Reaktor

Valaki mindig rázza az üveget? - avagy miért esünk egymásnak

img_4773.jpg

A kommentszekciók olvasása elidegeníthetetlen berögződésem, általában vagy elvesztem közben a hitemet a világban, vagy felidegesítem/szégyellem magam mások helyett, vagy aggódni kezdek az emberiség sorsáért, esetleg ezek mindegyikét teszem, közel azonos sorrendben. Egy hozzászólás azonban mégis megragadta a figyelmem a minap.

Egy Facebook cikk alatti kommentszekció hozzászólásai között akadtam rá arra a szövegre, miszerint ha beleteszek egy marék fekete és egy marék vörös hangyát egy üvegbe, és finoman leteszem az asztalra, akkor békésen elmászkálnak egymás mellett. Ha azonban megrázom az üveget, elkezdik egymást gyilkolni. Kiegészítésként hozzáfűzte a kommentelő, hogy ennek oka abban áll, hogy

mivel nem látják a valódi ellenséget, azaz azt, aki az üveget rázza, egymásban kezdik látni az ellenséget.

A kolónia tagjai értelmezésem szerint tehát egymást (vagyis vörös a vöröset, fekete a feketét) nem kezdik el okolni a történtekért, de ennek lehet, hogy van egyszerű biológiai magyarázata is. Mindenesetre a példa társadalmi vonatkozásait azt gondolom, mind értjük.

Jó kérdés, hogy valóban rázza-e valaki az üveget, vagy csak passzívan zuhan az üveg az asztalról, de tény az, hogy az üvegben lévő hangyák 80%-a még csak azzal sincsen tisztában, hogy van üveg, és még ha a maradék 20% le is írná, az üvegben tarózkodók csaknem 40%-a (kiemelten nőstény hangyák) nem is tudnák elolvasni. Merthát nekik ugye csak dolgozni kell. A hangadó 20% pedig értelemszerűen a többiek felett áll, egyrészt, mert tud írni meg olvasni, másrészt, mert előnyben lévő kisebbségként elég hatékony elit alakulatot képeznek.

Az üveg bezárása és a megrázás között sok békés időnek kellett eltelnie, míg egyáltalán felmerült a megkülönböztetés, miszerint a vöröshangyák mások, mint a feketék.

Ezt főleg azok a hangyák szokták firtatni, akiknek ehhez a különbséghez valamiféle érdekük fűződik (merthát így is van elég dolga egy becsületes egyednek, mintsem ilyen hangya-társadalmi marhaságokkal foglalkozni). Egy érdek-hangya mondjuk szeretne szembemenni a kolóniája elvrendszerével (merd azt mondani, hogy a hangyáknak olyan nincs!), vagy operatív szempontból szeretne a vörösek által lakott üvegszegletben alvóhelyet magának. A dolog legnagyobb veszélye nem az a hangya, aki először problémaként jelöli meg, hogy a másik másfajta/másféle, hanem az az egyed (jellemzően a Bizonyos Húsz Százalékból), aki ebből áttételesen hasznot lát magának. Ha pedig a 20% vezérhangyából mindenki hasznot akar, akkor elsőkörben a 40% Olvasni Sem Tanították Meg kolóniatagokat használják fel eszközül a céljaikra. A probléma tehát pörög folyamatosan, hiszen ilyenformán a Húsz Százaléknak nemhogy semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a Negyven Százalékot megtanítsa olvasni, de közvetlenül rászorul, hogy senki mástól se tudjon szert tenni a tudásra, tanulja csak meg Tőle az igazságot. Ugye.

A Maradék Hangyák kétségek közt vergődve elkeseredettségükben a Facebook posztok alatt folytatnak feszült vitát a málnalekvár készítésről és az összeesküvésekről, és joggal teszik fel a kérdést:

nem lehetne inkább az igazságot leírni, és nem csak a vörös és fekete gondolkodást elkülöníteni?

És ilyenkor a Húsz Százalék egyrészt felhúzza magát, hogy még van a világon hangya, akit nem ők tanítottak olvasni, másrészt belegondol abba, mennyire irányítható a kolónia, amikor arról van szó, hogy egy fekete hangya megöléséért ezreket állítanak sorba, egy vörös hangya feketék által történt megkínzása és holttestének az üveg falához tapasztása pedig mennyire nem téma, és milyen jól el lehet kendőzni a málnalekvárról szóló parttalan Oxfordi vitákkal. Mesterség a tények kiemelése és az, mit hozunk le és miért, ehhez a mesterséghez pedig legjobban a Húsz Százalék ért. Ebben a feszüt helyzetben pedg már csak hab a tortán, hogy mi lesz velünk, ha valamitől megint megmozdul az üveg.

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása