Reaktor

Német díjeső a román elnöknek

Mit számít ma a magyarellenes román retorika a nyugat-európai díjak odaítélésekor? Spoiler: nem sokat.

2019 decemberében jelent meg a hír, hogy Klaus Johannis román elnöknek ítélték oda a Nemzetközi Károly-díjat. Ez a hír idehaza még önmagában nem rengette meg a sajtót és a közvéleményt, aminek nyilvánvaló oka, hogy hazánkban nem túl sokan vannak tisztában ennek a díjnak a mibenlétével. Még a nemzetközi hírekre fogékony olvasók egyike-másika is csak némi utánaolvasást követően tudhatta meg, hogy a középkori Frank Birodalom legnagyobb alakjáról elnevezett díj odaítélése történt meg. A második világháborút követően Aachenben alapított kitüntetést alapvetően egy helyi potentátokból (polgármester, rektor, képviselők, egyesületi tagok) álló grémium ítéli oda olyan személyeknek, akik az európai értékek védelmét szolgálják. Nyilván nagy nemzetközi presztízsét a díj nem annak köszönheti, hogy egy 250.000 fős német középváros helyiekből álló csapata dönt a kitüntetettekről, hanem annak, hogy az eddigi díjazottak névsora rendkívül impozáns.

Az 1950-es években az európai integráció kigondolói, beindítói szinte kivétel nélkül megkapták a kitüntetést (Coudenhove-Calergi, Monnet, Adenauer, Schuman stb.) és ebben az évtizedben maga Winston Churchill is elfogadta az elismerést. Ezt követően már sokkal vegyesebb lett a kép, a díjazottak közé bekerültek ma már kevésbé ismert politikusok és diplomaták is, a lényeg, hogy az egyesült Európa megteremtése egyre gyakrabban szerepelt a laudációk szövegében. Valószínűleg a díj szellemisége, célja, valamint az 1990-es kelet-közép-európai rendszerváltások, majd az Európai Unió bővítésének szerencsés együttállása tette a díjat egyre ismertebbé és „relevánsabbá”, hiszen az elmúlt három évtizedben gyakorlatilag csak nagyon magas rangú politikusok, állam-és kormányfők kapták meg, köztük Bill Clinton, Tony Blair, Angela Merkel,  továbbá Szent II. János Pál és Ferenc pápák is (az egyébként német származású XVI. Benedeknek ugyanakkor nem járt az elismerés). Ilyen, az egyébként az európai szellemiségének védelméért, újraegyesítéséért, az európai értékek védelméért valóban kiálló, és azokat előmozdító személyek sorába emelték tehát Aachen városának elöljárói a román elnököt.

Noha nem egyértelmű, hogy Klaus Johannis milyen történelmi érdemeket szerzett működése alatt az európai értékek védelmében (talán majd a díjátadón elhangzó laudációból megtudhatjuk), annyi azonban bizonyos, hogy a díj odaítélését követő négy hónappal emlékezetes nyilatkozatot tett. Csak éppen negatív értelemben. Ekkor történt ugyanis, hogy

a román parlament alsóháza hallgatólagosan elfogadta Székelyföld autonómia-statútumát, ami az államelnökből komoly magyarellenes kirohanást váltott ki.

Élő televíziós bejelentkezésében először gúnyosan magyar nyelven köszöntötte az ellenzéki szociáldemokrata pártot, majd azzal vádolta meg politikai ellenfeleit, hogy ők Magyarországnak akarják juttatni Erdélyt, és feltette a kérdést a párt vezetőjének, hogy vajon mit ígért neki Orbán Viktor a területért cserébe? Nos, bizonyára nem ez volt az a kiemelkedő cselekedet, amit Johannis az európai szellemiségért tett, hiszen ez valahogy mégsem férhet bele egy igazi européer, egy „elkötelezett európai” megnyilatkozásába, gondolhatnánk. A kijelentés komoly tiltakozásokat váltott ki az erdélyi magyarság körében, petíciót is indítottak, míg a román diszkriminációellenes tanács pénzbírsággal sújtotta az elnököt.

A díjat odaítélő grémium vezetője, Aachen egykori baloldali főpolgármestere szerint ugyanakkor nincs itt semmi látnivaló, Johannis ezen kijelentése a politikában néha előforduló túlzások kategóriájába sorolható, a díjazott ettől még „nem lett egyik napról a másikra nacionalista”.

Tehát 2020-ban, az „egyesült Európában” a nyugati véleményvezéreknek simán belefér egy jó kis magyarellenes gyalázkodás a román elnök részéről, sőt, nemhogy belefér, de még díjat is érdemel.

Hol maradt a „mértékadó” nemzetközi média igazságosztó megnyilatkozás-hulláma a rasszista, gyűlöletkeltő beszéd után? Hány korábbi díjazott tiltakozott, hogy nem szeretne közösséget vállalni egy ilyen beszéd után Johannis-szal? Válasz nincs, inkább költői kérdésnek szántam.

Azon a híren pedig már azt hiszem csak mosolyogni lehet, hogy mindezek után idén szeptemberben bejelentették: a 230.000 fős Magdeburg városa által alapított Ottó császár-díjat ebben az évben Klaus Johannisnak adományozzák, az „európai megértés” folyamatában betöltött szerepéért. Európai. Megértés. No comment.

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása