Egy jó barátom intézett felém egy kihívást: kibírom-e 48 órán keresztül internet nélkül. Ebbe beletartozik a Facebook, a Messenger, az Instagram, vagy éppen a streamelt zene és film is.
Ez teszt eredménye engem is megdöbbentett: úgy gondoltam, hogy simán teljesítem majd, hogy van akkora önuralmam és kontrollom saját magam felett. 17 óra és 34 perc. Eddig bírtam, ezáltal elbuktam, mint sok általam kihívott ismerősöm. Eddig csupán egyetlen barátomnak sikerült teljesítenie ezt a feladatot.
Téged is szeretnélek kihívni: írj nekünk, és megosztjuk a tapasztalataidat a Reaktoron,
ha sikerül teljesíteni, ha nem!
Szerintem sokan nem is sejtik, mekkora a függőségük, mások pedig már megtanultak ezzel együtt élni. Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy
a Messenger törte meg nálam ezt a 48 órát.
Manapság olyan gyorsan és olyan gyakran érnek minket különböző ingerek, ál és pozitív megerősítések, melyeknek könnyen a rabjaivá válunk, hogy ezen függőségünk életünk részévé válik, jelenlétét észre sem vesszük, hiányát pedig nem viseljük el, még 48 óráig sem. Ezeknek az impulzusoknak az addiktív jellege ismert:
a lájkvadászat, a gyors üzenetváltások, az új posztok kényszeres figyelése, az azokra történő minél hamarabbi reagálási kényszer mind ide sorolható.
Saját generációmban még valamivel gyengébbek a függés jelei, viszont a minket követőben már borzasztóan erősek. Gondoljunk csak bele, egy gyerek még meg sem születik, de máris kint van a közösségi platformokon, aztán pedig a szemünk előtt nő fel és válik aktív internet használóvá!
Pár jel, ami megmutatja függő vagy-e. Ha ezeket észreveszed magadon, akkor szinte biztosan elbukod majd ezt a kihívást:
- Csak a készülő poszt kedvéért igazgatod el a tányérodon a kaját, közzéteszed, és csak aztán eszel.
- A barátaid, ismerőseid minden lépéséről tudsz, illetve néha sokkal boldogabbnak látod az életüket, mint a sajátodat.
- A legkönnyebben és legegyszerűbben észrevehető jel viszont az idegesség, ha szeretett telefonod nem lehet a kezedben/közeledben.
Amit az eddigiekben leírtam, abszolút kimeríti a pótcselekvés fogalmát, hiszen úgy kapkodnak az emberek másodpercenként a telefonjukért, mintha onnan kapnák az oxigént.
Egy-egy negatív kommenttel pedig olyan károkat tudunk okozni, melyeknek beláthatatlan következményei is lehetnek - és voltak is már az internet történelmében.
A túlzott pozitív visszajelzéssel pedig olyan ego-harcosokat hozunk világra, akiket manapság influencernek nevezünk. Gyakorlatilag
ők a tökéletes lények, akik az élet viharából győztesen kikerült tanítók szerepében tetszelegve vonultak be ebben az évtizedben
hogy megmondják, hogy mi a helyes irány, a boldog és teljes élethez vezető út - azt tudnunk kell persze, hogy az ő szintjükre soha nem érhetünk fel.
Sokszor olyan bizonytalanok vagyunk a saját életünkben, hogy másoktól várjuk a visszaigazolást. Akár reakcióként, akár üzenetként.
Annyira nem hiszünk már magunkba, az elérhetetlen tökéletesség hajszolása miatt, hogy mások véleményeiből táplálkozunk, mint egy szörny. Hasonlatos ez akár a drogfüggőséghez, is hiszen ott is megvan az a szint, mikor már bármit megtennénk a napi adagunkért. Itt ugyanez a helyzet, csak a telefonunkkal. Ez a kísérlet arra is hivatott, hogy fel tudjuk mérni, mekkora segítségre is szorulunk vajon?
Ez a téma sajnos jelenleg nem kap elég figyelmet, pedig van egy sötétebb oldala is:
nem csak a személyiségünket térképezik fel, hanem a valóélet-beli viselkedésünket is befolyásolják.
Gondold át, hogy egy napodon a családoddal, pároddal, barátaiddal töltesz-e több időt, vagy mondjuk az Insta, Facebook, YouTube világa szippant be inkább? Szinte biztos vagyok benne, hogy az utóbbi a válasz.
Ugyanúgy, mint más függőség esetében, az ezekről történő leszokás csak lépésről lépésre történhet.
Néhány tippem akad erre is: próbáljuk behatárolni az internetre szánt időt, ami lehetőleg üres időt jelentsen, például mikor utazunk vagy várakozunk. Csak a lényeges dolgokat osszuk meg, nem kell a világnak minden lépésünkről tudnia.
Ami a legfontosabb, hogy az igazán fontos embereknél ne elégedj meg a puszta üzenetváltással vagy videohívással, hanem keresd fel őket, utazz el hozzájuk és tölts velük minőségi időt!
Egy élő mosoly sokkal többet ér, mint 1000 emoji.
