Reaktor

A republikánus szenátorok lázadása a „woke” nagyvállalatok ellen

ted-cruz.jpg

Már jó ideje úgy tűnik, véget értek az amerikai óriásvállalatok és a republikánusok közötti évtizedes „különleges kapcsolatok.” Az Big Tech cégektől kezdve az Oreón át a Coca-Coláig egymás után vállalnak fel amerikai székhelyű vállalatok egyre radikálisabb álláspontokat megosztó társadalmi ügyekben. Miközben elsősorban a piacpárti jobboldalra számíthattak (eddig), ha kedvező adózási feltételekről vagy támogatásokról volt szó, nyíltan a balos demokraták szekerét tolják, a gender kérdéstől kezdve a jobboldali vélemények korlátozásáig.

Most azonban Ted Cruz, a baloldali woke-ság ellen az egyik legharcosabban fellépő texasi republikánus szenátor [Trump egykori, fősodratú republikánus kihívója az elnökjelöltségért],

ledobta az atombombát a baloldal kegyeit kereső cégekre

a Wall Street Journal-ben április 29-én megjelentett véleménycikkében. Cruz írásában, melynek címe nemes egyszerűséggel az, hogy „Nem kérünk a woke pénzetekből,” bejelenti, hogy a továbbiakban nem fogad el anyagi támogatást olyan nagyvállalatoktól, amelyek a demokraták álláspontját visszhangozva támadják a georgiai választási törvényt, és párttársait is erre biztatja. A jóképű, fiatal és népszerű közép-nyugati republikánus szenátor, Josh Hawley nem is késlekedett, és a közösségi médiában jelezte, csatlakozik Cruzhoz.

Nem Cruz az első republikánus, aki megfogadja, hogy a továbbiakban nem kér a balos nagyvállalatok pénzéből. Matt Gaetz, a Hawleyhoz hasonlóan fiatal, jóképű és ambiciózus floridai szenátor már tavaly februárban megtette ezt. (Gaetzet azóta megvádolták azzal, hogy viszonya volt egy 17 éves lánnyal, a vizsgálat jelenleg is folyik ellene.) Ezzel a lépésükkel a hivatalban lévő republikánus szenátorok között Gaetz, Cruz és Hawley egy egyelőre „szemmel alig látható” klubot alapítottak, fogalmaz a Forbes. Persze nem zárható ki, hogy egyre többen csatlakoznak majd hozzájuk, teszem hozzá én.    

De miről is szól a déli állam törvényhozása által elfogadott új jogszabály, amelyről olyan óriáscégek vezetői, mint a Coca Cola és a Merck, nagy mellénnyel nyilatkoztak, és a „szavazati jog korlátozása” címkét aggatták rá? Alapvetően arról, hogy

ne lehessen bármiféle előzetes személyazonosítás nélkül választani, ami, bármennyire döbbenetesen is hangzik, eddig abszolút lehetséges volt.

Többek között ezért is merültek fel komoly kétségek az amerikai elnökválasztásokkal kapcsolatban republikánus részről már jóval a választás előtt, és nyilvánvaló volt, hogy a republikánus többségű állami törvényhozások nem fogják annyiban hagyni a potenciális csalásoknak teret adó jelenlegi helyzetet.

Cruz arra mutat rá cikkében, hogy az ügyben megszólaló cégvezetők valójában nem tudják, miről beszélnek. A törvény szövegét legalábbis biztosan nem olvasták el, mivel akkor nyilvánvalóvá válna számukra, hogy az nem korlátozza a választójogot, hanem kibővíti és átláthatóvá teszi a szavazási lehetőségeket, írja Cruz. A szenátor szarkasztikusan jegyzi meg, hogy a brit Coca-Cola vezérigazgató, James Quincey állításain nincs mit csodálkozni – az angolok a bostoni teadélután óta nem értik az amerikaiakat. Az viszont már meglepőbb, hogy az amerikai Merck vezér, Kenneth Frazier is tudatlanságát árulja el a törvénnyel kapcsolatban, és valójában „a baloldal vádaskodásait mondja fel, mint egy papagáj.”

Cruz nem kerülgeti a kását:

kijelenti, hogy azok az óriásvállalatok, amelyek csak akkor voltak a republikánus párt barátai, amikor az érdekeik úgy kívánták, jobb, ha felkészülnek rá, hogy a jövőben nem számíthatnak a republikánus törvényhozók jóindulatára.

Konkrét fenyegetéseket is megfogalmaz: „Ezúttal nem nézünk majd félre, ha a Coca-Cola által be nem fizetett 12 milliárd dollárnyi adóról lesz szó. Ha az első osztályban játszó baseball csapatok szervezete azért lobbizik majd, megőrizhesse a dollármilliárdokat érő mentességét a trösztellenes törvény alól, majd az mondjuk, köszönjük, nem.” A Boeingnek is belengeti a szenátor, hogy ne számítson republikánus támogatásra, ha majd állami szubvenciókért kuncsorog.

Ami sok, az sok, írja Cruz, és szerintem igaza van. Őszintén szólva szurkolok, hogy a Cruz-Hawley-Gaetz-féle miniklub az egész Republikánus Pártra kiterjedő mozgalommá terebélyesedjen, amely megvédi a kisembert az óriásvállalatok és a demokraták egyre erősödő vélemény- és egzisztenciális terrorjától.   

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása