Előző cikkemben arról értekeztem, hogy környezetünk ügye sokkal több munkát igényel, mint odafigyelni Greta Thunbergre vagy Jordan Petersonra. Meg kell érteni a problémát és kidolgozni, milyen közös cselekvés birkózhat meg vele. Csakhogy ezen a területen is megjelent a megszokott politikai megosztottság.
Baloldali-e a zöld gondolat? Téves megközelítés!
Az emberek szeretnek valahova tartozni, így gyakran azt is igyekeznek meghatározni, hogy egy gondolat vagy elképzelés melyik csoporté legyen. Nem szeretnék senkit megfosztani a környezetvédelem témájától, de téves akár azt állítani, hogy baloldali, akár azt, hogy jobboldali ügy. A legnagyobb kárt talán épp az okozza, hogy rövid távú politikai csatározások áldozatává vált.
Valójában mély és elemi kötelességünk és feladatunk környezetünk megvédése. A gondolat maga több évezredes gyökerű.
Akár a nyugati, akár a keleti gondolkodók rengeteget foglalkoztak ember és természet mibenlétével és viszonyával.
Konfuciusz az ideális embert úgy írja le, mint aki egyesül a "taóval", a természettel harmóniában él, és így szándékai valóra válnak. Arisztotelész és Platón a városállamban való túlnépesedés veszélyeire hívja fel a figyelmet, gyakorlati lépéseket javasolva az ideális méretű állam kialakítására, illetve az élelmiszer-ellátás biztosítására.
Rengeteg példát lehetne még hozni. A jelen kérdése nem az, hogy az alapkérdésben egyetértünk-e – milyen abszurd lenne egy olyan válasz, mely szerint lényegtelen környezetünk megóvása –, hanem az, hogy milyen lépések által juthatunk előre. És ez egy nagyon vitatott kérdés.
Hiányzik a szakszerűség
A ciklikus természeti folyamatokat hirdető nézőpont épp annyira leegyszerűsített, mint az a gondolat, mely szerint néhány év múlva nem fogunk tudni levegőt venni. Az egyik felelőtlenséget, a másik pánikot jelent.
A rövid távú érdekek érvényesítése, a környezetvédelem átpolitizálásai a téma leegyszerűsítéséhez vezetett: szlogenekről értesülünk, szakszerű álláspontokról azonban egyre kevésbé.
Bármely cselekvésre kész közösségnek megfelelő információkra van szüksége és körültekintő magatartásra a téves impulzusok elkerülése érdekében. Egy olyan korszakban, amikor nem csak a politikai csatározások félrevezetőek, hanem az álhírek tömege, meg kell találni azokat a hiteles és megalapozott kutatásokat, amelyek alapján el lehet indulni a megfelelő irányba. A konkrét teendőket csak ezek és a józan ész segítségével sikerülhet jól meghatározni.
Tapasztalataim szerint az állampolgárok többsége szeretne tenni, csak azt nem tudja, hogy mit és hogyan.
Elsőként az államfők és városvezetők feladata cselekedni a tisztánlátás érdekében. Sokkal szakmaibb politizálásra van szükség annak érdekében, hogy az állampolgárok dönteni és cselekedni tudjanak. De mi motiválja majd őket?
A verseny és a játék jó
Hésziodosz görög epikus költő mondta állítólag, hogy a versenyzés gyökerei a világban nagyon mélyen találhatóak meg, az emberek pedig vágyakoznak az ilyesfajta küzdelemre. Irving Babbitt 20. századi amerikai gondolkodó és akadémikus ezt elemezve kétfajta versenyt különböztet meg: az egyik vérengzést és rivalizálást, a másik nagy vállalkozásokat és még nagyobb eredményeket produkál.
A környezetvédelem kapcsán valószínűtlen, hogy a civilek között vérengzés alakulna ki. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy megfelelő verseny és „tétek" hozzáadása által gyorsabban lépjünk előre. Elsőre ironikusan hangzik, hogy az egyéneket nem a Föld megvédése, hanem esetleg néhány euró motiválja igazán – például a palackok visszaviteléért – , de ez a fajta "játékosság" szükséges lehet, és minden bizonnyal egészségesebb is a klímaszorongásnál és a pániknál.
Néha a magasztos tettekhez egyszerű lépések kellenek, és nem is biztos, hogy mindenki indíttatása ugyanolyan. De a cél ugyanaz!
