Tavaly csaknem minden üzleti konferencia megkerülhetetlen kérdése volt, hogy vajon mikor és milyen formában jelentkezik a következő recesszió. Számtalan jövendölést lehetett hallani, de nem várt fronton jelent meg krízis: egy új vírus, ami térdre kényszeríti a globális ellátási láncokkal behálózott világgazdaságot. Először a turizmust és a rendezvényszervezést nullázta le a járvány[1], de más iparágak is komoly visszaesésre számítanak. A termelés kiesése jelentős fennakadást okozhat a kínálati oldalon. Senki nem tudja pontosan, mennyi időre van szükség a járványhelyzet lecsengéséhez: a bizonytalanság és a bevételek kiesése miatt a kereslet is csökken a tartós fogyasztási cikkek iránt, aminek hosszútávú következményei is lehetnek. Ezzel pedig csak a mátrix egy apró darabját érintettük.
A legtalálóbb szó, amivel ezt az időszakot jellemezni tudnánk: az újratervezés. Néhány hónappal ezelőtt, a növekedés időszakában még arra a kérdésre kerestük a választ egyéni és szervezeti szinteken is, hogy miként tudunk hatékonyabbak lenni, többet felhalmozni, magasabb szinten teljesíteni, jobb körülményeket teremteni, több élményt szerezni. Ígéretes projektek, nagyszerű tervek, értékes programok, amikért sokat dolgoztunk és betöltötték a mindennapjainkat. Néha úgy tűnhetett, hogy a növekedésnek sosem lesz vége. Azonban eljött a pillanat, amikor egyértelművé vált, hogy most valami egészen más korszak következik, egy szokatlan berendezkedés, amihez alkalmazkodni kell gondolkodásban is.
Mi változott meg az egyén számára?
Egyrészt hatalmasra nőtt a tehetetlensége. Eddig kézben tartottuk az életünk minden területét, aktív befolyásunk volt a vállalkozásunk teljesítményére, most pedig az otthonainkba zárva keressük a kiutat ebből a válságból. Bár valóban kevés ráhatásunk van a járvány következményeinek alakulására, a tehetetlenség megtanít alázatosnak lenni és elfogadni, hogy léteznek rajtunk kívül álló erők, amiket nem tudunk kontrollálni.
Másrészt megkérdőjeleződnek a prioritásaink. Békeidőben az önmegvalósítás egyre magasabb lépcsőfokaira kapaszkodunk fel, ambiciózus célokat tűzünk ki magunk elé, és vég nélkül keressük az új kihívásokat. Amikor viszont eljön a válság, mindenki a legalapvetőbb szükségleteire fókuszál, szeretné biztonságban tudni a szeretteit, és gondoskodni a megfelelő ellátásról. Ez a kihívással teli időszak egyúttal alkalmat teremt arra is, hogy megálljunk a rohanásból, félretegyük a többdimenziós feladatlistánkat, és átértékeljük mit tartunk fontosnak az életben. Lehetőségünk van lelassítani, és a határidőnaplónk helyett a kapcsolatainkra figyelni, időt szakítani olyan tevékenységekre, amikre eddig a zsúfolt napirendünk miatt nem találtunk alkalmat.
Egy járványban az egyén közösséghez való viszonya is fókuszba kerül. Korábban talán a saját céljaink elérése motivált minket. Most azt is megtanuljuk, hogy csak együtt, közös erőfeszítéssel tudjuk legyőzni a vírust. Lehetőséget kapunk arra, hogy érzékennyé, türelmessé és empatikussá váljunk a körülöttünk élők irányában, és felismerjük az összefogásban és az egymás megsegítésében rejlő hatalmas erőt. Lesznek olyanok, akiket nem fog érzékenyen érinteni a válság, de nekik is van felelősségük: felkarolni azokat, akik a túlélésért küzdenek. Egy nemzet ebből a helyzetből csak együtt, egymást támogatva és egymásra vigyázva találhat kiutat.
A válság, amiben már most nyakig benne vagyunk, lehetőség is egyben. A megváltozott körülmények alázatra, szolidaritásra, átértékelésre tanítanak. Végigtekinthetünk az életünk pillérein, és ráeszmélhetünk, mennyi mindenért lehetünk hálásak. Sok dologról kell lemondanunk az előttünk álló időszakban, de ez arra késztethet minket, hogy értékeljük és megbecsüljük mindazt, amiben eddig részesültünk. Milyen nagyszerű lesz majd újra átélni a találkozások örömét, érezni a mindennapok pezsgését, hosszútávú terveket készíteni és szorongástól mentesen, békében élni!
Ha véget ér ez az időszak, új emberként térhetünk vissza a normális kerékvágásba és közösen, egymást támogatva építhetünk egy reményteljes jövőt.
[1] https://g7.hu/vallalat/20200313/sirnak-az-ugyvezetok-egymasnak-teljesen-lenullazott-egy-magyar-iparagat-a-jarvany/
