FORRÁS: ORIGO (AFP)
Azt, hogy a magyar parlament belefoglalta az Alaptörvénybe a család általánosságban vett védelme mellett a család definícióját, és azt is, hogy „az anya nő, az apa férfi,” hangos kacajjal szokták nyugtázni a baloldalon. Mondjuk nem teljesen értem, pontosan min nevetnek: azon-e, hogy miért kellett egy ilyen evidenciát törvénybe iktatni (ez a jobbik eset,) vagy azért, mert megkérdőjelezik ennek az evidenciának az igazságtartalmát (ez a rosszabbik eset.) A lényeg, hogy egyelőre nálunk törvényi védelmet élvez a hagyományos családfelfogás.
A helyzet az, hogy ez a védelem szükséges. Elképesztő posztmodern, anarchista és/vagy identitáspolitikai vadhajtások válnak egyre inkább fősodratúvá tőlünk Nyugatra. És ami a legizgalmasabb az egészben, persze roppant ijesztő is, hogy milyen sebességgel igazolódik be az a feltevés, hogy a liberalizmusból mindig radikalizmus lesz, a radikalizmusból szocializmus, és a szocializmusból mindig kommunizmus.
Az eredetileg újbalos alapállásból induló, feminista társadalomkutató és író, Angela Nagle az amerikai katolikus The Lamp magazin online felületén jelentetett meg egy cikket a családellenes disztópiák térnyeréséről. Olyan fősodratúnak számító médiumokban megjelent, vagy azok által lelkesen üdvözölt írásokat idéz,
amelyek kifejezetten a család eltörlése ellen és többek között a gyermekek „közös termékként” való kezelése és felnevelése mellett érvelnek.
Az „A terhesség termékei” című cikk elöljáróban leszögezi, valójában érthetetlen, hogy miért születnek újabb és újabb támadások az egyre inkább erősödő szélbalon egy olyan intézmény, a család ellen, amely amúgy is évtizedek óta hanyatlik, és ez a hanyatlás minden kutatás szerint pontosan az alsóbb néposztályokat érinti hátrányosan, miközben az elitek nagy részére egyáltalán nem jellemző?
Nagle a félreértések elkerülés végett elmondja, hogy a család felszámolásának követelése már nem a progresszív oldal szélsőséges, marginális elemeinek a credója, hanem egyre nagyobb legitimációt nyerő nézet. „
Az anarchisták csak az élcsapat,” mondja Nagle, mögöttük olyan mozgalmak állnak, mint az egyébként „nagyvállalatok által bőkezűen támogatott” Black Lives Matter, amelynek ténylegesen a követelései között szerepel a család eltörlése.
A Vice, a Nation és más tökéletesen mainstream kiadványok lelkesen üdvözölték a befolyásos baloldali kiadó, a Verso Books által megjelentetett „Full Surrogacy Now: Feminism Against the Family” (Abszolút béranyaságot /szülőhelyettesítést azonnal. A feminizmus a család ellen) című Sophie Lewis könyvet. Az Open Democracy című, „netuddgi” által finanszírozott kiadvány megjelentette Lewis cikét arról, hogy a koronavírus is megmutatta, el kell törölni a családot. Ezt hirdetik nyíltan az amerikai Demokratikus Szocialista párt vezetői is, írja a Jacobin magazin által szervezett 2019-es Szocializmus konferencián is panelbeszélgetés tárgya volt a „patriarchális kapitalista struktúrák eltörlésének eszközeként” család intézményének a megszüntetése.
A különböző szervezetek és „tudósok” által propagált családmegszűntetés lényeges eleme, hogy
eltörölnék a hagyományos anyaságot, a terhesség és a gyermekszülés egyfajta „munka” státuszt kapna, amelynek „termékével,” a gyermekkel a nők a közösség, a kommuna közös „vagyonához” járulnának hozzá.
Ezzel „felszabadítanák” a gyermekeket a szülők elnyomása alól, önálló, egyszerre egyéni döntésekre képes és a közösségben felolvadó lényekként tételezve őket.
Nagle, szerintem teljesen helyesen, azt is kifejti ezzel kapcsolatban, hogy a családot és a hagyományos nemiséget megkérdőjelező szexuális „másságok” tekintetében utolsó „vörös vonalnak” számító pedofília egy ilyen kontextusban elfogadottá válhatna, illetve nem lenne többé tabu. A pedofília elítélése ugyanis többek között azon az előfeltevésen alapul, hogy a gyermek nem képes önálló döntéseket hozni, nem adhatja hozzájárulását egy szexuális aktushoz.
A cikkel azt is érzékelteti Nagle, hogyan jár kéz a kézben a „haladás” és a mindenáron PC-nek mutatkozni akaró nagytőke, hogy osztályharcos zsargont használjunk. És lassan nem lesz, aki megállítsa őket Amerikában, írja keserűen Nagle, hiszen úgy tűnik, nincs már senki, akinek „ne lenne fontosabb mindennél az égvilágon, beleértve a saját gyermekeit is, az, hogy még véletlenül se tűnjön a haladás ellenségének.”
Nos, a magukat és gondolataikat rendkívül újszerűnek, haladónak, felszabadítónak, és követeléseiket az „emberek érdekében” meghozandónak gondoló veszélyes fantaszták valójában egyszerűen újmarxista „debilek,” hogy egy magyar marginális, liberális blog tehetségtelen szerzőjének a Reaktor munkatársait értékelő kifejezését idézzem. Rendkívül ijesztő és elképesztő, hogy a jó öreg Marx Károly kétszáz évvel ezelőtti, a családot elnyomó kapitalista intézményként leíró és „nőközösséget” hirdető, sok-sok tízmillió ember halálával végződő tanításai hogyan hullanak még mindig termékeny talajra olyan országokban, ahol sohasem tapasztalták meg, milyen az, amikor a Marx-félék hatalomra kerülnek.
