Reaktor

Dobrev Klára árnyékkormánya: nevetséges vagy zseniális?

doblev.jpg

Igen érdekes lépésnek számít a Demokratikus Koalíció részéről, hogy Dobrev Klára vezetésével árnyékkormányt alakítanak. Sokan azt se tudják mi az, aki meg tudja, az feltehetőleg valamennyire ismeri a brit politikai rendszert. Hiszen ez egy igen sajátos módja az alternatíva állításnak, ami ez idáig nem igazán hagyta el a Brit-szigeteket, néhány kivételtől eltekintve. Azonban Gyurcsány Ferenc pártja áthozta a La Manche-csatornán ezt a vívmányt és importálta a magyar politikába.

Bár olykor-olykor valahol felcsapja a fejét ez az ellenzéki politizálás mód, ez jellemzően a westminsteri rendszerekre jellemző, azaz az angolszász politikai kultúra részét képezi. Ilyenkor az ellenzékbe kerülő másik párt alakít árnyékkormányt (shadow cabinet). Ezek a politikai rendszerek általában kétpártrendszerek, ahol természetesen előfordulhatnak más pártok is, de a hatalomért jellemzően a két nagy küzd. Ilyenkor mindkét pártnak reális esélye van arra, hogy a következő választáson győzedelmeskedjen, hogy meg tudja győzni a választókat az alkalmasságáról. Ez ellenzéknek többek közt ez is a feladata a demokratikus rendszerekben, hogy érvelésre késztesse a kormánypártot vagy pártokat, hogy vitát kezdeményezzen egyes köz- és szakpolitikai döntésekről. Az ellenzék alternatívákat állít, ami eltér a hatalmon lévő érvrendszerétől, ez alapján eldönthetik a választók, hogy kit tart alkalmasnak, kinek van jobb ajánlata az ország számára.

A kétpártrendszerek jellemzője, hogy nem nagyon fordul elő olyan helyzet, hogy a kormánytöbbség kétharmadot is elérjen. Ebből következik az, hogy egyes döntések véghezviteléért rá kell venni több ellenzéki politikust arra, hogy a kormány vagy az azt támogató frakció által előterjesztett javaslatokat megszavazza. Ilyenkor kompromisszumokat kell kötni, illetve elfogadni néhány ellenzéki módosítást is, különben nem ugyanazt a gombot fogják megnyomni szavazásnál. Ezt hívják felelős ellenzékiségnek, mivel ők is megszavazzák azt a törvényt, ami a mindennapokat megváltoztathatja. Bár értelemszerűen egy árnyékkabinetnek nincs végrehajtó hatalma, nem azért fogják elszámoltatni a választók, mert rossz döntéseket hoztak. Ebből a szempontból felelőtlenek, de korántsem lehet azt mondani, hogy nincs súlya annak, amit tesznek, hogy nem kell figyelembe venni az érveiket.

vita.jpg

(kép forrása: hang.hu)

Azonban Magyarországon ma korántsem lehet beszélni kétpártrendszerről, illetve felelős ellenzékiségről sem. 2010 óta a Fidesz-KDNP kétharmaddal kormányoz (rövid epizódokat leszámítva), nem volt szükség az ellenzék beleegyezésére az új Alaptörvény elfogadásához, a választótörvény megváltoztatásához, illetve sok más ügyben sem. Magyarországon 1998-tól kezdődően 2009 környékéig kvázi kétpártrendszer volt, ahol a Fidesz és az MSZP viaskodott egymással. Az SZDSZ és az MDF másodrangú szereplők voltak, bár a szabaddemokratáknak jobb pozícióik voltak a balliberális oldalon, mint a fórumosoknak a jobboldalon.

2010 után a centrális erőtér határozta meg a politika menetét, amelyet Orbán Viktor a 2009-es kötcsei pikniken előrevetített. A Fidesz-KDNP egyedüli, nagy kormányzótömbként alakítja a mai napig a magyar politika irányát. Ezért tűnhet első ránézésre egyszerre abszurdnak s nevetségesnek a Dobrev-árnyékkormány, de ha a mélyére nézünk a fejleménynek, akkor nagyon érdekes innováció ez.

Miután 2010 óta felelőtlen az ellenzék és érdemben nem tudja befolyásolni a törvényhozási folyamatokat, így értelemszerűen nem a kormányzóképesség az, ami először eszünkbe jut a baloldalról. Minél több ideig van valaki ellenzékbe, annál frusztráltabb lesz. Ha az érdemi alternatíva állítást se tartja értelmes cselekvésnek, akkor inkább kivonul az egészből, illetve botránypolitizálást folytat, hogy felhívja magára a figyelmet. A Demokratikus Koalíció ezzel a lépéssel egy újfajta technikát kíván meghonosítani azért, hogy legalább a baloldali választók számára kormányzóképes alternatívának tűnjön. Azonban mégsem szabad lehorgonyozni a kormány-ellenzéki összefüggésen.

botrany_2.jpg

(kép forrása: demokrata.hu)

A Demokratikus Koalíció úgy érzi, hogy az ellenzéken belül -mint a legnagyobb frakcióval rendelkező párt- különleges felelősséggel bírnak. Ebből adódóan érzik kötelességüknek, hogy alternatívaként lépjenek fel az Orbán-kormánnyal szemben. De miért nem vontak be másokat? Hiszen a választás előtt ki volt osztva az ellenzéki pártok között, hogy ki milyen minisztériumot meg portfóliót kapna. Ugyanúgy felkérhették volna Jakabot belügyminiszternek vagy Vadai Ágnest honvédelmi miniszternek, de nem tették. Ez nem egy összellenzéki megmozdulás.

A DK szeretne a baloldali ellenzék egyedüli, vezető erejévé válni. Több balliberális ellenzéki politikus úgy gondolja, hogy az ellenzék túlságosan fragmentált, több párt van, mint kellene. A baloldal számára fontos innováció lenne, ha egy párt mögött tudnának egyesülni, ha újra két vagy párszereplős lenne a magyar politika. A nagyobb pártok -ilyen a DK és a Momentum- arra hajtanak, hogy ők legyenek az egyedüliek az ellenzéki térfélen. A koalíciózás felemésztette az MSZP-t, az LMP-t és a Jobbikot, összeestek a szavazótáboraik. A DK szeretne lenni a Fidesz egyedüli alternatívája, ez fontos. A többi ellenzéki párttal szemben is meghatározták magukat, mint a legtöbb felelősséggel bíró, kormányzóképes erő. A többiek azért maradtak ki ebből, mert őket erre nem tartják elég jónak.

Talán maga Gyurcsány Ferenc meg Dobrev Klára sem gondolhatja úgy, hogy hamarosan megbukik a kormány ezekben a rendkívüli időkben. Mondhatják, hogy ők készek lennének kormányozni, ha úgy adódik, de ez nem valószínű, hogy bekövetkezik. Sokan felajánlanák, hogy megeszik a kalapjukat, ha az ötödik Orbán-kormány nem tölti ki ciklusát. Azonban ez az akár több évnyi szak- és közpolitikai alternatíva állítás elsősorban az ellenzéki szavazóknak szól: van kormányzóképes erő, ezek lennénk mi.

fleto_klari.jpg

Ha ezt a tevékenységet konzekvensen végig viszik 2026-is, akkor könnyen lehet, hogy újra lesz egységes baloldali pólusa a magyar pártrendszernek. 1994 után a Fidesz volt az, amely hosszadalmas munkával egyesítette a jobboldalt, de ehhez a többieket ki kellett előbb ebrudalni. Talán ez kell a baloldali ellenzéknek: valaki, aki mindenkit félreállít.

Dobrev Klára és a Demokratikus Koalíció egyértelműen erre törekszik, hiszen mint a cikk elején kiderült: az árnyékkormány az angolszász politikai rendszerek sajátossága, ahol két párt váltógazdasága határozza meg a versenyt. Ha Konzervatív kormány van, akkor a Munkáspárt alakít árnyékkormányt, ugyanez fordítva. A Liberális Demokrata vagy a Skót Néppárt árnyékkormánya nem kap akkora figyelmet, mint a két nagyé. A brit választópolgárok számára egyértelműen a két nagy számít valós esélyesnek. Valami ilyesmit akarhat elérni a DK, hogy az ellenzéki szavazók számára ők legyenek az egyedüli, potens alternatíva.

Utoljára vizsgáljuk meg, hogy mennyire összeegyeztethető mindez a DK arculatával. Mindig is nagy dilemma volt a baloldali ellenzék számára, hogy van-e nekik helyük a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, van-e értelme bemenni a Parlamentbe és ellenzékként viselkedni. Sokak szerint nem, ez többnyire a felelőtlen ellenzékiségből adódik. Ezért inkább rendszerellenzékként aposztrofálják magukat, erről szólt ez az egész „kivonulunk ekkor és akkor, eddig és emeddig” közjáték az új ciklus kezdetén. A Demokratikus Koalíció önmagát egyértelműen a rendszerellenzéki szerepben mutatta.

ellenzek_1.jpg

(kép forrása: 24.hu)

Azonban árnyékkormányt csak az alakít szerte a világon, aki elfogadja az adott rendszert és annak a részeként tekint magára. A sokat emlegetett kétpártrendszerek váltópártjai ilyenek. Azonban a baloldali ellenzék a DK-val egyetemben nem tekinti legitimnek a mostani rendszert. Akkor lenne ízig-vérig árnyékkormány Dobrev Kláráé, ha bent ülne a Parlamentben, mint ellenzéki képviselő, adott esetben frakcióvezetőként. Ő azonban maradt EP képviselő, és nem a kormány-ellenzék relációban lesz árnyékminiszterelnök, hanem a szorosabban vett rendszeren kívüliként.

Az Európai Magyarország DK-s koncepciója nem kormányzati, hanem inkább rendszer alternatíva. A Gyurcsány Ferenc elnöklete alatt álló párt arra vár, hogy a válságok, a megszorítások majd megdöntik az Orbán-kormányt. Ők nem az öröklési rend alapján, a trón várományosaként lépnek fel és várnak a sorukra, mint valami herceg. Ahhoz el kéne fogadni azt az öröklési rendet vagy a fennálló rend legitimitását. Nem, ők inkább ellenkirályként várják, hogy egyszer vagy a pestis vagy a tífusz, hanem akkor a saját népe üldözi el a másik uralkodót.

A Demokratikus Koalíció, ha hiába is vár arra, hogy megdőljön a kormány, azt mindenképpen elérheti, hogy meg vagy legyőzi a többi főnemest/pártot, hogy 2026-ban egyedüliként, jól megszedve magát szálljon a ringbe a Fidesszel szemben. Ha hirtelen nem is találják magukat kormányon, azt mindenképpen elérhetik, hogy felfigyeljenek a tevékenységükre.

A Demokratikus Koalíción sokan fognak majd mosolyogni a jobboldalon az árnyékkormány miatt. Azonban azt meg kell adni, hogy ez egy nagyon új és eredeti, kipróbálatlan megoldás Gyurcsány Ferencék részéről. Könnyen lehet, hogy ezzel pecsételték meg az összefogás és a többi balliberális ellenzéki párt sorsát: sokan hihetik majd azt, hogy a DK az egyedüli, tényleges kormányzóképes alternatíva. Az, hogy Dobrev Klára távolsága mennyire okoz majd ellentmondásokat, illetve, hogy mennyire fér össze az árnyékkormányzás rendszeren belülisége és a párt rendszerellenzékisége, azt majd 2026-ra mindenképpen megtudjuk.

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása