A Reaktor első podcast adásában Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszterrel beszélgettünk a koronavírus diplomáciai és gazdasági hatásairól, valamint a fiatalok külügyi képzéséről, karrierlehetőségeiről.
Március közepe óta folyamatosan érkeznek védőeszközök, védőfelszerelések Magyarországra Kínából. Hogy néz ki ma a fürkészek és portyázók egy napja? Keresnek még újabb beszerzési forrásokat vagy már megfelelő mennyiségű védőeszközre sikerült leszerződni?
A mostani helyzet minden szempontból abnormális, hiszen az egészségügyi védekezéshez szükséges speciális eszközök iránt a kereslet, mondjuk úgy békeidőben, az összehasonlíthatatlan töredéke a jelenlegi keresletnek. Tehát amiből normális helyzetben van egy egységnyi kereslet, most az 1000 vagy 2000, nagyjából ezek az arányok. Mindez azt jelenti, hogy a meglévő gyártókapacitások maximumon működnek Kínában, viszont a kereskedők egy-egy előállított terméket adott esetben négy, öt, hat helyre is ígérnek, vagy rosszabb esetben el is adnak.
Jól látható, hogy azért a világgazdaság békeidőben megírt idealisztikus szabályai most bizonyos esetekben háttérbe szorulnak.
Tehát a szerződés megkötése, sőt a szerződéses ár kifizetése sem jelent 100%-os garanciát minden esetben arra, hogy az adott termék a megrendelt számban, minőségben, formában és időben megérkezik a megrendelőhöz.
Én alapvetően eddig mindezek ellenére jó tapasztalatokról tudok beszámolni.
Már több, mint 80 millió maszkot tudtunk importálni, nagyjából 35 millió védőruházati felszerelést, lassan 800 lélegeztetőgépet és másfél millió tesztet.
Ezek a számok azért mégiscsak azt mutatják, hogy ha az ember kellő mennyiségű munkaórát, kapacitást és idegrendszert beletesz, akkor azért lehet itt sikerrel járni.
A Kína és Magyarország közötti légi hídon már legalább 70 repülőgép szállított árut Magyarországra. Ezeket a WizzAir gépeitől kezdve a legnagyobb szállítógépekig terjedő spektrumban érdemes elképzelni. Ezek az eszközök nélkülözhetetlenek az egészségügyi védekezés szempontjából.
Természetesen mivel hosszú távú védekezésre vagyunk berendezkedve, ezért a következő hetekben, azt gondolom hónapokban is a repülőgépek folyamatosan közlekedni fognak ezen a légihídon.
Ha több százezer vagy több millió koronavírus tesztünk van, akkor miért van az, hogy naponta körülbelül 2-3000 tesztet végeznek el?
Ez már egy olyan egészségügyi szakkérdés, ami még a legtágabb
értelmezésben sem fér bele a portfoliómba. A mi munkánk, a mi felelősségünk
odáig terjed, hogy ezeket az árukat úgymond felhajtsuk, ezekre leszerződjünk,
megszervezzük a szállításukat és behozzuk őket ide Magyarországra. Miután az
adott repülőgép landol a Liszt Ferenc Repülőtér betonján, kipakolnak és
elvámolják a termékeket, bekerülnek egy központi raktárba és onnantól kezdve az
már egy egészségügyi szakmai, mondhatnám operatív kérdés, hogy hová kerülnek.
Ez már a legtávolabbról sem esik a külügyi portfólió hatálya alá.
Engedje meg, hogy visszakanyarodjak a külügyi portfólióhoz. Miniszter úr, hogy látja? Kína inkább üzleti vagy diplomáciai kérdésként kezeli azt, hogy kinek ad és kinek nem védőfelszereléseket?
Az, hogy ki vásárol, ki tud vásárolni vagy ki vásárolhat Kínában, az egy üzleti kérdés. Mindenki vásárolhat, ha megfelelő kapcsolati hálóval és pénzzel rendelkezik hozzá. Az hogy Kína kinek segít ezen felül, az a saját teljesen legitim döntésük.
Mi is segítünk több országnak is, segítettünk a nyugat-balkáni országoknak, segítettünk Horvátországnak, Szlovéniának, Olaszországnak, segítjük a határon túli magyarokat.
Tehát az, hogy a saját meglévő készletéből ki kinek segít, az mindenkinek a saját szuverén döntése.
Sok helyről lehet azt a kifejezést hallani, hogy járványdiplomácia. A megnövekedett kereslettel kapcsolatosan Kínának a szerepe és befolyása növekszik a nemzetközi térben. Ezzel kapcsolatban sok helyről lehet azt a félelmet hallani az Európai Bizottságból is, hogy a válság miatt meggyengül európai cégek elértéktelenednek és ezáltal védtelenné válnak egy esetleges kínai felvásárlási hullámmal szemben. Ez valós veszély?
Nézze, ez teljesen független a járványtól. Ez ugyanígy volt a járvány előtt is. Amikor minket folyamatosan azzal próbáltak szembesíteni Európában, hogy mi tartjuk fenn a legszorosabb gazdasági együttműködést Kínával, akkor nagyon egyszerű volt felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon van 16 jelentős kínai beruházás, amelyből 12 úgy lett kínai, hogy kínai vállalatok a világpiacon német, francia, amerikai, kanadai, svájci vállalatokat vásároltak meg. Tehát az a folyamat, hogy nagy keleti vállalatok erős nyugati cégeket vesznek, az már a járvány előtt megkezdődött.
Érdemes megnézni a számokat, 2007-ben a világon végrehajtott beruházások 81%-át fedezték nyugati tőkéből és 18-19%-át keleti tőkéből. 2018-ban pedig a világszerte végrehajtott beruházások 56%-át keleti tőkéből finanszírozták. Tehát a keleti gazdasági térnyerés az evidens és a nyugati, nyugat-európai és az egyesült államokbeli vállaltok folyamatosan váltak kínai felvásárlások célpontjaivá.
Azt látjuk, hogy ebben a válsághelyzetben az Európai Unió államai nemzetállami szinten saját döntéseket hoznak, saját maguk próbálnak küzdeni a válság ellen. Mit gondol miniszter úr, tudna-e többet tenni Brüsszel, illetve az Európai Unió a válság kezelésére?
Amikor ilyen válságos helyzet van, akkor a nemzetállamok szerepe egyértelműen felértékelődik.
Ha végignézzük, akkor a föderalista, európai berendezkedésre hajtó, nyugat-európai országok is nemzeti alapon hoztak meg döntéseket. Nemzeti érdekek alapján, nemzeti specifikumok alapján és az alapján a helyzet alapján, ami az adott országban létrejött.
Mivel minden országban a helyzet más és más volt, teljesen eltérő, ezért a brüsszeli koordinációs kísérletek jelentősége gyakorlatilag minimálisra esett vissza.
Egy nagyon kézenfekvő példát hadd mondjak; egész márciusban azzal foglalkoztunk, - azzal is -, hogy több ezer magyar embert hozzunk haza külföldről, akik külföldön rekedtek a légiközlekedési korlátozások miatt. Ez európai szinten több százezer embert jelentett. Ezek után március 31-én kaptunk egy levelet az Európai Bizottságtól, hogy akkor onnantól kezdve hajlandók fizetni a költségek egy részét. Tehát egy hónappal azután, hogy elkezdtük.
Brüsszel lassan ébredt, a brüsszeli intézmények kifejezetten hatékonytalannak bizonyultak ebben a helyzetben, és a nemzeti válaszok jelentőségei meg a kétoldalú államközi együttműködések jelentősége egyértelműen felértékelődött.
Mi lehet az oka annak a kitüntetett nemzetközi figyelemnek, ami a koronavírus-törvényt - vagy nevezhetjük felhatalmazási törvénynek is - kísérte? Más országokban is születtek hasonló döntések. Van-e annak hatása a diplomáciai kapcsolatokra?
Ez megint nem új, hiszen 2010 óta Magyarország, illetve a magyar kormány folyamatos nemzetközi támadások alatt áll és ennek van egy teljesen egyértelmű oka. Mindaz, amit csinálunk 2010 óta az a nemzetközi liberális mainstreammel teljes mértékben szembe megy. És ezt nehezen viselik. Ha megfigyelik, akkor 2010 óta akármit csináltunk, az mindig bírálat tárgya volt. És az teljesen mindegy, hogy egy, két, három hónap vagy év múlva derült ki, hogy a bírálatok hazugságokon alapultak. Soha ennek elismerése nem történt meg. Nem is kell erre vágynunk szerintem, nekünk egy dolgunk van, hogy a magyar emberek elégedettek legyenek azzal, amit csinálunk. Márpedig 2010 óta a jelenleg kormányzó párt, illetve pártok minden választást megnyertek Magyarországon, függetlenül attól, hogy az éppen parlamenti, önkormányzati vagy európai parlamenti választás volt. Nekünk ez számít, a magyar emberek legyen elégedettek.
A liberális mainstream mindig is kritizálni fog minket, mindig is hazudozni fog. Azzal nem lehet mit kezdeni, hogy az ember ott ül a Parlamentben, közben olvassa a Die Welt-ben, hogy egy német szocialista politikus leírja, hogy Magyarországon nem ülésezik a parlament.
Ez volt például egy keddi élményem. Akkor most mit csináljunk, tényleg? Ha az ember túl sok energiát fordít arra, hogy ezeken bosszankodik, akkor nem tudja rendesen elvégezni a munkáját. Szerintem erre a hisztire nekünk már nem kell odafigyelnünk, hanem tennünk kell a saját dolgunkat.
Ez mennyire nehezíti meg a diplomáciai munkáját? Akkor ez a német szocialista képviselő ezt is gondolja?
Az én munkámat ez semennyire nem nehezíti meg, mert az a helyzet, hogy ezek az emberek, akik ilyeneket állítanak rólunk, szemtől-szemben nagyon gyávák. Ezt többször fel is szoktam róni a kollegáimnak, amikor például ott ülünk az EU külügyminisztériumi értekezletén 27-en, vagy virtuálisan vagy személyesen, akkor mindig fel szoktam vetni, hogy itt vagyok, mondjátok, kinek van problémája és mi a problémája. Plusz mindenki ismeri a telefonszámomat, minden ügyben fel szoktuk hívni egymást, ezügyben miért nem hívtatok föl. És ilyenkor persze senki nem mer vagy nagyon kevesen. A luxemburgi külügyminiszter kolléga bármit mondok azonnal megtámad, de ő legalább szemtől-szemben is. Ezt még valamennyire becsülni is lehet, de ő ebből sportot csinál. De a többi ilyenkor nem mond semmit.
Kétoldalú találkozókon is látom rajtuk, hogy szenvednek vele, hogy nem is igazán mondanák, de otthon elvárás és a sajtónak meg akarnak felelni, ami persze megint a liberális mainstream része. Szóval nehéz lehet nekik. Több olyan élményem is volt már, szintén a külügyminiszteri tanácsüléseken, hogy egy kemény vitában vettem éppen részt és a kollégák sms-t küldtek az ülés közben, hogy jól mondod Péter, kemény vagy, jól mondtad, így kell, meg ezek a hüvelykujjak fölfelé.
A végén pedig megkérdezem, hogy köszönöm szépen, de ott ültél te is és hogy nem akartál te is…? A válasz: tudod Péter, nálunk nem lehet….a sajtó, az NGO-k, a koalíció…. Szóval nagyon rossz lehet nekik, hogy nem mondhatják azt, amit gondolnak és nem szállhatnak bele ezekbe a vitákba. Tehát az én dolgomat semennyire nem nehezíti meg, sőt sok esetben inspirál.
De még egyszer mondom azzal kell foglalkoznunk, hogy a magyar emberek mit gondolnak és a magyar emberek akaratának kell érvényt szereznünk.
Mennyire mondhatjuk válságállónak a magyar gazdaságot? Milyen intézkedések születtek, milyenek várhatóak még?
2010 óta támadások alatt állunk, de 2014 óta minden évben megdöntöttük a beruházási rekordot, minden évben megdöntöttük az export rekordot.
A helyzet az, hogy a komoly üzletemberek, akik sok millió vagy milliárdos beruházásokról hoznak döntéseket, azok nem az újsághírek alapján, nem egy-két elfogult riporter meg NGO-k véleménye alapján hoznak beruházási döntéseket. Megnézik a számokat, megnézik az adórendszert, megnézik a politikai rendszer stabilitását, ha van már tapasztalatuk azt értékelik, aztán az alapján döntenek.
Ha megnézzük, hogy a német sajtó mit ír rólunk, és mellétesszük, hogy van 6000 német vállalat Magyarországon, köztük az Audi, a BMW, a Mercedes, a Continental, a Knorr-Bremse, és így tovább, és ők 300 000 magyar embernek adnak munkát, akkor világosan látszik, hogy komoly emberek nem újsághírek alapján hoznak döntéseket. Most viszont egy új verseny kezdődik, mert új helyzet van, semmi sem lesz olyan, mint volt korábban a világjárvány miatt.
Ezért most egy új versenybe kell beneveznünk és ebben a versenyben nagyon fontos az, hogy ki mennyi bizalmat tud összegyűjteni. És ezért fontos, hogy a Magyarországon lévő beruházó, már működő vállalatok számára olyan közeget teremtsünk, amely a vállalati működés szempontjából pozitív.
Ezért csökkentjük tovább a szociális adót, ahogy korábban megígértük, ezért vezetünk be új beruházási támogatási rendszert, olyan új hiteleket, amelyek kifejezetten az exportra termelő vállalatok számára nyújtanak segítséget. Ezért segítjük a kis és közepes vállalkozások likviditását, hogy azok továbbra is be tudjanak szállítani.
Ez a gazdaságvédelmi akcióterv, amit összeraktunk képes arra, hogy a magyar gazdaságot a világjárvány utáni időszakban is növekedési pályán tartsa.
És mi lesz a korábban elhatározott külföldi beruházások sorsa? Például a BMW gyárnak?
Semmi késés nincsen, minden ugyanúgy zajlik, mint ahogyan
megállapodtunk. Folyamatosan jönnek a koreai nagy beruházókhoz is azok a
munkavállalók, mérnökök, akik szükségesek ahhoz, hogy a nagy, elektromos
autóiparhoz kapcsolódó beruházásokat előkészítsék. A BMW beruházása is halad
előre, úgyhogy ebből a szempontból egyelőre nem panaszkodhatunk.
Engedje meg, hogy most egy kicsit beszélgessünk ma fiatalokról. A Külügyminisztériumban az utóbbi időben több tehetséges fiatal is lehetőséget kapott a bizonyításra. Mik azok az erősségek, hiányosságok, amiket ezekben a fiatalokban észrevesz Ön vagy akár a minisztérium?
2014 szeptemberében megkaptam azt a lehetőséget, hogy vezessem ezt a minisztériumot. Akkor világosan láttam azt, hogy ha én az új koncepciót - ami egyrészt gazdaságérvényesítésre alapuló külpolitika, másrészt pedig gyorsan reagálni képes gépezet - sikerre akarom vinni, akkor sok új emberre, sok új fiatalra van szükségem. Mindig törekedtem arra, hogy jó kombináció legyen; a tapasztalat, az intézményi memória és a fiatalok vegyítése, nekem eddig ez vált be. Nem véletlen, hogy az államtitkárok között mindig vannak olyanok, akik már hosszútávú tapasztalatokkal rendelkeznek. Most itt visszautalhatok Mikola Istvánra vagy a mostani csapatból Sztáray Péterre, tehát a fiatalok és a tapasztaltak mixét raktam össze. Azt tudom mondani, hogy azok a fiatalok, akik itt beleálltak ebbe, azok fantasztikusan jól teljesítenek.
Látszik rajtuk, hogy inspirálja őket az, hogy nem egy önfeladó, belesimuló külpolitikát folytatunk, hanem egy sok esetben harcos és a nemzeti érdek szempontjából alternatívát nem ismerő külpolitikát. Úgy látom, hogy ez a fiatalokat feldobja. Én nagyon sokat köszönhetek nekik és szeretnék rájuk támaszkodni a jövőben is.
Akkor mondhatjuk, hogy bejött ez a gondolat, hogy a fiatalokat be kell vonni a minisztériumi munkába.
Nagyon pozitív tapasztalataim vannak fiatalokkal. Jól beszélnek nyelveket mindannyian, lelkesek.
Az első egy ilyen letaglózó élményem volt ebben a minisztériumban, amikor pénteken három óra körül mondtam, hogy hívjanak fel valakit itt a munkatársak közül, mert valamit akartam tőle kérdezni, és mondták, hogy ő már nincs itt. Kérdeztem, hogy az hogy lehet? Három óra van pénteken. Azt mondták, hogy kettő órakor lejár a munkaidő a közigazgatásban. Ekkor azzal kellett szembesülnöm, hogy az Egyesült Államok keleti partvidékén, ahol Washington is található, ott ugye hat órával járnak mögöttünk. Tehát, amikor Washingtonban pénteken reggel nyolc óra van, akkor a magyar külügy megszűnik dolgozni hétfőig. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha valami történik, akkor majd hétfőn reagálunk rá. Na most ez nyilván nem megy. Szépen át kellett szervezni a dolgot, mindegy egyes területi főosztályon mindig lennie kell valakinek. Ütemezett, csúsztatott munkavégzés van és azért ezt a fiatalabbak jobban viselik és jobban tudnak ehhez alkalmazkodni.
A berögzött, nyolckor jövünk, de már alig várjuk, hogy négykor elmenjünk típusú népi játék ezzel a típusú külpolitikával, amit mi csinálunk nem egyeztethető össze.
Azok, akik kívülről jöttek, fiatalok, business orientált gondolkodásúak, velük azért ezt könnyebb volt megcsinálni.
Akkor tulajdonképpen ennek köszönhetjük, hogy szeptemberben elindul a Magyar Diplomáciai Akadémia?
Igen, ez már egy régi tervem volt, mert azt már az elején láttam, több, mint öt éve, hogy azért kell lennie egy egységes képzési rendszernek. Ahol mindenki megtanulja azt, hogy mit is jelent magyar külpolitikát csinálni.
Én külügyek szakirányon végeztem a közgázon, hasznos tapasztalat volt, jó tudást lehetett ott fölszedni. De az nagyon fontos, hogy ha valaki a külpolitika csinálásában és végrehajtásában vesz részt, akkor pontosan legyen tisztában az irányvonallal.
Minden külpolitikának nyilván van egy ideológiai, racionális alapja és célrendszere. Szerintem jogos elvárás a részemről, részünkről, hogy aki itt dolgozik, az pontosan abba az irányba húzza a szekeret, mint amibe mi gondoljuk húzni. Ezért ennek a képzési rendszernek a létrehozása régóta a céljaim között volt, kicsit később sikerült létrehozni, mint én szerettem volna, de hát ezer oka volt a dolognak. Mindig volt más, amit csinálni kellett.
Az interjút készítette:
Fazekas Csilla, Reaktor Közösség
Vecsei József, Fúzió Hallgatói Közösség
