Tegnap Homonnay Gergely, minor DK celeb, halált megvető ingyenbátorsággal berúgta a Niedermüller Péter által már évekkel ezelőtt tágra nyitott ajtót, amikor a fejben Amerikában élő, gyarmatosítóknak tapsoló balkáni kisemberhez méltó, valóságtól elrugaszkodott, érzéketlen, primitív kultúrimportját kiposztolta:
"Azért pride, azaz a büszkeség, mert ez a szégyen ellentéte: akik ezen részt vesznek a mai napig, nem hajlandók az életüket a fehér, keresztény, heteroszexuális férfi hatalma által rájuk mért szégyenben leélni"
Homonnay Gergely látszólag áldozatokat véd, de a Google Translate-ből kritika nélkül kimásolt világképe az általa képviselni kívánt csoport szemszögéből járhat igazán tragikus következménnyel, Magyarországon és Európában is.
Európa
Vannak helyek Európában, ahol se Gergely, se bármilyen Pride nem kérkedhetne súlyos következmények nélkül. Ezeken a helyeken nem a kereszténység dominál.
A mára klasszikus trolldilemmát aktualizálva, adott az alábbi állítás:
Az iszlámnak igaza van a homoszexualitással kapcsolatban.
A nyugati progresszív pedig választhat hogy elfogadja vagy elutasítja ezt, hogy homofób vagy iszlamofób, de harmadik út nincs. Meg van fogva.
Ez persze egy látszólagos dilemma, mert az európai baloldal szemszögéből az iszlám nem vallás, hanem etnikum.
A globális pszeudo-individualista egyenkultúra felsőbbrendűségében sziklaszilárdan hívő nyugati és nyugatoskodó elit és wannabe-elit szemszögéből a Korán is csak egy a sorban a sok akadály közül, amit fel kell zabálnia a történelem vége elérése érdekében a tradíció-megsemmisítő gépnek.
A fizikailag és földrajzilag is a társadalom aljára szegregált mecsetépítők millióit a nyugati hard power önnön felsőbbrendűségétől ittas gőggel managelhetőnek tekinti, akik alkalmi kellemetlenségektől eltekintve összességében nem veszélyeztetik a jóval erősebb vektorok által predesztinált haladás irányát.
Ha Homonnay hatalmi modelljét elfogadjuk, akkor a fehér, keresztény, heteroszexuális elitnek hálával tartozik, amiért a muzulmánokat elszegregálja a Pride közönségétől, megfigyeli és túlkapásaikat megelőző erőszakkal sújtja, most és mindaddig, amíg nem nevelik őket is hozott identitásuktól megfosztott, ártalmatlan, kozmopolita fogyasztó egységnek. (Feltételezve, hogy sikerül. Ha nem sikerül, akkor egy még tragikusabb végállapotba rohan éppen Európa a Pride közönsége szemszögéből, is.)
Magyarország
Azon belül is Pécs.
Aki Magyarországon él, az jól teszi, ha tisztában van a cigányság sajátos ultrakonzervativizmusából fakadó, számukra érzékeny, egyoldalú határsértésekkel, amennyiben elkerülhetetlen számára az együttélés ezzel az etnikummal. Egyeseknek, a liberális elit csúcsán sokaknak ez az asszociáció opcionális, el tudják magukat szegregálni az érintkezéstől, és ha akarják, megválaszthatják a módját, idejét, körülményeit (pl: anyáskodó, alaposan dokumentált szociotripek). A többségnek nem az.
Az egyik ilyen cigánykonzervatív faux pas a homoszexualitás (köcsögség): a nyílt felvállalása olyan - egyoldalúan érzéketlen - sértés, ami - a kívülálló szemszögéből nézve - indokolatlanul erőszakos reakciót válthat ki.
Homonnay Gergely “fehér, keresztény, heteroszexuális” modellje nem kínál ennek a valós erőszaknak az elkerüléséhez segítséget: aki a pécsi esetet nem érti, nem hajlandó érteni, álomvilágba, buborékokba, nyakatekert fél-vak érvrendszerek pillanatnyi biztonságába menekül a valóság elől. Ha kellően képmutató, akkor elszegregálja magát, amennyire tudja, és nyilvánosan a liberális közeg kényelmes valóságtagadását vallja.
Az ilyen veszélybe sodorja magát es azokat, akik ebben a kérdésben az ő szavát tartják hitelesnek. Az ur-SZDSZ-es tudatlanság a cigány-magyar együttélés íratlan szabályairól kevesek következmény nélküli luxusa.
Idő előtt kihúznám a szokásos ellenérv méregfogát: igaz, hogy a cigányság, mint kisebbség nem nyomhatja el a többséget, nem erőltetheti rá a sajátos, többek közt homofób értékrendjét. De ettől még
egyénekkel lehet erőszakos, ha rosszkor és rossz helyen köcsögösködnek.
Visszatérve és elfogadva Homonnay hatalmi modelljét, a pécsi eset megismétlődésének megakadályozása a fehér, keresztény, heteroszexuális elit feladata, azaz ha a homofóbia kulcsprobléma, akkor ennek a patriarchátusnak kutya kötelessége minden lehetséges rendpárti eszközzel, ha kell erőszakkal megakadályozni, hogy a Pride népét a cigányság részéről inzultus érje, hosszú távon pedig ki kell nevelnie ezt a hibás értékrendet az adott etnikumból, ha tetszik nekik, ha nem. Ez se nem liberális, se nem multikulturális megoldás, társadalmi mérnöki szemszögből a régi vonalas MIÉP-hez áll közelebb.
Elfogadás
Az elfogadás hatalmi eszközökkel kierőszakolásának tragikus példája Homonnay maga, aki, akár csak a közíróként aktív Péterfy-házaspár, Olaszországban - is - él. Gergely soha nem lesz olasz, maximum lakos. Az, hogy az olasz nép elfogadja-e őket, az olasz nép saját döntése, rájuk erőszakolni nem lehet, nincs az a felsőbb hatalom, se Brüsszel, se az ENSZ, ami Homonnay Gergelyből ízig-vérig olaszt csinálhat. Van az a mennyiségű puskacső, ami hatására minden olasz nyilvánosan bólogatna, hogy igen, ő egy közülünk, de a privát véleményüket, a szívüket maximum megnyerni lehet, ha lehet egyáltalán.
Gergely, se nem vagy amerikai, se nem vagy olasz. Magyar vagy, tragikus, balkáni kisember, aki maga mögött érzi annak a gyarmatbirodalomnak a támogatását, ami a kis, periférikus országát csicskáztatná épp, és a szívek megnyerése helyett a bakancsukban bízva, erőszakosan követeled, hogy szeressünk azért, ami vagy. Azért, ami a szexuális preferenciád, mert egy ember azért több annál, ugye, sőt, sokak szerint ez magánügy, és identitásnak botrányosan sekély.
Elfogadni elfogadtunk már rég, de az valamiért kevés, és fenyegetőzöl, mint egy elkényeztetett gyerek, aki öngyilkosságot is meglebegtet, ha apa nem vesz neki pónit. Kierőszakolt imádat: erről szól a Pride.
Magyarországon 1997 óta rendezik meg a Budapest Pride-ot, a tavalyi kivételével minden évben. Ennek a 24 évnek a többségében konzervatív kormány volt hatalmon.
