Reaktor

A szerdai nap során mutatta be az Európai Bizottság a vakcinaútlevél részletesebb elképzeléseit, ám egyelőre több kérdés mint válasz fogalmazódott meg a tervezett eszköz kapcsán. Bár a COVID-útlevél (szofisztikáltabb nevén vakcinaigazolvány, a Bizottság elnevezése szerint zöld tanúsítvány) ötlete érthetően merült fel sokakban a járványhelyzet tükrében, rengeteg szempont elkerüli az azt támogatók figyelmét. De mi is a gond vele?

Először is lényeges különbséget tenni a belföldön és a külföldi utazásokhoz tervezett igazolványok között, hisz bár a kettő között sok hasonlóság merülhet fel, mégis funkciójukat tekintve más célt kívánnak szolgálni. Jelen cikkben elsősorban az utazásokhoz tervezett igazolványról esik szó (még ha számos pont teljes mértékben érvényes belföldi tekintetben is), bemutatva a különböző területek mentén felmerülő kihívásokat – legyenek azok egészségügyi, morális vagy működésbeli kérdések.

Egészségügyi kérdések

• Az biztos, hogy a vakcinák nagyban elősegítik a súlyos tünetek elkerülését a beoltott személyek körében (bár azt sem 100 százalékban), ám az korántsem egyértelmű, hogy ezen személyek továbbra is fertőznek-e. A kérdés különösen is releváns több oltóanyag létezése tekintetében (még ha Izraelben a Pfizer kapcsán vannak is erre vonatkozó pozitív adatok), és bár ez a bizonytalanság nem kérdőjelezi meg a vakcinák hatékonyságát, azt igen, hogy jó döntés-e előnyöket adni a beoltottak számára – különösen úgy, hogy alacsony oltottsági szint mellett sokakra lehetnek hatással a fertőzés továbbadása esetén, a nem beoltottakkal való kontaktok száma pedig valamilyen formában így is úgy is megmarad.
  
  
• Hasonló kérdés, hogy mennyi ideig védenek a beadott oltások – főleg az újféle mutánsok megjelenése eredményeként. Ahogy David Salisbury fogalmazott a Bloomberg számára, megtörténhet olyan eset, hogy valaki rendelkezik az immunitás igazolásával az útlevelében, ám antitestekkel nem. Hasonló veszély merülhet fel akkor, ha valakinél nem vált ki megfelelő immunválaszt a vakcina. Erről érkeztek néhány napja hírek az Egyesült Arab Emírségekből a kínai Sinopharm kapcsán, de hasonló folyamat (még ha korántsem általánosan jellemző) a többi oltóanyagnál is felmerülhet. Ebben az esetben az adott személy nem csak hogy átadhatja a fertőzést, hanem maga is veszélyben lehet a továbbiakban, így a védelme csupán egy hamis látszat.
  
  
• A legtöbb vakcinaigazolvánnyal kapcsolatos elképzelés kedvezményeket kíván nyújtani azok számára is, akik már átestek a fertőzésen. Erről szó esett az Európai Bizottság szerdai sajtótájékoztatóján is, melyben említésre került, hogy az Európán belüli mozgáshoz igazolni kell az oltottságot, a víruson való átesettséget (amely maximum 180 napja történhetett), illetve az esetleges tesztet előbbi kettő hiányában. Mindez azért is kérdéses, mert rengeteg olyan példa ismeretes, hogy valaki másodjára is elkapta a koronavírust – gondoljunk csak a számtalan magyar portálon is publikált hírre, mely szerint Bodó Richárd kézilabdázó bár komolyabb tünetek nélkül, de őszi megfertőződése után újra pozitív tesztet produkált. A koronavírussal való újrafertőződést illetően bár vannak bizonytalanságok, ám nem egy hasonló eset történt, így a víruson már átesettek (különösen hónapok múlásával és új mutánsok megjelenésével) nem biztos, hogy valóban biztonságban vannak.

Morális kérdések

• A legfontosabb morális szempont, hogy a vakcina önkéntes. Az egyre nagyobb oltási hajlandóság elérése értelemszerűen az államok érdeke, ám konkrét kedvezmények nyújtása egy kétrétegű társadalmat hozhat létre, számos szakértő szerint pedig az oltási hajlandóságot akár csökkentheti is. Erre persze gyakori válasz, hogy „aki nem olt, vállalja a következményeit”, ám fontos látni, hogy sok esetben olyanok sem kapnak vakcinát, akik szeretnék azt: ilyenek azon személyek, akik valamilyen egészségügyi indok miatt nem kaphatják meg, 18 év alattiak, illetve a kellő mennyiségű vakcina hiányában most még alapvetően azok is, akik a leginkább mobilis csoport – különösen a fiatalok. Elméleti szinten sok minden könnyen megvalósíthatónak hangzik, de nézzünk egy konkrét példát: Romániába jelenleg karantén nélkül léphetnek be a már beoltottak. Tegyük fel, hogy egy háromfős család (2 szülő, illetve egy fiatal gyermek) elutazik egy sárga jelzésű országba (jelen esetben ez lehet akár Magyarország). A hazatérést követően a szülők szabadon mozoghatnak, a gyermek viszont karanténba kerül (és még teszt elvégzése esetén is csak 10 nap után szabadulhat). Ez egyetlen eset, de számos példa mutatja, hogy
  
  igazságtalan és abszurd szituációk alakulhatnak ki a megkülönböztetés következtében ha mindent oltásra vagy tesztre alapozunk, ahogy a társadalmi ellentétek és feszültségek növekedése is magától értetődő lesz.
• A cikk előző részében már szó esett a víruson átesettek helyzetével. Egy ilyen járvány esetében sajnálatos módon nagyon sokan önhibájukon kívül betegednek meg, így nincs ok „irigykedni” azokra, akik megfertőződtek. Ennek ellenére jogos azon aggály, hogy az egészséges, magukra és a szabályokra 1 évig tekintettel lévő – vagy a vírust egyszerűen szerencse következtében megúszó – személyek kerülnek hátrányba, miközben sok esetben a felelőtlenebb egyének jutnak előnyhöz az átesettséggel. Ehhez párosul, hogy sokan tünetmentesen eshettek át a koronavíruson – Merkely Béla szerint például hazánkban négymillióan –, így nagyon nem tiszta a kép azzal kapcsolatban, hogy ki és pontosan milyen körülményen között jogosult egy ilyen igazolványra, továbbá miként kivitelezhető, hogy az emberek minden esetben valós képpel rendelkezzenek saját „státuszukat” illetően.
  
  
• Utazáshoz köthető igazolvány esetében nagyon erős morális szempont, hogy egyes országok lakosai jelentősen később juthatnak csak vakcinához. Február második felében például a világsajtót is bejárta az ENSZ részéről megfogalmazott azon kritika, hogy több mint 130 országban egyetlen vakcinát sem adtak be, miközben az oltóanyagok 75 százalékát 10 állam foglalta le magának. Előrejelzések szerint bizonyos államokban akár 2023-ig is kell majd várni a tömeges oltás kezdetéig, az igazolvány pedig értelemszerűen ezen országok lakosait kizárja – különösen úgy, hogy az ő esetükben sokszor tesztek végzése is nagyobb nehézségekkel jár. Nem egy beszélgetésem zárult már úgy a témában, hogy a fejlődő országok lakosai „amúgy is szegények, nem utaznak”, viszont ez a nézet nem csak képmutató és általánosító, ám nagyon káros és veszélyes is a globális fejlődés és felzárkóztatás törekvéseinek viszonylatában.

Működésbeli kérdések

• A fejlődő országok helyzetéhez érdemes hozzátenni, hogy egy globális rendszer létrejötte és elfogadása nagyon távolinak tűnik, de még az Európai Bizottság által előterjesztett EU-s rendszer is számos működésbeli kérdést vet fel – ha egyáltalán elfogadják azt a tagállamok. Tagállamoktól függ ugyanis, hogy milyen feltételekkel engedik be az Európai Gyógyszerügynökség által nem engedélyezett vakcinákkal beoltottakat, ahogy a tagállamokon múlik majd az is, hogy esetleges egymástól eltérő plusz szabályokat hozzanak. A jelenlegi terv szerint megtörténhet tehát olyan, hogy egyik európai országba utazhat karantén nélkül például a kínai vakcinát felvevő személy, míg a másikon belül karanténba kerül. Az is lehetséges, hogy egy ország továbbra is karantént rendel el az összes beutazóval szemben, igaz ebben az esetben minden országgal hasonlóan kell eljárjon. Nem érkezett meggyőző válasz azon újságírói kérdésre sem, hogy mi történik a schengeni övezeten belül például autóval utazók esetében: nagyon más ugyanis egy reptéri ellenőrzés, illetve közúton való országok közötti mozgás.
  
  A „tagállami hatáskör” (tagállamok végeznek majd ellenőrzést) típusú válasz érthető persze, ám az egység helyett újra csak tagállamonként egymástól eltérő helyzetet teremthet, miközben számos visszaélésnek is teret engedhet.
• További bizonytalanságot eredményez, hogy meddig is marad érvényben egy ilyen rendszer, mit takar pontosan a „pandémia vége” kifejezés, illetve milyen szabályokat hoznak a tagállamok az esetszámok csökkenése és a normalizálódás esetén. Az oltási kampány előrehaladtával, illetve a nyár érkezésével talán nem naivitás bízni abban, hogy a tavalyi nyári időszakhoz hasonlóan (vagy akár még inkább) kedvező helyzet alakulhat ki, ebben az esetben pedig sokkal érdemesebb volna egy közös kritériumrendszeren keresztül – akár az ECDC épp ezen célra kialakított térképeit figyelembe véve – a személyek szabad mozgását feltételek nélkül lehetővé tenni. Amennyiben ugyanis két Európai Uniós országban egyaránt kedvezőek az adatok – például kevesebb mint 25 eset jut 100 ezer lakosra, a tesztek pozitív aránya pedig 4 százalék vagy alatti, ahogy azt az ECDC is állítja a zöld besorolású országoknál –, akkor célszerűtlen feltételeket szabni a szabad mozgásnak, különösen úgy hogy egyes (talán sokkal fertőzöttebb) országokból érkezhetnek az oltottak, a fertőzésen átesettek vagy a tesztet végzők az igazolványt birtokolva. Napjainkban Európa közel egész területe vörös, így nem sok országgal lehetne korlátozások nélkül visszaállítani a szabad mozgás lehetőségét, ám már az is sokat segítene, ha kommunikáció szintjén megjelenne ennek jövőbeni lehetősége a helyzet javulása esetén, hisz jelentősen csökkentené a témával kapcsolatos feszültséget és reményt adna a valódi határok nélküli Európához való visszatérésben. Ezzel kapcsolatosan pozitív hír, hogy Adina Vălean EU közlekedési biztos egy román csatornának arról beszélt interjújában, hogy természetesen egyes államok dönthetnek úgy, hogy egyáltalán nem igénylik az igazolvány meglétét a belépéshez, ám persze a helyzetet bonyolítja, hogy az igazolvány megléte mellett akár plusz tesztet vagy karantént is előírhatnak. Az interjú pontosan összefoglalja tehát, hogy a Bizottság által kigondolt keret – még ha nyilvánvalóan bír is pozitív hatásokkal a PCR tesztek és oltások összes tagállam általi ellenőrizhetőségében és elismerésében – a gyakorlatban sokkal inkább
  
  a tagállamok egyéni elképzelésein múlik majd és az elmúlt egy év folyamataihoz hasonló káoszt teremthet.

A magyar sajtó legnagyobb szegmensében sajnálatos módon úgy kerül bemutatásra az Európai Bizottság felvetése – ahogy összességben a COVID-útlevelek megjelenése is –, mint a biztos jövő része.

Ehhez párosul, hogy a témában véleményt formáló egyének – képviseljék azok bármelyik álláspontot – többsége is leegyszerűsített szlogenek és személyes támadások kosarával él, miközben megannyi nagyon is megalapozott kérdés merülhet fel a rendszer egészét illetően. Bár a jövő tervezését időben kell elkezdeni, ám ennél is fontosabb a mostani kihívásokat kezelni, mely kihívásokból Európában és hazánkban is sajnálatos módon bőven adódik a harmadik hullám erőteljes szakaszában. Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy megéri-e hatalmas költségeket és energiákat vakcinaigazolványra fordítani ahelyett, hogy ezen erőfeszítések a vírus gyors megállítására és a normalitáshoz való mielőbbi visszatérésre fókuszálnának.

Mindeközben nem szabad elfeledni, hogy – különösen is az európai értékekkel összhangban – olyan megoldásokban kell gondolkodni, melyek a lakosság egészének méltányos lehetőségeket biztosítanak, hisz a járványba, illetve az ezzel járó egy éve tartó nehézségekbe is közösen kerültünk be. Most mindennél fontosabb az egység és a szolidaritás.

Kiemelt fotó: Industry Week

Kapcsolódó januári cikkünk: Csak ne tessék oltásigazolást kérni, elég az a személyi!