Reaktor

Zárjuk be a plázákat! – Podcast Zacher Gáborral

Felelőtlen állampolgároktól zsúfolt plázák, elmaradt mentális járványfelkészítés és nemzeti elhízás. Beszélgetés Zacher Gáborral, aki nem érti, hogy ha a magyar pálinka hungarikum, akkor a magyar alkoholista miért nem az?

zacher_gabor1608_top_story_lead_top_story_lead.jpg

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

Sokakat szomorított el a kijelentésével, miszerint az idei karácsony a túlélésről fog szólni. Hogy látja a koronavírus lefutását? Visszatérhet még az életünk a normális kerékvágásba és ha igen, akkor mikor?

Nem értem, hogy miért szomorította el őket. Én csak az igazságot mondtam ki. Persze napjainkban kevesen merik kimondani, főleg az egészségügyben dolgozók. Előfordul, hogy felsőbb körök nem engedik őket nyilatkozni. Ez a kijelentés a realitásról szólt. Gondoljon bele, hogy egy nagycsaládi összejövetelen, amikor elmegyünk Szombathelyről az ország másik csücskébe meglátogatni a nagyszülőket, rokonokat, akkor visszük magunkkal a betegséget. Ha netán ők még nem fertőződtek meg, akkor mi vidáman meg tudjuk őket fertőzni. El tud képzelni egy karácsonyi vacsorát úgy, hogy mindenki maszkban, másfél méterre van egymástól? Vagy a nagy karácsonyi ajándékozást úgy, hogy nem esünk egymás nyakába? Nem ölelgetjük, nem csókolgatjuk egymást, nem sírdogálunk egymás nyakában? Ez elképzelhetetlen.

Azért kellene ezt a karácsonyt kihagyni, hogy ne legyen akkora nagy baj.

Jelenleg elég nagy a baj. Az amerikai jóslatok szerint december 10. és 15. között fog tetőzni a járvány. Onnan tíz nap a karácsony. Akkor már csökkenni fognak a számok, de nem annyira, hogy bárminemű engedményt lehessen tenni. Sőt, sokkal racionálisabban kellene átgondolni a szigorításokat. Vannak olyan szigorítások, amelyeket jól hoznak meg, de nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Vegyük például az idősávos vásárlást! Szerintem tök jó. Ugyanakkor miért nem úgy csinálják, hogy a hatvanöt év felettiek csak ekkor vásárolhatnak és pluszban kijelölnek egy délutáni idősávot számukra. Jelenleg egy hatvanöt éves 11:40-kor is bemehet a boltba vásárolni. Így mi értelme van az egésznek? Ha izolálni akarjuk a veszélyeztetetteket, akkor abban legyen racionalitás. Zárjuk be a plázákat! El kellett mennem az elmúlt napokban plázázni a telefonom miatt. Azt kell mondjam, hogy elkeserítő a helyzet. Még mindig a plázázás zajlik. Ráadásul az iskolák be vannak zárva. Nem mindenhol megy korrektül az online oktatás úgy, ahogy kellene. A gyerekek lingnek-lógnak. Ők nem abba a korosztályba tartoznak, amelyik súlyosan meg fog betegedni, de hazaviszik a szülőknek és a nagyszülőknek.

Nincsen eléggé tudatosítva bennük ez a veszély?

De lehet, hogy tudatosítva van, csak nem jut el a szoftverig. Akinek nincsen szoftvere, vele elég nehéz bármit csinálni. Talán időnként rájuk férne egy újratelepítés vagy vírusirtás. Nagyon sokan felelőtlenek ebben a történetben. Nincsenek sokan az utcán, de idefele jövet négy-öt olyan fickót láttam, akin nem volt maszk. Kettőnek szóltam, az egyik értetlen bociszemekkel nézett. A másik elnézést kért és felhúzta magára. A másik kettőnél azt mondtam, hogy tök felesleges. Üresen csillogó szemeik voltak, gyakorlatilag mintha a The Walking Dead-ből jöttek volna elő.

Kritizálta a járványügyi intézkedéseknél a mentális felkészítés elmaradását.

Abszolút. Központilag kellett volna megoldani. Gondoljanak bele! Önök egy évvel ezelőtt tök normálisan élték az életüket. Iskolába jártak, dolgoztak, buliztak. Majd márciusban történt valami. Ami persze baromi messze volt a vírus első kínai megjelenésétől. Olvastunk róla itt-ott, a BBC-ben már egész komolynak festették le a vuhani helyzetet. Aztán egyre közelebb jött ez a történet. Az embereknek ez egyfajta stresszt okozott. Hallottuk, hogy Iránban vírusvédelmi okokból megitták a metil-alkoholt – be is vált, nem a koronavírusba haltak bele hatvanegynéhányan.
Az ilyeneken azért túlléptünk, aztán megjelent Magyarországon. Először meghalt egy, aztán kettő, három, négy. Ez már fenyegetettséget jelentett az emberek számára. Ez stresszogén tényező. Szorongást okoz. Szeretünk szorongani? Nem. Önök is biztosan szorongtak már esetleg egy vizsga előtt. De az egy-két-három napig tart. Nem egy tartósan fennálló szorongás. Ez a történet viszont már legalább nyolc hónapja fennáll.
Itt vagyunk a XXI. században. Meg tudunk gyógyítani olyan nagyon ritka genetikai betegségeket, amikhez korábban nem fűződött remény. 86 év a várható átlagélet a fejlett nyugaton, nálunk ennél mondjuk azért kevesebb. Ez kiváló. A honfoglalás idejében egy 40 éves ember már a törzs vénjének számított. Szerveket ültetünk át. Nem régen petefészket ültettek be valakibe.

Csodákat teszünk, erre jön egy ilyen kis szar vírus. Az egészet pofánvágja, keresztbeveri. Itt állunk értetlenül egy olyan betegséggel szemben, amit még csak tanulunk. Nem tudunk róla semmit.

Nem tudjuk, hogy milyen időzített bomba van abban, aki ma átesik ezen a betegségen és tíz napot van lélegeztetőgépen, utána két hetet kórházban. Mi lesz vele egy év múlva? Hogyan alakul át a tüdőben a kötőszövet? Mennyire fog elmerevedni? Hogyan alakul át a szívizomrendszer?

Bent vagyunk egy Covid-erdőben, ahol minden fa mögül leselkedik ránk valami. A tartósan fennálló stressz szorongást okoz, innen pedig egy kicsi lépés a depresszió.

És akkor még nem beszéltünk olyanokról, mint például az online oktatás. Egy képernyőt nézni nem olyan, mint a tanárral szemtől szemben konzultálni. Én borzasztóan utálok online oktatni. Ülök a számítógép előtt, egyik szememmel nézem a képernyőt, a másikkal látom a Honvédelmi Minisztérium ablakát. Tudom, hogy a főhadnagy úr mikor jön ki rágyújtani, hogy a holló hova fog leszállni, satöbbi. Ez hihetetlenül megzavarja az embereket. A mentális egészségünkkel kapcsolatos felkészítés a mai napig nem történt meg. Megemelkedett a szorongásos betegek száma. A szorongásoldók, altatószerek forgalma, az antidepresszánsok forgalma is megemelkedett Magyarországon. Valahogy erre az egészre nem fektettek kellő hangsúlyt.

Mit tehet az, aki szorong?

A betegséggel kapcsolatban azt tehetjük, hogy betartjuk a szabályokat. Maszkviselés, kézfertőtlenítés, kézmosás, távolságtartás. Ugyanakkor az oltóanyag lesz a megoldás. Azért nem tudok tenni, hogy az oltóanyag hamarabb jelenjen meg, esetleg, ha lesz Magyarországon harmadik fázisú oltóanyag-vizsgálat, jelentkezem önkéntesnek. Egy olyan helyzettel állunk szemben, aminek a megoldása nem tőlünk származik. Érdemes pontosan emiatt különböző technikákat bevetni. Megpróbálom keretbe foglalni a napomat. Egy középiskolásnak nem a szigorú napirendről szólt az élete, de az iskola keretet adott. Csak be kell menni, csak becsengetnek, csak ilyen óra van, csak olyan óra van.

Otthon a 8:10-kor kezdődő magyarórára elég felkelni 8:08-kor. Megszűnnek a keretek, de muszáj őket pótolnunk.

A Poligamy c. film jó példa erre. Csányi Sándornak és Tompos Kátyának egy tök jó filmje. A főszereplő egy filmrendező, akinek éppen nincsen rendeznivalója, de készül a rendezésre. Jelentős részben otthon dolgozik. Reggel felkel, elvégzi a napi rutint, elköszön a feleségétől, szépen felöltözik, aktatáskával átsétál a másik szobába, ahol megcsinálja ugyanezt visszafelé, leül az íróasztalhoz és dolgozik. Pontosan tudja, hogy ha nincsen keret, akkor szétfolyik a rendszer. A home office-ra jellemző, hogy azt mondjuk: „áh, ráérünk még, majd megcsináljuk”. Aztán csúszik, csúszik, csúszik.

Hatásos lehet például a meditáció. Valaki hisz benne, valaki nem. Vagy tervezzen valamit az ember.

Magyarország elhízott. Miért ne lehetne most tudatosan fogyókúrázni?

127243740_857138405090955_1470268541816728225_n.jpg

Pedig az evés jó stresszoldó.

Persze. De Parti Nagy Lajos (költő) azt mondta, hogy nem a test eszik, hanem a lélek. És tényleg. Ha jó kedvünk van, ha szomorúak vagyunk, eszünk. Egy meccsnézést nem nagyon lehet elképzelni zöldségchipsszel és ásványvízzel. Itt komoly önfegyelemre van szükség, egy keretrendszer betartására. Mi, magyarok azonban nem erről vagyunk híresek.

Mennyire bízhatunk abban, hogy az oltóanyag valóban megérkezik és hatásos lesz?

Ma még erre senki sem tud válaszolni. Én be fogom magam oltatni. Biztosan itt lesz. Nem tudjuk, hogy mikor. A kínai és orosz itt van. Én megvárnám azért a Pfizer-féle oltóanyagot. Optimista becslések szerint néhány hónap, talán egy-kettő, pesszimista becslések alapján március-áprilisra itt lesz.

Sokan Öntől tájékozódnak, Ön honnan tájékozódik?

Részben saját tapasztalataimból, a betegekkel való kapcsolatból. A hatvani kórház Covid osztályán dolgozom, ahol háromemeletnyi, azaz hat részlegnyi, összesen 150 ágy van covidosoknak félretéve. Ebből egy fél emelet a gyanúsaké, akik tüneteket produkálnak, de negatív a gyorstesztjük. A többi öt részleg a pozitívaké, és ebből két részlegen, nagyjából harminc ágyon tudunk lélegeztetni. Ne felejtsük el, hogy ez egy kisvárosi kórház, nem egy nagy megyei centrumkórház. Azt kell mondanom, hogy hihetetlen módon helytállnak a kollégáim.
A másik forrás a szakirodalom. Nem a Blikk újság és brit tudósok című történet. Olvasom The New England Journal of Medicine-t, a Lancet-et, a British Medical Journal-t. Az összes coviddal kapcsolatos cikk, kommentár mind ingyenes és ez nagyon jó. Ezek alapjáraton nem kétfilléres újságok.

Az első pillanatban bevezették, hogy az összes coviddal kapcsolatos információ az online világban mind-mind ingyenesen hozzáférhető. Ez szerintem baromi fontos.

Említette, hogy mi, magyarok nem az egészséges életmódunkról vagyunk híresek. Élen járunk az egészségtelen táplálkozásban, mozgásszegény életmódban, alkoholfogyasztásban és a dohányzásban is. Saját magunk sem teszünk meg mindent az egészségünkért. Ön szerint mitől lehetnének egészségtudatosabbak a magyarok?

Jobban kellene kommunikálni, el kellene hitetni, hogy a változtatásokra bárki képes. Bizonyára ismer olyan nagyon ismert embert, aki az elmúlt tíz évben harminc kilót hízott. A miniszterelnökre gondolok. Ez pozitív az emberek szemében? Most nem a politikára gondolok, csak a testképre. Magyarország miniszterelnöke egy elhízott, középkorú ember.
Ő milyen volt tizenévvel ezelőtt? Focizott, sportos volt, abszolút pozitív volt az egész történet. Mi lenne, ha ez az ember kiállna a nép elé és azt mondaná: emberek, elhíztam, hát van ilyen, nem figyeltem oda, rosszul kajáltam, abbahagytam a sportolást, fogyjunk le! Egy év alatt mondjuk 25 kilót. Ez ördöngösség? Ez havi két kiló. Ez nem az a Turbó Diéta, amit a buszokon és trolikon szoktak reklámozni, hogy három nap alatt 5 kilót fogyhatsz. Lószart, nem fogy az ember 5 kilót. És ő kéthavonta az M1-en valamelyik politológussal történő beszélgetős műsor helyett lehetne rendezni egy méredzkedős műsort is. Odaállna, és azt mondaná, hogy két hónap alatt lefogytam 5 kilót. És önök?
Önök is biztosan láttak már az online világban olyan fickót, aki azt mondta, hogy voltam 250 kiló, most 125 vagyok. Jó ez? Persze. Tiszteletreméltó? Abszolút. Ismerjük őt? Fingunk sincs róla, hogy ki ez a mókus. Ha ehhez egy ismert ember állna ki és ez bármelyik negatív jellegű függőségünkre vonatkozik, akkor az emberek jobban felkapnák egy kicsit a fejüket. Mert mit is mondanak? Ha ő meg tudja csinálni, akkor én is meg tudom csinálni.

Orvoslása során Ön abból indul ki, hogy  az ember bio-pszicho-szocio-spirituo lény?

Nem lehet eltekinteni attól, hogy az embernek nemcsak teste van, hanem lelke is. A szakmai munkám szinte 100 százalékát olyan helyeken töltöttem, mint a toxikológia, öngyilkos osztály, baleseti sebészet, sürgősségi osztály. Ez nem a boldogságról és a vidámságról szól.

Attól, hogy egy embert szomatikusan meggyógyítunk, attól még a pszichéjével is kell foglalkozni, amire a napi leterheltség mellett – valljuk be őszintén – nem feltétlenül jut az embernek mindig ideje. De erre fontos lenne odafigyelni.

Toxikológusként mit tapasztal, a fiatalok körében mi a leggyakoribb függőség? És mi a legveszélyesebb?

Ez alapvetően nem a toxikológiához kapcsolódik, de az online világot mondanám. Van a telefonjukon olyan tükör, amelyik megmutatja, hogy egy nap hány órát töltenek el a telefonjukkal? Akár beszélgetés, chat, satöbbi. Ez tök jó visszajelzést ad.

Persze a mostani világ egy kicsit más, az online kapcsolatok erősödnek.

Talán éppen tegnapelőtt hívtam fel a fiamat és mondta, hogy nyolctól online kocsmáznak a haverokkal. És ez tök jó. Mindenki otthon, a kijárási tilalomnak megfelelően persze, de ettől függetlenül, amit egy éve még a Libellában műveltek, most mindenki otthon csinálja. Szerintem ez tök jó, hogy az emberek ennyire föltalálják magukat és megpróbálnak alkalmazkodni ezekhez a szokatlan helyzetekhez.
Három éve láttak Önök a Váci utcában egy koreai turistacsoportot maszkban? Akkor mit mondtak?

Reméltük, hogy nálunk ez sosem fog bekövetkezni.

Biztos, hogy nem ezt mondta, hanem megkérdőjelezte, hogy mi a szarnak hord ez maszkot. Nem?

Elképzelhetetlen tartottuk, még akkor is, amikor láttuk, hogy Vuhanban mi történik.

Így van. És tanultunk ugye új szavakat, mint az operatív törzs, a kijárási korlátozás, a pandémia. Hányszor mondtuk ki ezt a szót egy év alatt mondjuk két évvel ezelőtt? Nulla, már aki nem szakember és nem ilyenekkel foglalkozik. Ma már ez az életünk részét képezi, a járvány folytonosan alakítja az életünk. Az elején megkérdezte, hogy mennyire lesz ugyanolyan az életünk, mint amilyen előtte volt. Biztos, hogy megváltozik, azért, mert ez nyomot hagy.
Önök gondolom éltek már akkor, amikor az ikertornyok leomlottak.

3 éves voltam.

Akkor éltek, de nem nagyon emlékeznek erre. Ha megkérdeznek engem vagy a szüleiket, hogy aznap mit csináltak, az emberek 95 százaléka pontosan tudni fogja, hogy mit csinált. Előttem is itt van az egész történet, hogy hogyan értesültem erről az egészről.
Három hete szerdán délután öt órakor mit csináltak? Persze, előveszi a telefonját, a noteszét, visszatudna egy csomó mindent keresni belőle.

Bizonyos dolgok úgy hagynak nyomot, hogy valamilyen szinten megváltoztatják az életünket. Ez a járvány is biztos, hogy meg fogja változtatni és nem feltétlenül pozitív irányba. Mert nem lesz olyan, mint előtte. Mert bennünk lesz a félelem. Nálunk sokkal okosabb emberek mondták, hogy ez a járványok kora lesz.

Csak gondoljanak bele, öt nagy kihalás volt eddig a Földön. Abból kettőről tudjuk, hogy mi okozta, meteorit-becsapódás. Háromról nem tudjuk. Lehet, hogy az Északi-sark jegében vagy Szibériába van befagyva egy olyan vírus, ami néhány millió évvel ezelőtt kiirtotta az akkori lények jelentős részét?
Globális felmelegedés van, olvadunk. Lehet, hogy ez kiszabadul? Például Szibériában a megolvadt területeken találtak olyan óriásvírusokat, amelyek szerencsére nem patogének, de eddig nem is nagyon ismertük őket.

A globalizált világ mobilitásán nem fog múlni, hogy ezek szétterjednek-e.

Biztos, hogy nem. Itt volt a nyár is, amikor a magyarok közül hányan mentek el Horvátországba? Mert nem bírták volna ki, hogy ne áztassák a valagukat az Adriai-tengerben, mert anélkül nem nyár a nyár. Akkor hol van itt a fegyelem, az odafigyelés az egész történetben?

126900515_672133633447001_1052128633771673841_n.jpg

Kicsit más téma ugyan, de nem szerette volna, ha a fia is orvos lesz?

Nem, Isten ments! Mit látott ő? Apát behívták, apa ügyel, hétvégén is be kell mennie… ez nem egy deal számára. Ő nálam amúgy is sokkal konstruktívabb, nagyon szerencsésen az anyja logikai készségét, tőlem pedig a fotografikus memóriát örökölte, ami ebből a szempontból szerintem hihetetlenül jó. Az, hogy ő építészmérnök, az nagyon pozitív számára.

Több orvosra lenne szükség egyébként? Vagy ápolóra?

Ne izoláljunk. Tegnap is adtam valamelyik médiumnak egy interjút és ott is az orvosokkal jöttek. Nem, itt az egészségügyi dolgozókról van szó. Benne van az orvos, a szakdolgozó, a segédápolók, a betegszállítók és azok is, akik a mi munkánkat segítik. A kórházi gyógyszertárban dolgozó, akit nem is lát a páciens, de az ő munkája miatt tudom én a betegnek biztosítani a gyógyszereket. Egységesen kell az egész történetről kommunikálni. Mert önmagában véve

lehet egy orvos kiváló, aki hihetetlen elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik, de amikor ott áll az intenzív osztályon hat beteggel szemben, akkor nem fog tudni semmit sem csinálni. Mert egyszerre nem tud hatfelé szakadni, nem tud hat beteggel foglalkozni sem orvosi, sem más szinten. Azt gondolom, hogy az egyéb egészségügyben dolgozó és kisegítő személyzetnek hihetetlen jelentősége van és nélkülük ez nem működne.

Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik orvosok vagy egészségügyi dolgozók szeretnének lenni? Hiszen ez egy hivatás.

Embereken segíteni legszebb dolog a világon. Ezt próbálom átadni a hallgatóimnak is az orvosi iskolában, nővériskolákban is szoktam órákat tartani. Ez nem minden esetben jellemző ebben a vírushelyzetben, de amikor ott áll az ember és tudja, hogy képes segíteni, az mindennél többet ér. Hála istennek eddig is és most is olyan helyen dolgozom, ahol a paraszolvencia réme minket nem fenyegetett. Nem kellett megalázkodni.

Habár én egy jó párszor hangosan kiabáltam a beteggel és mondtam neki, hogy ha még egyszer meglátok egy ilyet, akkor én dobom ki a kórházi osztályról, amikor lobogtatta a borítékot és pénzt akart a zsebembe csúsztatni.Többet ér egy köszönöm.

Amikor elkezdte az orvosi pályát, akkor kiszámíthatóbbak voltak az életpályák?

Én a rendszerváltás előtt kezdtem még ezt az egész történetet. Igen, a közember elkezdett dolgozni egy helyen és akkor azt végigcsinálta. Ez ma is így van. Alapvetően, ha valaki erre az egészre rászánja az életét és tényleg megpróbálja tudatosan építeni a saját karrierjét, akkor ez ma is működhet. Persze minket is annak idején, kezdő orvosként ugyanúgy szívattak. Az ügyeleti beosztás is úgy készült el, hogy a kutya nem kérdezte meg tőlünk, hogy te mikor szeretnél ügyelni. Teszem azt, szeptember 20-án kézbe kaptuk az októberi ügyeletet és abból legalább két olyan hétvége volt, amikor az ember pénteken reggel bement és hétfő délután ment haza. Nem az volt, hogy 12 óra után haza kell mennem, meg a törvény, meg ez, meg az, meg amaz. Igazából túléltük ezt az egész történetet és megtanultuk a szakmát.

És a család ezt hogy éli meg? Tudatosan kell választani olyat, aki ezt bírja?

Alapvetően nehezen. Mi most is több mint 300 órákat dolgozunk egy hónapban, bár ez most nagyon-nagyon más helyzet, szóval itt most „nincs pofázás, csak meló” című történet van. Én eleve megpróbáltam mindig úgy beadni otthon, hogy ez a helyzet. Én ehhez értek, én ebben tudok tulajdonképpen bármit is tenni és engem így kell elfogadni.

Kicsit visszakanyarodva az alkoholfogyasztás problémájához és az alkoholfüggőséghez; még november van, bár a végén járunk, mit gondol a száraz november kezdeményezésről, ami most már 5 éves? Ennek mekkora hatása lehet az alkoholfogyasztás visszaszorítására? Milyen kezdeményezések lehetnének még vagy mit tehetne az állam?

10 éves a pálinkafőzési lehetőség Magyarországon és a pálinkafőzőket a miniszterelnök úr a saját harcosainak nevezte.

A magyar pálinka az hungarikum. A magyar alkoholista miért nem?

Megérdemelné, nem? 800 ezren vannak, ami elég jelentős populáció. Az állam nem foglakozik az alkohollal felvilágosítás, megelőzés téren, hiszen a jövedéki adó elég jelentős. Csak azért azt tudni kell, hogy az a jövedéki adó, amit legálisan megvásárolt és előállított alkohol után fizetünk, annak a háromszorosát költjük az alkoholbetegeknek az egészségügyi szociális ellátására. Szóval valahol ez visszajönne. Igazándiból az életünk részét képezi és a fiatalok nem tanulnak meg kulturáltan alkoholt fogyasztani.
Persze nehogy azt gondolja, hogy mi annak idején így csináltuk! Megittuk azt a két kőbányai világost és utána azt mondtuk, hogy elég? Anno mi is rendesen bebasztunk, voltak ilyenfajta történetek, de tényleg úgy látom, hogy meg lehetne tanítani a fiatalokat kulturáltan alkoholt fogyasztani, és én abszolút nem vagyok egy bigott alkoholellenes. Én magam is szeretem a jó minőségű kézműves sört és nem tagadom, hogy időnként meg szoktam inni egy-két dobozzal, de a jókat, nem a szart.

Nem a 135 forintért megvásárolt történetről szól a dolog, hanem tényleg minőségről, és ezt is meg kellene tanítani nekik, hogy a minőségnek a fogyasztása azért egy jobb dolog.

Akkor egyetért a Belgával, hogy „Legalizáld, legalizáld! A borból a minőséget legalizáld!”?

Én bort nem iszom és alapvetően nem is értek a borokhoz, de a sörhöz azt kell mondjam, hogy igen. Ha belegondol, hogy egy jobb kézműves sört, mondjuk egy Mad Scientist-es Liquid 1300-1400 forint körül van, akkor ez nem a 350 forintos sör, amit az angol turista megiszik a Szent István körúton és utána félmeztelenül okád a hídról lefelé. A minőségnek tulajdonképpen ára van és abból az ember nem is kíván meginni 34-et.

Már nagyon sokat beszélt a függőségekről és ez is egy klisés kérdés, de mi a helyzet az energiaitalokkal? Azért kérdezem, mert azt látom, hogy minden bolt, amelyik egy kis pénzt akar szerezni, odarakja a Hell-eket a pénztárhoz.

Meg nem csak a Hell-eket, hanem a Monster-ektől kezdve és mindenféle másokat is. Ma már melyik cégnek nincs energiaitala? Tulajdonképpen mindenkinek van.

És ezek veszélyesek vagy a kávéval egy szinten vannak?

A kávéval egy szinten vannak és itt alapvetően megint a keretrendszer betartásáról van szó. Mert 14 év alatt senkinek nem javasoljuk. 18 év felett ez a napi rutin mondjuk 100 mg koffein elfogyasztása. És itt nem egy olyan felnőttről van szó, aki koffeinfüggő. Önök isznak kávét?

Igen.

Mennyit naponta?

Egyet.

Akkor ez nem a függőségről szól, de gondolom ismernek olyat, aki mondjuk megiszik ötöt, hatot. Én például a feleségemet, aki ilyen jellegű jelentős kávéfogyasztó. Számára a kávé nem feltétlenül magáról a koffein stimuláló hatásáról szól, hanem egy egyfajta…

Szeánsz.

Nem is azt mondom, hogy szeánsz, mert a reggeli kávé az nem feltétlenül az. Az ember kényelmesen leül, megszimatolja, milyet igyak ma reggel, kiválasztja, vagy ha netán tényleg annyira ínyenc, akkor most ilyen pörkölésűt, olyan pörkölésűt főzök. Bekapcsolja a gépet, beteszi a kapszulát, lenyomja, megnyomja, kifolyik, tesz bele pötyit, cukrot, tejet, ki mit akar, és akkor megissza.
Szóval ez alapvetően, arról szól, hogy ha maga a rituálé is elmarad, akkor az embernek fejfájása van és rosszul ébred, rosszkedvű és így tovább. De visszatérve az energiaitalokra.

Azok a reklámok, amelyekkel ezeket hirdetik hihetetlenül becsapósak, mert ettől se jobban nem fog állni a cerkája a csávónak, se repülni nem fog tudni tőle és ezek tulajdonképpen átvágják az embereket. Ezek szerintem nagyon hamis reklámok.

Ön mindig up-to-date. Gyanítom, hogy több TikTok felhasználót ismer, mint én. Tudatosan műveli magát ezen a téren, hogy a kommunikációs szakadékot áthidalja?

Ki most a legnépszerűbb tiktokker?

Ha fegyvert fognának a fejemhez sem tudnám.

Charlie d’Emilio 74 milliós követő táborral bír. Nézze, ez nem tudatos, csak érdekel, hogy mi zajlik körülöttünk a világban és igyekszem sokat olvasni. Az olvasmányaim 50-60%-át a szakirodalom teszi ki, főleg ebben a covidos időszakban. De jómagam nem vagyok fönt sem a Facebookon, se semmi hasonló helyen, nincs Youtube oldalam sem. De azért próbálok kellőképpen tájékozódni ebben a világban, hiszen itt élünk. És ahhoz, hogy tudjak Önökkel kommunikálni, ehhez ez kell.

Önök teljesen más világban nőttek föl és teljesen másban szocializálódtak. Mesélhetnék itt a régi katonai élményeimről, ami szerintem tökre unalmas. Nekem kell betelepültként az Önök őslakosi mezét fölhúznom, hogy legyen közös nevezőnk. 

Az interjút készítette:
Fazekas Csilla
Papp Ferenc

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása