Az utóbbi egy év egyik legjelentősebb fejleménye az volt, hogy a klímakérdés és a környezetvédelem váltak a legfontosabb politikai témákká. A fősodratú média és a baloldali pártok felkarolta, Greta Thunberg nevével fémjelzett mozgalom elvitathatatlan eredménye, hogy felhívta a figyelmet az emelkedő életszínvonal és a Föld növekvő népessége mellett tarthatatlan mértékű környezetszennyezésre és az éghajlat változására, amit egyre többen tekintenek ténynek.
A mozgalomnak köszönhetően a közvélemény elkezdett foglalkozni ezekkel a témákkal. Világszerte klímatüntetéseket és klímasztrájkokat szerveztek. Diákok ezrei, tízezrei vonultak az utcára, a politikai vezetők pedig a sajtó és a közvélemény nyomására egymás után hirdettek klímavészhelyzetet, vagy legalábbis biztosították szavazóikat a zöld ügy iránti elkötelezettségükről.
Sajnos azonban, úgy néz ki, eddig tartott a környezetbarát politikusok lelkesedése: a klímatüntetések pódiumairól lelépve, a zöld álarcot levetve legtöbbjüknek szembe kellett néznie a politikai realitással. Azzal, ha jelentős területekről tiltják ki az autókat, rövid távon szavazatokat vesztenek. És azzal, hogy a fosszilis energiahordozóknak – néhány különleges adottságú államot kivéve – még mindig csak az atomenergia a versenyképes alternatívája.
Sajnos a drasztikusabb – és jelentős eredménnyel kecsegtető – lépések jelenleg nem csak anyagilag nem érik meg a világ politikusainak, hanem politikailag sem. Ha másképp lenne, akkor ma autó- és műanyagmentes nagyvárosokban sétálgathatnánk szerte a világban. A mostani helyzet az, hogy beszélni már megéri a környezetvédelemről, de tenni érte még nem. Ezért nem hibáztathatjuk sem Trumpot, sem Greta Thunberget: a politikusok nem fognak cselekedni egy ilyen kényes, sokak életét befolyásoló kérdésben, amíg nincs meg a társadalmi elhatározás, támogatottság a lépések mögött.
Mielőtt ezért követ vetnénk rájuk, kérdezzük meg magunktól: Mosogatnék-e kétszer annyit, hogy kevesebb műanyagot használjak? Tömegközlekednék minden nap az autó helyett?
Sajnos, amíg a világ népességének meghatározó része nem igennel válaszol ezekre a kérdésekre, addig a legtöbb, amit egy politikus tehet, az annyi, hogy apró lépésekkel, megfelelőbb szabályozással és ösztönzőkkel igyekszik csökkenteni az általa irányított település vagy ország biológiai lábnyomát.
