Reaktor

Az állampolgárok többsége szeretne tenni, csak azt nem tudja hogy mit és hogyan

Előző cikkemben arról értekeztem, hogy környezetünk ügye sokkal több munkát igényel, mint odafigyelni Greta Thunbergre vagy Jordan Petersonra. Meg kell érteni a problémát és kidolgozni, milyen közös cselekvés birkózhat meg vele. Csakhogy ezen a területen is megjelent a megszokott politikai megosztottság.

Baloldali-e a zöld gondolat? Téves megközelítés!

Az emberek szeretnek valahova tartozni, így gyakran azt is igyekeznek meghatározni, hogy egy gondolat vagy elképzelés melyik csoporté legyen. Nem szeretnék senkit megfosztani a környezetvédelem témájától, de téves akár azt állítani, hogy baloldali, akár azt, hogy jobboldali ügy. A legnagyobb kárt talán épp az okozza, hogy rövid távú politikai csatározások áldozatává vált.

Valójában mély és elemi kötelességünk és feladatunk környezetünk megvédése. A gondolat maga több évezredes gyökerű.

Akár a nyugati, akár a keleti gondolkodók rengeteget foglalkoztak ember és természet mibenlétével és viszonyával.

Konfuciusz az ideális embert úgy írja le, mint aki egyesül a "taóval", a természettel harmóniában él, és így szándékai valóra válnak. Arisztotelész és Platón a városállamban való túlnépesedés veszélyeire hívja fel a figyelmet, gyakorlati lépéseket javasolva az ideális méretű állam kialakítására, illetve az élelmiszer-ellátás biztosítására. 

Rengeteg példát lehetne még hozni. A jelen kérdése nem az, hogy az alapkérdésben egyetértünk-e – milyen abszurd lenne egy olyan válasz, mely szerint lényegtelen környezetünk megóvása –, hanem az, hogy milyen lépések által juthatunk előre. És ez egy nagyon vitatott kérdés.

Hiányzik a szakszerűség

A ciklikus természeti folyamatokat hirdető nézőpont épp annyira leegyszerűsített, mint az a gondolat, mely szerint néhány év múlva nem fogunk tudni levegőt venni. Az egyik felelőtlenséget, a másik pánikot jelent.

A rövid távú érdekek érvényesítése, a környezetvédelem átpolitizálásai a téma leegyszerűsítéséhez vezetett: szlogenekről értesülünk, szakszerű álláspontokról azonban egyre kevésbé.

Bármely cselekvésre kész közösségnek megfelelő információkra van szüksége és körültekintő magatartásra a téves impulzusok elkerülése érdekében. Egy olyan korszakban, amikor nem csak a politikai csatározások félrevezetőek, hanem az álhírek tömege, meg kell találni azokat a hiteles és megalapozott kutatásokat, amelyek alapján el lehet indulni a megfelelő irányba. A konkrét teendőket csak ezek és a józan ész segítségével sikerülhet jól meghatározni.

Tapasztalataim szerint az állampolgárok többsége szeretne tenni, csak azt nem tudja, hogy mit és hogyan.

Elsőként az államfők és városvezetők feladata cselekedni a tisztánlátás érdekében. Sokkal szakmaibb politizálásra van szükség annak érdekében, hogy az állampolgárok dönteni és cselekedni tudjanak. De mi motiválja majd őket?

A verseny és a játék jó

Hésziodosz görög epikus költő mondta állítólag, hogy a versenyzés gyökerei a világban nagyon mélyen találhatóak meg, az emberek pedig vágyakoznak az ilyesfajta küzdelemre. Irving Babbitt 20. századi amerikai gondolkodó és akadémikus ezt elemezve kétfajta versenyt különböztet meg: az egyik vérengzést és rivalizálást, a másik nagy vállalkozásokat és még nagyobb eredményeket produkál.

A környezetvédelem kapcsán valószínűtlen, hogy a civilek között vérengzés alakulna ki. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy megfelelő verseny és „tétek" hozzáadása által gyorsabban lépjünk előre. Elsőre ironikusan hangzik, hogy az egyéneket nem a Föld megvédése, hanem esetleg néhány euró motiválja igazán – például a palackok visszaviteléért – , de ez a fajta "játékosság" szükséges lehet, és minden bizonnyal egészségesebb is a klímaszorongásnál és a pániknál.

Néha a magasztos tettekhez egyszerű lépések kellenek, és nem is biztos, hogy mindenki indíttatása ugyanolyan. De a cél ugyanaz!

Fotó: EAAS - EUROPA

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása