Reaktor

Ezt tanítja a történelem a járványokat követő gazdasági robbanásokról

 black_death_nuremberg_chronicle_header.jpg

Egy járvány radikális hatással bír az addig megszokott (gazdasági) élet folyamataira, ám a jobb időkben bízva érdemes megtekinteni, hogy a történelem folyamán milyen trendek zajlottak le a pandémiák vagy más drámai történések után. Az Economist nemrég megjelent cikke három fő szempontot határoz meg a pandémiát követő gazdasági robbanás részeként: egyrészt a polgárok többet fognak költeni, másrészt nagyobb kockázatokat vállalnak, ám többet is várnak el a politikusoktól. Cikkünkben mi is összefoglaljuk ezen előrejelzéseket!  

A kolerajárvány drámai hatással bírt az 1830-as évek elején Franciaországban. A járvány egy hónap alatt Párizs lakosságának közel 3 százalékát ölte meg, a kórházak pedig tele voltak olyan betegekkel, akiket az orvosok egyszerűen nem tudtak kezelni a megfelelő gyógymód ismerete hiányában. A járvány vége gazdasági újjászületést hozott az országban, Franciaország pedig követte Nagy-Britanniát az iparosodás forradalmának útján.

A gazdasági hatások mellett azonban politikai következmények is jöttek: a városokban lakó szegények (akiket a legrosszabbul érintett a járvány) fellázadtak a gazdagok ellen (akik a megfertőződés elkerülése érdekében elhagyták az országot a járvány ideje alatt), az országban pedig politikai instabilitás következett évekig.

Napjainkban is hasonlóan érezhető ez a kettősség, ám a fejlett államok többsége már a pandémiát követő gazdasági robbanást várja. Az oltási kampányok következtében (remélhetőleg) csökken a kórházi ellátást igénylők aránya, ahogy fokozatosan esnek a halálozási számok is, így az országok egyre inkább enyhítik a korlátozásokat, ami értelemszerűen pozitív hatással bír a gazdaságokra. Ahogy az alábbi ábra is mutatja, az Egyesült Államok gazdasága közel 7 százalékot nőhet az idei évben, miközben más államok is hasonló növekedést produkálhatnak. Az ilyesfajta szinkronban történő, egységes robbanás azonban korántsem megszokott, inkább krízisek után tűnik fel – így történt ez az 1950-es években is a II. világháborút követően.

20210501_fnc026.png

A G7 országok GDP növekedésének előrejelzése 2021-re (Fotó forrása: The Economist)

A kevésbé konvencionális helyzet magukat a közgazdászokat is arra készteti, hogy a múlt tapasztalataihoz nyúljanak vissza a jövő prognosztizálása érdekében. A tapasztalat az, hogy a drámai eseményeket – legyenek azok járványok vagy háborúk – követően a GDP képes gyorsan visszaugrani, ám ez önmagában nem minden. Három további nagy tanulságot is levonhatunk a korábbi hasonlóan drámai történésekből: az első, hogy a polgárok készek sokat költeni, ám a bizonytalanság egy ideig így is fennmarad; a második, hogy a vállalkozók és az átlagemberek is igyekeznek egy adott történés tanulságaiból okulva máshogy eljárni bizonyos kérdésekben az innovációhoz nyúlva; a harmadik pedig, hogy az adott nehézség végével nő a politikai instabilitás, ami komoly hatással lehet a gazdasági szempontokra is. De haladjunk sorban!

A költekezés kapcsán: észrevehető, hogy az emberek megtakarításai (az esetek többségében) nőnek egy járvány vagy háború ideje alatt. Így történt ez az 1870-es fekete himlő során a briteknél, a japánok esetében az első világháború alatt, illetve 1919-20 között a spanyolnátha idején az Egyesült Államokban. Ezek a megtakarítások sokszor olyan mértékűek voltak – például a japánok esetében –, hogy kétszeresére növelték az emberek pénzét, de az amerikaiak sem tudtak 1919-hez képest több pénzt gyűjteni egyik évben sem egészen a II. világháborúig  Azt gondolhatnánk tehát, hogy a járványt követően őrületes tempóban fognak az emberek költeni: ez igaz is, meg nem is. Bár természetesen a normális élethez való visszatérés részeként valóban megnövekszik a költekezés mértéke – ahogy a lehetőségek kihasználása is –, ám az 1946 és 1949 közötti amerikai példa is mutatja, hogy a lakosok megtakarításaik körülbelül csak 20 százalékát élték fel.

Az emberek ugyanis továbbra is bizonytalanok, a fáradt fizikai vagy épp mentális állapot pedig azt eredményezheti, hogy sokkal óvatosabban járjanak el.

A járványt követő második várakozás a kereslet helyett a kínálat kérdésével foglalkozik. Igaz az emberek nem kezdenek őrült költekezésekbe, de egyes vállalkozószellemű egyének meglátják a potenciált a változó igények és környezet hatására. Erre példa a fekete halál pestisjárvány, mely sokak szerint kalandvágyóbbá tette az európaiakat – mivel látták az otthoni veszélyeket, kevésbé féltek az idegentől –, így megalapozta a későbbi felfedezéseket is. Hasonló konklúzióra jutott Nicholas Christakis szociológus a spanyolnátha következményeit illetően, aki szerint az amerikaiak mertek sokkal nagyobbat álmodni, illetve jelentősebb kockázatokat vállalni a járvány után. A piaci rések, illetve az új realitás arra késztethet tehát egyeseket, hogy korábban nem ismert innovációk felé forduljanak. Nem kizárt a koronavírus-járványt követően például a robotmunkások számának növekedése, melyre az IMF is felhívta a figyelmet nemrég:

a cégek vezetői látva a járványok gazdasági hatásait sokkal erőteljesebben elgondolkodhatnak azon, hogy olyan típusú munkaerő felé forduljanak, amely biztosabb: a robot pedig nem is fertőz, nem is betegszik meg!

Nem véletlenül történt talán az Egyesült Államokban erős automatizálási folyamat az 1920-as években, ahogy a Gutenberg féle könyvnyomtatás és a fekete halál között is találhatunk kapcsolatokat.

Nem minden esetben jön azonban nehézség a dolgozók számára, sőt, a döntéshozók járványok ideje alatt legtöbb alkalommal épp arra próbálnak figyelni, hogy a munkanélküliséget a lehető legalacsonyabb szintjén tartsák – még úgy is, ha ez eladósodást vagy jelentős inflációt okoz. Mindazonáltal – ahogy a London School of Economics felmérése is mutatja a COVID-19 kapcsán – az egyének egyre inkább idegenkednek az egyenlőtlenségektől, a gazdasági vagy társadalmi különbségek pedig fokozódó nyomást eredményezhetnek a politikai szereplőkön. Az IMF felmérése is azt jelzi, hogy a különböző vírusok – legyen az Ebola, Sars, Zika vagy más – növelik a társadalmi elégedetlenség mértékét,

mely elégedetlenségek csúcspontja nem a vírus ideje alatt, hanem annak végét követően – akár egy-két évvel – tetőzik.

Látható tehát, hogy az egészségügyi veszély vége nem old meg minden gazdasági és társadalmi problémát, a növekedés pedig önmagában sok kérdést vethet fel mind egyéni, mind közösségi szinten. Ennek ellenére bízzunk benne, hogy hamarosan már a pandémia jelene helyett inkább a jövő növekedési lehetőségei kerülnek előtérbe; addig pedig nem árt, ha igyekszünk a múlt hasonló példáit is elemezni!

Kiemelt kép: A halál táncának motívuma Hartmann Schedel műve alapján (Forrás: University of Virginia)

 

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása