Reaktor

A járvány pszichológiai hatásairól
Serafini és munkatársai (2020) tanulmányukban kimutatták, hogy a koronavírus kollektív szinten nem csak egy szocioökonómiai krízist okozott az utóbbi időszakban, hanem a pszichológiai distressz mértéke is drasztikusan növekedett világszerte.

thinkstockphotos-627248174-750.jpg

(Kép forrása: benu.hu

Lassan egy éve annak, hogy gyökeresen felfordult az életünk. Emlékszem, akkoriban minden nap a híreket olvastam, hogy megtudjam, hogyan és merre terjed a járvány, melyik országban mennyi új megbetegedést okozva. Aztán rájöttem, hogy ez annyira rányomja a bélyeget a napomra, hogy gyorsan le is szoktam róla. Azóta nem követem minden nap az esetszámot, és így nyugodtabb is vagyok. Elég a saját terheinket a vállunkon cipelni, az egész világét úgyse vehetjük a nyakunkba.

Még mindig szokatlan az üres kávézók látványa mellett elsétálni nap mint nap. A metrón az emberek hol kíváncsi, hol fáradt vagy szomorú tekintete néz rám vissza a maszkjuk fölött. Az enyém néha ugyanolyan bizonytalan, mint az övék. Majd ebben a bizonytalanságban kapjuk a hírt, hogy már lehet regisztrálni a vakcinára. De vajon mi jön ezután? Mi lesz velünk a járvány után, ha egyáltalán véget ér?

Számos kutatás foglalkozott már idáig is a járvány pszichológiai hatásaival.

Egy ilyen helyzetben szinte természetes, hogy valamennyien enyhe szorongást élünk át, vagy a kedvtelenség jeleit észleljük magunkon.

Hiszen féltjük idős szeretteinket, örülünk a munkahelyünknek – ha megmaradt –, ha pedig nem, akkor próbáljuk feldolgozni, hogy az éttermek bezártak, és a turizmus is bizonytalan ideig szünetel. Egyetemistaként az online oktatás kihívásaival kellett szembenéznünk, ami – mint rájöhettünk ez idő alatt – nem tudja teljes mértékben pótolni a személyes találkozásokat. Adott tehát egy ingerszegény környezet, a kijárási korlátozás és tilalom, valamint a szürke idő, amivel nehezen, de kezdenünk kell valamit.

Szokatlan az esti csönd az utcákon, szokatlan az egyetem épülete, amely szinte kong az ürességtől, de a legszokatlanabb, hogy minden, ami ezidáig természetes és megszokott volt, mára teljesen átalakult vagy részben már a múlté. Tavaly ősszel nem gondoltuk volna, hogy egy év múlva bezárnak a mozik, a színházjegyünket visszaváltják, és át kell értékelnünk, ha nem is az életünket, de azt biztosan, hogy minden, ami eddig adott volt, azt nagyon hamar és váratlanul elveszíthetjük. Természetes volt egy külföldi nyaralás, bemenni az egyetemre, beülni egy kávéra vagy épp egy fürdőben pihenni. Ehelyett maradt a séta a parkban, a bezárkózás, a fegyelem és a félelem. Ez a nagyfokú bizonytalanság pedig az alaphangulatunkra is befolyással van. Míg alapvetően nem zavarna minket egy borús, esős idő, a jelenlegi helyzetben az ablakon át látott szürke köd csak abban erősít meg minket, hogy ne legyen kedvünk még csak kimozdulni se. Hosszú távon mégis mit tesz velünk a bezártság?

Serafini és munkatársai (2020) tanulmányukban kimutatták, hogy a

koronavírus kollektív szinten nem csak egy szocioökonómiai krízist okozott az utóbbi időszakban, hanem a pszichológiai distressz mértéke is drasztikusan növekedett világszerte.

A járvány következtében gyakoribbá váltak a szorongásos és a depresszív tünetek, a frusztráció, valamint a stressz is. Tanulmányuk célja egyrészt az volt, hogy egy összefoglalást nyújtsanak arról, hogy az emberek milyen pszichológiai reakciókat adtak a járvány kitörése óta. A pszichológiai hatások közé tartozik többek között a pánikszerű viselkedés – emlékezzünk csak vissza arra, amikor videókon láthattuk, hogy az emberek szinte kifosztják a boltokat és pánikszerűen vásárolnak fel mindenféle élelmiszert. Emellett azonban a reménytelenség és a kétségbeesés is egyre inkább látható volt az emberek körében.

Modern világunkban, ahol eddig szinte természetesnek számított az országon belüli vagy akár az országok közötti utazás, a szociális izoláció és a szükségszerűen bevezetett korlátozó intézkedések következtében

a frusztráció és a bizonytalanság szinte általánossá vált.

A 2019-ben induló koronavírus járvány megmutatta számunkra azt, hogy érzelmileg nem vagyunk felkészülve egy ilyen volumenű járvány és változás káros következményeire. Bár a kormányok által világszerte bevezetett korlátozó intézkedések kiemelten fontosak a járvány féken tartása és az emberek biztonsága érdekében, sajnos a krízis pszichológiai hatásaira még nincs egy konkrétan kidolgozott stratégia, amely világszinten segíthetné az emberek megküzdését ezzel a szokatlan és váratlan helyzettel. Ennek ellenére megküzdési képességeinket – ugyan azok egyénileg eltérőek – fejleszthetjük, és az otthonlét számos, eddig kevésbé ismert előnyét is felfedezhetjük. Gondoljunk csak arra, hogy a szabályokat betartva, de több időt tölthetünk szeretteinkkel, jobban odafigyelhetünk az egészségünkre és az elegendő testmozgásra, amelyről tudjuk, hogy egyéni formában megengedett a szabad levegőn. Nagyszüleinknek és idősebb rokonaiknak most is szükségük van ránk, segítsünk nekik, amiben csak tudunk. Sőt, tőlük tanácsot is kérhetünk, hiszen többségük megélt nehéz, embert próbáló időszakokat.

Egy Kínában végzett kutatás során egyetemi hallgatók töltöttek ki különféle kérdőíveket. A kutatók arra jutottak, hogy

azok, akiknek a rokonai vagy ismerősei megbetegedtek, sokkal nagyobb eséllyel számoltak be szorongásos tünetekről.

Ezzel szemben fontos megemlíteni, hogy a társas támogatásnak védő szerepe lehet a szorongással szemben. Végül pedig egyéb védőfaktorokról is említést tettek: azok a hallgatók, akik városban laktak, a szüleikkel éltek és a családjuk biztos jövedelemmel rendelkezett, kevesebb eséllyel mutattak szorongásos tüneteket, mint azok a társaik, akikre ez nem volt jellemző. Kiemelten nagy jelentőségű tehát egymás támogatása a világjárvány idején, mivel minden korosztály – beleértve az egyetemistákat is – mentális egészségére hatással vannak a világban történő események.

Ennek ellenére tekintsünk reményteljesen a jövőbe, hiszen nem vagyunk messze attól, hogy hazánkban elkezdődjön az oltási folyamat. Magyarországon a kormány intézkedéseinek köszönhetően országunk több gyártónál közel 18 millió vakcinát foglalt le. Az oltóanyagok engedélyezései folyamatban vannak, és várhatóan ez év elején már megkezdődnek a tömeges oltások.

Egy járványhelyzetben fontos a lakosság pszichológiai szükségleteinek a felmérése, hiszen ezek a tényezők kiemelt szerepet játszanak abban, hogy az emberek milyen mértékben hajlandóak együttműködni az egészségügyi intézkedésekkel, 

gondolok itt nem utolsósorban a védőoltásra. Bár nem könnyű, de fogadjuk el a jelenlegi helyzetet, és várjunk arra, hogy a tömeges oltások világszerte és hazánkban is megkezdődjenek.

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása