Reaktor

Az asztalnál nincs balhé! - Hadinapló egy politikai nézeteiben igencsak tagolt család ebédlőjéből

A család kitartóan próbálkozott hónapok óta megejteni egy olyan vasárnapi ebédet, aminek mindössze annyi kritériuma lett volna, hogy senki nem áll fel sírva, megsértődve, vagy dühösen az asztaltól. Mind a tizenhat kísérletből a mait ítéltem, ha nem is a legérdekesebbnek, de legalábbis reprezentatívnak. Különösen, hogy egyetlen szó sem hangzott el.

Apa felpakolta az asztalra a világ összes létező főtt ételét, abból a biztos férfi meggondolásból, hogy kajával még azok a nézeteltérések is elsimíthatóak, amik addig csak kilátásba voltak helyezve. Márpedig semmi nem vetíthetett volna előre biztosabban katasztrófát annál, hogy az újságíró anya, a színművész Gina, a gazda édesapa és a lovász Franci egy asztalnál ül.

Magyarország már csak ilyen. Már abból is gondolhattuk volna, hogy valami nem lesz rendben, hogy Gina egy hatalmas lila ballonkabát alatt rövidnadrágot, és egy olyan pólót viselt, amin ismeretlen okokból Tito és második Erzsébet csókot vált egymással. Addig szépen összekötött, rózsaszínre melírozott haját harcra készen kibontotta, amint anya megjelent a frissen vasalt fehér blúzában. Ebben a felállásban már teljesen mindegy volt, Franci vagy apa mit csinál, újra felállt a megunhatatlan csendélet, aminek óhatatlanul is hangos paraszt konzervatívozás és hülye libsizés lesz a vége.

Miután minden szereplő megjelent, apa a szokásos jókívánság helyett csak a fejével intett, hogy lehet enni. Mint ahogy az utóbbi két hétben minden alkalommal, Gina most is kicsapta a telefonját az asztalra, hogy követhesse a legfrissebb híreket. Főleg Budapestről. Főleg a szeretett egyeteméről. Francin is látszott, hogy kíváncsi, de anya szeme olyat villant, hogy csak egyenesen a tányérjába meredve lejjebb csúszott a székében. Apa egy nulladik technikai malőrrel próbálta megelőzni a nagyobb bajt, és feledékenységére hivatkozva két szalvétát nyújtott át a két érintettnek, remélve, hogy ezzel eltereli a már-már optikai kábellé feszülő feszültséget az asztalnál.

Anya mindkét szalvétát elvette, Gina fel sem nézett. Ez tehát süllyedt.

Tudtuk, hogy valamelyik fél tehát már biztosan lépni fog, a néma előtárgyalások nem hoztak eredményt. Apa tudta, hogy még megelőző csapást mérhetünk a flotta indulása előtt bármilyen olyan témával, ami közvetett módon érinti vagy az anyagi helyzetünket, vagy a szociális életünket. A kockázat nagy volt, így mindkettőt bevetette. Csizmájával finoman megböködte Franci papucsát, aki, mintha ez lenne rajta a bekapcsoló gomb, azonnal elkezdett az Ausztria irányából megnövekedett igényről beszélni a nyúlhús felé. Kifejtette a magyar óriásnyúl, mint fajta fiktívségét, és azokat a fajtajellemzőket, amiket szerinte célként tűzhetnénk ki a tenyészetben jövőre.

Anya elismerően bólintott felé. Gina kedvesen mosolygott testvére okosságán a telefonja felett. Azt hittük, megúszhatjuk az egészet, és egyezményes döntetlen fölött fogyaszthatjuk el a második fogást. De nem várt erősítés érkezett egy éles messenger csilingelésben, mely láthatóan egy 444!-es cikk linkjét tartalmazta. Anya arca pedig újra Gina felé fordult. Miután a konyha apa felségvize volt, láthatóan megfordult a fejében, hogy helyzeti előjogát kihasználva ezen a ponton egyszerűen likvidálja az egyik felet, és elveszi Gina telefonját. Azonban ez nem volt biztosíték arra, hogy az immár védelem nélkül maradt Ginára anya ne mérjen megsemmisítő csapást.

A telefon és a 444!-es cikk casus belliből védelmi vonallá avanzsált.

Franci evett általában a leglassabban, látva azonban, hogy mindenki elől elfogyott a muníció, egy hirtelen mozdulattal felkapta a tányérját. A cél ezzel az volt, hogy így gyorsan magába dönti a levest. Ez két okból is célszerű volt, egyrészt a második fogás némileg leköti majd az érintett feleket, másrészt technikailag az asztal belső felén lévő koordinátái ezt az egyetlen lehetőséget kínálták neki, hogy tálalásra hivatkozva legalább a szállítmányozás idejére elhagyhassa a harcteret. A megvalósítás azonban teljes káoszba fulladt, amikor a tányér teljes tartalma Franci ölébe hullott.

Apa elszaladt konyharuháért, anya pedig -elemelve tekintetét a célpontról- az imént kapott két szalvétát Francinak adta. Az immár feleslegessé vált erősítéssel visszatérve apa elismerően bólintott Franci felé, mintha anya figyelemelterelése a szalvétákkal nem véletlen fordulat, hanem precízen kivitelezett puccs lett volna az asztali uralom megszerzéséért. A látszólagos békében megnyugodva apa óvatlanul elhagyta a helyszínt tálalás céljából, az események pedig ezután olyan gyorsan követték egymást, hogy már vissza sem tudott érni. Kiesett a játszmából. 

Újabb messenger csilingelés. Anya már szólásra nyitotta a száját.

Mindenki kezdte volna felvenni a szokásos védelmi pozícióit, Gina pedig fel volt készülve a libsizőmérkőzésre. Franci azonban túl sok erőforrást áldozott már a békéért, és a másodperc törtrésze alatt számba véve a lehetőségeit, felkapta Gina telefonját, és kihajította az ablakon. Rájött ugyanis, hogy a békefenntartó pozíció ebben a kiélezett helyzetben számára nem gazdaságos többé, ezúttal egy gyors lefolyású ütközetben érdekelt.

Az udvaron kapirgáló tyúkok meglepett tekintettel bámultak a közéjük érkezett 444!-es cikkre, ezzel mintha a konyhában ülő család tükörképe lettek volna. Franci és apa összenéztek. Gina rettenetesen mérges volt. Apa letette a felek elé az egyezmény szerint járó ellátmányt, majd a sajátját és Franciét kezébe véve sorstársával kiment a nappaliba.

És akkor elkezdődött a pártcsata.

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása