás akadályozásával vádolhatják.

Jun Kápgün, az elnök egyik ügyvédje elmondta, hogy a helyi médiajelentések szerint a védőcsoport végzést nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben arra kérik a bíróságot, hogy függessze fel a Jun elleni elfogatóparancs érvényességét. Jun védőcsapata következetesen azzal érvelt, hogy az elnök nem követett el hazaárulást, arra hivatkozva, hogy a szükségállapot kihirdetése nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát. A védői szerint a letartóztatási parancs is törvénytelen, mivel a JIU-nak nincs jogi felhatalmazása arra, hogy nyomozást folytasson Jun Szogjol ellen.

A letartóztatási parancs kérdésétől függetlenül az Alkotmánybíróságnak is határozatot kell hoznia arról, hogy fenntartja vagy megsemmisíti Jun vád alá helyezését. Jelenleg azonban a bíróság létszámhiánnyal küzd, mivel az előírt kilenc bíróból csak hatan ülnek az ülésteremben. Ennek orvoslására az ellenzéki pártok és a nyilvánosság a folyamatban lévő vádemelési eljárás fényében azt követelték, hogy a kormány hagyja jóvá a törvényhozás által javasolt három bíró kinevezését.

A nemzetgyűlés december 26-án fogadta el a kinevezésükről szóló törvényjavaslatot. Mivel az Alkotmánybíróságon jelenleg megüresedett három állást a nemzetgyűlésnek kellene betöltenie, az elnök jóváhagyásának késedelem nélküli formaságnak kellene lennie.

Hán Dokszu dél-koreai miniszterelnök azonban - aki Jun felelősségre vonása után lett az ügyvezető elnök - nem volt hajlandó kinevezni a bírákat, aminek következtében a fő ellenzéki Demokrata Párt december 27-én vádat emelt ellene.

Miután az Alkotmánybíróság saját fellebbezést adott ki a bírák hiánya miatt, Hán után a megbízott elnöki tisztséget átvevő Csve Szángmok pénzügyminiszter december 31-én kinevezett a három kiválasztott bíró közül kettőt. Az utolsó kinevezést nyitva hagyta, arra kérve a kormányzó Néphatalmi Pártot és a Demokrata Pártot, hogy a fennmaradó bíró, Má Ünhjok személyéről egyezzenek meg. Kérdéses azonban, hogy a kormány felkérheti-e a politikai pártokat, hogy tárgyaljanak a bírák kinevezéséről, amikor ezeket a megüresedett helyeket a Nemzetgyűlésnek kell feltöltenie.

U Vonsik, a Nemzetgyűlés elnöke elítélte Csve döntését, sajnálatát fejezve ki vele szemben. Azt is mondta, hogy megteszi a szükséges lépéseket a döntés kezelése érdekében. A DP frakcióvezetője, Pák Csánde szintén bírálta Csve döntését, hogy fenntartja Má kinevezését, de nem nyilatkozott Csve felelősségre vonásának lehetőségéről. Mivel az országban most gyászidőszak van a leghalálosabb repülőgép-szerencsétlenség miatt, a DP valószínűleg nem fogja ismét felelősségre vonni az ügyvezető elnököt, mivel ezzel negatív véleményeket válthat ki.

Az elnöki hivatal és a PPP azt is bírálta, hogy Csve két további bírót hagyott jóvá az Alkotmánybíróság számára. Az általuk preferált forgatókönyv az volt, hogy Jun visszatér a hivatalába, miután a hat bíró közül az egyik elutasította a vádemelést az Alkotmánybíróságon. Hat bírónak kell egyetértenie az vád alá helyezéssel ahhoz, hogy azt véglegesítsék. A bíróság nyolc bírójával több mint két bírónak kellene elleneznie a vádemelést ahhoz, hogy azt megdöntsék, ami megnehezítené Jun számára az elnöki hatalom visszaszerzését.

A bíróság gyorsan folytatja Jun Szogjol felelősségre vonási perét, mivel 180 napon belül kell ítéletet hoznia, miután a nemzetgyűlés elfogadta az elnök felelősségre vonását indítványozó törvényjavaslatot. Ha a nyolc bíró közül hat támogatja Jun vád alá helyezését, akkor hivatalosan is megvádolják, és az ország a döntéstől számított 60 napon belül új elnököt választ.

Az újév mindig különleges időszak, hiszen tele van reménnyel, tervekkel és az újrakezdés ígéretével. Sokunk számára ez a nap nemcsak egy új naptári év kezdete, hanem egy lehetőség arra, hogy változtassunk az életünkön. Ennek ellenére a statisztikák azt mutatják, hogy az emberek többsége néhány hét elteltével feladja újévi fogadalmait. De miért van ez így? Ebben a cikkben három szempontot vizsgálva igyekszem választ adni a kérdésre.

A rossz célkitűzés

Az újévi fogadalmak egyik legnagyobb problémája, hogy sokan túlzottan ambiciózus célokat tűznek ki maguk elé. Az emberek hajlamosak arra, hogy az újévet egyfajta varázslatos újrakezdésként kezeljék, és úgy gondolják, hogy egyik napról a másikra képesek drasztikus változtatásokat elérni. Például valaki, aki évek óta nem sportolt, azt fogadja meg, hogy heti ötször fog mozogni, vagy éppen egy éjszakai bagoly fogadja, hogy 2025-ben minden nap 6 órakor kel majd fel – általában nem jut el a kijelölt célok megvalósulásáig. Az irreális elvárások jellemzően gyorsan kudarchoz vezetnek, hiszen a hirtelen változások hosszú távon nem mindig fenntarthatóak.

A másik probléma a fogadalmak általános megfogalmazásában rejlik. Olyan kijelentések, mint az „egészségesebben fogok élni” vagy a „sikeresebb leszek” nem tartalmaznak konkrét iránymutatást arra vonatkozóan, hogy pontosan mit és hogyan kellene tenni. A konkrétumok hiánya miatt az ember nem látja, hogy milyen lépéseken keresztül érheti el céljait, ami bizonytalanságot és végső soron a motiváció elvesztését eredményezi.

Az ilyen célkitűzéshez köthető hibák elkerüléséhez tehát fontos, hogy reális és jól megfogalmazott célokat állítsunk magunk elé. Úgy fogadjunk meg valamit, ha annak konkrét tartalmát számon is tudjuk kérni magunkon. A „többet fogok sportolni” helyett inkább heti három alkalommal történő fél órás futást várjunk el magunktól. Nem elég azonban konkrét és reális fogadalmakban gondolkodni, hiszen a január első hetében az edzőtermeket ellepő tömeg reális és konkrét elképzelésekkel váltja meg kondibérletét, legtöbbjükkel azonban már január 20. környékén sem találkozhatunk a kondigépek környékén.

A megszokás hatalma

Az újévi fogadalmak gyakran olyan változásokat céloznak meg, amelyek mélyen gyökerező szokásainkat érintik. Ezek a szokások sokszor évek vagy akár évtizedek alatt alakultak ki, így természetes, hogy nem könnyű őket megváltoztatni. Az agyunk szereti a berögzött mintákat, hiszen ezek biztosítják a komfortérzetet és a stabilitást. Amikor megpróbálunk új szokásokat kialakítani, a régi rutinok elengedése nehézkes lehet, különösen, ha nem vagyunk elég kitartóak és eltökéltek. A környezetünk szintén nagyban befolyásolja a viselkedésünket és kijelenthető, hogy egy támogató és elfogadó környezet nélkül esélyünk sincs rossz szokásainkról lemondani, vagy éppen újakat beemelni a napi rutinba. Az új szokások kialakítása időigényes folyamat, a legtöbb kutatások legalább három hétben határozza meg a minimális időintervallumot, mely ahhoz kell, hogy egy új viselkedésforma magától értetődővé váljon.

Konzisztencia

Sokszor az újévi fogadalmak mögött nem valódi, belső motiváció áll, hanem a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszere. Például valaki azért fogadkozik, hogy egészségesebben fog élni, mert úgy érzi, hogy ezt várják el tőle, nem pedig azért, mert valóban szeretné ezt elérni. A belső motiváció hiányában a fogadalmak terhessé válnak és az érdeklődés elvesztéséhez vezetnek. Ezen túlmenően a hosszú távú célok eredményei nem egyik napról a másikra válnak láthatóvá, ami sokakból türelmetlenséget válthat ki. Ez különösen igaz akkor, ha valaki mindent vagy semmit hozzáállással közelíti meg a fogadalmát. Ha egyszer elcsúszik – például kihagy egy edzést vagy megeszik egy süteményt –, hajlamos azt gondolni, hogy az egész terv kudarcot vallott.

A sikerhez elengedhetetlen, hogy tisztázzuk magunkban, miért fontos számunkra az adott cél, és hogy erős érveket találjunk a kitartás mellett. Ezenkívül érdemes köztes mérföldköveket meghatározni, és megünnepelni a kisebb sikereket is. Például, ha a célunk az, hogy leadjunk öt kilót, minden egyes leadott kiló után jutalmazzuk meg magunkat valami aprósággal, ami motiválhat minket.

Az újévi fogadalmak betartása sosem egyszerű, de a sikerhez vezető út nem lehetetlen. A legfontosabb, hogy reális és konkrét célokat tűzzünk ki, türelmesek legyünk magunkkal, és támogató környezetet alakítsunk ki magunk körül. Emellett a belső motiváció és az apró sikerek ünneplése kulcsfontosságú a hosszú távú kitartáshoz. Bár az újév mindig nagyszerű lehetőséget kínál a változásra, ne feledjük, hogy minden nap új kezdet lehet, nem kell 2026-ig várnunk, ha már az első héten kimarad egy edzés, vagy becsúszik egy mekizés.

2024 egy légikatasztrófákban gazdag évre sikeredett, amit igazán a december végi repülőgép szerencsétlenségek koronáztak meg igazán, és amik megingatták az emberek légi közlekedésbe vetett bizalmát. De mik is voltak ezek az incidensek pontosan?

1. Japan Airlines Airbus A350-941

Már problémásan indult az év, hiszen 2024. január 2-án a tokiói Haneda reptéren ütközött a személyszállító repülőgép a parti őrség egyik gépével. Az ütközést a gépen tartózkodó 379 utas túlélte, ugyanakkora kisebb légijármű utasai nem voltak ilyen szerencsések, hat ember életét veszítette. 

2. Alaska Airlines Boeing 737 Max 9

Bár a gép nem zuhant le, de komoly pánikot okozott az utasok között. Január 5-én Portlandból indult az Alaska Airlines 1282-es járata, amelyen emelkedés közben kiszakadt egy ember méretű darab. A repülőgép oldalán keletkező lyuk szerencsére nem okozott komoly sérülést, ugyanakkor a Boeing részvényei és a repülőgépgyártó cégbe vetett bizalom is zuhanórepülésbe kezdett. 

3. Brazil Voepass ATR-72 

A brazil gép 2024 augusztusában Cascavel városából tartott a guarulhosi reptérre, de soha nem érte el célpontját. Az incidens a gépszárnyak jegesedése miatt történhetett, ami azt jelenti, hogy repülési magasságban a vízcseppek ráfagynak a gép szárnyára, megváltoztatva annak alakját, ezáltal pedig akadályozva lesz a levegő áramlása a szárny felett. 

A jegesedés ellen a legtöbb géptípuson elektromos fűtéssel védekeznek. Az ATR-72 gépek viszont pneumatikus rendszerrel próbálják kiküszöbölni ezt a jelenséget, azaz egy felfújnak egy gumicsövet a szárny elején, így lepattannak a rárakódott jégdarabok. Azonban ez a megoldás nem minden esetben működik. Ebből a géptípusból az elmúlt 35 évben tizenegy szenvedett fatális balesetet, amelynek fele jegesedés miatt történt. 

A pilóták nem tudták orvosolni a problémát, mivel a pneumatikus rendszer nem működött megfelelően, ezért a repülőgép a fedélzeten tartózkodó 58 utasával és a 4 fős személyzettel együtt a brazil Vinhedoban lezuhant. A tragédiát senki nem élte túl.

4. Azerbaijan Airlines Embraer 190AR

Az azeri gép Bakuból indult útjára 2024. december 25-én Groznyba, Oroszországba. A repülőgép valószínűsíthetően műszaki meghibásodással küszködött, de egyesek szerint a rossz időjárás miatt, a gépet Aktau városába irányították és ott kezdte meg az ereszkedést. A műveletet a pilóta nem tudta befejezni, mivel az orosz légvédelem lelőtte a járművet. A vizsgálatok még mindig folynak az ügyben, az azeri miniszterelnök megerősítette, hogy az oroszok állnak a gép likvidálása mögött, ugyanakkor arról nincs információ, hogy a gép szándékosan vagy pedig tévedésből került az oroszok célkeresztjébe. Putyin bocsánatot kért Azerbajdzsán miniszterelnökétől, de nem vállalta a felelősséget az incidensért, amiben 38-an meghaltak, 29-en pedig megsebesültek a gép becsapódásakor. 

5. Jeju Air Boeing 737-800

A Jeju Air dél-koreai légitársaság gépe december 29-én Muan városában kezdte meg a leszállást. A légi forgalmi irányítás madárrajra figyelmeztette a pilótákat, ezután nem tudni milyen okból, de vészjelzést adott le a gép, majd kerekek és futóművek nélkül végigcsúszott a kifutópályán és egy betonfalba ütközött. 179 embert életét veszítette, két túlélője van csak a katasztrófának. 

Ha ez az incidens nem lett volna elég a diszkont légitársaság reputációjának, mivel közel 68.000 foglalást kellett a cégnek törölnie, másnap egy másik repülőgépüknek kellett visszafordulnia Szöulból a kerekek meghibásodása miatt. A gépen tartózkodó utasok egy része megtagadta az átszállást egy másik Jeju Air által üzemeltetett járatra az elmúlt pár nap eseményei miatt. 

Összefoglaló

Összességében kijelenthetjük, hogy repülni még mindig biztonságosabb, mint autóba ülni, hiszen naponta több, mint 3700 ember hal meg autóbalesetben. Ugyanakkor amíg 2023-ban mindösszesen 115 ember veszítette életét repülőgép szerencsétlenségben, 2024-re ez a szám 318-ra növekedett. 2018 óta csökkenő tendenciát mutatott ez a szám, és remélhetőleg a jövő évben megint visszaesik a légi katasztrófák száma.

Nem szabad elfelejteni, hogy 2024-ben több, mint 5 milliárd utas szállt fel és érkezett meg biztonságban a célországba, ehhez viszonyítva pedig elenyésző a balesetek száma. Ugyanakkor az év utolsó hónapjában megmagyarázhatatlan módon megszaporodott a légi balesetek száma, csak decemberben 12 baleset történt. Remélhetőleg ez ösztönzi majd a légitársaságokat, a hatóságokat és a repülési iparági szereplőket, hogy folyamatosan dolgozzanak a megelőzésen és a biztonság javításán.

A darts egyszerű kocsmasportként volt ismert, azonban az elmúlt években Karácsony környékén a nappalikba és a hálószobákba is beköltözött. Magyarországon és a világban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a darts világbajnokság, melyet idén is követhetünk. Csak tavaly 4,8 millió ember követte világszerte a döntőt. A sport története és fejlődése szorosan összefonódik az angol munkásosztály szórakozási szokásaival, de az elmúlt évtizedekben nemzetközileg is hatalmas népszerűségre tett szert, már nemcsak angol topjátékosok, hanem hollandok, németek, sőt fülöp-szigeteki dartsosok is vannak. Mára a darts tele van játékosokkal, akik több milliós rajongótáborral büszkélkedhetnek.

A darts eredete egészen a középkori Angliába nyúlik vissza. A kezdetekben a katonák szabadidős tevékenységként dárdákat dobáltak fatörzsekbe vagy boroshordók oldalába, hogy fejlesszék célzókészségüket. Idővel a játék a civil környezetbe is átszivárgott, és a 19. században Franciaországban jelentek meg az első modern darts készletek. Az angliai pubokban a 20. század elején vált népszerűvé, ahol hamarosan versenyeket is kezdtek szervezni.

A sportág egyik fordulópontja az 1920-as években következett be, amikor megalakult a National Darts Association (NDA), amely formalizálta a játék szabályait. Ez a lépés hozzájárult ahhoz, hogy a darts több legyen egyszerű kocsmasportnál, elkezdett egy professzionális irány felé haladni. A darts a világháborúk alatt sem vesztett népszerűségéből: mind az első, mind a második világháború során a katonák között kedvelt időtöltés maradt. Sőt, a brit hadsereg sportcsomagok részeként darts készleteket is biztosított a katonáknak, akik így a frontvonalak közelében is játszhattak.

A darts igazi áttörését a 20. század második felében érte el, amikor a televízió népszerűvé tette a sportot. Az 1970-es években megalakult a British Darts Organisation (BDO), amely hivatalosan is szervezetté tette a versenyeket és szigorú szabályrendszert vezetett be. A BDO által szervezett világbajnokságok és egyéb rangos események hozzájárultak ahhoz, hogy a darts kilépjen az angliai pubok világából, és nemzetközileg is ismertté váljon.

A darts történetében azonban a következő nagy fordulópont az 1990-es évek elején következett be, amikor a sport egy része professzionalizálódott. A British Darts Organisation néhány legjobb játékosa és támogatói egy új szervezetet hoztak létre, a Professional Darts Corporation-t (PDC), amely modern környezetet teremtett a sport számára. A PDC gyorsan népszerűvé vált az általa szervezett magas színvonalú versenyek, mint a Premier League Darts és a World Darts Championship által. A PDC eseményei gyakran hatalmas arénákban zajlanak, ahol a látványos showelemek és a világ legjobb játékosai együttese garantálja a sikeres rendezvényeket.

Miközben a PDC a professzionális darts szinonimájává vált, a BDO inkább az félprofi darts és a sport alapjainak támogatására összpontosított. A két szervezet közötti versengés és a sport népszerűségének emelkedése új lendületet adott a darts fejlődésének.

A PDC világbajnokságot idén december 15. és január 3. között rendezik meg, és számos magyar élénken követi. Sajnos jelenleg magyar játékos nélkül zajlik a VB, ez eddig egyedül Bezzeg Nándornak sikerült 2008-ban.

A legprofibbak között többféle személyiséget találunk:

Peter Wright, a bohócos külsővel rendelkező skót, aki minden VB-re más szettel érkezik, melyet a feleségével közösen terveznek. Igazi legendává nőtte ki magát, 2004 óta PDC tag, és 2020-ban VB-t nyert. Wright egyik mániája, hogy cserélgeti a nyilait meccs közben, ezt még a VB-döntőn is megtette, ami kockázatos játéknak számít.

A darts egyik leghírhedtebb figurájává nőtte ki magát Gerwyn Price, walesi világbajnok, aki az ellenfelét idegesítő ordításairól, kigyúrt alkatáról és a fejhallgatos kivonulásairól ismert. Price 2014-ben hagyta fel rögbis karrierjét a dartsért, ezért különleges pályát futott be, nem a szokásos pocakos dartozó képét sejteti, ez viselkedésében is igaz rá. 2021-ben világbajnok lett, Gary Andersont legyőzve.

A vérprofi holland, Michael van Gerwen, minden idők egyik legjobb játékosa, a darts „kopasza”. Bevonuló zenéjét mindenki ismeri, és a magas szintű tömegdobásáról is ismert.  Van Gerwen háromszoros világbajnok, 2014-ben, 2017-ben és 2019-ben is elhozta a kupát. Jelenleg nincs a legjobb formában, ez azonban csak annyit jelent, hogy nehezebben győz a meccseken, mindezt a szájsebészeti műtétei miatt, amiken keresztül kellett mennie.

A darts fiatalja nevét érdemes még megemlíteni, Luke Littler még csak 16 éves volt első VB-jén mégis egészen a döntőig menetelt, ahol Luke Humphries győzte le 4-7-re.

Ezen kívül még számos nagy név van a dartsban, csak a jéghegy csúcsát említettük, például Bunting, Gary Anderson közönségkedvencként, vagy Michael Smith VB győztes neve is felmerülhetne. Mindenesetre érdemes az izgalmakért, a szerethető figurákért belenézni a darts VB-be, lehet örökre a sport kedvelői leszünk!

Az év utolsó és az első napján mindig nagy lelkesedéssel teszünk újévi fogadalmakat. Fogadalmaink előtt magunkba nézünk és kiválasztunk valamilyen gyengeségünket, vagy káros szenvedélyünket, amin a következő évben változtatni szeretnénk. A statisztikák alapján azonban azt mutatják, hogy ezeknek a fogadalmaknak kevesebb mint 20%-a valósul meg. Miért ilyen nehéz megtartani az újévi fogadalmakat? És hogyan lehetünk sikeresebbek? A cikkben javaslatokat írok, amik alapján könnyebben meg tudod tartani az újévi fogadalmadat.

A leggyakoribb újévi fogadalmak

Az emberek leggyakoribb fogadalmai az életmódjuk és életminőségük javítására irányulnak. Gyakran jelölnek ki célokat is, amivel a személyes fejlődésüket tudják biztosítani. Január elején megnő a különböző kurzusokra és workshopokra a jelentkezők száma. A jelentkezési díj miatt ezek a fogadalmak megtartása erősebb. Általában ezek a fogadalmak nagy változásokat céloznak meg, ilyen például nyelvtanulások és online kurzusok. Idővel csökken a lelkesedés, alább hagyhat nagy kezdeti lendület.

Sok ember elhatározza, hogy egészségesebben fog élni. Az ünnepek alatt felcsúszott plusz kilókat az év elején akarják leadni. Januárban jobban hajlanak az egészséges étkezésre vagy a rendszeres testmozgásra. Ha ilyen fogadalmat tesz valaki, akkor jól konkretizálja a céljait. Mivel ezek a fogadalmak sokszor túl általánosak, például "egészségesen fogok élni" helyett konkrétabb célokat kell kitűzni, mint "hetente háromszor elmegyek futni". Így könnyebben meg fogjátok tartani az újévi fogadalmaitokat. Nem siklik el a fogadalom a pontosítás hiányában. A pontosítással könnyebben számon tudjuk kérni magunkon, hogy mennyire tartajuk meg a fogadalmunkat.

A fogadalmak központjában az anyagi célok megvalósítása is szerepel.  A spórolás, vagy stabilabb pénzügyi életszínvonal tervezés népszerű fogadalmak. Azonban a pontos terv hiánya miatt ezek is kudarcot vallhatnak. Fontos, hogy minél pontosabban jelöljük ki a céljainkat, például a "kevesebbet fogok költeni" helyett konkrét költségvetési célokat kellene meghatározni. Fogadalom előtt fontos átgondolni, hogy mennyi, az az összeg, amit biztosan az anyagi célok megvalósítására tudunk félretenni. Fogadalom biztos betartása érdekében sokat tud segíteni, hogy ha lehetőségeinkhez mérten 5-10% kisebb célokat jelölünk ki. Ezáltal növelni tudjuk a célunk sikeres elérésének lehetőségét. Amennyiben idő előtt elérnénk a kijelölt célt, akkor tudunk új célt kijelölni, vagy a már meglévőt magasabb célra módosítani.

Sok fogadalom szól arról, hogy több időt töltsünk szeretteinkkel. Kapcsolataink javítása közérzetünk javulásával is járhat. Aki ezt a fogadalmat tűzi ki magának a következő évre az figyeljen oda, hogy a napirendjeibe építsen be időt a szerettei számára. A fogadalmak gyakran azért buknak el, mert a sűrű hétköznapokba nem építünk be konkrét időt az családunk, vagy barátaink számára. Az időbeosztásunk kialakításakor tervezzünk be kapcsolatok ápolására szánt időt.

Rossz szokások elhagyása talán a legnépszerűbb újévi fogadalom. A dohányzásról való leszokás vagy az alkoholfogyasztás csökkentése gyakori cél. Káros szokásainkról való leszokás, vagy csökkentés gyakran nagyon egyszerűnek tűnik, de a nehézsége év során kialakított rendszeresség miatt van. Azonban ezek a fogadalmak megtartása különösen nehezek, ha nem keresünk alternatívát a szokásunk helyettesítésére.

Miért és miben bukhatunk el a fogadalmaink megtartásában?

Az újévi fogadalmak kudarcának leggyakoribb okai a túl nagy elvárások. Az emberek gyakran túl nagy elvárásokat tűznek ki maguk számára. Túlságosan ambiciózus céloknál a motiváció csökkenésével a fogadalom fontossága is csökken. Az ilyen irreális célok gyorsan csalódáshoz vezetnek. Motiváció fenntartását egyik legfontosabb szempontnak tartom a fogadalom betartásához. Ahogy korábban említettem a motiváció alább hagyhat, vagy folyamatosan hullámozhat. A kezdeti lelkesedés előbb vagy utóbb alábbhagy. Különösen, ha az eredmények nem azonnalik. Ez gyakran a "mindent vagy semmit" hozzáállásból fakad. Ezért fontos a célokat a képességeinkhez és lehetőségeinkhez képest meghatározni.

Támogató közeg hiánya visszavethet a sikeres fogadalom megvalósításából. Ha a környezetünk nem támogatja az céljainkat az visszafoghat minket a megvalósításban. Fontos, hogy támogassuk egymást az új évben is.

Hogyan lehetünk sikeresebbek? 

Konkrét tervezést már említettem. Az új évi fogadalmad megvalósításához készíts részletes tervet, amely tartalmazza a napi vagy heti lépéseket. Ezáltal rész eredményeket tudsz elérni és ez plusz motivációt tud nyújtani. A céljainkat osszuk meg másokkal, akik motiválhatnak. Ha a rendszeres sport az újévi fogadalmad, akkor akár partnert is érdemes bevonni. Csapatban segíthetjük egymást a fogadalom betartásában.

Ne akarjunk egyszerre mindent megváltoztatni. Fókuszáljunk egy-egy területre és érjük el azt lépésről lépésre. Kis lépésekben haladva hosszabb utat meg tudunk tenni. Ne rögtön fél maratont akarjunk futni. Először kezdjünk rövidebb távokkal, tartsunk rendszeresen szüneteket. Sportoknál fontos kiválasztani a megfelelő helyszínt. A megfelelő pálya sokat segíthet a kitűzött célunk elérésében. Időnként gondoljuk át, hogy miért is fontos számunkra a fogadalmunk. Ez segít fenntartani a motivációt. Emlékeztet arra, hogy miért kezdtük el.

Az újévi fogadalmak betartása az év első kihívása mindenki számára. A tudatos tervezés és a fokozatos megvalósítás jelentősen növelheti a fogadalom megtartásának esélyét. A siker kulcsa a reális célok kitűzése. A támogató közeg bevonása mellett szakember segítségét, tanácsait is kérhetjük.

Sok sikert kívánok a fogadalom kitalálásához és megtervezéséhez!

Robert Fico moszkvai útja már egy hete téma a szlovák belpolitikában és a nemzetközi médiumoknál. Alexander Vučić szerb államfő értesülésére hivatkozva indult el a politikai diskurzus. Az eredeti információ szerint csak hétfőn, 23-án találkozott volna a Vlagyimir Putyin és Robert Fico. A két vezető utoljára 2016-ban találkozott személyesen. Robert Fico miniszterelnök tervezetten jövőre ment volna az orosz fővárosba a fasizmus feletti győzelem napi ünnepségre. A tervezett utat felülírta, hogy Ukrajna az orosz gáz szállítmányt leállítja január 1-től.

A szlovák államfő moszkvai tárgyalását megelőzően a legnagyobb szlovákiai ellenzéki párt, a Progressziv Szlovákia elnöke Michal Šimečka Facebook oldalán számolt be követőinek a tárgyalással kapcsolatos gondolataival.

„Robert Fico utazása Vlagyimir Putyinhoz Szlovákia szégyene és a nemzeti érdekek elárulása. Ha a miniszterelnöknek valóban a gáztranzit érdekelte volna, akkor az ukrán féllel kellett volna tárgyalnia, nem pedig Szlovákiát Putyin propagandájának eszközévé tenni….”

Fico moszkvai megérkezését követően Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő számolt be, miszerint a szlovák kormányfő vasárnap, 22-én megérkezett és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel kezdett négyszemközti megbeszélést. A megbeszélést kommentálva azt mondta, hogy nem tudja milyen témákat tervez megvitatni a két ország vezetője. Amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, azóta kevesebb Európai Uniós ország vezetője ment tárgyalni Moszkvába. Fico nézetei az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban eltérnek az európai mainstream politikával szemben. A szlovák miniszterelnök választási győzelmet követően, kampány ígéreteihez hűen megszüntette az Ukrajnának nyújtott szlovák katonai támogatást.

Fico a tárgyalást követően vasárnap este a Facebook oldalán számolt be az orosz elnökkel való találkozásáról.

„Ma Moszkvában munkamegbeszélésen vettem részt az Orosz Föderáció elnökével, V. Putyinnal.

Megismétlem, hogy szuverén politikát szorgalmazom mind a négy oldalon. Az EU vezetőit pénteken tájékoztattuk utazásomról és annak céljáról. A mai találkozóm válasz volt az ukrán elnöknek, V. Zelenszkijnek, aki csütörtöki személyes kérdésemre azt válaszolta, hogy ellenzi a gáz Ukrajnán keresztül történő bármilyen tranzitját a mi területünkre.”

Fontos szempont, hogy az év végén lejár az orosz gáz ukrán területen keresztül történő tranzitjára vonatkozó szerződés. A Kelet-Ukrajnai harcok miatt bármikor leállíthatják a szállítást. Ezért fokozottan sürgős Robert Fico számára a gáz szállítások tárgyalása.

A szlovák miniszterelnök posztjában, így folytatja: „Az ukrán elnök ugyanígy támogatja az Oroszország nukleáris programja elleni szankciókat. Ilyen hozzáállásával anyagilag károsítja Szlovákiát, és veszélyezteti a szlovákiai atomerőművek áramtermelését, ami elfogadhatatlan. Az orosz elnök V. Putyin megerősítette az Orosz Föderáció készségét, hogy továbbra is szállít gázt a Nyugatnak és Szlovákiának, ami az ukrán elnök hozzáállása miatt 2025. január 1. után gyakorlatilag lehetetlen.

Egy hosszú beszélgetés során V. Putyinnal folytatott beszélgetésünk során véleményt cseréltünk az ukrajnai katonai helyzetről, a háború mielőbbi békés befejezésének lehetőségéről, valamint a Szlovák Köztársaság és az Orosz Föderáció közötti kölcsönös kapcsolatokról, amelyeket szabványosítani kívánok.

Ehhez hozzájárulnak majd a II. világháború befejezésének és a fasizmus feletti győzelem 80. évfordulójával kapcsolatos tevékenységek is, amelyekben az oroszok, fehéroroszok, ukránok és a volt Szovjetunió más népei döntő szerepet játszottak.”

 A fasizmus feletti győzelem szlovákiai vonatkoztatásának fontosságát alátámasztja, hogy Szlovákiában a fasizmus feletti győzelem napja munkaszüneti nap.

Karácsony második napján, 26-án folytatódott a történet, amikor Putyin újságírói kérdésre válaszul azt mondta, hogy Robert Fico miniszterelnök felajánlotta Szlovákiát béketárgyalási helyszínként. Az orosz elnök ettől a lehetőségtől nem zárkózott el, hiszen azt mondta, hogy „Ha eljutunk odáig, miért is ne? Szlovákia ugyanis szemszögünkből semleges álláspontot képvisel.” Tárgyalások legfőbb témájának az ukrajnai konfliktus békés rendezését nevezte meg az orosz elnök.

Putyin elmondta azt is, hogy Ukrajna nem hosszabbítja meg az orosz gáz tranzitjára vonatkozó megállapodást. Az év végével lejáró megállapodás, mind Szlovákiát, mind Magyarországot egyaránt érinti. Orosz elnök hangsúlyozta, hogy Oroszország továbbra is kész gázt szállítani Európába a Lengyelországon áthaladó Jamal-Európa vezetéken keresztül.

Róbert Fico az állítást alátámasztotta 10 perces videójával, amit 27-én a közösségi oldalán közzétett. A videóban Fico is elmondja, hogy Szlovákia megfelelő helyszín a békekezdeményezés megrendezésére, hogy az ukrán-orosz konfliktust lezárják. A szlovák miniszterelnök bejelentette diplomáciai útjait, ahol a háború lezárásával akar foglalkozni. Januárban Törökországba, majd februárban Vatikánba készül elutazni. Ezáltal három helyszínen is tárgyal az ukrajnai katonai konfliktus lezárásának módjáról.

Fico videó üzenetben arról is beszélt, hogy felmérik annak lehetőségét, hogy viszonválaszt adjanak Ukrajna számára, ha nem jönne a gáz szállítmány. Felvetette annak a lehetőségét is, hogy Szlovákia leállítja az elektromos áram szállítását Ukrajnába. „De kit érdekel Szlovákia, ugye Zelenszkij úr? Amikor viszont önnek van szüksége valamire, például, hogy télen ne fagyjon meg, akkor hangosan kiabál” Fico így kritizálta Zelenszkij elnök döntését és videójában az ukrán elnököt tartja felelősnek a kialakult helyzetért.

Volodimir Zelenszkij erre válaszát az x közösségi oldalán fogalmazta meg, hogy „úgy fest, Putyin arra utasította Ficot, hogy nyisson egy második energiafrontot Ukrajna ellen a szlovák emberek kárára”. Szlovákia idén január és november között 2,4 millió megawattóra áramot szállított Ukrajna számára.

Az ukrán-orosz konfliktusban a gázszállítás és a béketárgyalás kérdései továbbra is napirenden vannak. Mind a béketárgyalás elindítása, mind a gázszállítás fontos a régió stabilitása érdekében. Fico jövőbeli diplomáciai lépései további érdeklődésre adhatnak okot. Érdemes lesz követni Szlovákia jelenlegi külpolitikai aktivitását.