A fehér ruha miatt kezdett el dzsúdózni, s csak a fiatalon megszerzett olimpiai arannyal fordult komolyra sportpályafutása. Egyetemi évei alatt összesen két buliban vett volna részt, ha mindkettőt el nem mossa az eső. Úgy gondolja, hogy az atomenergia nyújtotta kiszámíthatóság nélkül esélyünk sincs a klímaváltozás elleni küzdelemben. A sportolóként Atom Antinak becézett Kovács Antallal, a Paksi Atomerőmű kommunikációs igazgatójával beszélgettünk.
Hány évesen kezdtél el dzsúdózni?
Nagyon korán elkezdtem vele ismerkedni. A bátyám hét évvel idősebb, mint én, ő vitt le először edzésre. Másodikos koromig csak heti egyszer-egyszer mentem, de nagyon megtetszett a fehér ruha. Rendszeresen ötödikes koromban kezdtem el dzsúdózni, nem túl korán. Így aztán az első sikerek is várattak magukra.
Mi fogott még meg ebben a küzdősportban a misztikuma mellett?
A fehér ruha nagyon tetszett akkoriban. A 70-es évek vége, 80-as évek eleje felé sok karatefilm érkezett az országba. A távol-keleti küzdősportok nagyon mentek akkoriban. Valamint szerintem minden fiúban, talán a lányok egy részében is benne van a küzdeni vágyás. Az evolúció során fontos volt, hogy meg tudjuk védeni magunkat. Ez a motiváció is bennem volt. Sosem voltam verekedős, de ezt a test-test elleni küzdelmet nagyon szerettem. Úgyhogy ott ragadtam.
Mikor fordult komolyra a sportpályafutásod?
Hogy őszinte legyek, amikor az olimpiát megnyertem. A sportra végig úgy tekintettem, mint egy nagyon jó hobbira, de a tanulás volt az első. Messze nem azért, mert ilyen eminens tanuló voltam, hanem a családom értékrendje ezt diktálta. Egyszerű családból származom, de a tanulásban látták a kiemelkedés lehetőségét. Akkor mehettem el edzésre, ha az otthoni dolgaimat megcsináltam és úgy álltam a tanulással. A műszaki egyetemen kezdtem a tanulmányaimat. Az olimpia előtt már nyertem egy-két korosztályos versenyt. Úgy tűnt, hogy esetleg kijuthatok az olimpiára, ezért halasztottam az egyetemen. Nem volt előttem olimpiai bajnok dzsúdós, érmes is viszonylag kevés, nem volt egy biztos életpálya. De annyira szerettem sportolni és annyira szerettem a dzsúdót, hogy a halasztás mellett döntöttem.
Mégis kellett hoznod egy komoly döntést, hiszen hetente sok edzés kell egy olimpiai győzelemhez.
A kemény edzés régebb óta megvolt. Ötödikes koromban kezdtem el heti ötször edzeni. Aztán jött Tóth Béla Paksra, illetve Hangyási László ’86-ban. Innentól kezdve látszott, hogy esetleg lehetnek sikereim. De még egyszer mondom, nem volt kitűzött célom, hogy például olimpiai bajnok akarok lenni. Egyszerűen szerettem edzésre járni. Szerettem küzdeni. Már nincsenek céljaim a sportban, de az edzés a mai napig nagyon fontos része az életemnek.
Milyen érzés volt megnyerni az olimpiát?
Sajnos pár hónappal előtte halt meg édesapám. Onnantól kezdve, hogy véget ért a döntő, volt egy képszakadásom és nem is nagyon emlékszem a dolgokra. Arra emlékszem, hogy minden meccs után folyamatosan nyomtam el magamban azt az érzést, hogy már hol tartok. Húszéves voltam, még junior korú versenyző. Az, hogy bejutottam az olimpián a legjobb négy közé, akkora eredmény, hogy azzal meg is elégedhettem volna. Nem foglalkoztam vele, elnyomtam az érzést, hogy hol tartok. A döntő előtt is. Csak a következő meccsre koncentráltam. Ezt Hangyási László, vagyis Laci bá’ edzőmtől tanultam. Mindig mondta, hogy ne foglalkozzunk az egész mezőnnyel, nem kell mindenkit egyszerre megverni. Az olimpián akkor 32-en voltunk talán. Mindig csak azt az egyet kell legyőzni, aki előtted áll. Így mindig következő feladatra figyeltem, aztán egyszer csak elfogytak. Arra emlékszem, amikor véget ért a döntő és már nem kellett visszanyomnom magamban, hogy hol tartok, az egy nagy megrázkódtatás volt. Pozitív megrázkódtatás, de ezzel együtt megjött édesapám halála is. Az olimpia után sokáig nem is nagyon fogtam fel a győzelmet. Volt, hogy éjjel felébredtem és nem tudtam, hogy álmodtam-e az egészet. Sok évbe telt, mire megszoktam.
Egyszerre voltál válogatott sportoló és egyetemista. Milyen volt az időbeosztásod?
Nagyon szoros, a mai napig elég szoros. Mérnöknek készültem. Viszont akkor még nem volt kreditrendszer, nem voltak ilyen informatikai eszközök. Viszonylag jól be tudtam osztani az időmet. Reggel hatkor edzettem. Háromnegyed nyolckor kezdődött az iskola és háromnegyed ötig tartott. Fél hatkor pedig már kezdődött az esti edzés, amiről nyolc után értem haza. Éjfélig rajzoltam és csináltam a begyakorlókat. Így aztán hat óra alvással tudtam rendezni a napokat. Csak ha elmentünk egy kéthetes edzőtárborba, ahová nem tudtam vinni a begyakorlót, a rajztáblát, akkor iszonyatosan lemaradtam. Amikor az olimpia után úgy döntöttem, hogy a dzsúdóval még többet szeretnék foglalkozni, akkor a közgázra módosítottam a pályát. A rajztáblát nem kellett vinni, tanulni pedig lehetett bárhol.
Le kellett mondanod valamiről?
Kettő darab egyetemi buliban próbáltam részt venni, mind a kettőt elmosta az eső. Pécsett a közgázon hagyománya volt régen a garden party-nak az utolsó nyári vizsga után. Kétszer próbáltam elmenni, de mindig akkora zuhé volt, hogy végül elmaradtak. Így az egyetemi bulikból teljesen kimaradtam.
De úgy látszik, hogy nincsen hiányérzeted.
Nincsen. Már gimiben megismerkedtem azzal a lánnyal, akit utána elvettem feleségül. Nekem abszolút nem volt kényszer a buliba járás. Az fontosabb volt, hogy nagyon jó baráti társaságom volt. Az zavart, amikor még nem tanultam a közgázon, hogy mindenki egyetemre járt,én pedig úgy éreztem, hogy lemaradok valamiről, mert a sportnak előbb-utóbb vége van. Aztán a többiek segítettek mindenben, úgyhogy végül is sikerült utolérnem a csapatot.
2005 óta dolgozol a Paksi Atomerőműnél. Kommunikációs igazgatóként mi a feladatod?
Pont nemrég kérdezte a kisfiam, hogy végül is mit csinálok. Ha kicsit messzebbről indulunk, az ország villamosenergia-termelésének feléért felel a paksi atomerőmű. Nagyon-nagyon fontos, hogy egy ilyen létfontosságú szektor fele az ország saját kezében van. Viszont egy atomerőmű működéséhez nagyon fontos a társadalmi támogatottság. Ahhoz, hogy ez az atomerőmű megfelelően tudjon működni, az embereknek minél többet kell tudniuk róla, hogy elfogadják. Régóta megvan ez az európai szinten is viszonylag magas társadalmi támogatottság, de azért folyamatosan dolgoznunk kell. Az a nehézség, hogy az emberek alapesetben nem nagyon érdeklődnek a villamosenergia iránt. Annyira magától értetődőnek tekintik, mint a levegőt. Épp a kisfiam mondta tavaly, hogy „apa, mi ez az áramszünet”? Azelőtt nem élt meg ilyet. Az embereknek ez magától értetődő. Ha hallunk a világból bármilyen nukleáris energiával kapcsolatos problémáról, akkor az érdeklődés nyilván azonnal felélénkül. Amikor gond van, esetleg leállás, akkor nagyon érdekli az embereket. Amikor pedig békeidő van, akkor nagyon nehéz eljuttatni azokat az üzeneteket, hogy például a globális felmelegedés elleni harcban nagyon fontos szerepet tölt be az atomenergia. Meg kell találnunk azokat a módszereket, amikkel minél több emberhez el tudunk jutni. Ezért örülök, hogy itt lehetek veletek és egy kicsit erről is beszélhetek. Nagyjából a kommunikációs igazgatónak az a dolga, hogy ezt a tájékoztatást és kommunikációs stratégiát kitalálja, egyeztesse, végig vigye. Illetve, ha bármilyen leállás vagy műszaki probléma adódik, mert hiszen minden műszaki területen előfordulhat ilyen, akkor ezt megfelelően tudja kommunikálni.
Ha a társadalomnak egy kritikus százaléka ítélné meg túl veszélyesnek az atomerőművet, akkor le kellene állítani?
Általában azt lehet mondani, hogy a nukleáris iparról, mint veszélyes üzemről társadalmi konszenzusnak kell lennie. Ha a társadalom nem támogatná, akkor nem működhetne. De az látszik, hogy mindenki tudja, hogy mennyire fontos a villamosenergia és Magyarországon nagyon régóta hetven és nyolcvan százalék között van a társadalmi támogatottságunk, úgyhogy nincsen ilyen problémánk. Ott, ahol ez megbillen, komoly problémák születnek. A németeknél ez megtörtént. Leállítottak nyolc blokkot és 2022-ig elvileg le fogják állítani a maradék blokkjaikat is. Jelen pillanatban a német villamosenergia-termelés tizenegy százalékát adja még az atomenergia. Tudni kell, hogy az atomerőmű 99,8%-os pontossággal meg tudja mondani egy évre előre, hogy melyik nap mennyit fog termelni. A megújuló energiaforrásokkal, amikkel harcolunk a globális felmelegedés ellen, egy nappal előre sem tudjuk ezt megtenni. Németországban már most is elég sok fejfájást okoz, hogy ezeket az időjárásfüggő megújulókat hogyan tudják kiszabályozni. Ha ezt a tizenegy százalékot, ami biztos volt a német rendszerben kikapcsolják, akkor nagyon nehéz lesz lekövetni a megújulók változékonyságát. Ez sok ellátásbiztonsági és árazási problémát szül. Németországban száztíz forint, Magyarországon harminchét forint körül van egy kilowatt villamosenergia. Ilyen irdatlan különbségeket okozhat.
Milyen érdekek vezérelhetnek egy atomellenes lobbitevékenységet? Csak a veszélyesség?
Nem szeretek összeesküvés-elméleteket kitalálni. Nyilván lehetnek olyan egyéb érdekek, amik felderítésére talán érdemes időt fordítani. Inkább azt látom, hogy van egy olyan ideologizmus most, ami szerint a „megújulók” egy varázsszó, ami mindent megold. Én magam is nagyon régóta napkollektort és hőszivattyút használok otthon. Lehet a megújulókat megfelelően használni. De jelen pillanatban és a közeljövőben a villamosenergia tárolása ipari méretekben nem megvalósítható. Ameddig erre nincsen fejlesztés, addig az ellátásbiztonság szempontjából nagyon megfontolandó, hogy honnan nyerjük a villamosenergiánkat. Aki csak annyit hall, hogy a nap ingyen süt, a szél ingyen fúj, nagyon könnyen elfogadja azt, hogy a megújulók mennyire jók.
Támogatom a megújulókat és azt gondolom, hogy nagyon-nagyon hibás az a megközelítés, amikor azt mondjuk, hogy megújulók vagy atom. A kettő együtt tudja kezelni a globális felmelegedést.
Amerikában is elég sok komoly gondolkodó, akiket már nem a profitmaximalizálás mozgat, például Bill Gates is azt mondja, hogy atomenergia nélkül nem lehet megoldani a globális felmelegedést. Igen jelentős részét képezi a szén-dioxidmentes villamosenergia-termelésnek. Akinek felületes információi vannak, könnyen gondolhatja azt, hogy a megújulók mindent megoldanak és a helyes irányt jelentik. Persze demokrácia van, meg kell hallgatnunk és meg kell győznünk az embereket arról, hogy atomenergia nélkül nem megy. Hogy egy egyszerű példát mondjak, a japánok, akik a történelmük folyamán Hiroshima és Nagaszaki mellett Fukusimát is elszenvedték, leállították első körben mind az ötvennégy atomreaktort és most szépen indítgatják őket újra. Rájöttek, hogy például a szénégetésből előállított energiával sokkal nagyobb kockázatokat és problémákat okoznak, mint az atomerőművek üzemeltetésével.
Említetted, hogy a lakosság körében hetven-nyolcvanszázalékos az atomenergia támogatottsága. Mekkora ez a szám a műszaki tudományos világban?
Jellemzően ennél magasabb. Nem mennék bele a nemek közötti arányokba, de az látszik, hogy minél többet tud valaki az atomerőműről, annál biztosabban a támogatójává válik. Azt mértük, hogy ha az atomerőművel kapcsolatos öt alapállításból kettőt ismer valaki, ő már inkább támogató. Működtetünk egy látogatóközpontot. Harminc-negyvenezer látogató jön évente hozzánk. Aki az atomerőműbe eljön, még ha szkeptikus is és borzongani jön oda, akkor is, mire befejeződik a látogatás döntő többségében az atomerőmű támogatójává válik.
Ezek szerint az atomenergia szuperhatékony, környezetkímélő és biztonságos. Viszont, ha beüt a baj, akkor mindent tarolhat?
Nem. Az első prototípusoknál fordulhatott ez elő. Fukusima után stressztesztnek vetették alá az atomerőműveket. Ez olyan váratlan külső események hatását vizsgálta, mint például a földrengés vagy a Duna áradása. A mi atomerőművünk is nagyon jól vizsgázott. Igen sok követelményt határoztak meg. Vannak aktív és passzív védelmi berendezések, utóbbihoz nem kell áram. Ha nagyon nagy baj van, akkor nagyon nagy baj lehet. Ha beszabadulna az atomerőműbe öt rosszindulatú atomtudós és elkezdene garázdálkodni, nagyon nagy bajt csinálna. Gazdasági bajt, de a lakosságot nem érintené. Úgy van összerakva a rendszer, hogy egyszerűen nem tud olyan sérülés történni, ami a lakosságot érinti. Minden védelmi berendezésből három van, amik közül akár egy is el tudja látni a funkcióját. Ha valami elromlik, akkor le kell állnunk. Ha végképp nem tudunk hűtővizet juttatni a leállított reaktorba, akkor egy tűzoltóautó odaáll a reaktor mellé és bejuttatja a vizet egy csövön keresztül. Mindenre gondoltunk. A gazdasági kár jelentős lehet, hiszen nagyon nagy értéket termel az atomerőmű, de a lakosságot érintő problémák szinte kizártak.
Erős érv az atomenergia ellen az elhasznált fűtőelemek és egyéb radioakatív hulladékok kezelésének a problematikája. Hogyan zajlik ma a tárolás, kezelés?
Ez nagyon fontos, erről kell sokat beszélnünk. Nyilván termelni hulladék nélkül nem lehet. A teljes termelési folyamatot figyelve a bányászattól a végső elhelyezésig, az atomerőmű ökológiai lábnyoma a megújulók kategóriájába esik, mert nagy az energiasűrűsége. Most egy kis tanteremnyi szobában beszélünk. Tudni kell, hogy az atomerőműben a törvényi előírásnak megfelelően két évre elegendő üzemanyagot tárolunk egy ekkora helyen. A keletkezett radioaktív üzemanyag mennyisége is ennyi. Ezért mi a teljes magyar lakosságot, közműveket, iskolákat el tudjuk látni két évig villamosenergiával ekkora mennyiségű kiégett üzemanyaggal. Hogy mondjak egy másik példát, az Egyesült Államokban, ahol ötven-hatvan éve folyamatosan megy az atomenergia-termelés körülbelül száz blokkal, az ezalatt keletkezett kiégett kazetták mennyisége elfér egy focipályán hét méter magasságban. Ha belegondolunk, hogy ezt szénből vagy fából kellett volna előállítani, akkor irdatlanul nagy mennyiségeket kapnánk szén-dioxid-kibocsátásból is. Nyilván mindennek van egy kockázata, annak is, ha az ember repülőre ül, vagy autózik, ezeket kell minimalizálni. Egyszerűen kiszámolható, egzakt módon látszik, hogy az atomerőmű kockázata a különböző villamosenergia-termelési módok közül a legalacsonyabbak között van. Minden egyes eladott kilowatt atomenergiában benne van az a pénz is, amit befizetünk a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba, amiből fedezzük a hulladékok kezelését. Egy tartozásunk van még, a kiégett kazetták feldolgozása utáni végleges tárolás. Két környezettudatos nép jár ebben elől, a svédek és a finnek. Ha látjuk, hogy mi a legjobb gyakorlat, annak megfelelően tudjuk meghozni a döntéseinket. Ezzel kapcsolatban is folyamatosak az előkészületek.
Hogyan áll a Paks II. atomerőmű?
Be van adva az engedélyezési kérelem. A kollégák év végére várják az építési engedély kiadását az Országos Atomenergia Hivataltól. Gőzerővel folyik a munka. Én Paks I-et képviselem, de minden nap ott megyünk el Paks II. előtt és tartjuk a kapcsolatot a kollégákkal. Úgy tűnik, hogy megfelelően haladnak.
Mik az nukleáris ipar kilátásai? Meghatározóbb lesz a jövőben az atomenergia?
Ez azon múlik, hogy a társadalom hogyan fogadja el, és mérlegeli-e, hogy a globális felmelegedés elleni harcban milyen szerepet tud játszani az atomenergia. Az látszik, hogy vannak olyan területek a világban, ahol ez egyre inkább előretör és vannak olyanok, ahol adott esetben a társadalmi folyamatok miatt veszélyben van. Nagyon sok helyen politikai haszonszerzés céljából támadják az atomenergiát. Ahol ez sikeres, ott csökkenhet az atomenergia szerepe. De azt látjuk, hogy aki komolyan gondolja a globális felmelegedés elleni harcot, annak jelen pillanatban nem nagyon van más útja. Elképzelhető, hogy néhány évtized múlva eljutunk az energiatárolásnak arra a fokára, hogy a megújulók eltárolhatók lesznek. Viszont amennyire figyelem a folyamatokat, a Földnek nincsen annyi ideje, hogy kivárjuk, hogy ötven év múlva mi lesz. Az atomenergia itt van, egy kész, kiforrott technológia. Azt gondolom, hogy józan ésszel használni kell. Egy olyan országnak, mint Magyarország, ahol az energiaforrások rendelkezésre állása korlátos, nem is nagyon van más útja.
Az a nehéz, hogy végső soron hit és bizalom kérdése, hogy biztonságosnak tartjuk-e.
Jól mondod, ez nagyon így van. Arra bíztatok mindenkit, hogy akinek van ezzel kapcsolatban kételye, kérdése, az a korlátozások feloldása után látogasson el az atomerőműbe! De a honlapunkon, Facebook oldalunkon is nagyon sok információt meg lehet tudni ezzel kapcsolatban. Bárki feltehet bármilyen kérdést. Nálunk nincsen tabu.
Az interjút készítette: Papp Ferenc
