Reaktor

Identitásvesztett fiatalság

Mit jelent magyarnak lenni? Ahány ember, annyi válasz. Ki a dicső múltat emeli ki, ki a kultúránkat nagy íróinkkal, festőinkkel, egyeseknek a Himnusz és a nemzeti jelképek jutnak először eszébe, mások a "Nélküledre", és a nemzeti összetartozásra asszociálnak. Az biztos, hogy a nemzeti hovatartozás az egyik legerősebb identitásképző tényező – kéne, hogy legyen. Ugyanis a fiatalabb korosztály körében egyre gyakoribb, hogy a Haza, és az ehhez kapcsolódó értékek jelentőségüket veszítik, vagy teljesen el is tűnnek a gondolkodásból. Körükben sokkal inkább meghatározó, hogy "Marveles", vagy "DC"-s, hogy milyen az öltözködési stílusa, vagy esetleg mi a nemi identitása. De miért tartunk itt, és hova vezet mindez?

Az identitás összetett dolog, melynek alapjait ideális esetben a gyermek a szüleitől kapja meg, és esetleg az óvoda és az általános iskola is tud hozzáadni. Ez az az életkor, amikor a legbefolyásolhatóbb az ember, ezáltal az, amit itt kap egész életére kihatással lesz. A később ráragadó identitásjegyek is az ekkor kijelölt ösvény mentén fognak a fiatalra ráragadni. Ha erős az alap, akkor a későbbiekben sem kell tartani identitásvesztéstől. 
Bár alapvetően a szülő felelőssége a legnagyobb, mégis szerencsés dolog, ha már az óvodákban hangsúlyos szerepet kap az oktatásban a nemzeti identitás, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet, illetve a szülőföldhöz és családhoz való kötődés. Ez óriási előny azon kisgyerekek számára, akik otthon ezeket az alapokat nem kapnák meg. 

De vannak olyan szülők, akik eleve nem nevelik vallásosnak gyermeküket, hanem kicsi korától megismertetik a nagy világvallásokkal, azzal az indoklással, hogy ezekkel az alapokkal majd felnőtt korában választ egyet magának, ha akar. A döntés ezen logika alapján a fiatal kezében van. Ez a nevelési módszer kísértetiesen hasonlít arra a képtelenségre, amikor a nemeket kezelik hasonlóan laza értelmezésben. 
Elsőre talán furcsának tűnhet ez a hasonlat, de a vallás, hasonlóan a nemzeti hovatartozáshoz, egy olyan alapvető elem, identitásunk alapképző eleme, melyet vagy kisgyermekkorban magunkévá teszünk, vagy jó eséllyel soha. 

Mi a következménye annak, ha valaki nem rendelkezik gyökerekkel? Először is, ahogy már az első bekezdésben említettem, elkezd különböző álidentitásokat keresni magának. Ez olyan, mint egy pótcselekvés: identitás nélkül az ember elveszett, ezt ők is érzik magukon, ezért a valahova való tartozás érzését kezdik el üldözni. Nagyon felületesen bár, de valami hasonlót kaphatnak ezek által. A fogyasztói társadalomban az úgynevezett márkahűség is egy nagyon hasonló folyamat, hiszen neki az az identitása, hogy adott gyártó termékeit használja. És amikor a boltban a kedvencét preferálja, akkor megvívta a saját harcát. Vagy mikor kimennek különböző nemi és szexuális identitással rendelkező polgártársaink, és megbénítják a fővárost. Akkor és ott ők nem csinálnak mást, mint megvívják a harcot az identitásuk nevében.

Viszont ezek azok az emberek, akik magukat kozmopolitának, „világpolgárnak” tartják. A fiatalabb korosztályokban egyre gyakoribb ez. Ők azok, akik mindenféle érzelmi kötődés nélkül hagyják el országot, mert nekik semmit nem jelent. Számukra ez csak egy terület, ahol egy fura nyelvet beszélnek. (Igen, ez az anyanyelvük, de mit számít ez?Megvan a C1-ük angolból, angol szlenget használnak, a filmeket angol nyelven nézik, sőt, a magyar zene az ciki, szóval azt se hallgatják.) És ahol ráadásul még igen rosszul is fizetnek – már a hőn áhított „nyugathoz” képest. Igen, bennük ennyi kérdés merül fel, ha elhagyják szülőföldjüket (szándékosan nem a „haza” szót használtam). Többet fizetnek, beszélem a nyelvet, akkor miért is kéne itt maradnom? 

A család szentsége, mint olyan, szintén hiányzik ezekből az emberekből. Az ő álláspontjuk szerint a társadalom legalapvetőbb szerveződési egysége az egyén. A családot idejemúlt képződménynek tartják, sokkal inkább támogatandónak gondolják, ha az ember soha nem állapodik meg, hiszen „ezek a természetes igényei”. Ugye, ha nem lát megfelelő mintát gyermekkorában, honnan is tudná, hogy milyen egy igazi család.

Bár a téma még teret adna rengeteg más terület megvizsgálására, a cikk végéhez közeledve utolsóként nézzük meg a migráció kérdését. Azokról is oldalakat lehet írni, akik a keresztényeket lenézik, ostobának és idejétmúltnak tartják, és folyamatosan támadják, miközben a fanatikusan vallásos muszlimokat az égbe magasztalják. Niedermüller Péter, a VII. kerület polgármestere a napokban rémisztő képződménynek nevezte a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat, amivel csak alátámasztotta elvtársai fehérgyűlöletét. 

A valóságot egyébként is rugalmasan értelmező balliberális oldal új ellenségei a DK-s politikus által megnevezett csoportok. Azok, akiknek Európában jellemzően még van identitásuk. Ezt persze megpróbálják folyamatosan pusztítani. (Gondoljunk csak a Coca-Cola nyári, homoszexualitást népszerűsítő reklámhadjáratára. Közelebbi példa a Netflix Vaják című sorozata, mely bár egy középkori Kelet-Európáról mintázott világban játszódik, mégis minden jelenetben szerepeltetniük kellett minimum egy színesbőrű színészt. Mindennemű rasszizmus nélkül kijelenthető, hogy ez élményromboló hatással bír, nagyjából olyan ez, mintha Arnold Schwarzenegger játszaná Martin Luther Kinget. De az élmény és a valóság hol számít bármit is, ha közben romboljuk az identitást?) A társadalom már gyökér nélküli része ezt természetesnek tartja, és nem fog ellene felszólalni.

Azonban van megoldás. Ha a gyermekek egy szerető családban nőhetnek fel, ahol az alapvető szükségleteiken és a szereteten kívül erős identitást is kapnak, és ha az oktatási intézményekben folytathatják az ilyen jellegű ismeretek gyűjtését, akkor nem lesz gond. A magyar korány családtámogatási rendszere, és hazafias, keresztény értékekre külön figyelmet szentelő oktatási rendszere kiváló irány. A feladatunk, hogy ezt az utat egyengessük, és hogy soha ne veszítsük el az identitásunkat!

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása