Reaktor

Putyin 2006: a progresszív, atlantista éltanuló?

Gyurcsány Ferenc sokszor felemlegetett, szemlőhegyi, Totó kutyás találkozója újra beszédtéma lett, és a volt miniszterelnök most végre szenvedélyes választ adott a kritikusainak: az a Putyin más volt. Ennek a mostaninak, a zsarnoknak buknia kell!

gyurcsany_putyin.jpg

A mindenkori magyar kormánynak jó viszonyt kell ápolnia Oroszországgal, Kínával, ez Magyarország érdeke. Szép dolog a "Free Tibet!", arra vannak az ellenzéki kis pártok. Ezzel a - Gyurcsány Ferenc tágabban vett, történelmi hátországától sem idegen - reálpolitikai cinizmussal is lecsaphatta volna a volt miniszterelnök a kritikusait.

Igaza lett volna.

Senki nem várhatja el a 2006-os Gyurcsány Ferenctől, hogy kekeckedjen Oroszországgal, amikor egy jóval erősebb bezzegország jóval népszerűbb kancellárja, Angela Merkel se égetett hidat vagy tengeralatti gázvezetéket Moszkva felé. Igény Nyugat felől lett volna rá, hogy elhidegítsük a kapcsolatunkat a Kelettel, ha vagyunk elég hülyék, a Nyugat részéről egy nagy konkurenciával kevesebb a kelet-európai régióban, de végül eszünknél voltunk. Jól tettük, az orosz gáz a velünk kritikus hollandoknak se büdös.

2019103181.jpg

Ehelyett Gyurcsány Ferenc egy alternatív, hepciáskodva moralizáló újraértelmezését adta a 2000-es évek orosz-magyar viszonyának, lerázva magáról a terhes felelősséget.

Járt nálam. Erős volt. Meggyőző. Bejött és ott volt. 2006 tavasza volt. Ígéret volt. Egy demokratikus Oroszország ígérete.

Aztán minden más lett.

Grúzia. Krím.

Elcsalt választások, börtönbe küldött ellenzékiek, meggyilkolt szabadság.

Ő a mostani elnök.

Ő a mostani elnök. Aki más, mint az akkori. Tényleg?

2006 tavasza. Egy demokratikus Oroszország ígérete. Úgy emlékszünk? Szerencsére nem kell az emlékeinkre hagyatkoznunk, hiszen Putyint jól ismerte addigra a világ, hetedik éve volt elnök. 2000-es első ciklusa rögtön a Kurszk-szerencsétlenséggel indult, aminek a sajátos félrekezeléséért be is lett skatulyázva abba a kategóriába, amiben máig van. A második csecsen háború (1999-2009) szinte végig az ő idejében zajlott. Belföldön autoriter reformerként lett híres/hírhedt, aki New Dealt kényszerített az oligarchákra. 2005-re, amikor a Szovjetunió összeomlását a 20. század legnagyobb tragédiájának nevezte, senkinek nem volt kétsége afelől, hogy a Putyin Oroszország-víziójához vezető hatalmi konszolidáció útjába állni nagyon veszélyes, legyen szó orosz vagy külföldi entitásról.

Így érkezett 2006 tavaszán Magyarországra. Erős emberként, egy nagyhatalom vezetőjeként, akinek - naná hogy - kijár a tisztelet.

Az orosz elnököt sokra tartottam. Nagyon sokra.

Ma jobban szeretném, ha engedné országát élni. Zsarnok lett. A zsarnoknak meg buknia kell.

Persze igaz.

Itt volt.

Simogatta Totó kutyánkat.

Fontosabb, hogy visszahozta az elrabolt sárospataki könyveket. Köszönöm.

De ez nem jelent bocsánatot arra, amit tett és ami lett.

Nagyon megváltozott azóta Vlagyimir - állítja Ferenc. Valóban?

Amikor épp a Szemlőhegyen simogatta Totó kutyust, gazdasági-politikai riválisa, Mihail Hodorkovszkij - köztudottan - egy munkatáborban raboskodott, Szibériában. A 2006-os, progresszív, atlantista, demokratikus Oroszország ígéretét jelképező Putyin másik nagy kritikusa, Alexandr Livityenko pedig hónapokra volt attól, hogy poloniummal megmérgezzék, miközben disszidensként, felvett brit állampolgársággal élt Londonban.

Aztán minden más lett.

Grúzia. Krím.

Minden. 360 fokos fordulat. Tegyük most félre 2006 tavaszát, és koncentráljunk az aztánra, amikor "minden más lett". Az első aztánunk Grúzia, az orosz-grúz háború, ami 2008. augusztusában történt. Ekkor - Gyurcsány Ferenc 2021-es visszaemlékezésében - a demokratikus éltanuló Vlagyimirben csalódunk.

De azért annyira nem csalódunk, mert bő egy évvel később, 2009. novemberében Magánjellegű vacsorán fogadta Moszkvában az orosz kormányfő Gyurcsány Ferencet. Ekkor épp Dimitrij Medvegyev volt az elnök, de senkinek nem volt illúziója arról, kié a valódi hatalom, ahogy az éltanuló demokráciákban lenni szokott.

161531.jpg

"Az állam- és kormányfők egy részével olyan közvetlen, emberi kapcsolatom alakult ki, amely túlmutat a korrekt politikai partnerségen" - mondta lapunknak a korábbi magyar miniszterelnök az ukrán ételeket felszolgáló moszkvai étteremben megejtett két órás keddi találkozóról

"A találkozó magánjellege miatt illetlenség lenne róla többet mondanom" – mondta a szocialista politikus, hozzátéve, hogy a feleségeikkel közösen elfogyasztott vacsorán a személyes témákon túl általánosságban érintették a két ország kapcsolatát, konkrét kérdésekről nem esett szó. Gyurcsány szerint Putyinnal a második világháború után a Szovjetunióba került sárospataki könyvek hazahozatalát rendező vita óta alakult ki olyan kapcsolat, amelyben "emberileg is jobban respektálják" egymást.

"Ténykérdés, hogy ma a világ Európán kívüli három hatalmi központja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Magyarország számára a szövetséges és barát az Egyesült Államok, de Oroszországgal és Kínával is szoros partneri kapcsolatot kell kiépíteni, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet velük, mert ez Magyarország érdeke" - vélekedett a márciusban lemondott volt miniszterelnök.

- Népszabadság, 2009. november 25.

És ez utóbbi - 2009-es - meglátásával lehetetlen vitatkozni. Ugyanannyira igaz, mint ma, vagy mint 2006 tavaszán a Szemlőhegyen. 

Ahogy felesleges mentegetőzni egy találkozó miatt, a jó kapcsolatokért tett erőfeszítések miatt, ugyanúgy felesleges alternatív valóságokat kitalálni Putyinról: a valóság az ő esetében sokkal érdekesebb, ha nincs is benne nagy karakter ív.

Hodorkovszkij 2013-ban elnöki kegyelemmel kiszabadult. Ma is disszidens, épp Svájcban él. Navalnij után most Hodorkovszkij a soros Moszkvában - adta hírül a Népszava idén augusztusban. Vannak dolgok, amik változatlanok. Putyin a Gyurcsány-korszakban ugyanaz az ember volt, ugyanannak az Oroszországnak az élén.

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása