Reaktor

Glokalizáció, "Just in time", és a koronavírus gazdasági hatásai

A koronavírus járvány napról napra egyre jobban befonja Magyarországot is, teleszőve tanácstalansággal, zavarodottsággal és félelemmel az életünket. Olaszországban például már naponta 600-800 ember veszíti életét a kórtól, amely ugyanakkor komoly gazdasági problémákat is okoz az országoknak. A tét nagy: lesznek olyan kormányok is, amelyeket a járvány rossz kezelése miatt elsöpör az elégedetlenség, de olyanok is, amelyeknek a pozícióját megszilárdítja a válságkezelés.

Mivel kell számolnunk a gazdaságban? Jelen állás szerint a turizmus és a vendéglátás letérdelt, a személyszállítással foglalkozók (vagyis a taxisok) forgalma töredékére csökkent, a kereskedelemben dolgozók pedig nem bírják utántölteni a polcokat a pánikszerű bevásárlás közepette.

Mi a helyzet a "Just in time" cégekkel? Mi az a "Just in time" egyáltalán?

A Just in time (JIT) gyártásszervezési és készletgazdálkodási stratégia. A lényege, hogy a cég nem költ hatalmas raktárakra, ahol akár hetekig, hónapokig tartja elkészült áruit – vagy éppen a gyártáshoz szükséges nyersanyagait – hanem mindig csak a szükséges mennyiséget rendeli alapanyagból, és egyből továbbadja a felhasználónak: az üzleteknek, vagy magánszemélyeknek. Ennek a rendszernek a rendező elve a kanban nevű rendszer. Ez egy lánc: a boltban megjelenik az igény, például nincs elég fehér-piros kockás asztalterítő, a cég ezt látja, beszerez annyi alapanyagot, amennyire szükség van az adott termék előállításához, legyártja, és közvetlenül a boltok polcaira szállítja, raktározás nélkül. Ez a rendszer ismétlődő tömegtermelésre alakult ki, ahol kicsi a termékek varianciája.

Mi a veszélye ennek az igencsak elterjedőben lévő gyártási stratégiának?

Például egy ilyen járvány, amiben ma is élünk. Ha kijárási tilalom van, vagy az adott, JIT eljárást alkalmazó gyár bezárása fenyeget, akkor gyakorlatilag le is húzhatják a rolót. Egy cégnek ugyanis a mozgásterét a pénz és áru tartalékai adják. Ha nincs gyártás, és nincs a raktárban árutartalék, a vállalt csődbe megy, mivel nem tud árut szállítani a piacra, nincs profit. Ha van pénztartalék, akkor rövid ideig fenntartható ez az állapot, de ha ez is elfogy, akkor már csak a gyártástechnikai eszközeik eladásával tudják fedezni a kiadásaikat, vagy a munkavállalók elküldésével.

A glokalizáció - globális megoldások lokálisra szabva

Megküzdeni a járvánnyal valószínűleg nem lesz elég egy globális megoldási javaslat. A globalizációt a határok lezárása és az erőforrások átcsoportosítása erősen visszaveti: deglobalizációs folyamatok indulnak meg, és sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a lokális gazdaságok és a kistermelők. Ha nem tud eljutni Magyarországra a francia krumpli, akkor Józsi bácsi 100 hektárjáról kell a CBA polcaira tenni. A nagyvállalatoknak sokkal inkább alkalmazkodniuk kell az egyes országos sajátosságaihoz: az uniform termékek nem biztos, hogy mindenütt ugyanolyan vonzóak lesznek. Ezt nevezzük glokalizációnak, mely a globalizáció és a lokalizáció szavakból képzett szó.

A baj tehát jelenleg nagy, és ez a cikk is csak egy kis szeletét emelte ki annak, hogy mivel kell megküzdenünk a következő hetekben, hónapokban, években.

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása