Reaktor

Globalizáció vagy 21. századi kultúra?
Az anime kultúrája

1_y_0frudfstizd5my9g_mmg.jpeg

A 20. században egyre jobban háttérbe szorult a népszokás, ezt bármi kétség nélkül kijelenthetjük. Megváltozott az étkezési kultúránk, már sokszor gyorséttermekben majszoljuk a hamburgert ugyanúgy itt Budapesten, mint bárhol máshol a nagyvilágban. A világon mindenhol ugyanazt a New Yorkeres meg Zarás dzsekit hordják, ma már nincs népviselet, az visszaszorult a múzeumokba. Kezdünk hasonlóvá válni, és ez sokakban gerjeszt egyfajta globalizáció-ellenességet.

A globalizációban kulcsszerepet játszik a franchise, mint üzleti modell. A külföldön sikeressé vált üzletet a helyi vállalkozók átveszik, így hihetetlen gyorsasággal terjednek a külföldi márkák. Egyre több helyen jelennek meg a gyroszosok, viszont azt is meg kell említeni, hogy például a gyros vagy kebab a török és görög kultúra része, ellentétben például a McDonald’s-al, amely két amerikai üzletember fejéből pattant ki.

Ha úgy nézzük, akkor más országokat is el lehetne árasztani lángos és kürtőskalács árus büfékkel. 

Megszűnik a kultúra, a néphagyomány a globalizáció által?

Valamiért hajlamosak vagyunk nem összeegyeztetni a 20-21. század termékeit a kultúrával. Elsőre rávágná az ember, hogy a pop zene nem számít kultúrának, ahogy az amerikai akciófilmek sem. De mi van, ha megfordítjuk a gondolkodásmódunkat, és úgy tekintünk mindezekre, mint a 20. században kialakult amerikai kultúra termékeire, amelyek sikerességük révén elterjedtek az egész világon? Az amerikai nép sajátja volt mondjuk a rock and roll, mely aztán szétterjedt a világban. Feltehetjük a kérdést, a kultúra, a néphagyomány a 20-21. században megszűnt? A válasz: nem! Bár az kétségtelen, hogy egyes globalizációs termékeknek, mint például a nagy ruhamárkáknak semmi közük a kultúrához, viszont

a 20-21. századnak vannak olyan vívmányai, amelyek annak ellenére, hogy átalakították a világ szokásait, egy-egy népi kultúra részeinek tekinthetők.

Azt is mondhatnám, hogy a 20. századi néphagyomány része, de ez talán túlzás lenne.

anime_1.jpg

Az anime

Ilyen az ANIME! Ez talán jobban megérteti a gondolatmenetet, mint Amerikával kapcsolatban a rock and roll. Ha azt mondom, hogy anime, akkor mindenki egyből rávágja, hogy az Japánból származik, és mindenki egy jellegzetesen megrajzolt képi világra gondol, ami az anime sajátja.

Az anime szó egyébként az „animation” szóból ered, pontosabban annak a rövidítése, vagyis nem japán szó, ezért is írják japánul katakanával. Bár a mangák már jelen voltak a 12. században is, az animék a 20. században törtek világuralomra, a második világháború után. Egyik atyjának Tezuka Oszamu tekinthető és tulajdonképpen a képregényeket, vagyis mangákat vitték képernyőre. Az anime tehát egy viszonylag új fajta jelenség, amelyet nem lehet más országhoz kötni, az a japán kultúra része. Az anime a 20. század terméke, de alapvetően nem tartozik a japán néphagyományhoz, tehát a kultúra nem szűnt meg, hanem folyamatosan változik, alakul.

Japánnak a nyitás előtt is megvolt a maga kultúrája. Viszont a 20-21. században a fejlődése nagyon is sajátos. Aki volt már Japánban, azt tudja, hogy Japán nem fogható más modern országokhoz, Japán egyedisége a 21. században lett olyan, amilyen.

A japán kultúra egyedien modern, nem amerikanizálódik. Azt is kijelenthetjük, hogy a világ „japanizálódik”.  

Joggal merül fel a kérdés, hogy kihalt-e a néphagyomány, vagy még manapság is alakul, fejlődik? A szó eredeti értelmében véve nem, viszont nem szabad elmennünk amellett, hogy egy ország kultúrája jelentősen hat(hat) a jövőre, formálhatja azt.

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása