Gondoljuk át, hogyan lehetne jobban szankcionálni a gyűlöletkeltő kommentelést! - javasolta Kocsis Máté az InfoRádióban. Némi élettapasztalattal, mint késő X generációs, átgondoltam: az én javaslatom, hogy ne tegyük!
Kapcsolódó: Ki mérgezi a magyar közbeszédet? Ma eldől, a kommentekben!
Végre mi döntünk, magyarok, a nép, azzal, hogy mit kommentelünk, ha kommentelünk. Ami a szívünkön, az a szánkon! És hogy miről?
Hogy melyik törzs felelőssége a sokszor, mindkét oldalról megénekelt elmérgesedett közbeszéd.
Az internet a magyar köztér része, és a kerítés nagyon alacsony, Facebook kommenteket épeszű ember ezért nem fogyaszt.
Azt a típusú riportot, amikor a stáb lemegy a Nyugati aluljáróba, megkérdezni az utca emberét, ahol kamera elé állók között műfajból adódóan felülreprezentáltak a közléskényszeres futóbolondok, kiszervezte a Web 2.0 a felhasználóknak. Nem kell stáb, ki sem kell a riportalanynak mozdulni, sőt, a négy fal között begolyózva lehet csak igazán erőseket kommentelni, reggeltől estig.
Büdös kicsi történelmünk
Volt már Magyarországon, az én életemben a kisember a nagyok által szankcionálva, példaértékű elrettentéssel: párnak rálépünk a nyakára, a többi meg majd moderálja magát.
A 2000-es években az utcától egyre jobban rettegő MSZP-SZDSZ kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a jobboldali internetes underground össze legyen mosva a terrorizmussal, ami a 9/11 utáni világban azt jelentette, hogy a legkegyetlenebb módon, jogokat félresöpörve meghurcolhatnak bárkit, ezért jobb, ha befogja mindenki a pofáját. Olyan hévvel keresték az ürügyet, hogy a rendőrségi székházra leadott sorozatlövést (2007) és cigánygyilkosságokat (2008-2009) máig konteók övezik.
A 90-es években a BSA-szoftverrendőrség-miegyéb fenyegetett gyerekeket(!) bilincses plakátokkal. A magyar kisember VS az amerikai nagycégek, az állam teljes támogatásával. Orbán Viktor a rosszul brandelt, és emiatt félreértelmezett illiberalizmus beszédében ennek a kornak mondta ki a végét, amíg a Fidesz van hatalmon:
A liberális társadalomszervezés kiindulópontja a két ember közötti viszony tekintetében arra a gondolatra épül, hogy mindent szabad megcselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti. Erre a gondolati, eszmei kiindulópontra épült föl a 2010-et megelőző húszévnyi magyar világ – elfogadva egyébként a Nyugat-Európában általános elvet.
Azonban húsz év kellett ahhoz, hogy Magyarországon meg tudjuk fogalmazni azt a problémát, hogy ez egy intellektuálisan ugyan rendkívül vonzó gondolat, de nem világos, hogy ki fogja megmondani, hogy mikortól sérti valami az én szabadságomat. És miután ez nem magától adódik, ezért ezt valakinek meg kell határoznia, el kell döntenie.
És miután senkit nem jelöltünk ki arra, hogy ezt eldöntse, ezért folyamatosan, a mindennapi életben azt tapasztaltuk, hogy az erősebb döntötte el. Folyamatosan azt éreztük, hogy aki gyengébb, azt letapossák. Nem valami elvont igazságosság elve szerint dőlnek el az egymás kölcsönös szabadságának elismeréséből fakadó konfliktusok, hanem az történik, hogy mindig az erősebbnek van igaza. Mindig az erősebb szomszéd mondja meg, hogy hol a kocsibejáró, mindig az erősebb, a bank mondja meg, hogy mennyi a hitel kamata, ha kell, menetközben változtatja, és sorolhatnám azokat a példákat, amelyek egyébként a kiszolgáltatott, gyenge, másoknál kisebb gazdasági véderővel rendelkező személyeket és családokat folyamatosan életélményként érte az elmúlt húsz esztendőben.
Erre javasoljuk mi azt, és megpróbáljuk a magyar államéletet arra a gondolatra építeni, hogy ne ez legyen a szervezőelv, a társadalom szervezőelve. Ezt nem lehet törvénybe foglalni, itt most szellemi kiindulópontokról beszélünk. Ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal.
Ebbe a sorba illeszkedik a pálinkafőzés, vagy az ittasan bicklizés: a kisember hatalom részéről történő taposás, fenyegetés alól való felszabadulása.
És ha már ittasan bicikliző kisember:
Élő példa 1: Józsi a hegyről
Józsi a helyi kocsma törzsvendége, törzskommentelője. Józsi halálosan gyűlöli Orbán Viktort - igaz, halálosan gyűlölte Bajnait, Gyurcsányt, az aktuális polgármestert, az előző polgármestert, meg az összes főnökét, amíg volt munkája. Józsi a hatodik feles után elkezdi mesélni az emlékeit az Idegenlégióból, ahol "kommandós volt". Mutatja a fogásokat, hogy képes leteríteni egy kétméteres négert. Hogyan tud lopakodni a fojtózsinórral.
Józsi a tizedik feles után, a közönség bíztatására indulna a Karmelitába, hogy túlélőkéssel a szájában megmássza a falat, de elbotlik a kocsma előtt a beton virágládában. Miután hallják, hogy szentségel, tudják, hogy nagy baj nincs, nem megy ki senki megnézni, hogy mi van vele. Az este enyhe, ha nem jut haza, nem fog kihűlni. Veterán ő is, a közönsége is.
Térdeljen-e Józsi nyakán másnap délelőtt a TEK, mert terrorfenyegetést jelent?
Persze hogy ne.
Élő példa 2: agitált rokon
Százával ömlenek a kommentek a HVG online felületén, amit azért mégsem a Józsik olvasnak, és mennyi upvote a legbekattantabbakon! A szlovák merénylő is értelmiségi! Kongassuk-e a vészharangot?
Szülhetnek ezek a buborékok terrorfenyegetést?
Nem valószínű, hiszen mindannyian ismerünk a családunkban, ismerőseink között politizálásba belehülyült embereket. A Jobbikos 10 éve minden szerencsétlennek, aki kettesben maradt vele, ecsetelte, hogy a zsidók charter járatokon viszik a magyar vízkincset Izraelbe. A másik 410-nél váltotta a megtakarításait eurora, persze 450-ért, az araboknál kp-ra, mert a devizaszámlákat bármikor einstandolja a kormány, és ezen felül még egy csomó kiváló befektetési ötlete is van azoknak, akik nem szaladnak el előle elég gyorsan.
Ezek az emberek elszigetelik magukat a környezetüktől, mert kellemetlenek, és ezzel szép lassan a valóságtól is. Szlovákiával ellentétben még lőfegyverhez se tudnak hozzájutni. Ne felejtsük, hogy Anders Breivik hazánkban is megfordult, hogy fegyverhez jusson, sikertelenül, és neki jóval több erőforrása, kitartása volt, ellentétben a magyar online értelmiségivel. Breivik farmon élt, és volt annyira praktikus ember, hogy sikerült nagy mennyiségű robbanóanyagot is kotyvasztania, sajnos anélkül, hogy idejekorán felrobbantotta volna magát.
Kinézzük az átlag HVG kommentelőből ugyanezt? Egy villanykörtét nem tudna kicserélni, mert a Fidesz lezülleztette az okatásegészségügyet.
Breivik 2002 óta készült a 2011-es merényletre, és nem az interneten járatta a száját. Nagyon csendben volt, ellentétben a magyar harci kommentelőkkel, akik a 2021 tavaszán kinyíló teraszoktól is összeszarták magukat, és sokan talán máig maszkot hordanak, villogó szemekkel tekintve az agymosottakra, akik nem.
Igen, idegesítő tud lenni a monomániás, propagandát ismételkedő ismerős, de ettől még ismerős, családtag, talán menthető, talán talál valami más elfoglaltságot, és ha menthetetlenül ilyen is marad, jószívű ember nem kívánja, hogy meghurcolja a hatalom, hogy a nyakán térdeljen egy nap a TEK.
Két emojis megoldás
Digitális közterünk tisztaságára az állam helyett mi ügyeljünk! A nevetős szmáljit, gúnyolódásra, felfedezte már a Facebook népe is. Amennyiben meglátjuk Józsi összeszorított foggal - mert a szájában a túlélőkés - gépelt tervét az adott felületen népszerűtlen politikus likvidálására, amiért lájkokat, pénzt, pinát, ki tudja mit remélt, reagáljunk ennyit:
😂
Ha pedig a tágabb közéleti kontextus, mint most, a Fico elleni merényletet követő napokban az, hogy a gyűlölet alapvetően melyik oldalon van, csak mutassunk rá az adott kommentre.
👆🏻
Ne legyünk az az ország, ahol a kommentelésre rendőr a válasz! Azokon az országokon, eddig a hétig, szörnyülködtünk.
Pofázni még annyira sem kockázatos, mint pálinkát főzni, vagy ittasan biciklizni. Ne szankcionálja a hatalom!
