A kétezres évek elején született lányokra bőkezűen szórta a semmit a filmipar az utóbbi években. Első filmélményeik után általánosságban kipipálva érezték őket az Alkonyat széria által. A nőt, mint célokkal rendelkező egyént nagyon kevés sikerfilmben találták meg. Ráadásul az ingerküszöbük sem teljesen ott van, ahol a '90-es évek szülötteinek, például a mostani ötödikesek nagy része szerint a Harry Potter filmek unalmasak. Így tehát a valósághoz közeli témában alkotó filmekkel nem nagyon lehet őket megfogni, és a filmek szélsőségesebb, esetleg sarkítottabb közlési formái felé fordultak. A vizuális ingereket megtalálják az anime sorozatokban és a rajzfilmekben, az adrenalint az akciófilmekben, és igen, a tömör és irreálisan gyors romantikát és szexualitást a romantikus vígjátékokban. Ezek után meg sem fordult a fejemben, hogy egy, számukra már farsanginak öltöztetett múltszázadbeli árva lány sakkmesternővé válása hetekre a képernyő elé szegezi őket. Mégis megtörtént, nézzük a lehetséges okokat!
1. Nem rágja a szájukba, hogy nők, és okosak
Szerencsétlen gyerekeket (azaz már lassan felnőtt hölgyeket) intravénásan tölti a társadalom folyamatosan azzal, hogy "akkor is lehetsz okos, ha nő vagy", "akkor is várd el a megbecsülést, ha nő vagy", "akkor is meg tudod teremteni a kényelmi feltételeidet, ha nő vagy", hogy
szegények még ha eleve nem is ütköztek volna akadályba, már százszor megfordult a fejükben, hogy lehet, az életük a nemüknél fogva mégsem olyan egyszerű.
Miután a mantrázással jól beijesztettük pont azokat a lányokat, akiket senki nem gátolt meg sem az akadémiai pályákon, sem az önmegvalósításban, csodálkoztunk, hogy hirtelen tizenéves kislányok mondtak le a férfiasnak mondott szakmákról, merthogy úgy értesültek, abban nőként nehezebb. Beth Harmon, a Vezércsel főszereplőnője felküzdötte magát árva kislányból egzisztenciával rendelkező, művelt, sikeres és méltán híres felnőtté - mindezt anélkül, hogy a neki tálcán kínált esélyegyenlőségi kártyákat kijátszotta volna. Nem hisztizett a megjegyzéseken, elismerte, hogy nőnemű, szeretett öltözködni, vásárolni, és bámulatos eleganciával vette birtokba nőként a neki kényelmes sakk világát.
2. Beth Harmon és a sakk "bejövős"
Beth bevásárlókosarában gond nélkül megfér a sakktábla és a csini ruha, sminkel a versenyek előtt, néha iszik, mint a gödény, kávéfüggő és ennek tetejébe az esetek 90%-ában mindez még jól is áll neki. Miután a fűvel fával kavaró csinibabákat, életművészeket mind látták már a fiatal lányok, most egy hús vér nő szakmát választott, megdolgozott az eredményeiért megélt belőle, a saját lábára állt, felvállalta a konfliktusait, és végeredményben teljes életet élt minden dráma, hiszti és segély nélkül.
Azaz végeredményben évek óta az első sikerlistás mű, ami ennek a korosztálynak egy valódi és reálisan másolható életpályát mutatott.
Hát persze, hogy érdekes.
3. A főszereplő nem tökéletes, de fejlődik
Néztem és néztem a sakkozónőt, és arra gondoltam, mennyire szeretnék Beth lenni, és mennyire nem szeretném, ha Beth az én lányom lenne. Mert lássuk be, a művésznő iszik, dohányzik, nyugtatózik, és ezek lineáris kombinációjaként szinte minden párosítást láthatunk a filmben. Kontrasztnak kiváló mellette a nevelőanyja, aki minden feltételnek megfelelt: jó iskolába járt, férjhez ment, lemondott a karrierjéről, otthont teremtett. Cserébe egyedül hagyták, ellehetetlenítették, kisemmizték, és az egyetlen vigasza egy kis vörös zseni és egy zongora volt. Ezzel szemben a főszereplő elvégzi az iskolát (nem előtte sztrájkol, elvégzi), olvas, tanul, továbbképzi magát, és magabiztosan száll városról városra szeretett nevelőanyjával. Az élete minden mérföldkövénél jelen vagyunk, és látjuk, hogy reagál először felelőtlen csitriként, majd intelligens, érett nőként.
A mai fiatal lányok eddig azt az üzenetet kapták Hollywoodtól, hogy ha egy hozzájuk hasonló korú szereplő hibás, akkor arra az a válasz, hogy "de én ilyen vagyok, fogadjon el a világ", és bárki mást állít, az kirekesztő, és bizonyára azért teszi, mert nőgyűlölő.
Ezzel szemben a Vezércsel kisasszonya tanul a hibáiból, és lám, semmit nem veszít a varázsából amiatt, hogy javít a butaságain.
