Reaktor

A startupok fő előnye a gyorsaságuk – podcast Fehér Gyulával

Látszik-e a már a LogMeIn, a Prezi és a Ustream utáni startup-nemzedék? Miért alszanak rosszul az észtek, és mi köze ennek vállalkozásaik világsikeréhez? Miben jobb az élet Magyarországon, mint Amerikában? Mi az a magyar startup-jelentés és mi szükség van rá? Fehér Gyulát, a Ustream, a Bridge Budapest és a Startup Hungary alapítóját kérdeztük.

fgy.jpg

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

A 2000-es évek elején indultak a világhírűvé vált magyar startupok, a Prezi, Ustream, LogMeIn. Látszanak-e már az utódai az ún. Bridge-generációs cégeknek? 

Szerintem látszanak, igen, van számos, nagyon ígéretes cég. Némelyikük már egész komoly üzletméretet elért, befektetést kapott. Pont most adták el az egyiket a Cisconak.

Ez milyen cég?

Ez egy Banzai Cloud nevű cég, nem akarok nagyon belemenni a technológiába, szerver architektúrához használható technológiákat fejlesztettek ki.

Milyen területeken működnek még a cégek, amelyeket említettél?

Főleg szoftvertermékeket fejlesztenek és vállalati ügyfeleik vannak. Ez nem csak a magyar startupokra jellemző, hanem a régiósokra is.

Tehát ha nem tudunk programozni, nem értünk az informatikához, ne is gondolkodjunk startup indításban?

Mindig nagyon nehéz, mikor arról beszélünk, hogy a technológiai cégek tudnak csak gyorsan nőni. Ebben benne van a tévedés lehetősége.

Nem a technológiai cégek tudnak gyorsan nőni, hanem azok a cégek, amik a technológiát képesek úgy alkalmazni, hogy az az üzletmenetükben is komoly versenyelőnyt nyújtson.

A Disney, ami egy hagyományos cégnek számít, idén nagyon nagyot nőtt annak ellenére, hogy be vannak zárva a vidámparkjaik, mert nagyon okosan átálltak a streaming megoldásokra a tartalmukkal. Számtalan ilyen példa van még akár az amerikai kiskereskedelemben, egy Walmart-nak jól megy, egy J. C. Penney-nek nagyon rosszul megy, miközben mind a kettő egy hagyományos kiskereskedelmi cég. Szerintem érdemes akkor is startupot csinálni, ha valaki nem fejlesztő, fejlesztőket fel lehet venni.

Te is jogászként végeztél.

Így van, én is jogászként végeztem. Tudok valamennyire programozni, de nem ajánlanám magamat jó szívvel senkinek ilyen célra. Szerintem a technikai tudásnál sokkal fontosabb az, legalábbis alapítóként, hogy valaki nagyon értse azt a piacot, amire belépni készül. Komoly energiát, tudást tegyen abban, hogy milyen terméket fejleszt, hogyan éri el a vásárlókat azon a piacon. És azt is értse, hogy a technológiával hogyan tudja mondjuk a termékének az előállítását és elterjesztését elősegíteni.

Mennyire érvényesül a most induló magyar startupok között az a szemlélet, hogy egy megoldandó problémára fókuszálnak és ahhoz a technológia csak egy eszköz?

A sikeresebbek így fogják fel. Akiket látok kezdeti sikereket elérni, azok tudatosan mennek ebbe az irányba. Komoly szakirodalma van, nem én találtam ki, elérhető információ. Azt látom a mai alapítókon, hogy nagy átlagban jóval felkészültebbek és tudatosabbak, mint mi magunk voltunk tizenévvel ezelőtt.

Nincs egy startup lufi, hogy azt gondolom, hogyha viszek egy babzsákot egy garázsba és digitális megoldást kínálok, akkor gyors sikert várok és emiatt kevés startup jut el a profitábilis vállalkozásig?

A profitábilisig azért is kevesen jutnak el, mert nem divat profitot csinálni. Ami üzleti eredményt elér a cég, azt azonnal vissza kell fordítani a további növekedésbe, illetve lehetőleg még tőkét is kell bevonni. Ahhoz, hogy valóban eredményesen működjön, kell, hogy legyen egy olyan – még akár kicsiben is – letesztelt és működő modell, ahol ha mondjuk költök termékfejlesztésre, marketingre vagy értékesítésre többet, akkor valahol az út végén lényegesen több eredményem lesz belőle, mint a befektetett forrás.

Kicsiben kipróbálják.

Jó esetben igen. Én kifejezetten azokat a cégeket szeretem, akik már kicsiben kipróbálták, kreatívan, kevés erőforrásból, kevés idő alatt és látszik, hogy van valami magja a modellnek, ami elképzelhető, hogy sokkal nagyobban is tudna működni.

Ez a kísérletezés megvan Magyarországon?

Szerintem egyre inkább megvan. Azért azt látni kell, hogy

nagyon sok startup van, nem csak nálunk, hanem mindenhol és többségük bukó lesz. Ez egy ilyen műfaj.

Ha valahol nagyon kevés a bukó startup, ott valószínűleg alacsony a kockázatvállalási kedv. Miről szól a startup és a kockázati befektetés? Valahol arról szól ennek a kettőnek a találkozása, hogy egy cég, ami kicsi, de ígéretes, annak évekre előre annyi forrást biztosítunk, amit ő maga nagyon hosszú idő alatt termelne ki. Ennek a tézisnek az a lényege, hogy így gyorsabban tud magának piacot szerezni, illetve kevésbé esélyes, hogy lemarad azokkal szemben, akik ugyanezt megteszik. Ez arról szól, hogy ami még kicsi, azt gyorsan megpróbáljuk naggyá növeszteni.

Az említett három sikeres magyar vállalkozás mind Amerikában kötött ki. Törvényszerű-e, hogy ez a vége, ha a kicsiből nagy lesz?

Annak az oka, hogy ezek a cégek Amerikában kötöttek ki, szerintem két fő dologra vezethető vissza. Az egyik, hogy még mindig igaz, bár Kína miatt egy árnyaltabb válasz, de oda belépni az egy külön művészet. Szerintem még mindig igaz az, hogy a legnagyobb egybefüggő, egységes szabályok alapján működő és nagy vásárlóerejű piac a világon az Amerika. Tehát, ha valaki egy szoftvertermékkel ott gyökeret tud verni, akkor ott nagyon sokáig lehet növekedni. Anélkül, hogy új nyelvet kellene behozni, anélkül, hogy a fizetésnél új devizanemeket kellene behozni, új jogrend alá kellene az értékesítési szerződéseket alkalmazni, stb. A másik oka az, hogy ebben a startup világban is nagyon erős hálózati gócpontok vannak. Habár ez most pont elég nagyot változik a koronavírus alatt, mert például Kaliforniából nagyon nagy a kiáramlás és annak egy része már soha nem fog visszatérni. De ha visszanézek az elmúlt évtizedekre, akkor mindig a Szilícium-völgy volt az első számú hub, és ezt követte New York, Boston, esetleg Chicago és Austin. Európában is így megvoltak például London, Berlin és a regionális központok is, mint Stockholm és általában ezekbe csatornázódtak be. Ezzel az egésszel azt akarom mondani, hogy sokkal nagyobb értéket és befektetési lehetőséget adott egy startupnak az, hogy San Franciscóban jelen volt egy irodában. Szerintem ez egyébként 12-13 éve sokkal igazabb volt, mint ma. Ma már nem mondanám olyan kötelezőnek ezt a mutatványt, mint akkor.

Nektek megfordult a fejetekben, hogy a cégekkel együtt kiköltöztök? És mivel nem tettétek meg eddig; mi tartott itthon?

Én nagyon sokat voltam Amerikában és föl is vetődött, hogy kiköltözöm. Két dolog miatt nem mentem. Az egyik az, hogy ami teljesen objektív szempont, hogy itt volt több mint 100 alkalmazottunk Magyarországon és ezt az irodát én raktam össze és vezettem, tehát nem lett volna praktikus évekre távol lennem tőlük. A másik ok pedig szubjektív volt. Én nagyon szeretem Amerikát, egész otthon tudom magam érezni, de nem szeretnék ott élni.

Miért nem?

Ezeknek a többsége praktikus hülyeség, például nagyon nehéz olyan kenyeret venni, amit mi Európában eszünk. Vagy egy átlag budapesti piacon kapható élelmiszerek minősége sokkal magasabb, mint az átlag amerikai élelmiszereké. Nyilván lehet ott is kapni minőségi élelmiszereket, de azokra prémimum árazás vonatkozik, elképesztő, hogy mennyi szemetet esznek. Ilyesmi dolgok. Praktikusan végiggondolva nem érdemes olyan helyen élni, ahol nagyon nagy számban koncentrálódnak nagyon jómódú emberek, mert ott egy buborék van. Ha megnézzük, hogy San Franciscóban mennyibe kerül egy átlagos lakás, mennyire előre kell foglalni egy normális étterembe, stb… szerintem ott már egy egészségtelen vagyonkoncentráció van.

Mennyire van jelen ez nálunk, mennyire van közel Budapest egy gócponthoz?

Budapest szerintem körülbelül átlagosan áll a régiós országokkal, fővárosokkal összevetve és, őszintén szólva nagyjából annyira vagyunk közel bármihez, mint Prága vagy Bukarest. Az viszont egy kedvező trend, amire rá is erősített ez a koronavírusos év, hogy most már sokkal bátrabban fektetnek be ebbe a régióba komolyan, akár amerikai befektetőcégek, illetve sokkal több a felvásárlás is.

133750074_201136161650602_2833691288498607972_n.jpg

Szerinted egy nagy csoda, nagy technológiai siker lendíthetne nagyot Budapesten vagy a sok kis startup megjelenése?

Ez a kettő nem választható el egymástól, mert ez egy olyan játék, ahol azért kell a kritikus tömeg, akár még egy szerencsés történéshez is. Annak nincs realitása, hogy nagyon kevés startupból hirtelen kiessen egy hatalmas nagy sztori.

Hogyan tudod segíteni, hogy nagyobb buzgalom legyen a budapestiekben?

Egyrészt, idestova már tíz éve, hogy a Prezivel és a LogMelnel közösen megalapítottuk a Bridge Budapestet, illetve egy jóval frissebb idei fejlemény, hogy elindult a Startup Hungary, aminek alapító tagja vagyok jómagam, és sok más, hasonló pályát befutott magyar startup alapító, valamint csatlakozott a kezdeményezéshez a Google, az IVSZ és a Design Terminal is. Ennek az egész összefogásnak az egyik első lépése az lesz, hogy elkészül az úgynevezett magyar startup jelentés, mert mi magunk is gondban vagyunk, ha meg kell mondanunk, hogy hány aktív magyar startup van, kik ők, hol vannak, mivel foglalkoznak.

Nagyon nehéz egy ökoszisztémát úgy építeni és segíteni, hogy a szereplők nincsenek tisztában azzal, hogy ők maguk kik, és kik vannak rajtuk kívül, akikkel dolgozhatnának.

Igyekszünk egy szervezettebb formában segíteni a magyar startup világ fejlődését. Jómagam és Pistyur Vera pedig közben csináljuk az Oktogon Ventures-t, ahol befektetőként is részt veszünk ebben. De az előző kérdéshez még visszatérve, szerintem ha lenne egy valóban nagy milliárdos sztori, az sokat lendítene. És ezt azért is mondom, mert például a román startup szcénában van egy UiPart nevű cég, amit legutóbb sok milliárd dollárra értékeltek és bejött nekik. Nyilván nagyon keményen dolgoztak érte, de azt látom, hogy azóta Romániában mindenki elhiszi, hogy ezt meglehet csinálni.  

Ők is nagyvállalatnak készítettek IT megoldást?

Igen. Ezt egy román srác alapította, aki évekig Seattle-ben dolgozott a Microsoft-nak. Ő rájött, hogy ezt az úgynevezett robotikus folyamatautomatizálást a nagyon monoton, ismétlődő munkát végző fehérgalléros emberek munkáját hogyan lehet leautomatizálni. Hivatalosan megkönnyíteni, de rossz nyelvek szerint elvenni. Erre rájöttek, és ezt sokan csinálják mások is, de ők valahogy megtalálták a módját, hogy ők ezt igazán jól csomagolják, és sok nagy cégnek eladják. Szóval igen, ez is tipikusan „business to business” modell.

A már említett Bridge Budapest projektjeinél gyakran felmerül, hogy a vállalkozások korlátja az önbizalom. Célotok, hogy Magyarországon az önbizalom alapja a tudás és a teljesítmény legyen. Az oktatási rendszerünk mennyire támogatja az innovatív gondolkodást?

Nem jártam mostanában iskolába. A sajtóból ítélve a közoktatás még mindig erősen ragaszkodik ahhoz, hogy dolgokat kell memorizálni. Ezzel az égvilágon semmi bajom nincsen, mert mindig a jó memóriámból éltem. Ugyanakkor nekünk a magyar és az amerikai irodában is elég sok pénzügyi, üzleti elemzőnk volt, többnyire közgazdász végzettségűek. Ha a pénzügyi felkészültséget néztem, a magyarok semmivel sem voltak rosszabbak. Az amerikai kollégáik látható előnye az volt, hogy rengeteg gyakorlatot tudhattak a hátuk mögött. Ezeknek egy részét cégeknél töltött gyakorlatból, a másik részét egyetemi tanulmányaikból szerezték. Megoldókulcs nélküli, teljesen szabad végű dolgozatokat írtak. Nekik kellett összerakniuk a munkát. Beszélgettem erről corvinusos oktatókkal. Azt mondták, hogy az ilyen típusú ZH-k sokkal jobbak, de az Istenbe’ nem fogják kijavítani. Nincsen sem idejük, sem erőforrásuk hozzá. Érdekes egyébként, hogy van egy magyar oktatási stratégiai dokumentum, amit én elolvastam. Rögtön az első célkitűzése a kritikai gondolkodás és emberközpontú megközelítésre nevelés az oktatásban. Szerintem ez a helyes megfejtés, csak akkor ezt kéne csinálni.

A jövő startupperei inkább a Budapest School féle magániskolákból kerülnek majd ki, mint a Fazekasból?

Ezek közül egyik intézménybe sem jártam, úgyhogy nem tudom, hogy honnan fognak kikerülni.

Viszont észrevettem magamon, hogy az amerikai cégtársaimmal szemben – és ez nemcsak a magyarokra, hanem a többi régiós országra is igaz – teljesen más méretben gondolkodunk.

Ha csinálok egy terméket és azt a belföldi piacomon eladom minden potenciális vásárlómnak, akkor lehet egy cégem, ami csinál évi pár száz millió forint forgalmat. Ha ugyanezt amerikaiként végiggondolom, akkor ennek a végén egy globális szinten is értékesnek mondható vállalat van. Nekünk egy rémisztő gondolat, hogy Amerikában eladunk valakinek valamit. Nem tudjuk megugorni fejben. Nagyon nehéz elfogadni, hogy ez tényleg lehetséges és megtörténik. Aki Amerikában szocializálódik, neki ez hazai pálya, és miért ne történhetne meg. Ezt érdemes az iskolai oktatástól függetlenül minél jobban elsajátítanunk.

Akkor ebben a jó példák hozhatnak áttörést.

Az észteknek a Skype vagy a TransferWise óta nem nagyon kell magyarázni, hogy meg lehet csinálni, mert tudják. Szerintem a példáknál jobb motiváció és bizonyíték nem nagyon létezik.

Húsz évvel ezelőtt még európai cégek (Nokia, Siemens) domináltak a mobiltelefon-piacon. Ma már szinte csak amerikai és ázsiai gyártókat látunk, ami jól mutatja, hogy merre változik a világ. Mi kell ahhoz, hogy újra legyen európai alternatíva?

A Nokiánál volt egy, az iPhone első verziójához nagyon hasonló prototípus. Ezt megmutatták a mérnökök a vezetőségnek, akik közölték, hogy az embereknek nyomógomb kell, nem ez a vacak. Ez a fajta, a végén már-már önsorsrontó befelé fordulás roppant veszélyes. Az amerikai nagy techcégek abban különböznek a Nokiától, hogy folyamatosan képesek megújulni. Folyamatosan nézik, hogy mivel lehet a másikat megfogni. Ha a Facebook mellé valaki akár egy részterületen felzárkózik, azt vagy megpróbálják eltaposni, vagy megveszik. Az európai cégeknek érdemes többet foglalkozniuk azzal, hogy ha önmaguk piacát akarják megzavarni valami újfajta megközelítéssel, akkor mi lenne az, és ezt megcsinálni saját maguknak, mielőtt más megteszi. Az pedig, hogy az Európai Unió és az európai kormányzatok mit tehetnek, egy messzire vezető kérdés.

Van rá ötleted?

Írtam sokat erről az európai DARPA-s gondolatról, ez hosszabb kifutású lenne. Az EU rengeteg pénzt elkölt innováció és startup jogcímen, nagy az akarás. A befektetett összegen elért eredmény nem olyan jó még.

A DARPA nemzetállami szinten is releváns lehet? Zalaegerszegre érkezik a hadiipari csúcstechnológiát képviselő Lynx. Kiépülhet körülötte egy érdemi kutatási-fejlesztési központ?

Talán. Európa egyik problémája, amiben nem jutunk dűlőre, hogy lehet valamit nemzetállami szinten csinálni, csak nehéz. Az észteknek sikerült a méretükhöz képest a legtöbbet elérniük, nyilván segített nekik, hogy rosszul alszanak az oroszok miatt. Egy amerikai vagy kínai innovációs rendszerrel nehéz versenyeznie egy tízmilliós országnak. Ha tisztán csak nemzetállami szinten próbáljuk ezt megoldani, akkor legjobb esetben oda lőhetünk, ahol a finnek voltak a fénykorukban, vagy az észtek most. Ez már egyébként nagyon sok lenne, de közben, ha már Európa nagy része az Európai Unió tagja, akkor pazarlás nem egységesen fellépni ebben a versenyben, hiszen másképpen nem tudnak megfelelően hasznosulni az erőforrások.

Milyen kompetenciákból áll össze egy ütőképes startup csapat?

Nagyon fontos, hogy legyen egy jó általános vezető. Ezen azt értem, hogy legyen valaki, aki képes szervezetépítésre, egy kultúra létrehozására, képviseletre, más emberek megnyerésére. Kell egy olyan csapat köré, amiben megvannak az alapkompetenciák, mint a technológia, a marketing, az értékesítés. Nagyon fontos, hogy a cég kultúrájának integráns része legyen a folyamatos termékfejlesztés. A piac ütőerén rajta kell tartaniuk az ujjukat, beszélniük kell az ügyfelekkel, gyorsan kell iterálniuk.

A nap a végén a nagy cégekkel szemben a startupok előnye mindig is a gyorsaságuk lesz.

Nem tudják a nagyokat pénzzel megverni, csak nagyon jó termékkel és nagyon gyors végrehajtással.

Miben vagyunk erősek? Gondolom, pénzügyi elemzésben, informatikában nem maradunk el.

Nálunk a pénzügyi elemzők nagyon jó alapanyagnak bizonyultak, de a való élet problémáit illetően szükség volt még egy munka közbeni tanulás részre. Informatikában jók vagyunk, de az egész régió az. A befektetők fejében él a kapucnis szláv hacker sztereotípia. Kifejezetten erősek voltunk például a Ustreamnél is abban, hogy nagyon-nagyon kreatív, költséghatékony technológiai megoldásaink voltak.

A szűkösség miatt, gondolom.

Igen. Mindenki a Kádár-korszak után még harminc évvel is úgy van, hogy meg kell oldani a feladatot, de sosincsen rá erőforrás, aztán mégis sikerül valahogyan. Akkor szoktunk gondban lenni, ha gyorsan kell növekedni. Egy amerikai cég elkölti marketingre a teljes éves bevételét. Kelet-európai fejjel ez felfoghatatlan felelőtlenség, de aztán a végén ezek a cégek nőnek hatalmasra pár év alatt.

A Cápák között című televíziós műsorban is gyakran elhangzott, milyen fontos, hogy valaki hogyan prezentálja, adja el az ötletet. Jelentkeztél volna anno a Ustreammel a műsorba?

Anno valószínűleg nem lett volna merszem kamerák elé kiállni. Több évbe telt a Ustreamnél, amíg elértem azt a szintet, ahol magabiztosan tudtam elmondani, hogy mit csinálunk, mi az értelme, miért fektessen be valaki, vagy vegye meg a termékünket.

Ez az, amire a magyar oktatás egyáltalán nem készített fel, engem legalábbis, pedig jogra jártam és sok szóbeli vizsgán vagyok túl. Arra, hogy hogyan kell prezentálni, eladni.

Mert minden prezentáció végül is eladás, még akkor is, ha nem éppen sales pitch-ről van szó. Az elején teljesen olyan voltam, mint egy partra vetett hal. Ezt rengetegszer látom a mai napig a régiós alapítóknál. Ezt kénytelenek vagyunk felnőttfejjel, menet közben megtanulni.

Pár év távlatából hogyan értékeled a Ustream exitet? Jókor adtátok el az IBM-nek?

Valószínűleg ezen a napon még többet érne a videós technológiánk egyrészt, másrészt rengeteg pénz keresi most a piacon a gazdáját. A viccet félretéve, nekem ez a sztori így kerek volt. Jó érzéssel tekintek rá vissza. Megcsináltunk valamit, amire, ha tudtam volna, hogy mennyi esélyünk van, hogy összejön, nem kezdek bele. Nagyon kevés esély volt erre a kimenetelre, ehhez képest összejött. Nyilván keményen dolgoztunk és rengetegszer szerencsénk is volt. Ez így jó volt, büszke vagyok rá és nem csinálnám másképpen.

Milyen a vállalkozás utóélete?

Tavaly márciusig voltam az IBM kötelékében, azóta kevésbé vagyok képben. Az addig eltelt időben idehozott az IBM több új feladatot, ráadásul egészen komolyakat, amik a Watsonos mesterséges intelligenciával voltak kapcsolatosak. Munkavállalókat vettek fel pluszban. Láthatóan egy komoly befektetésként kezelik ezt a budapesti történetet.

Az interjút készítette: Fazekas Csilla és Papp Ferenc

Portréfotó: Huszti István, index.hu

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása