Reaktor

Kirekesztő tolerancia
- foci a szivárvány árnyékában

b9325a_fce0bf14986a46f09332dccda3cdac19_mv2.jpeg

Az elmúlt hetekben a Magyarországot ért jelentősebb nemzetközi médiafigyelem leginkább két téma köré csoportosult. Magyarország nem csak részvétele, de hősies helytállása az Európai Bajnokság “halálcsoportjában” a labdarúgás legnagyobbjaival szemben, illetve a Magyar Parlament által megszavazott ún. pedofil ellenes gyermekvédelmi törvény. A két téma látszólag semmilyen ponton nem kapcsolódik egymáshoz, de sokan tettek azért ezekben a hetekben Európában, hogy ez ne így legyen.

Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amelyet a magyar válogatott megdöbbentően kiemelkedő szereplése okozott nekünk magyaroknak. Igazi Dávid és Góliát párharcra került sor az EB „halálcsoportjának” csapataival szemben, amely során a nemzeti tizenegy mindannyiunk szívét elnyerte.

Az elmúlt tíz év sokat kritizált nagyarányú befektetése a sportágba úgy tűnik mégis meghozta gyümölcsét, melynek minden magyar szívből örülhet és örült is pártállástól, színes zászlótól függetlenül.

Ez a tizenegy, szívvel-lélekkel harcoló bátor sportoló megmutatta, hogy ha nem is értünk egyet számos dologban, a piros-fehér-zöld még mindig képes összekötni ezt a nemzetet. Egy nemzetet, melynek szíve egyszerre dobban meg a himnuszra, egyszerre ugrik fel Schäfer góljára, egyszerre szisszen fel egy minket ért szabálytalanságot látva és együtt zengi, hogy „szép volt fiúk”. Egy nemzet lehetett büszke újra arra, hogy magyar.

Ezzel szemben az Európai Unió több politikusa és számos európai vezető mindent megtett azért, hogy ezzel ellentétes érzéseket váltsanak ki a magyarokból és tovább festették a – már úgy tűnik szándékosan is – félreértelmezett, hamis képüket Magyarországról. Ennek oka pedig az a Magyarországon elfogadott gyermekvédelmi törvény („pedofiltörvény”) volt, amely annak ellenére, hogy több mint két hete foglalkoztatja a nemzetközi és hazai sajtót, sokak számára még mindig ismeretlennek tűnik teljes valójában és eredeti szövegezésében. Hiszen a progresszív médiacégek jeles képviselői úgy tűnt, nem fecsérelték az idejüket arra, hogy elolvassák a törvényt, mielőtt klaviatúrát ragadva elkezdték volna hazánkat lejáratni. Inkább egyfajta, a törvény teljesen téves értelmezése alapján ment a hangulatkeltés mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban minden ellen, ami magyar, legyen az az ország, az emberek, a zászlónk vagy labdarúgó válogatottunk.

Holott a törvény nem módosított az eddig hatályban lévő ún. „LMBTQ személyeket” érintő jogszabályokon, csupán tiltja olyan tartalmak elérhetővé tételét, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.

Ezzel összefüggésben pedig tiltja azon felvilágosítást és oktatást iskolai keretek között (!), melynek tartalma a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítése. Itt nincs arról szó, hogy a gyereket egy buborékban kell fölnevelni, - amellyel sokan a törvény ellenében érveltek - ahol tizennyolc éves koráig nem találkozhat a sajnálatos valósággal. A törvény csupán csak a szülőkre (és csak rájuk) bízza hogyan, mikor és milyen formában szeretnének erről beszélni gyermekükkel. Egyszerűbben szólva a törvény biztosítja, hogy a gyereket ne az iskola, hanem a szülő nevelje fel saját belátása, meggyőződése szerint. Egy gyereknek pedig a biológiai nemtől eltérő nemi identitást, szexuális orientációt, nemváltoztatást bemutatni és főleg propagálni igen is káros és a gyermek pszichéjét, formálódó (szexuális) identitását és testi-lelki fejlődését bizonyítottan negatívan befolyásolja, megrontja. Ezért igen is helye van ezeknek a mondatoknak a gyermekvédelmi törvény szövegében.

Aki egyébként azt gondolná, hogy a törvény ezen része ismét csak egy újabb ellenségkép-gyártás a kormány részéről és nincs való veszély a gyerekeket illetően, annak érdemes egy pillantást vetnie arra, hogy más országokban hogyan is zajlik a gyerekek felvilágosítása (indoktrinálása) és hogyan használja ki a szivárványmozgalom a legvédtelenebbeket. Ha pedig az Európai Unió 2020-2025 LGBTQI Egyenlőségi Stratégiájára tekintünk a magyar parlament által elfogadott törvénymódosítás inkább egy reakciónak foghatjuk föl. Mégpedig arra, hogyan szeretné az EU még „nyitottabbá” tenni a tagállamok és szakértők – nem, a családok beleszólásáról említés sem esik - bevonásával az iskolai képzést (1.3 cikk), ideértve a „nemi sztereotípiák” (születési nemnek megfelelő önazonosság) lerombolását, amely a stratégia szerint minden gyűlöletnek és erőszaknak a gyökere.

A magyar gyermekvédelmi törvényt az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szégyenletesnek nevezte, amely szembe megy az EU alapvető értékeivel.

Magyarország úgy gondolja a gyermekek védelme, nevelésük szülői jogkörben való biztosítása igen is érték, amely az EU Alapjogi Chartájának 14. cikkével abszolút összhangban áll.

Eszerint „a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak, tiszteletben kell tartani az e jogok és szabadságok gyakorlását szabályozó nemzeti törvényekkel összhangban.” A progresszív EU vezetők, aktivisták és szponzorok LMBTQI jogok melletti és Magyarországgal szembeni harca egyébként akkor válik hiteltelenné, amikor Oroszországban vagy Azerbajdzsánban meg sem próbálkoznak a szivárványszínek megjelenítésével, hivatkozva ezen országok törvényeire és annak tiszteletben tartására.

Mark Rutte, Hollandia miniszterelnöke egész alacsonyra helyezte a tisztelet és politikai kommunikáció mércéjét, amikor úgy nyilatkozott, hogy Magyarországnak nincs helye az EU-ban, valamint Magyarországot térdre kell kényszeríteni az elfogadott gyermekvédelmi törvény miatt.

A kijelentés nem csak azért kavart nagy port, mert újra előhozott egy kérdést, amellyel kapcsolatban korábban, az Európa Bajnokságot övező térdelni – nem térdelni kérdésben a nemzet már állást foglalt a térdelés gesztusáról úgy általában is. Rutte szavai olyan durva módon gázoltak bele egy büszke nemzet önérzetébe, amelyre ennyire nyílt módon nem volt még példa az Unió és Magyarország ambivalens viszonyában sem. A holland miniszterelnök szavaiból egyértelműen kiolvasható, hogy Európában és az Európai Unió vezetésében van egy olyan vezető politikai réteg, amely az „egység a sokféleségben” jelszavát már rég elfeledte – vagy nemi sokféleséget ért már alatta (?) - és nem egyenlő félként tekint a tagállamokra.

Térdelésre fölszólítani egy országot azért, mert nem áll be egy vezető réteg által meghatározott identitáspolitikai irányvonalba, nem egy tagállamok egységére és egyenlőségre törekvő Unió jellemzője, sokkal inkább egy olyan birodalomépítő hangnem, amely másodrangú országként vagy gyarmatként kezelne bizonyos régiókat.

Mindazok pedig, akik Mark Rutte térdelésre intését, Magyarország kioktatását, a magyar szurkolók és válogatott politikai motivációból történő hátrányos megkülönböztetését helyeselni vélik vagy úgy gondolják, hogy ez csupán egy Orbán-kormánynak szóló, már jól megérdemelt üzenet volt nyugatról, egy dolgot azért jó, ha végiggondolnak. Az a politikai-ideológiai törekvés által fűtött gépezet, amely a progresszív médiumok bevetésével és az európai közvélemény alakításával igyekszik megtörni az egyet nem értőket, láthatóan pillanatok alatt bevethető és teljes gőzerővel működik. És akik most még egyet is értettek az ország megrendszabályozásával és a sportolók megbüntetésével, valószínűleg nem fognak szolgalelkűen mindig, mindenben egyetérteni az európainak hazudott, éppen formálódó ideológiával. Akkor pedig ez a most főpróbáját tartó gépezet őket is könyörtelenül bedarálhatja. Így is lehet egységet teremteni, a sokféleséget pedig jobb, ha elfelejtjük, nem birodalmi attribútum.

Reaktor

Facebook

Friss topikok

süti beállítások módosítása