Miért nincs hely több fesztiválnak a Balatonnál? Érdemes-e bármit matekozni a 2020-as rendezvényekkel? Miért lelkesebbek a MOL Nagyon Balatonnal együtt dolgozó kisebb vállalkozások, mint a nagyok? Reaktor Podcast Kiss Ádámmal, a MOL Nagyon Balaton programjának vezetőjével.
Az északi part közelében lakom – amikor estefelé leugrom egyet úszni bringával, közben látom az aranyszínű vízből kiemelkedő Tihanyi-félszigetet, a hangulatos kis éttermeket, a Hamvas Béla által szépen és tűpontosan leírt szőlőültetvényeket, eszembe sem jut az Adriához hasonlítani a Balatont. Ehhez azonban helyismeret, sok tónál töltött idő kell. Aki messziről érkezik, és pl. szálláshely hiányában az autójában éjszakázik, beletrafál egy drága, de nem túl finom hamburgerbe, nem egészen azt éli meg, amit én. Hogyan tudtok segíteni az utazóknak, hogy mivel érdemes eltölteni az időt a környéken?
Hadd kezdjem egy rövid személyes kitérővel. Szerintem akkor leszünk nagyon boldog ország, hogyha ezt az Adria-Balaton összehasonlítgatást sikerül valahogy kinőni, hogy ne mindig ez jusson az embereknek az eszébe. Én azt hittem egy ideig, hogy eltűnőben van, de mostanában olvasgatva a híreket, újra látom az összehasonlításokat. Sajnálom, hogy még mindig itt tartunk, holott azt gondolom, hogy se a Balatonnak, se az Adriának nincs már miért szégyenkeznie. Mindkét helyen – ahogy a világ összes turisztikai desztinációjában is – vannak túlárazott szálláshelyek, vacak hamburgerek és átverős turisztikai attrakciók.
Nekünk a MOL Nagyon Balatonnal az a célunk, hogy egy olyan ernyőt hozzunk létre, egy olyan merítést mutassunk be, elsősorban a hazai közönségnek, amely a rendezvényekről szól, de ezen felül az egész balatoni régiónak azt a minőségi, színvonalas és érdekes kínálatát bemutatja, ami miatt senkinek sem kell szégyenkeznie és ami bárkinek ajánlható akár nyáron, akár nyáron kívül.
Mi alapvetően a rendezvényszervezés irányából jöttünk, ezért a MOL Nagyon Balaton kínálata az a számos partnerrendezvény, az a nagyon sok fesztivál, amik sajnos idén elmaradtak, tehát elsősorban a fesztiválokról, kisebb-nagyobb rendezvényekről szólunk. De ahogy azt a Balaton magazin is kifejezi, illetve az idei évben már egy külön önálló vastag kiadványként megjelenő 100 jó hely a Balatonnál kiadványunk is, vannak még különféle kisebb-nagyobb projektek, amikhez csatlakozunk, vagy akár csak egy Facebook-poszt erejéig bemutatjuk őket. Ebben benne vannak a minőségi éttermek, vendéglátó- és szálláshelyek, kulturális és természeti látnivalók. Az egy alapvetés, hogy ezek a programok nem önállóan léteznek. Ha elmész a Balatonra, lehet, hogy egy fesztivál miatt mész, vagy étterembe, amit nagyon sokan ajánlottak, enni egy jót, vagy maga a hely vonz. De hogyha a fesztiválért, ha az étteremért, ha a helyért magáért megyek, akkor is kelleni fog szállás, kellenek programok, szabadidős tevékenységek. Ezek így alkotnak egy kerek egészet.
A MOL Nagyon Balaton a tó környékének legfontosabb rendezvényeinek ernyője immár nyolc éve. Hányan dolgoztok ezen? Mi a legfontosabb, amit a MOL Nagyon Balaton ad a régiónak?
Az őszinte válasz, hogy fogalmam sincs, hányan dolgozunk. Az ennél részletesebb, hogy van egy pár fős stáb, amely az egésznek a magja, ehhez kapcsolódik sok alvállalkozó és partner, akikkel különféle ügyekben együttműködünk. Például a Balaton magazint hoznám fel megint. Sok ismert újságíró, szakmájában elismert fotós vagy szerző a partnerünk abban, hogy ez a kiadvány létrejöhessen, de ugyanúgy a rendezvényeknél is megvannak azok a szervező tagok, külsősök, alvállalkozók, akikkel megcsináljuk. Alapvetően sok ember dolgozik ezen.
A fő célkitűzés az, amit a szlogen is megfogalmaz, hogy egy tó, tengernyi program: azt a programgazdagságot és színvonalas rendezvények sokaságát mutassuk meg, amelyből nem csak nyáron, hanem az év bármely szakában össze lehet állítani egy hétvégét, hosszabb utazást vagy akár csak egy napot is.
Ahogy említetted, idén elmaradtak a nagy Balaton-parti fesztiválok: nem volt Sound, nincs Strand fesztivál vagy B.my.Lake, a Művészetek Völgye fesztivál sem a megszokott formában fog lezajlani. Milyen hatással van mindez az érintett szervezőkre, vendéglátósokra és a helyiekre?
Röviden válaszolva, rossz hatással. Nem is a gazdasági hatásait emelném ki, ami elsőre szembetűnik, hanem nyilván olyan emberként, aki ebben dolgozik, akinek a fesztiválozás úgymond a lételeme, nem is mint szórakozás, hanem mint munka, annak nagyon nehéz azzal a tudattal, hogy amire az egész évedet felteszed, az a munka, amiért 360 napon át dolgozol, hogy 5 napban minden nagyon jó legyen, pont az az 5 nap nem valósul meg.
Ezt nehéz volt lelkileg is átélni. Most még nem látszik a vége, de ennek olyan szétgyűrűző gazdasági hatásai vannak, amik többé-kevésbé mindenkit érintenek, aki ezzel foglalkozik.
Nem csak szervező cégeket, hanem azt a számos műszaki, technikai céget, akik ezeknek a megvalósításában dolgoznak. Nekik is nagyon nehéz, mert ezzel az 500 fő feletti létszámstoppal nem nagyon van olyan rendezvény, ami más, nem fesztivál és ők tudnának rajta dolgozni. És nyilván érinti azokat a vendéglátósokat is, akik bár nem csak a fesztiválokon működnek, de jelentős bevételt generálnának nekik. És a szállásadókat is, akik valószínűleg vigasztalódhatnak azzal, hogy nagyon erős balatoni szezon lett a fesztiválok nélkül is, de biztos, hogy az azzal járó szálláshelyfoglalás kiesését mindenki megérzi.
Ha visszatérünk egy optimista forgatókönyvhöz: hány fesztivált bír még el a Balaton szerinted?
Szerintem többet nem. Ha a tavalyi évet nézzük, és csak a nyarat – a júniust nem is, hanem júliust és augusztust –, akkor minden hétvégére jut legalább kettő vagy még ennél is több nagy rendezvény. Vannak július végén csomópontok, amikor a Művészetek Völgye, a Veszprémfeszt, a Veszprémi utcazene fesztivál és kisebb helyi rendezvények egymásba érnek.
Azt gondolom, hogy valahol itt a vége, tehát több nagy rendezvény az már csak úgy fér el, ha nem nyáron vannak, hanem májusban, ősszel vagy még korábbi, illetve későbbi időpontban.
Erre látunk is már számos példát, például a füredi gasztrorendezvény, ami idén lenne harmadszor, november első hetében, amikor az ember nem gondolná, hogy szabadtéri rendezvényre fog menni, de a jelekből úgy látszik, mégiscsak működik.
2014-ben a MOL Nagyon Balaton programjain kevesebb mint félmillióan vettek részt. 2019-ben több mint 1,3 millió látogatót számoltatok. Mi lesz 2020-szal? Milyen programok maradtak még el, miket tudtok megtartani?
Az biztos, hogy idén nem lesznek ilyen impozáns számok, mert lényegében minden nagyobb rendezvény elmaradt vagy későbbre tolódott. Azt gondolom, az idei évben nem lesz ennek a matematikának ilyen szempontból értelme.
A legnagyobb nyári rendezvények közül – ha csak a fesztiválokat nézzük – a Művészetek Völgye az egyetlen, amelyik ugyan nem az eredeti formában, de ahhoz hasonlóan meg fog valósulni. A többi mindenféle pótrendezvény nélkül elmaradt vagy csak gesztus jellegű programok lesznek helyettük.
Például a STRAND Fesztivál helyett a SzabadSTRAND nevű minirendezvény lesz, ami augusztus 19-én kezdődik és 500 fős korláttal, zenei és kézműves programmal kerül megrendezésre. Nyilván a kettőt össze sem lehet hasonlítani.
Hasonlóképpen a VeszprémFest nélkül zajlik épp a Rozé, Rizling és Jazz Napok, a Veszprémi Utcazene Fesztivál helyett is lesz valamilyen szolidabb pótlás. A Paloznaki Jazzpiknik helyett is terveztek egy sokkal kisebb rendezvényt, de például az Ultrabalaton valószínűleg eredeti formájában lesz megtartva, de az is áttolódott májusról októberre.
Ezen kívül vannak még olyan partnereink, mint a siófoki Plázs vagy a Kultkikötő, akik szintén az igazán nagy durranások nélkül, de meg tudták tartani a saját szezonjukat.
A külföldi látogatók száma és aránya az előző nyarakhoz képest mennyivel csökkent?
Mi ezt csak a rendezvények szintjén tudjuk mérni, de ilyen szempontból 100 százalékos a csökkenés, mert alapvetően is nagyon kevés ezek közül a rendezvények közül, ami érdemi külföldi vendégsereget vonz.
Elsősorban a Balaton Sound, kisebb mértékben a B My Lake, nyilván elenyésző számban jönnek a STRAND Fesztiválra is vagy akár olyan típusú koncertekre, mint Veszprém Fest, ahol vannak nagyobb nevek, akikért mondjuk Pozsonyból vagy Bécsből érdemes elutazni.
Ezek a rendezvények teljes mértékben elmaradtak és ez azt jelenti, hogy az ezekre érkező nemzetközi közönség is.
Ez egyébként látható, de ez inkább csak az én reprezentatívnak nem nevezhető észrevételem.
Szerintem sok külföldi jött a Balatonhoz idén nyáron valószínűleg azért, mert máshová nem tudtak.
Például a németek Magyarországra utazhattak, de most az van, mint a szocializmusban, hogy a tengerparti és egyéb távoli helyszínek el vannak tőlük zárva, így megint a Balatonhoz jöttek.
A 2013-as induláskor, ha jól tudom leginkább augusztus 20-a környékére koncentráltatok, mára az egész évre. Hogyan készültök a mostani helyzetben az őszi, téli programokra? Mennyire korona kompatibilis az egész éves Balaton koncepció?
Amit mi szervezünk alapvetően még mindig a nyár és annak a tavasz és ősz elé való meghosszabbítása. Tehát a saját rendezésű programjaink, például a Kompkoncertek vagy a Balaton Piknik nincsenek olyan nagyon messze a nyári időszaktól. Szeptemberben lesznek, hogyha meg tudjuk őket tartani. A Nagyon Balaton rendezvénysorozat partnerei között is, akik őszre terveznek programokat, ők többnyire olyanok, akik eddig is erre az időszakra terveztek. Az Ultrabalatonnak is volt már tavaly őszi programja, a Füred Gastro szintén ősszel volt, tehát ebben a tavalyi évhez képest nincs olyan nagy változás.
Ami van, az inkább kommunikációs szinten van, mert a saját felületeinken – elsősorban a Balaton Magazinban, de a 100 jó hely a Balatonnál kiadványnak is van egy ilyen kimondatlan célja – olyan programokat is népszerűsítünk, amelyeknek nem veszünk részt a szervezésében, nem kimondott partnereink.
Szeretnénk őket megmutatni, szeretnénk, hogyha több emberhez eljutna a tudás, hogy ezek a rendezvények léteznek és érdemes ezeket felkeresni és ezt tudjuk nyújtani az őszi-téli időszakra leginkább. Ezt azért gondolom koronavírus kompatibilisnek, mert itt elsősorban olyan rendezvényekről van szó, amik kicsik.
A gasztronómiai rendezvényeken is van zenei és más típusú program, nem csak evés vagy ivás, de ezek alapvetően kisebb volumenű rendezvények. Hacsak nem jön valamilyen súlyosabb szigorítás, akkor ezek lesznek ősszel és télen, mi pedig mindenkinek ajánljuk, hogy menjenek.
Veszprém lesz 2023-ban Európa Kulturális Fővárosa a Bakony-Balaton régióval együtt. Mennyire folytok bele az előkészületekbe? Mit vártok az eseménysorozattól?
Amit a Veszprém 2023-mal kapcsolatban fontos tudni és a szervezők is többször igyekeztek tisztázni, hogy
itt nem azt kell várni, hogy 2023-ban Veszprémben és környékén egy egy éven át tartó fesztivál lesz gólyalábasokkal és mindenfajta csinnadrattával, hanem erre egy kulturális ötéves tervként kell tekinteni.
Ebbe nem csak 2023, hanem az ezt megelőző évek is beletartoznak és ennek az a célja, hogy ezek alatt az évek alatt minél több olyan program valósuljon meg, ami nem csak konkrét rendezvény, hanem olyan installációk szülessenek, olyan oktatási programok legyenek, amik arról szólnak, hogy ebben a régióban minél több emberhez eljusson a kultúra, minél több olyan ember legyen, aki ezeket a dolgokat érti és megérti.
És amikor 2024. január 1. lesz, akkor ne térjen vissza az egész oda, ahol előtte volt, hanem tényleg több gyerek zenéljen Veszprémben, több olyan hely legyen, ahol télen-nyáron vannak kulturális programok, akár kocsmákról vagy galériákról beszélünk.
Ennek elsősorban ez a célja és nyilván ez Veszprémről és Balatonról szól, de itt Veszprémen lesz a fő fókusz, és ami jelen pillanatban zajlik, szintén elsősorban Veszprémről szól. A többi majd a jövő zenéje, hogy milyen programok és események fognak ehhez kapcsolódni. Itt azért még sok év el fog telni, mire ennek a tetejére eljutunk, itt most még nem tartunk.
Nekünk, mint MOL Nagyon Balaton és más szervezeteknek is van egy együttműködési megállapodásunk az EKF-fel és remélhetőleg ez idővel testet is fog ölteni. Egyelőre leginkább abban merül ki, hogy kommunikálunk egymással.
Kanyarodjunk vissza a rendezvényeitekhez! Ezek egyszerre szólnak a népzenét és a technót kedvelőkhöz. Nem túl heterogén ez a célközönség? Tudom, hogy nektek fontos a sokszínűség megmutatása, de arra gondolok, hogy egy rendezvénynek nem kell-e kompromisszumokat kötni aközött, hogy egyedi legyen és aközött, hogy illeszkedjen az általatok megálmodott összképhez?
Szerencsére elég heterogén az összkép, nem lenne jó, ha csak az egyik vagy csak a másik lenne. Időközben számunkra is világossá vált, hogy ennek a projektnek kevés előképe van: nincs előttünk példa rá, hogy hogyan lehet egy tető alá hozni sokféle rendezvényt. Igazából nem volt honnan tanulni. Nagyon szép gondolat, hogy arra próbáljuk kapacitálni a techno rajongókat, hogy menjenek el a népzenei fesztiválra és viszont, de alapvetően ez nem így működik. Jól láthatóan van egy fogyasztói réteg, akiknek széles az érdeklődési köre.
Nekik belefér, hogy erre is, arra is elmenjenek. Akár attól vezérelve, hogy bár nem az ő világuk, fontos nekik, hogy azt az oldalt is lássák. Különféle célközönségekről beszélhetünk.
Nekünk az a célunk, hogy minél szélesebb közönség felé mutassunk egy minél szélesebb képet arról, hogy mennyiféle rendezvény van. Az utazók, a szponzorok, az állami szférában dolgozó partnerek lássák azt, hogy itt egy egész nagy színes szektor van, nem pedig egy-egy rendezvény. Hiszen ez az egész összefügg, együtt működik, együtt garantálja azt a fejlődést és figyelmet a Balatonnak, amit szeretnének egyébként elérni az egyes szektorok szereplői.
Ha azt mondanánk, hogy például csak Balaton Sound legyen, az nem lenne olyan érdekes, mint az általunk tálalt sokszínűség.
Milyen szempontok alapján kerülhet be a kínálatba egy rendezvény? Nyolc év távlatából mit mondanál, mi az, ami működik a Balatonnál, és mi az, ami nem?
Mi nem egy zsűri vagyunk, aki rendezvényeket pontoz, és valakinek azt mondja, hogy jöhet, valakinek pedig azt, hogy nem. Ezek inkább személyes beszélgetéseken, megkereséseken alapulnak. Minket keresnek meg. Az, hogy megtalálnak minket, már előre jelzi, hogy az adott rendezvényszervező próbál ebben a tudatosságban gondolkodni, keresi a partnereket. Nem is kell bennük csalódnunk.
Nagyon színvonalas és jó kezdeményezésekkel találkozunk. Persze azért ez nem jelent egy tömeges mozgalmat. Évről évre jönnek jelentkezők, és van, aki marad partner, van, aki nem. 4-5 éve kialakult egy törzsgárda, azóta velük dolgozunk együtt.
Gondolom a nagy, jól látszó, ismerős nevekkel könnyű az együttműködésetek. Mi a helyzet a kis- és középvállalkozásokkal?
Ez nem a nagyoknak kritika, de aki kisebb, aki feltörekvő, és jobban rászorul arra, hogy egy nagy név mellé álljon, ő sokkal lelkesebb.
Nagy partnereknél egy rutinszerű kapcsolat van, a megfelelő szinten, a megfelelő emberek összekötve, akik tudják már azt, hogy hová kell tenni a logót és mit kell írni a szerződésbe.
A kicsiknél pedig van egy lelkesedés: „nagyon jó, nagyon örülünk, kitesszük, küldjetek még magazint, meg zászlót, meg amit csak tudtok, mindennek örülünk”. Nagyon jó látni ezt a fajta lelkesedést.
A vendéglátóhelyekre is igaz ez, bár egy fokkal talán bonyolultabb náluk a helyzet. Akik újak, lelkesek, és nagyon szeretnének valami jót csinálni, ők nagyon örülnek. Vannak persze a klasszikus vendéglátós öregurak által régóta működtetett helyek, amiket nagyon szeretnek az emberek, de a vendéglátás olykor mogorva.
Velük nem mindig könnyű azért.
Kikerülhetetlen kérdés: mit gondolsz a balatoni árszínvonalról? Tényleg egy kategóriába esik az Adriával? Miért éri meg ugyanazt a pénzt kifizetni?
Őszintén szólva, nem vagyok annyira képben ezzel, hogy közgazdasági alapon ki tudjam elemezni.
Azt gondolom a Balatonról, és a mi küldetésünk is ez: nem az változott, hogy eltűntek a lehúzós és vacak helyek, hanem lett egy csomó nagyon jó.
Ha valaki keres, az talál. Ha a szálláshelyeknél, a vendéglátóhelyeknél jó előre utánanéz, akkor biztos, hogy fog találni olyan helyet, ahol nem kell sem az árban, sem a színvonalban csalódnia. Megeshet, hogy drágának érzi, de nem fog helyette gagyiságot, vacakot kapni. Ettől függetlenül bele lehet futni rossz helyekbe.
Mint minden konjunktúrában, itt is kitermelődnek azok az emberek, akiknek nem a színvonalas vendéglátás vagy szolgáltatás a céljuk, hanem minél gyorsabban, minél több pénz begyűjtése.
Hogyan látszik ma külföldről a Balaton a turisták számára, mit szeretnétek nekik megmutatni belőle? Bár ezt most kevésbé aktuális.
A MOL Nagyon Balatonnal még nem annyira törekedtünk külföldi piacokra. Ez egy elég nehéz kihívás. Nagyon fontos szempont, ennek ellenére kevesen vannak vele tisztában a hazai turisztikai szektorban: külföldről nem látszik a Pista bácsi vendégháza, vagy akármelyik borászat, étterem. Külföldről egy egész régió látszik, egész régiónyi sajátosságokkal.
Ha neked megtetszik a Triglav Nemzeti Park a Bledi-tóval, vagy megtetszik a horvát tengerpart, úgy, mint horvát tengerpart, akkor majd belemerülsz és megtalálod a szolgáltatásokat. Addig azonban nem fogsz eljutni a szolgáltatásokig, amíg nem kapsz egy ilyen képet. Magánvállalkozások nem tudnak külföldi országokban komplett régiókat népszerűsíteni.
Őszintén szólva nem tudom, hogy jelen pillanatban a balatoni régióról a szomszédos országokban milyen kép él. Azon felül persze, ami maradt a szocialista országokból. Sok külföldi fordult meg itt, akik vitték a jó hírünket, de ez sosem lesz egyenértékű egy valódi imidzs-felépítő kampánnyal.
Születhet a MOL Nagyon Balatonhoz hasonló kezdeményezés az ország kevésbé felkapott régióiban is?
Mindenkit bátorítok, hogy hasonló kezdeményezéseken törje a fejét.
Ha nem is egy MOL Nagyon Balaton, de regionális turisztikai egyesületek, ahol 3-4-5 önkormányzat a helyi szolgáltatókkal együtt összefog, hogy együtt reklámozzák a saját házuk táját, az támogatandó. Mint minden kezdeményezés, ami az adott régió minden szereplőjének segít a hatékonyabb érvényesülésben.
Az interjút készítette:
Papp Ferenc, Fúzió Hallgatói Közösség
