Reaktor

KLÍMASZORONGJUNK VAGY LÁSSUNK NEKI A MUNKÁNAK? Egy javíthatatlan optimista gondolatai

Greta Thunberg. Megosztó név, csaknem annyira, mint a klímaváltozás kérdése. Született környezetvédő, vagy kamerák elé állított báb? A természet százötven centis hangja, vagy csak egy jó reklám a zöldeknek? A sok kérdőjel ellenére hálásak lehetünk Gretanak, amiért rákényszerít sokunkat, hogy gondolkozzunk, beszéljünk, vitatkozzunk és cselekedjünk, mert erre szükség van. Ugyanakkor érzelmes beszédeiben a számonkérés, felelősségre vonás és a Jeanne d’Arc szűzies elszántságára emlékeztető kirohanások mellett nem esik szó valós, már kész megoldásokról, amelyek valóban jobb esélyt biztosíthatnának egyetlen megépített űrhajónknak, a Földnek. 

Greta Thunberg körülbelül 170 milliós online követőtáborával létrehozott egy olyan csatornát, ahol hatékonyan népszerűsíthetné azokat a történelmi jelentőségű, a média által mégsem felkapott találmányokat, melyek valódi megoldásokkal szolgálnak a műanyagproblémára, vagy akár az óceánszennyezésre. Ezt mégsem tapasztalom. Itt van Boyan Slat 25 éves holland feltaláló, aki a világ első műanyagszemét-összegyűjtő rendszerét tervezte meg, és jelenleg is egy csapatot vezet, amely fejlett technológiákat dolgoz ki az óceánok megtisztítására (videó hozzá itt). Vagy Sharon Barak izraeli kutató, aki feltalálta a vízben oldódó műanyagot (videó hozzá itt). Ahogy én látom: a perspektíva nélküli követelőzésnél nagyobb energiát kellene fordítani olyan kérdésekre, mint hogy miért nem kezdtük még használni a lebomló műanyagot. Használjuk a hangunkat – ésszel!

A klímaváltozás és a környezetszennyezés súlyos következményei tagadhatatlanok. A kérdés az, mit tudnak tenni a kormányok, és mit a társadalmak. Ami pedig szerintem a legfontosabb: az egyénnek kell cselekednie azért, hogy fékezzük, vagy akár megállítsuk a káros folyamatokat.    

Közismert tény, hogy a Föld népessége óriási ütemben növekszik.  A Worldometers számlálója szerint majdnem háromszor annyian születnek naponta, mint ahányan meghalnak. Eközben az átlagéletkor is nő. Ha minden más változatlan, az egyre több, egyre tovább élő ember egyre többet fogyaszt, egyre többet szennyez és egyre több hulladékot termel.

Magyarországon az egyszerű reprodukciós szintet (2,1 gyermek) sem éri el a nők termékenysége (jelenleg 1,49 körüli), míg a a fejlődő országokban (vagy a politikailag korrekt nyelvezet szerint: a "többségi világban", főként Afrikában), még mindig 4 és 7 között mozog.  Magyarországon is egyre tovább élnek az emberek, a társadalom elöregedik, míg az afrikai, közel-keleti és dél-amerikai társadalmak egyre fiatalabbak. Az érem másik oldala, hogy a fejlett világ, benne Magyarország ún. ökológiai lábnyoma többszöröse a többségi világénak. Tehát mi ugyan kevesebben vagyunk, de elvben nagyobb ütemben éljük fel erőforrásainkat. 

Hívő emberként úgy gondolom, az emberek sohasem redukálhatók puszta számokká.  Minden emberi élet értékes, ezért nem tekinthetünk a népességrobbanásra kizárólag gondként vagy kockázatként.  Ezzel együtt, felelőssége minden egyénnek, kisebb és nagyobb közösségnek, hogy tudásunkat és erkölcsünket kamatoztatva, arra törekedjünk, hogy az egyre több ember ne felélje az erőforrásokat, hanem jól gazdálkodjon velük, és ezáltal ne vegye el a jövő nemzedékek lehetőségeit. 

(a kép forrása: https://pixabay.com)

Hogyan lehet és kell beavatkozni a káros folyamatokba?

Először is el kell hinni, hogy ez lehetséges, és nem vészmadarakra, hanem lelkesítő példákra és jó gyakorlatokra van szükségünk. Liberális konzervatívként úgy gondolom, a szabad piac és az innováció kiemelkedő jelentőségűek.  Innovatív technológiák megoldásokat kínálnak már most is a vízhiányos területeken, amelyeken ma világszerte több mint 850 millióan élnek. Az elektromos autók, a passzív házak, a lebomló műanyagok mind-mind zseniális találmányok, szabad örülni nekik! A világon rengeteg jó példa van arra, hogyan lehet megsokszorozni a felhalmozott tudást és szinergiákat teremteni, hogy minél hatékonyabban tudjunk közösen fellépni a globális környezeti problémák megoldásában. Ilyen - szerintem nagyon jó - kezdeményezés az amerikai Smithsonian Intézet #EarthOptimism kampánya, melyet 2017-ben egy csúcstalálkozóval indítottak. A kezdeményezés lényege összehozzni a világ minden tájáról a tudósokat, civil szervezeteket, tanárokat, helyi közösségeket és lelkes embereket, hogy megosszák egymással és népszerűsítsék a természet, az állatvilág és általában a környezetünk megóvására kiérlelt módszereiket. A sokféle megoldás felmutatása ihletként és megtermékenyítő gondolatként megsokszorozhatja idővel a kreatív és innovatív ötleteket.  Az #Earth Optimism mottója, hogy a „szorongás és borongás” (doom and gloom) helyett optimizmusra és megoldásokra van szükség. Ebben mindenkinek, az egyénektől a kisközösségeken át a kormányokig és a nemzetközi szervezetekig van mozgástere. A következő csúcstalálkozó jövőre, 2020-ban lesz, remélem, sok magyar résztvevővel, hiszen innovációban elöl járunk. 

Az európai vagy nemzetközi szintű jogalkotásnak is nyilván van szerepe a környezetvédelemben. Nem kérdés, hogy bizonyos technológiák visszaszorítása, például a dízelautóké, melyek bizonyítottan hozzájárulnak a súlyos felsőlégúti betegségek kialakulásához, vagy a  rákot vagy más betegséget okozó növényvédő szerek, gyógyszerek betiltása és a bizonyítottan rákkeltő dohányzás korlátozása üdvözlendő kormányzati lépések. Mindennek azonban kéz a kézben kell járnia a felvilágosítással, az alternatívák felkínálásával és népszerűsítésével. Véleményem szerint a végső cél, hogy tudatosuljon mindenkiben: a jó levegő, a termékeny föld, az egészséges víz nem magától értetődő dolgok. Forrásaink nem végtelenek, hanem bizony elfogyhatnak, ráadásul a statisztikák és a rájuk alapozott jóslatok alapján elég hamar.  

Ilyenkor felmerül a kötelező kérdés: na jó, de hát mit tehetnénk mi? Egyszerű dolgokkal is sokat tehetünk. Járjunk biciklivel, ne autóval. Gyűjtsük jól és következetesen szelektíven a szemetet. Ne vásároljunk felesleges dolgokat, próbáljunk minél kevesebb előrecsomagolt és messziről hozzánk szállított élelmiszert venni: egyáltalán, fogyasszunk kevesebbet és ne pazaroljunk. 

És legyen kutyánk. Sokat segít az elhízás, na meg a klímaszorongás ellen.:)

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása