A szilveszter számomra mindig nagyon furcsa ünnep volt. Jó érzés elengedni egy évet, hogy egy új, szebb jövővel kecsegtető üres vászon kerüljön elénk, de azért ijesztő is az egész. Sokak számára az újév egy tiszta lapot jelent, másoknak csak a csütörtök fordul át péntekbe. A 2020-as évet mindenki izgalommal várta, most pedig alig várjuk, hogy a hátunk mögött hagyjuk. Bár az ünneplési lehetőségeink most limitáltak a járványhelyzet miatt, azonban én ezt személy szerint nem bánom igazán.
A szilveszteri bulik valahogy mindig csalódást okoznak. Az „év legnagyobb bulija” ez, klubbok, házibulik csordultig tele a bulizó fiatalsággal. Hosszú tervezés, vagy random összejövetel, wellness kiruccanás, vagy Sas kabaré a kanapén. Rengeteg opció közül választhattunk eddig. Mindenféle szilveszterben volt már részem, szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal, haverokkal. A virsli, a lencse, a tűzijáték és a pezsgő szinte mindegyiken jelen volt, bár az elmúlt években már kezdenek átalakulni a szilveszteri szokások.
Este 8-tól hajnali 5-ig kijárási korlátozás. Szilveszter este. A bejelentést követően rengeteg felháborodott kommentet és posztot olvastam, hogy az egész ünneplésnek annyi és köszi szépen, hogy még egy estére se kaphatunk kimenőt. Részben megértem a felháborodást, hiszen már hónapok óta nagyon nehéz bármit is szervezni a barátokkal. Beülni nem lehet, kint hideg van, és érj haza 8 órára. Ez valóban megköti az emberek kezét. Én se tudom mikor ült össze legutoljára a baráti köröm néhány sörre, annyira összefolynak a hetek, hónapok.
Ami viszont még érdekesebb, hogy bár a szilveszteri korlátozások meghagyása miatt nagy a felháborodás, a kormány frissen bejelentett szentestei enyhítése legalább ekkora ellenállásba ütközik. Sokan megkérdőjelezik a döntést, hiszen akik már beletörődtek a helyzetbe, most egy újabb gócpont kialakulásától tartanak. Nehéz megmondani mi a jó döntés, főleg, hogy sokan hónapok óta nem látták szeretteiket. Sokszor írtuk már, hogy ez az év egy különösen embert próbáló év. Kapcsolatok, állások sínylették meg a kialakult helyzetet, és a mostani korlátozás véleményem szerint a legnehezebb.
Vagyunk is meg nem is. Mehetünk is meg nem is. Amíg teljes lezárás és korlátozás volt addig könnyebb volt meggátolni a vírus terjedését, viszont családok és vállalkozások mentek tönkre, a gazdaság pedig a szakadék szélére került. Mi a jó döntés tehát? Lakatot tenni az ajtókra két hétig, vagy hónapokig húzni a dolgot? Sokat lehet érvelni a témában, de véleményem szerint nincs jó válasz a kérdésre. Ami biztos, hogy a jelenlegi helyzet nagyon sokat árt az emberek lelki egészségének. Ha nem látjuk az alagút végét, akkor megszűnik az a konkrét dolog amire várhatunk.
Sokan most 2021-et várják. Hátha az új év megfordítja szerencsénket, vagy kegyesebb lesz hozzánk. Kétlem, hogy bármi változás lenne egy szám miatt, de kell valami ami reményt nyújthat. Az újév mindig ad egyfajta új lendületet az embereknek. Fogadalmak, célok, tervek. Az biztos, hogy a januárt ugyanúgy kell folytatnunk mint a decembert, viszont a hozzáállásunk és a motivációnk változhat közben. Bár a 2020-as évet nem fergeteges partikkal és óriás tűzijátékokkal engedjük el, azért koccinthatunk otthon a kanapéról, hátha jövőre másként lesz...
