Olyan társadalommá válunk, amelyben egyesek másokat megrendszabályoznak, de önmagukat kihagyják? Politikusok megkövetelik tőlünk, hogy vessünk véget a fosszilis üzemanyagok felhasználásának, miközben ők magánrepülőgépeken és benzinfaló terepjárókon utaznak. Politikusok és a hollywoodi csillagok, a fegyveres erőszak ellenzői, fegyveres testőrökkel veszik körül magukat.
Amikor a környezeti tudatosság kérdése merül fel a főáramú vitákban, általában egy tényt figyelmen kívül hagynak: zöld módra élni néha költséges. Nem csak abban az értelemben, hogy potenciálisan drága, de úgy is, hogy fel kellhet adnunk valamit a környezetért.
A klasszikus példa az egyre gyakoribb „zöld” kastély, a túl nagy ház. A környezettudatosság divatos lett, egyre több ember akarja megmutatni, hogy ő igenis tesz a környezet megőrzéséért. Amire van kereslet, arra megjelenik a kínálat is: a vállalkozók "környezetbarát" otthonokat és termékeket ajánlanak. Megveszem, és büszkén mondhatom: óvom a környezetet. De valóban azt teszem? Nyilvánvaló, hogy egy otthon, amelyben dupla ablaküvegek vannak, kevesebb hőt pazarol: kevesebb energiát igényel a téli fűtéshez, és nyáron nem igényel annyi hűtést, mert a hőmérséklet jobban szabályozott.
Csakhogy a ház eleve négyszer nagyobb, mint amire szüksége lenne a benne lakóknak. Óriási mennyiségű építőanyag kellett hozzá, emiatt a lakhely sokkal nagyobb környezeti lábnyomot hagy, mint egy kisebb otthon. Ugyanolyan környezetkímélőek lehetnének egy sokkal kisebb házban, és sokkal kevesebbe is kerülne. A hatalmas házaknak a hatékonyság fokozásához szükséges átalakításai közül van, amire eleve nem is volna szükség, ha az épület kisebb.
A nagy házak több helyet foglalnak el és nagyobb területet igényelnek, ha a lakók kertet, udvart is szeretnének - és általában igen. Korlátozzák az állatok élőhelyét, és számos egyéb problémát okoznak.
Jellemző igény egyszerre megőrizni a státuszszimbólumainkat és demonstrálni, hogy készek vagyunk tiszteletben tartani a környezetet. Az emberek hibrid autókat és óriási házakat vásárolnak, környezetvédelmi tanúsítvánnyal, és úgy érzik, hogy megtették a részüket a környezetért, mert egy tanúsított programban vesznek részt, zöld címke alatt.
Pedig a legtöbb embernek nincs szüksége nagy házra. Az egy lakóra jutó négyzetméterek száma radikálisan nőtt az elmúlt években. Az emberek egyre több helyet igényelnek, és elvetik azt az elvet, hogy az értékes természeti erőforrások védelme érdekében szükség lehet az általuk használt helyre. Pedig rá kell szánni magunkat, hogy megváltoztassuk az életmódunkat, hogy megfeleljen a bolygó és a rajta élő többi lény igényeinek. Nem vagyunk egyedül, és csak egy bolygónk van: felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért, ha meg akarjuk őrizni a Földet a jövő generációjának.
Ugyanakkor felelőtlen az a megközelítés, hogy bármit meg lehet valósítani, amit kigondolunk. Szeretném látni, ha a környezetvédelem zászlóvivői nem csak a kommunikációban lennének a bolygó megmentői.Hány híresség állítja, hogy törődik a környezettel, miközben több házat és több járművet birtokol? Ezek valóban szükségesek a mindennapi életéhez?
Mindannyiunknak magának kell döntenie arról, mit hajlandó feladni, és mindannyiunknak meg kell húznunk a vonalat valahol. Úgy tűnik, ezt a vonalat nagyon sokan szemtávolságon kívülre képzelik. Ha meg tudnánk vásárolni a környezeti problémákból való kiutat, akkor már meg is tettük volna: de nem tudjuk. Mikor ébredünk rá, hogy sokkal többet kell tennünk?
