Reaktor

Sportesemény nézőkkel? Japánban már tavaly július óta!

47269.jpg

Nem lesz olimpia 2020-ban. Majd 2021-ben. Akkor sem lesz. De mégis! Legyen is! Biztosan? Legyen, de nézők nélkül! Úgy mi értelme? Legyen, de csak hazai nézőkkel! Ez amúgy tényleg így is lesz.

Rengeteg találgatás, nehézség és átszervezés után körülbelül 100 nap választ el minket a hivatalosan továbbra is 2020. évi nyári olimpiai játékoknak nevezett esemény kezdetétől. De miért lehet olimpia most ha tavaly elhalasztották, milyen veszteségeket okozott a halasztás, illetve elképzelhető-e egyáltalán az olimpiai számok lezajlása nézők előtt járványhelyzetben? 

Miben más az idei nyár a tavalyinál?

A 2020. évi nyári olimpiai játékok rendezési jogát 2013-ban elnyerő Japán tavaly márciusban olyan helyzetbe került, ahol az esemény egy évvel való elhalasztásán kívül nem sok opciója adódott – különösen azt követően, hogy Ausztrália és Kanada is jelezték, nem vesznek részt az eseményen, ezáltal teremtve egy esetleg kiszállási cunamit az államok részéről. A halasztás persze a sportszempontokon túl jelentős gazdasági veszteséget is jelentett az ország számára, ami a szervezők szerint hozzávetőlegesen 3 milliárd dollár összeg körül mozog.

A 2021-es rendezés azonban egyfajta imázsbeli győzelmet is eredményezhetett volna, ugyanis Japán többször kijelentette, a megrendezésre kerülő olimpia a járvány legyőzésének közös szimbóluma lesz idén nyáron. Ám sajnos nem lesz! 

A járványhelyzet súlyossága fokozódott, hisz ahogy Japánban a 2020 tavaszán erőteljesnek hitt hullámmal – amikor napi 500-700 körüli esetet regisztráltak – szemben idén január elején már közel 8000 beteget azonosítottak egyetlen nap alatt, úgy a világ többi részén is jelentősen megnőtt a fertőzések és halálozások száma, miközben az oltási kampányok tekintetében jelentős eltérések vannak államok között, ahogy globális szinten sem sikerült nagy lépéseket tenni a normalitáshoz való visszatérésben. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy mi indokolja a tavalyi halasztást, illetve az idei döntést a rendezés mellett. Értelemszerűen egy újabb halasztás további költségeket és sportkérdéseket vetett volna fel, ám azt is meg kell jegyezni, hogy egyszerűen megváltozott a vírusról alkotott elképzelés többek között a sport világában is.

australian-grand-prix-cancelled-1.jpg

A 2020-as szezonnyitó ausztrál futamot az utolsó pillanatokban törölték, a szurkolók már a kapuban várták a beléptetést (Fotó forrása: Grand Prix 247)

Emlékszem még a tavaly márciusi történésekre, amikor azt követően törölték a szezonnyitó Forma 1-es ausztrál nagydíjat, hogy a McLaren egyetlen szerelője pozitív tesztet produkált. A néhány hónapos kihagyást követően elinduló szezonban a koronavírus kis túlzással a pilóták negyedén átment – nem egy futamra ugrottak be tehát tesztpilóták –, miközben sikerült olyan protokollt kifejleszteni, ami lehetővé teszi sportrendezvények megszervezését a kockázatok minimalizálása mellett. Hasonló folyamatok zajlottak le a futball világában is, ahol a Forma 1-hez hasonlóan több hónap telt el egyetlen mérkőzés nélkül, míg napjainkban csak a leginkább drasztikus szituációkban halasztanak el meccseket. Ez a fajta átalakulás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Japán kitartson az idei rendezés mellett, még úgy is, hogy bizonyos felmérések szerint a lakosság 80 százaléka szeretné a játékok törlését vagy halasztását.

Mindeközben úgy tűnik, egyetlen nyári olimpiai játék sem került többe a mostaninál, a professzionális és pénzügyi kérdések sokasága mellett pedig egy bizonytalanság újra és újra felmerült az elmúlt időszakban: mi lesz a nézőkkel?

Külföldi szurkolók? Otthonról!

Az esemény központi szereplője persze továbbra is a 206 nemzetet képviselő 11 ezer sportoló lesz, ám mi történik az olimpia lelkével, a szurkolókkal? Az idei évben hosszas találgatások folytak arról, hogy milyen megoldást is lehet találni ezen kérdésre. A korai remény, mely egyfajta mantrává alakult a szervezők részéről, miszerint az olimpia lesz a normalitás első szimbóluma, így a tervek szerint jöhetnek a rajongók, hamar meghiúsult. Nyilvánvalóvá vált, hogy néhány hónapon belül a járványhelyzet nem oldódik meg, így más megoldást kell találni. A kérdés azonban nagyon is komplexnek bizonyult, hisz nem csak az tűnt esélytelennek, hogy nyárig az olimpiára utazni kívánó rajongókat beoltják, hanem az is, hogy a sportolók és a küldöttségek mindenhol megkaphatják az oltást, illetve magában a rendezőországban jelentős léptekben haladjon az oltáskampány. Végül olyan döntés született, hogy a sportolók rendkívül szigorú szabályokat betartva, akár napi tesztelés mellett versenyezhetnek az olimpián, míg más külföldiek nem lesznek jelen. Sem rajongók, sem önkéntesek!

Seiko Hashimoto, a szervezőbizottság elnöke szerint bár a döntés meghozatalával lehetett volna várni akár az utolsó pillanatig is, ám ezzel épp a rajongókat büntették volna, hisz a szállásfoglalásnak, illetve a repülőjegy vásárlásnak időben kell megtörténnie, egy utolsó perces változtatás pedig komoly kellemetlenséget jelentett volna mindenki számára. A külföldi rajongók bejövetelének tiltása nyilvánvalóan újabb veszteség minden tekintetben az olimpia számára, ahogy egy komoly logisztikai feladat is, ugyanis az 5 és fél millió eladott jegyből körülbelül egy millió jegy került értékesítésre külföldön élők körében, így még a visszatérítés sem egyszerű folyamat.

Ezzel párhuzamosan azonban megszülethet bennünk egy újabb gondolat: marad még ott 4 és fél millió értékesített jegy…

Mi lesz a japánokkal?

Az európai példából kiindulva az első válasz az lehetne, hogy természetesen ilyen körülmények között csak zárt kapus sporteseményeket szabad tartani, így az olimpiát is üres lelátók alatt kell rendezni. Ezzel szemben Japánban kicsit másképp működnek a dolgok, mely jelenségnek hosszú cikket szentelt a Japan Times egyik szerkesztője is.

Az országban tavaly júniusban indultak újra a főbb csapatsportok, egy ezen célra kialakított operatív törzs pedig külön szabályokat hozott annak érdekében, hogy legalább a szurkolók egy része jelen lehessen a baseball- és futballmérkőzéseken, mindezt természetesen olyan formában, hogy a járvány ne terjedjen erőteljesebben. A stadionok július 10-én nyithattak ki a nagyközönség előtt azon feltétellel, hogy maximum 50 százalékos kihasználtsággal (vagy 5000 szurkolóval, amelyik a két feltétel közül alacsonyabb) működhetnek, majd a korlátozás 5000 főre vonatkozó szabályát teljesen eltörölték, őszre tehát maradt az 50 százalékos metódus.

Azóta 1611 mérkőzéssel összefüggésben csak 9 fertőzött szurkoló került azonosításra, miközben az olyan tornák során sem alakultak ki gócpontok, ahol például a rajongóknak utazniuk kellett egy adott helyszínre.

np_file_76915.jpeg

Nincs hiány szurkolókból a japán futballmérkőzéseken (Fotó forrása: The Japan Times)

Értelemszerűen a pontos lekövetés hiánya következtében több tünetmentes szurkolóról is szó lehet, viszont a hatóságok alapvetően pozitívan értékelték a publikus sporteseményeket, mondván azok egyetlen alkalommal sem okoztak tömeges megbetegedéseket.

És hogy működnének-e ezek a szabályok máshol? Nagyon kérdéses, ugyanis a létszámkorlát mellett további feltételeket is meghatároztak a szervezők, melyek közül néhány elsőre finoman szólva is megmosolyogtató. Ilyen például, hogy a rajongók nem énekelhettek vagy dobolhattak kedvenc csapataik számára, illetve hogy csak a mérkőzés bizonyos pillanataiban tapsolhattak. Ehhez párosul, hogy a szurkolóknak természetesen maszkot kell hordaniuk (az arcfelismerő kamerák szerint ezt nagyon nagy arányban meg is teszik), illetve figyelmet kell fordítaniuk a távolságtartásra – nem gyűlnek tehát az ultrák szorosan egymás mellett koreográfiát létrehozni és skandálni –, törődve a stadionon belüli élet- és italfogyasztással, továbbá minden olyan szabállyal, amely által a szervezők a járványveszélyt szeretnék csökkenteni.

A japán példa azt mutatja, hogy a rajongók rendkívül fegyelmezetten járnak el és betartják ezen előírásokat, és bár ez jógyakorlat lehet mindenki számára, korántsem biztos hogy működni is fog, azt figyelembe véve, hogy a japán kultúrából és hagyományokból adódóan a lakosság is rendkívül szabálytartó.

Ennek ellenére a próbálkozás nincs halálra ítélve külföldön sem, hisz a japánok egyfajta tudományos kísérletként tekintenek a publikus sporteseményekre a járvány idején. A kísérlet természetesen nem azt takarja, hogy a szervezők szándékosan megnézik, miként is terjed a vírus a szurkolók között, hanem hogy minden részletre figyelmet fordítanak, legyen az a maszkviselés (és annak ellenőrzése), a beléptetés menete, a távolságtartás biztosítása, a büfékben való vásárlás, illetve a mosdók használatának biztonságossá tétele, továbbá a stadionokból való távozás megszervezése. Mindenre azonban nincs ráhatásuk a szervezőknek sem, ami azért is érzékeny téma, mert például a január 4-én tartott japán kupadöntőt követően (ahol amúgy 24 ezer rajongó volt jelen a Nemzeti Olimpiai Stadionban) körülbelül a nézők 35 százaléka döntött amellett, hogy a hazajutás helyett inkább más helyszíneken – például éttermekben, kocsmákban – töltse az időt. Igaz nyitott éttermekben és kocsmákban sokan tartózkodnának akkor is, ha a stadionokba nem engednék be a nézőket, ha pedig az éttermek is zárva lennének, akkor megnövekedhetne a házibulik és különböző privát összejövetelek száma. Mindent kontrollálni tehát gyakorlatilag lehetetlen, viszont továbbra is bizonytalan, hogy melyik felépítés a legmegfelelőbb járványügyi és persze szurkolói szempontból.

Összefoglaló a január 4-én 24 ezer rajongó előtt megtartott döntőről

Az biztos, hogy rendhagyó olimpiára kerül sor az idei évben, ugyanis a külföldi szurkolók hiányában épp a sport diverzitásának öröme vész el számos tekintetben. Attól függetlenül azonban, hogy a szervezők végül miként döntenek a hazai rajongók belépési lehetőségeit illetően, fontos látni, hogy korántsem egyértelmű, merre is billen a mérleg nyelve. Nem biztos tehát, hogy üres lelátók alatt nézhetjük az olimpiai számokat, ahogy az sem feltétlenül egyértelmű, hogy jelen helyzetben nincs megoldás biztonságos sportesemények szervezésére akár nézőkkel.

Kiemelt kép: EPA Photo

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása