Reaktor

"Aki nem szakmabeli, az talán nem is érti" - interjú Zelenka Dórival

img_5105.jpg

A kávéházi nyüzsgésben akadtam rá régi évfolyamtársnőmre, aki sugárzó arccal nézegette a tejhabot a kávéján. Összemosolyogtunk, hogy lám, milyen mesze sodort minket az élet, mégis milyen közel találkoztunk egymáshoz: két fiatal lány, az egyik újságíró, a másik újságot ír. Miután Dóri megszokta a helyzetet, hogy most a "mikrofon" másik oldalán kell helytállnia, belevágunk az interjúba.

Bemutatkozol az olvasóknak is pár szóban?

Persze. Zelenka Dóri vagyok, 21 éves újságírónő, emellett az ELTE BTK hallgatója. A szakmai pályafutásomat a 888.hu-nál kezdtem, érettségi után. Ezután találtam rá mostani munkahelyemre, a Pesti TV-re. A középiskolában reál érdeklődésű diák voltam, fizikusi pályán is gondolkodtam. Nem nagyon határoztam el magam a humán pályák egyike mellett sem, annál is inkább, mivel nem szerettem az irodalmat, csak a történelmet. Jelentkeztem szlavisztika szakra, de nem éreztem, hogy ez egyenes út lenne az - akkor már körvonalazódó - újságírói pályámhoz, így váltottam a mostani szakomra.

És hogy miért a politikai tematika: a családomban sosem volt tabu a politizálás, a szüleim aktívan tájékozódtak és nyilvánítottak véleményt ezen a téren. Így én egyszerűen belenőttem ebbe. Még emlékszem, milyen volt a szüleimnek a Gyurcsány kormány alatt élni. Ők ebben az érában kezdték el a felnőtt életüket, szerelmesek voltak, családot akartak, és ennek a szerelemnek a gyermekeként láttam, milyen nehéz ez az akkori vezetés mellett. Nem volt rossz gyerekkorom, de mindig ott volt az a bizonyos felhő a fejem felett. Későb ez az élmény tudatosította bennem azt, hogy ki kell állnom a véleményemért.

Számomra az Isten-Haza-Család hármas felbonthatatlan hármas, és ezt a közéletben megvalósulni én a jobboldalban látom. Pontosan azért, mert én is, mint a szüleim, szerelmes vagyok, családot szeretnék. Annyi eltéréssel tőlük, hogy nálunk a párom főz. 

A jobboldali elvrendszernek van egy olyan vonulata, hogy a nőknek legnagyobb szerepe a családjuk körében, otthon van. Persze ez sok helyen árnyaltabban érvényesül ma már a konzervatív megnyilvánulásokban, mégis: Te nem szoktál beleütközni abba, hogy konzervatív elveket vallasz, közben pedig egy pörgős, nagy karrierről álmodozó, dolgozó nő vagy?

Nekem erre a legjobb példa anyukám: egy klasszikusan jobboldali hölgy, nálunk otthon mindig tisztaság van. Főz ránk, mos ránk, mindenkire gondja van otthon. Mégis mellette főállásban ápolónő. És amikor dolgozik, ő 100 %-ban ápolónő. Minden nap azon dolgozik, hogy megváltoztassa a magyar egészségügyről alkotott képet, fáradhatatlan türelemmel és odaadással dolgozik, rengeteg pozitív visszajelzést is kap. Ő meg tudta valósítani azt, hogy teljes értékű feleség, anya, és dolgozó nő is egyben. Előttem ott a minta, hogy ez lehetséges.

Ott voltál a Pesti TV alapításánál, valahogy akarva-akaratlan összefonódott a neved a párod, Dezse Balázséval ebben a projektben. Hogy kapcsolódtatok így össze szakmailag is?

Ez nagyon érdekes, hogy hogyan kezelnek minket külön-külön és egyben is. Egyik este leültünk Balázzsal borozni, és a derült égből két srác odaült az asztalunkhoz. Nekiláttak minket sértegetni, és kérdezés nélkül nekünk álltak, mert felismerték, hogy kik vagyunk és miben utazunk. Provokálni kezdtek, besúgónak neveztek, hasonlók. Itt látszódott elég erőteljesen a különbség köztünk, Balázs kezdett volna érvelni nekik, nagyon türelmesen elkezdte volna magyarázni, mit miért gondol. De én felálltam és azt mondtam, hogy akkor én most elmegyek. Mert ezek a srácok kérés, mi több, engedély nélkül odaültek az asztalunkhoz a kéretlen megjegyzéseikkel, és szerintem ezt az egyetlen szabad estémen a héten nem vagyok köteles tolerálni. Azt mondják, egy konzervatív nőnek mindig jófejnek és finomnak kell lennie. Hát én nem vagyok mindig jófej és finom.

Magyarországon vagyunk, 2020-ban, és te újságírónő vagy. Eddig alig volt precedens politikailag aktívan munkálkodó, arcát felvállaló újságírónőre itthon, jobboldaliaktól pedig még annál is kevesebb a példa. Ritka kombináció ez, hogy éled meg nőként a szakmát?

Elég furcsa érzés. A barátommal mindig mindenki jófej, belém rengetegen belém állnak. Érdekes, hogy különösen a fiatal lányok. Még érdekesebb, hogy ribancnak neveznek, és rám sütik, hogy elárulom őket. Miért? Mert van véleményem? Mert kiállok és felvállalom? Kit árulok el ezek közül a fiatal lányok közül azzal, hogy felvállalom a véleményem?

Szerintük a sok-sok követő az Instagramon teljesítmény. Szerintem pedig az teljesítmény, hogy 21 évesen egyetem mellett főállásban újságíró vagyok. Ez azt jelenti, hogy 6:00-tól 19:00-ig bent vagyok a munkahelyemen, aztán hazamegyek, és gyakran tovább folytatom a munkát. A műsorvezetés a legeslegkisebb hányada ennek a munkának, bár tény, hogy azt szeretem a legjobban.

Ez a szakma egy életforma. Aki nem szakmabeli, az talán nem is érti. Mert ha vasárnap este még adásvázlatot kell írnom, Balázs nem szól érte, mert neki is van, hogy hétvégén este valamit írnia kell. Ugyanis, ha hétfőn adás van, akkor adás van, ha csak az az egy közös esténk van a héten, ha nem. 

Mivel nagyon kevesen vagytok jobboldali újságírónők itthon, nehéz kitől tanácsot kérni, ha valami nehézséged adódik. Kiből tudsz mégis erőt meríteni?

Hát.. Igazából közvetlenül senki nem tud ilyenkor tanácsot adni. A legjobb barátnőmmel sokat beszélgetünk, de ő nem része ennek az életformának, és nagyon gyakran csak azt tudja a panaszaimra mondani, hogy "Te akartad." A nővérem sem tud sokszor együtt érezni, pedig nagyon jó a kapcsolatunk. 

Már egy ideje dolgoztok a szakmában, szerinted mit tudtál változtatni, alkotni mióta elkezdted?

A mostani kedvencem egy új brand ötlete: egy közös Instagram oldalon kezdtünk el dolgozni Balázzsal. A közös életünk kedves, örömteli, néha mulatságos pillanatait osztjuk meg rajta, egyszerűen ennyi. Az a célunk vele, hogy helyre rakjuk a fejekben a képet, amit a konzervatív, jobboldali emberekről alkottak: a képeken két tetovált, piercinges ember mosolyog, viccelődik, simogatja a macskáját, ilyenek. Tartom azt, amit egyszer egy cikkemben írtam: konzervatívnak lenni szexi. Büszke vagyok arra, amit érzek, amikor a himnuszt hallgatom, és senkinél nem vagyok kevesebb attól, hogy itthon akarok dolgozni és családot alapítani. 

Látom, hogy Balázs már kint áll az ajtó előtt, szerintem meg fog ázni. Valamikor folytatjuk, menjetek nyugodtan. Köszi az interjút!

Én köszi!

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása