Reaktor

Kipróbáltam az edzést, amitől hangos az internet

c93335dc-6d7f-488a-9e37-b8c88affad20.jpeg

Így január második felében míg valakinél már kezdenek halványulni az újévi fogadalmak, mások szikla szilárdan ragaszkodnak az év első napján tett ígéretekhez. Bár a fogadalom mindenkinél egyedi (már ha egyáltalán van), a környezetemben - és nálam is - gyakran kerül ebbe a kalapba az egészséges életmód, amit több-kevesebb sikerrel próbálunk ilyenkor véghezvinni. Az internetet egy nagyon egyszerű, és ezáltal igazán népszerű edzésprogram tartja lázban.

A “12-3-30” - amihez elvileg nem kell semmilyen extra erőnlét - sokak szerint hatékonyan veszi fel a versenyt a zsírpárnákkal úgy, hogy szinte észre sem vesszük, hogy edzünk.

Bár én gyerekkoromban folyamatosan sportoltam - szertorna, röplabda - az egyetem elkezdése után ez a töredékére csökkent. 5-6 évvel ezelőtt nem jelentett nagy gondot öt km kocogás, ma már a második kilométernél fújtatok. Úgy döntöttem tehát, hogy kipróbálom ezt a népszerű cardio edzést, hiszen már régóta szerettem volna visszatérni az edzőterembe, és az újságírói kíváncsiság is hajtott, hogy vajon mi ez az extrém lelkesedés a tömegek részéről.

A “12-3-30 edzés” bonyolultnak hangzik elsőre, de ennél egyszerűbb igazából nem is lehetne. A névben lévő számok az előttünk álló feladatot sejtetik, és csak egy futópad szükséges hozzá. De egy viszonylag meredek domb is megteszi :) Annyi a dolgunk, hogy a futópadot 12%-os meredekségre állítjuk, a sebességet 4,8 km/órára (vagyis 3 mérföld/órára), és 30 percig sétálunk. Ennyi. Egyszerűnek hangzik, de vajon tényleg ennyire könnyen meg lehet csinálni edzetlenül? Egy hét, öt edzés… hajrá!

Első nap

Az első edzésnél teljesen magabiztos voltam, hiszen “csak” sétálni kell, annyira nem lehet nehéz. Hát… a hatodik percnél már abbamaradt a mosoly, és erőteljesen fontolgattam, hogy egy kicsit lassabb tempóra kapcsolok, mert úgy tűnik már egy séta is kifog rajtam. Végül kihúztam a 13. percig, ahol 4-es tempóban “pihentem” egy kicsit, és folyamatosan fel-le kapcsolgatva sikerült befejezni a feladatot.

A nap tanulsága az volt, hogy mindenképp kell egy sorozat vagy egy film, amit nézhetünk közben, mert a 30 perc csiga lassan telik.

Második nap

Kedden nagyon nehéz volt elindulni az edzőterembe, hiszen a hétfői séta emléke mély nyomokat hagyott, de most Netflix epizódokkal, és zajszűrős fülhallgatóval felszerelkezve érkeztem. A különbség mérföldekben volt mérhető. Nagyjából a 10. percig szinte észre sem vettem, hogy fáradok, hiszen annyira lekötött a sorozat, és csak a 21. perc környékén váltottam le 2-3 percig alacsonyabb sebességre. Mennyit számít a figyelemelterelés! 

Harmadik nap

A szerda pihenőnap volt, mert a vádlim és a combom eléggé le volt sokkolva, hogy végre csinálni is kell valamit a két hetes karantén után. Csütörtökön igazából az motivált, hogy végre megnézhetem az évadzáró részt a sorozatomból, így szinte észre sem vettem, hogy mennyire zihálok: a fél óra elröppent, én pedig további 10 percig ott maradtam a futópadon (emelkedő nélkül persze) csak, hogy befejezzem a részt. 

Negyedik nap

Elkezdtem érezni, hogy ez az edzés nem csak a lábamra van hatással, de a hasizmot is szépen megdolgoztatja.

Az enyhe izomláztól csak lelkesebb lettem, hiszen ez azt mutatta, hogy jó irányba haladok, és a befektetett munka használ is valamit.

A sétát tempó csökkentés nélkül végig tudtam csinálni, bár az utolsó 5 percben már folyamatosan az órát néztem, hogy mikor lesz már vége. :)

Ötödik nap

Szombatra terveztem az utolsó edzést, de végül nem vitt rá a lélek, hogy elinduljak, szóval maradt a vasárnap. Abszolút nem volt kedvem, és eléggé szenvedős volt, de végigcsináltam. Pár alkalom után már tényleg sokkal könnyebb, de azért azt nem mondom, hogy egyszerű. Az izomlázra rásegítettem és hozzáadtam még pár erősítő gyakorlatot az edzéshez, miért ne alapon.

Összességében úgy gondolom, hogy ez az edzés egy nagyon jó módszer azoknak, akik nem szeretnek futni, sem kondigépeket használni, hiszen itt tényleg csak a sétán van a hangsúly.

Ami nekem nem tetszett benne, hogy túlságosan monoton, és ha csak nincs valami izgalmas műsor a telefonunkon, akkor borzasztó unalmas. Ettől függetlenül én folytatni fogom a 12-3-30-at, hiszen a farmert már egy hét után is könnyebb begombolni, és plusz kiegészítő gyakorlatokkal egy jó, komplex kis edzést lehet belőle csinálni. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, hiszen már heti néhány, fél órás sétálós sorozatozással is sokat tudunk tenni az egészségünk (és persze azoknak a fránya fogadalmaknak) érdekében. Sétára fel!

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása