Reaktor

Gerontokrácia az Egyesült Államokban

2024 őszén esedékes az Egyesült Államokban a következő elnökválasztás, melyet egy politikai vitákból és előválasztási kampányokból álló izgalmas időszak előz meg. A jövő évi választás potenciális főszereplői körül már az utóbbi hetekben számos rendkívüli esemény történt, de az igazán túlfűtött kampányidőszakra még várni kell. A két domináns párt meghatározó politikusai, Joe Biden és Donald Trump jelen állás szerint elnökjelöltként mérettetik meg magukat 2024. novemberében. Kettőjük életkorát összeadva 157 évet kapunk, ami páratlan az amerikai történelemben. Az ország közéletére egyre inkább jellemző az idős politikusok szerepvállalása, de azt nem tudhatjuk biztosan, mi vezethetett a gerontokrácia térnyeréséhez.

2016

A demokrata párt 2008-tól két cikluson keresztül adott elnököt a világ első számú hatalmának. Barack Obama újraválasztása után a demokraták új jelölt állítására kényszerültek, de a párton belül megoszlottak a vélemények a támogatandó jelölt személyéről. Végül Hillary Clinton, Bill Clinton korábbi amerikai elnök felesége lett a befutó, aki már 2008-at megelőzően is versenybe szállt a jelöltségért, de akkor alul maradt Barack Obama-val szemben. A 2016-os választási eredmények nagy meglepetést okoztak, hiszen Clinton szavazatszámbeli fölénye ellenére ellenfele, Donald Trump lett az Egyesült Államok 45. elnöke.

trump_gyozelme.jpg
Donald Trump 2016. novemberében bejelenti választási győzelmét

Forrás: NBC News

A Trump-adminisztráció számos tekintetben szakított elődei politikai és gazdasági irányvonalával, melyet sokan az elnök személyének tudtak be. Trump a politikán kívülről érkező harsány és meggondolatlan üzletember hírében állott, aki szakértelem híján az emberekre gyakorolt érzelmi hatások segítségével tudott győzni. Ugyan elnöksége alatt számos, a korábbi elnökök idején nem tapasztalt intézkedés született – gondoljunk csak a Trans Pacific Partnership (TPP) visszamondására, a diplomáciai kapcsolatfelvételre Észak-Koreával, az illegális migráció elleni határozott fellépésre vagy a Kínával való gazdasági kapcsolatrendszer kereskedelmi háborúval történő meggyengítésére – elnöksége kezdetén várt radikális és válsághelyzeteket előídéző programelemeinek megvalósítása elmaradt. Az Egyesült Államok nem veszített jelentősen befolyásából Trump kritikusainak jövendölései ellenére, de az amerikai belpolitikai életben olyan polarizáció kialakulása kezdődött meg, mely mára egy erősen megosztott, populizmusra érzékeny társadalommá alakult. Az országban a politikai táborok közötti, korábban természetesnek tűnő átjárás egyre elképzelhetetlenné vált, a politikai programok elveszítették véleményformáló erejüket és a középpontba az ígéretek és ideológiai alapelvek tisztelete került, melyet a választók egy-egy politikus mitizálásával kívánnak érvényesíteni.

A Trump elnöksége alatt egyre dinamikusabbá váló politikai polarizációt a közélet szereplőinek ’szerepükben ragadása’ kísérte, ami lényegében arra utal, hogy új politikusok térnyerése helyett a megszokott, jól bejáratott jelöltek maradtak hivatalban. A jelenség jól látszódik a Legfelsőbb Bíróságban, a Szenátusban és a demokrata, illetve republikánus párt vezetésében is.

2020

Donald Trump Barack Obama-hoz hasonlóan újraválasztását tűzte ki célul, azonban a koronavírus járvány miatt megváltozott környezet és a demokrata tábor sikeres mozgósítása következtében Joe Biden, Delaware állam korábbi szenátora és az Obama-adminisztráció alelnöke győzött. A választási kampány hasonlóan a négy évvel korábbihoz nem mellőzte a populista eszközöket, a közbeszéd befolyásolását hatásvadász témák hangsúlyozásával és a másik tábor elleni uszítást sem. 2020-ra világossá vált, hogy a választók preferált pártjukon belül – az előválasztás végéig – hajlandóak program és tartalom alapján dönteni – az elnökjelölt személyéről, de élesben már nem számít a másik párt jelöltjének programja, csak a szimpatikus jelölt győzelme a fontos. Ennek értelmében a demokraták az esélyegyenlőséget, a rasszizmus elleni küzdelmet, a republikánusok pedig a migrációt és fegyvertartási szabadság fontosságát tűzték zászlajukra, vagyis a két tábor egymás füle mellett elbeszélve saját igazságát hirdette,  a valódi politikai nézetütköztetést mellőzve.

biden_alszik.jpg

Joe Biden, az Egyesült Államok 46. elnöke

Forrás: The Nation

A 2016. után jellemző folyamat, miszerint a politikai paletta szereplő bejáratott, ismerős arcok 2020. után is folytatódott – gondoljunk csak arra, hogy a demokrata előválasztás másik népszerű jelöltje az a Bernie Sanders volt, aki már 2016-ban is megmérettette magát Hillary Clintonnal szemben. Az amerikai történelemben azonban példa nélküli, hogy a hivatalban lévő elnök – vitathatatlanul az életkora miatt – számos esetben nem képes ellátni olyan tisztségéhez kötődő feladatokat, melyek nem különösebben elvárhatatlanok. Találkozókon, konferenciákon való elalvás, botladozás a repülőgéphez vezető lépcsőn, számos érthetetlen nyilatkozat és fizikai koordinálatlanság – mind olyan jellemzők, melyek az öregkor és a szellemi-fizikai túlterheltség miatt jelentkeznek. A Biden-adminisztráció számos bel-és külpolitikai intézkedését jellemezte ellentmondásos fogadtatás, mint például az amerikai kivonulás Afganisztánból, a Bidenomics névre keresztelt átfogó gazdaságpolitikai intézkedésrendszer, vagy az a demokraták által sokat kritizált, Trump-féle kereskedelmi szankciók érvényben tartása Kínával szemben. Az intézkedésekkel szembeni kritikákat pedig sok esetben felerősítette és támadási felületet biztosított azon bakik sorozata, melyet az elnök hivatalba lépése óta elkövetett. Mindezek ellenére Joe Biden bejelentette, hogy 2024-ben, 81 éves korában újraindul az elnökségért és megküzd republikánus kihívójával, aki nagy valószínűséggel a 77 éves Donald Trump lesz.

bernie_sanders_3.jpg

A 82 éves demokrata politikus, Bernie Sanders

Forrás: CNBC

2024

Jelen állás szerint tehát a demokrata párt elnökjelöltje Joe Biden, a republikánusoké pedig Donald Trump lesz jövő ősszel. A két politikusnak politikai pályafutása alatt volt lehetősége bizonyítani és megvalósítani elképzeléseiket, ennek és életkoruk ellenére egy évvel a választások előtt ők tűnnek a legesélyesebb, legnépszerűbb jelölteknek jelölteknek. Trump sikerét sokak szerint egyedülálló kommunikációs és szónoki képessége adja, a stílus, mely utánozhatatlan erővel hat a választókra. Párttársai közül a volt alelnök, Mike Pence és Florida kormányzója, Ron DeSantis is megmérettetik magukat, utóbbi a maga 45 évével kifejezetten fiatalnak számít a mezőnyben. Ezzel szemben Bident mérsékeltsége és a demokrata értékek mellett való következetes kitartás különbözteti meg szerény számú kihívóitól. Akárhogy alakul a 2024-es elnökválasztás, a végkimeneteltől függetlenül megállapítható, hogy az Egyesült Államokban a politikai elit elöregedése és a közéleti szereplők változatlansága jellemző, melyet a görögből származó gerontokrácia foglal össze. A jelenség hosszú távon kedvezőtlenül hathat az USA politikai folyamataira és akadályozhatja olyan törekvések és reformok implementálását, melyek az ország sikerességét szolgálnák.

süti beállítások módosítása