Reaktor

„Közép-Európa elmaradott a nyugati blokk országaihoz képest.” „Közép-Európa fejlettebb, mint a kelet, de mégsem tartozik a nyugathoz.” Biztos sokan találkoztatok már hasonló mondatokkal a mindennapokban. Az igazságtartalmuk nehezen vitatható. De hogyan húzzuk meg a határokat az említett blokkok között?

A történelem során számos példát láthattunk arra, hogy a térség országai vagy nemzetei valamilyen formában együttműködésre szánták el magukat vagy kényszerültek. A legismertebb kortárs példa a Visegrádi Négyek, de megemlíthetjük itt az Austerlitzi Háromszöget vagy éppen a Három Tenger Kezdeményezést, de a Monarchia is tekinthető ilyen csoportosulásnak, még ha ebben a résztvevő országoknak nem is volt egyenlő mértékű beleszólása.

A lokális együttműködések kialakulásához több tényező is hozzájárulhat. A közelség talán a legegyértelműbb indoka, de gondolhatunk a posztszocialista országok közös sorsára vagy egyes esetekben a nyelvi hasonlóságokra (szláv országok) vagy éppen a hasonló földrajzi adottságokra.

De akkor pontosan mi is tartozik Közép-Európához? Erre a kérdésre kerestük a választ két kollégámmal, Igari Andrással és Bálint Jankával. A következőkben a velük készített tanulmányunk eredményeit szeretném bemutatni.

Elemzésünk során az alapsokaságot az európai országok tették ki, kivéve az olyan miniállamokat, mint a Vatikán, San Marino, Andorra, Monaco és Liechtenstein, illetve Koszovót, amelyet számos európai állam nem ismer el, illetve kevés statisztikai adat áll róla rendelkezésre. A blokkok elkülönítésére egy statisztikai módszert, az úgynevezett klaszteranalízist használtuk. Ennek segítségével az egymással több változó tekintetében együtt mozgó országokat egy csoportba sorolja a rendszer. Azt, hogy hány csoport alakuljon ki, mi adtuk meg, így vizsgáltuk végig kettőtől egészen nyolc csoportig.

Az országokat a következő 22 mutató mentén hasonlítottuk össze. Kiválasztásuknál elsődleges szempontunk a jólléti prediktorok és a politikai attitűdöt reprezentáló változók összegyűjtése volt.

A kontinenst kétfelé bontva a határvonal nagyjából az egykori vasfüggöny vonalát követi, viszont érdekesség Csehország és Szlovénia helyzete, akik jelen esetben a nyugati blokkhoz kerülnek. Adja magát a kérdés: vajon ők beletartoznak-e az általunk ismert Közép-Európa fogalomba?

A    hatfelé   osztott   térképre   pillantva azonban  választ kapunk az előző
kérdésünkre, Csehország és Szlovénia visszatért a közép-európai csoportba. Ez az ábra nagyon jól elkülöníti a területeket egymástól fejlettség tekintetében. Megjelenik a legfejlettebb régió a skandináv államok vezetésével (térképen 4.), aztán a magországok  többek között Németországgal és Franciaországgal (5.), a mediterrán országok (3.), a keleti blokk országai (6.), és végül a számunkra legfontosabb, a közép-európai országok (1.).

Érdekesség, hogy a köztudatban élő magyar, szlovák, lengyel, cseh, szlovén, horvát hatos mellé csatlakoztak a balti országok, Szerbia és Fehéroroszország. Utóbbi ország relatív nyugatra húzása (az, hogy nem az ún. kelet-európai klaszterba került) az Európában egyedülálló, az orosz gazdaságtól és gázimporttól függő (és a nyomott árak miatt a nagyfokú eladósodást is ideig-óráig elkerülő), a szovjet rendszer és a piaci igények hibridjeként létrejött belarusz gazdasági modellnek köszönhető, amely a FÁK-országokénál kedvezőbb jóléti mutatókat eredményez.

Összességében elmondható, hogy nem egyértelműek a
közép-európai régió pontos határai, mi kísérletet tettünk egy felosztás
létrehozására, de nem kizárt, hogy más mutatók mentén teljesen más felosztást
is kaphatunk. Mindenesetre a felzárkózást tekintve fontosnak gondolom a lokális
együttműködéseket, melyek segítségével utolérhetik a fejletlenebb országok
fejlettebb társaikat, és egy egységesebb, erősebb európai piac alakulhat ki
hosszú távon.