Reaktor

Minket kérdezzetek! - reflexió egy orvosis hallgatótól az elmúlt hetek eseményieről
Számtalan rémisztő hírrel találkoztunk: nincs megfelelő felszerelésük, évet kell ismételniük, akaratuk ellenére kényszerítették őket... Bencze Réka Julianna, jövendő szülésznő segít pár zavaros kérdés tisztázásában.

hero-how-might-covid-19-impact-chinas-healthcare-reforms.jpeg

Szinte mindent pontosan tudtunk heteken keresztül itthon a járvány kapcsán: hol, hányan haltak meg, milyen neműek voltak, milyen krónikus betegségben szenvedtek. Egészen egyértelmű tényeket kaptunk mindenről, amit számokkal és statisztikákkal lehetett bizonyítani. De mi a helyzet most a teszteket végzőkkel? Ez egy sokkal összetettebb kérdés, mert az ő helyzetükre való hatása az elmúlt heteknek most, az oltási szezon elején kristályosodik ki. Hogy vizsgáznak most az orvostanhallgatók? Kiesés volt ez a pár hét? Tényleg erősítette a hivatástudatukat?

Számtalan rémisztő hírrel találkoztunk: nincs megfelelő felszerelésük, évet kell ismételniük, akaratuk ellenére kényszerítették őket... Bencze Réka Julianna segít nekem pár zavaros kérdés tisztázásában.

Kötelezően kell nektek hallgatóknak tesztelnetek? Egyáltalán csak az orvostanhallgatóknak kell önkénteskedniük, vagy tágabb a hallgatók köre?

Amikor én jelentkeztem szűrni az Országos Mentő Szolgálathoz, akkor még ezt önkéntes alapon tettem. Azóta a helyzet azért egészen sokat változott, de nem ilyen egyszerű a kérdés. Eleinte úgy kezdődött, hogy kaptunk egy tájékoztató e-mailt, hogy az orvostan- és fogorvostanhallgatók közül az utolsó két évüket töltőknek kötelezővé tették a tesztelésben való részvételt. Látszott, hogy az OMSZ teljesítőképességének határát súrolja, és minden tartalékukat felhasználták, így teljesen logikus döntésnek tartom, hogy ezek után minket próbáltak fokozatosan bevonni. Abban a levélben, ahol erről tájékoztattak, azt is leírták, hogy nekünk, fiatalabb hallgatóknak is fel van ajánlva önkéntes alapon a dolog. Egy-két körülményt leírtak, de hogy az utána a gyakorlatunkba beleszámít-e majd, vagy bármi jutalmazás jár-e érte, arról nem volt szó, és persze mivel önkéntes alapon lett nekünk hirdetve, erre nem is gondoltam. Nem tagadom, azért reménykedtünk, hogy valamiképpen elismerik a munkánkat. Második kérdésedre felelve nem csak az orvostanhallgatóknak kellett, vagy volt szabad tesztelni, hanem szépen lassan kiterjesztették a kört [-Réka például szülésznőnek tanul, tehát nem csak az általános orvosisokra kell gondolni - a szerk].

Rövid időn belül kaptunk egy nyilatkozatot, amit azonnali módon vissza kellett küldenünk a dékáni hivatalnak.

Ekkor már azért sejtettük, hogy nincs messze az a döntés, hogy minket, a többi karon tanulókat is kötelezően bevonjanak.

A következő levél 2 napra rá érkezett, ahol további segítséget kértek, mert nem volt elég ember. Ekkor ez még mindig önkéntes alapon volt hirdetve, de „erősen ajánlott és elvárt” módon írtak róla. Én itt döntöttem úgy, hogy jelentkezem, mert már amúgy is egy ideje gondolkodtam, hogyan tudnék ebben a helyzetben segíteni úgy, hogy az tényleg segítség legyen. Le is töltöttem a hét napos mintavételezési időszakomat, miközben kijött a tájékoztató arról, hogy kötelező jelleggel kell részt vennünk a járvány elleni harcban. Ki-ki tanulmányai évétől függően. Itt már az egyetem összes karáról és tanulójáról szó volt. Az első- és másodéveseket nálunk, az Egészségtudományi Karon a pedagógusok és szociális dolgozók tesztelésébe vonták be, minket, a harmad- és negyedéveseket pedig minimum kéthetes időtartamra kirendelhetnek kórházakba. Innentől kezdve igen, kötelező jellegű a dolog, várjuk a telefonhívást, vagy e-mailt, hogy mikor, és hova hívnak.

Mennyi időt töltöttél a „terepen”? Mik voltak a tapasztalataid?

Mivel egy hetet lehetett csak vállalni, ezért egyhuzamban egy heti beosztásra írtam be magam hétfőtől vasárnapig.

Életem egyik leghasznosabb dolga volt ez tapasztalatszerzés szempontjából.

Azt láttuk, hogy az emberek megbecsülték azt, amit tettünk, nagyon hálásak és kedvesek voltak. Mindig, amíg vártuk a gyorsteszt eredményét, betekintést nyerhettünk egy-egy idősebb, vagy bármilyen életszakaszban levő ember, család életébe. A várost is jobban megismertem, és leginkább önbizalmat adott már az első alkalom után. Nyilván izgultunk, hogy hogyan fogják tűrni az emberek, mindenki tudja, milyen kellemetlen vizsgálat, én magam is előtte már rengeteg teszten voltam és tudtam, hogy nem viselik ezt annyira jól a páciensek. De mindig nagyon kedvesen fogadtak minket, és örültek nekünk. Az izgalom egészen az első mintavételig tartott, és mivel egyből jól ment, úgy gondoltam, nem érdemes tartani ettől, simán menni fog.

Azon a téren, hogy ki mennyire fél a vírustól, változó tapasztalataink voltak. De igyekeztünk mindenkit óvatosan arra instruálni, hogy tartsa be a szabályokat, hallgasson háziorvosára, és vigyázzon magára és a körülötte lévőkre.

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása