Rinyál a sajtó, hogy nem engedik be őket a COVID-osztályokra, ezért nem tudnak szegények hitelesen tájékoztatni. Nem fogják őket beengedni, és nagyon helyesen. Semmi keresnivalójuk ott.
Szerencsére nem túl hosszú médiás karrieremben 3 komolyabb katasztrófát tudósítottam. A 2006-os nagy tiszai árvíz, a vörösiszap, és még egy másik árvíz jutott. Ezekből a 2006-os tiszai árvíz volt, amit konkrétan nekem kellett, akkor még tévésként végignyomni. A többinél csak néhány kört mentem.
A tapasztalat 2006-ból az, hogy a sajtó ilyen helyzetekben tüske a köröm alatt, és nem azért, mert olyan éles eszű, annyira penge, hanem azért, mert ostoba állatok gyülekezete.
A tiszai árvíz 2006-ban (a Dunán is volt, de nekem a Tisza jutott) nagyon durva volt. Tényleg minden egyes nap, amit gond nélkül lehoztak, ajándék volt a védekezésben. Négy súlyos incidens is volt, amit kivétel nélkül a sajtó okozott. Az első és a legkisebb az volt, hogy a körzeti közszolgálati adó folyamatosan arról beszélt, hogy egyre több a BUZGÁR Szeged belvárosában. Ez csak azért volt enyhe, mert a népek nem tudják, hogy mi a fasz az a buzgár. Amit a riporterük folyamatosan buzgárnak nézett, azok közönséges átfolyások, szivárgások voltak. Ugye a buzgár, az általában viszi a gátat is, hiszen a folyó nyomása a gát alatt egy folyamatos vízfolyást okoz, ami egyre erősebb, és elhordja egyszerűen az anyagot. Ha tényleg egyre több lett volna a buzgár a belvárosban, akkor a lakosság evakuálásán kellett volna agyalni. Ennyire se ásta bele magát a témába az az ember, akinek ez volt a feladata.
A második egy igazi kutyakomédia volt, amikor a körzeti kertévé a határozott tiltás ellenére, elindult tökön-paszulyon át a gátak közelébe forgatni. Az átázott, mocsaras szántóföld közepén végül elakadt a stábautó, és egy egész csapat tűzoltó rángatta ki őket onnan egy fél délután. Nyilván rengeteg energiát elvontak a védekezéstől.
A harmadik egy ismert tévés magánakciója volt, aki az áradó folyó közepén akart standupolni, mert egy kibaszott ripacs. Szereztek bazdmeg egy csónakot, és bementek a brutálisan megáradt Tisza kellős közepére.
A partiőrség szedte ki őket, és minden stábot eltiltottak a védekezés közeléből is. A Tisza ugye akkor se játék, ha éppen nem árad, de abban az évben tényleg nagyon súlyos volt. Rengeteg hordalék, nagyon sok szar, tárgy, farönk jött a “vízközt” is, azaz nem a felszínen, és brutális volt a sodrás is. Konkrétan az életüket mentették meg.
A negyedik és a legsúlyosabb, ami után Botka az egész sajtót megfenyegette, hogy teljes hírzárlat lesz, ha nem tanulnak meg viselkedni, egy szegedi helyi rádióhoz kötődik, akik egy betelefonáló elmondása alapján elkezdék nyomni, hogy valahol Csongrád környékén talán átszakadt a gát, és a Tisza a falvak felé tart. Természetesen nem volt igaz.
És ez “csak” egy árvíz volt. Ha most beengednék a sajtót a kórházakba, iszonyatos kárt okoznának, kétségem sincs róla. Ott lopakodnának, hogy haldoklókat vegyenek fel, fényképeznék, hogy leesett a csempe valahol, hogy mi van a kukában, hogy nem finom a reggeli, keresnék a celebeket a fuldoklók között, biztos kipróbálná valamelyik nagy gonzó lófaszjóska, hogy be tud-e lopózni orvosi köpenyben a műtőbe. Szóval egymás faszán taposnának, hogy valami nagy szenzációt tudjanak írni.
- Egy ex-médiageci
