Reaktor

10+1 meglepő érdekesség Monacoról

Egy hajóverseny kapcsán volt szerencsém eljutni a festői Monacoba, a képeslapok sztárja pedig hol meglepett, hol lenyűgözött mesterkélt bájával, egyszerűségével és sajátos lakóival. Íme a top 10 dolog, ami meglepett az apró országban

1. Tömegközlekedés

Abban a pillanatban, amikor megérkeztem, az első dolog, amire rácsodálkozam, hogy minden utca úgy néz ki, mint egy autókiállítás: Ferrari, Aston Martin, Tesla, Lamborghini ... olyan természetességgel állnak takaros kis lakások előtt, mint akármelyik Opel nálunk, Budapesten. Ilyen feltételek mellett én meg is feledkeztem arról, hogy egy országnak azért szokott lenni tömegközlekedése, mégha az akkora is körülbelül alapterületében, mint Veresegyház.

Négy napnak kellett eltelnie folyamatos ingázásban Menton és Monaco között, hogy rájöjjek: létezik tömegközlekedési eszköz - csak én eddig nem ismertem fel. Míg Nizza és Monaco között rendes méretű buszok szállítanak utasokat, addig a dimbes-dombos ékszerdobozon belül öt utas kapacitású nagyobb autók szolgálnak erre a célra. Főleg turisták veszik igénybe a szolgáltatást, és nincs is mindig tele az a kocsi. Egyrészt, mert 5 euró egy buszjegy, másrészt ki ne tudna / akarna elsétálni abban a pici országban gyakorlatilag bárhonnan bárhová, amikor olyan kicsi, és olyan gyönyörű.

c9.jpg

2. A herceg

Kislányként a mesékkel belém ivódott egy viszonylag egzakt kép arról, milyenek egy herceg paraméterei, így meglepve tapasztaltam, hogy Monaco néha kacér és botrányos életű hercege egy kedves szemű, kopaszodó, pocakos, középmagas, barátságos kisugárzású úriember. Ami talán mégis herceggé teszi, az a kísérete, illetve az ország lakóinak hozzáállása: amikor a parton szereltünk egy motoros hajót, jó előre hívták a kikötőmestert, hogy jön meglátogatni a versenyt a herceg.

Mindenkinek abba kellett hagynia, amit csinált, és akinek olajos, ragasztós vagy bármilyen okból piszkos volt a kesztyűje, ruhája, azt be kellett küldeni a hajó mögé vagy valamelyik épületbe (netán az egyik luxus mosdóba), helyére pedig egy tiszta kesztyűs kollégát kellett delegálni a látható munkatérbe, akinek mintegy öt percig valami kosszal nem járó látszat tevékenységet kellett végeznie, amíg a herceg barátságos bólintással el nem haladt mellettünk. Az is érdekes volt, amikor egy nappal egy nyílt óceáni versenyszám előtt az egész futamot átszervezték egy kis kikötői öbölbe - hiszen onnan az éppen arra járó herceg jobban látta a versenyt.

228_00-2019-02-11-1244.jpg

3. Parkok

Amikor ránézünk az ország képére, egy hegyekkel tarkított teret látunk a tenger partján, ahol egy zsebkendőnyi sík terület sincs. Ez nem csak a látszat, Monacoban tényleg akárhol elejtünk egy ceruzát, az nagy valószínűséggel legurul egészen a tengerig: minden lejt, az utcák szűkösek, minden lehetséges szabad területre lépcsőt vagy lakóházat építettek. Ebben a környezetben furcsa lehet, hogy még úgy is igény van füves parkokra, hogy pár perc alatt le lehet jutni a napos tengerpartra.

Ezek azonban nem az általunk megszokott nagy, terebélyes fákkal tarkított füves placcok, hanem kis, kert méretű apró árnyékos helyek, pici szökőkutakkal és 1-2 paddal. Néha nem is lehet megállapítani, ez most valakinek a kertje, vagy egy köztéri park. Ezeket a félreértéseket a közterületekért felelős szerv márványtáblák kihelyezésével előzte meg.

d21fc36b8c52b68aa5630fb9df2875d7.jpg

4. Forma 1 - a gyilkos utak

Aki nézett valaha F1-es futamot, az tudhatja, hogy a monacoi pálya kifejezetten gyilkos: tele szintkülönbséggel és olyan kanyarokkal, amiben néha ösztönösen átértékeli addigi életét egy tapasztalatlan sofőr. Az egész ország úthálózata is hasonló: amellett, hogy folyamatosan rajtam volt a frász, hogy be sem tudok hajtani egy szűk utcába, és olyan szögben lejtenek az utak, hogy azokon inkább síelni szeretnénk, még lehetetlen hajtűkanyarok is tarkítják az élményt. Emellett az sem opció, hogy "YOLO" stílusban, lesz ami lesz alapon lazán ellavírozok, mert jobbról-balról a szülőfalum éves GDP-jének megfelelő értékben parkolnak autók, amikben ha kárt teszek, elég mélyen a zsebembe kell nyúlnom.

ferrari-monaco_cec5a7870ed110198cefa527308d9a45.jpg

5. Boltok, ételek - nem kell mindig kaviár

Éttermekkel természetesen találkozhatunk minden sarkon, de egy élelmiszer boltért már kicsit tovább kell kutakodnunk Monacoban. Ami még az elenyésző számnál is meglepőbb, az a kis közértek kínálata: kevesebb édességet és zsíros ételt találunk itt, konzervet pedig szinte egyáltalán nem. Ellenben helyi viszonylatban olcsónak számító zöldségek és gyümölcsök özöne vár ránk, illetve rengeteg olyan önkiszolgáló gyümölcslé facsaró, amiben szinte bármilyen gyümölcs levét kipréselhetjük és hazavihetjük.

Mindennapos betérő volt például egy anyuka, aki reggelente gránátalma levet préselt kislányának az automatából. Rengeteg a hideg (szigorúan hideg) készen kapható étel, főként saláta vagy könnyű feltétes tészta. Összességében tehát nagyon könnyű egészségesen étkezni ezekből a közértekből, ha az embernek ezzel arányos fizetése is van.

monaco_country_portal_shutterstock_771124360-179.jpg

6. Sportok és öltözködés

Azt hinné az ember, hogy Monacoban a sport a luxushajózás, az öltözködés pedig Prada, Gucci és egyéb márkák felvonultatása. Tény, hogy rengeteg luxushajó parkol a monacoi kikötőben, de ezeknek csak egy része a helyi polgároké, ráadásul az ezeken való pezsgőzés nem is tekinthető igazán sportnak. Ebből a szempontból inkább a kicsit arrébb fekvő vitorláskikötő az érdekes, ahol bár olyan drága eszközök vannak, amik egy szerény balatoni vitorlázónak elképzelhetetlenek, de emellett olyan vitorlásokról is beszélünk, amiknek a nyílt tengeri irányítása és manőverezése egészen nagy tudást és tapasztalatot igényel, így használatuk abszolút tekinthető sportnak.

A közeli homokos partszakaszokon reggelente gyakori látvány 10-15 úszó, nagyon sokan "lecsurognak" a ferrarijukkal a hegyről és futnak a kikötőben - persze, csak ha nincs ott a herceg. Öltözködésükben egészen egyszerűek, márkás, de nem feltűnően drága alapdarabokat viselnek. Elég általános a váltásruha, hiszen nincs annál kellemetlenebb, mint ha a friss fehér pólón izzadtság cseppek nyomát lehet felfedezni. Szinte mindenki átöltözik naponta 2-3 alkalommal, így aki ide utazik, készüljön szintén több blúzzal, pólóval, mint ahány napra megy.

monaco.jpg

7. "Nemluxus" környezet

A horvát csapattal sétálgatva a futamközi szünetben egy sporttárs szendvicséről a szél lefújta a szalvétát. Természetesen azonnal lepergett előttünk, milyen elképesztően apró dolgokért jár büntetés Monacoban, és minden egyes kis kihágásért pénzbírság vagy rendőrségi tortúra jár, így az egész közép-európai delegátum egy emberként vetette magát a szélben szálló bűnjel után. De valaki megelőzött: szó szerint a semmiből ráfordult az érintett sikátorra két közteres, elfogták a kósza szalvétát, majd eltűntek.

A szórakoztató esetet leszámítva általánosságban elmondható, hogy nagyon szigorúak a kihágásokért kiszabott büntetések, és minden nagyon szépen karban van tartva. Nyilván itt is él az a szabály, hogy ha az ember szép környezetben él, arra jobban is vigyáz, és annak a fordítottját próbálják kivédeni: hogy ha egyszer egy ablakot betörnek, és azt nem javítják meg, ott a lakosok is igénytelenebbül állnak majd a környezetükhöz. Ha belegondolunk, így már érthető, miért érzi úgy magát az ember Monacoban, hogy enni lehetne a fényesre mosott utcakövekről.

monaco-auto.jpg

8. Flóra és fauna, kamu pálmafák

Az állatvilág igen gyér, a lakosság háziállatai szinte minden kisebb jószágot elüldöztek a területről, így a fauna annyira nem is érdekes a térségben (még talán annyit tennék hozzá, hogy bármennyire is tipikus mediterrán ország, egy gramm delfin nem ugrál a horizonton). Ami érdekesebb, az a növényvilág: őshonos növényzete a keménylombú erdő, és ennek mentén könnyen azt hihetjük, hogy az ikonikus pálmafák eleve ott voltak már az idők kezdete előttről.

Az igazság azonban az, hogy a népsűrűséggel együtt az őshonos növényzet teljesen eltűnt, és a másodlagos flóra dominál: szúrós, örökzöld bozót és vibráló színű pompás vadvirágok tarkítják a domboldalakat (ezek azok a virágok, amiket itt nem győznek kaszálni, itthon pedig csillagászati áron vesszük őket, és nevelgetjük cserepekben). Az, hogy a kanyargós utak mentén mégis pálmafákat látunk, az nem azért van, mert véletlenül pont az út kanyarulata mentén bukkannak fel, hanem azért, mert a turisták elvárásait akarta a hercegség követni, és néhány éve tudatosan telepítik újra a pálmákat és a banánfákat.

unnamed_1_1.jpg

9. Kávé

Logikus lenne, hogy a szomszédos Franciaországból hozzák a kávét. Ennek ellenére én akárhol próbálkoztam, mindenhol olasz kávét kaptam. Mindenki vonja le a megfelelő konklúziókat.

monaco_botanikus_kert6-480x360.jpg

10. Alkohol

A lengyel csapattal szerettük volna az aznapi szlalom futam sikereit megünnepelni, és ennek örömére 2-2 embert minden csapat megindított a boltba szeszesitalt venni. Addig a többiek előkészítették a hotelszobát egy kellemes teraszos ünnepléshez, ugyanis Monacoban jelenleg is kötelező a maszkviselés a kikötőben és a közterületek nagy részén, de szeszesitalt fogyasztani egyébként is tilos ezeken a helyeken.

A küldötteket utolsó versenynap lévén sörért küldtük, másra nem igen futotta a pénzünkből, de hamar jött a telefon, hogy át kell szervezni a dolgot: ennyi embernek sört venni legalább olyan drága volt, mint tequilát vagy vodkát és narancslevet venni, hiszen itt a megszokott dobozos sörök nem nagyon érhetőek el, ezek közül inkább csak a drágább, kézműves verziók kaphatók. Aki tehát csapattal tesz kirándulást ide, érdemes a saját italából is hoznia, és csak kóstolni a helyi különlegességeket. Abból is előnyösebb a borokat, bár azt is inkább érdemes egy francia borászatban kikérni, ahol még mesélnek is kicsit az adott termőterületről.

slider-v3_1.jpg

+1. A munka hősei

Az olaszos életmód (későn kelés, szieszta, éjjelig teraszparti) itt is érvényes, de a munkák még különösebbek a mi szakmáinkhoz képest. Nyilván nem teljesek turistaként az ismereteim, munka közben én csak a kikötői dolgozókat (yachtok oldalának mosása, pezsgő felszolgálása), a pincéreket (ugyanezen pezsgő felszolgálása, csak szárazföldön) és a boltosokat láttam. A hét sztárja az a monacoi luxust reprezentáló férfi volt, aki hajnali hatkor öltönyben kijött a Rolex üzlet előtti vörös szőnyeghez, és egy órán át porszívózta róla a rózsaszín virágszirmokat. Neki ugyanis ez a munkája.

nice-to-monaco-grand-prix-1024x685.jpg

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása