Reaktor

Érezted már, hogy milyen rohadt jó egy kis alkohol után? Legyen szó néhány shot vagy pár pohár italról, hirtelen merészebb gondolatok járnak a fejedben, könnyebben kommunikálsz, és úgy amúgy is jobbá válik a kedved (kivéve amikor más okok miatt beüt az alkohol okozta letargia). Ami a lényeg: elkap a flow, úgy érzed többre vagy képes (és talán tényleg), végül pedig átlépsz egy gátat, amit teljesen józanul nem tennél meg. Ezt érezhette a Még egy kört mindenkinek (Another Round) című dán film 4 pedagógusa is, akik középiskolai tanárként úgy döntöttek, egy norvég pszichiáter javaslatára véralkoholszintjüket (munkanapokon, kizárólag este 8 óra előtt) állandóan 0,5 ezrelék körül tartják.

De mi a fenének isznak munkanapon napközben? A válasz egyszerű: egyikük élete sem szörnyű, de mindegyikük élete érdektelenséggel teli. Különösen is látható ez a fajta unalomba fulladás a film főszereplője, Martin (Mads Mikkelsen) esetében. Martin házas ember, ám sem feleségével, sem gyermekeivel nem ideális a kapcsolata: a családtagok alig beszélnek egymással, felesége folyamatosan „éjszakai ügyeletet vállal”, Martin mindennapjai új tapasztalatok nélkül telnek, ahogy az oktatás sem jelent számára felüdülést. Ő tipikusan az a (történelem)tanár, akinek az órájára úgy mész be, hogy tudod, meghalsz az unalomtól: egész órán a katedránál ül, felolvas, az anyagot személyes bevonódás nélkül (és amúgy is kissé összefüggéstelenül) adja le, majd kicsengetnek és faarccal kimegy. Nem is különösen nagy meglepetés, hogy végül a diákok szüleikkel közösen szembesítik Martint aggodalmaikról, mivel attól félnek, hogy a rossz tanítási módszerek következtében gyenge eredményt érnek el az érettségin, ami a fiatalok továbbtanulásával kapcsolatos terveit is megviccelheti.

Martin elkeserítő helyzetét mi sem ábrázolja jobban annál, hogy még a szembesítés során sem tud valódi válaszokkal vagy javaslatokkal szolgálni, hanem egyszerűen a „majd igyekszem változtatni valamit” ígérettel élve próbálja túlélni a kínos helyzetet. Igaz hazudni nem hazudik, hisz végül a változtatás ötlete meg is születik a három kollégájával eltöltött egyik vacsorán.

Ezen alkalommal kerül idézésre ugyanis azon norvég pszichiáter elmélete, aki szerint az emberek véralkoholszintje alacsonyabb a szükségesnél, érdemes tehát annyit inni, hogy a szint mindig 0.5 körül állandósuljon.

Bár eleinte Martin ódzkodik a kísérlettől, végül csatlakozik kollégái „játékához”, azon reménnyel, hogy az alkoholfogyasztás által tényleg sikerül feljavítania szakmai teljesítményét, társadalmi kapcsolatait, illetve egyszerűen jobbá tenni mindennapjait.

A kísérlet pedig kezdetben tényleg működik! Martin – bár csak lépésenként, de – egyre lelkesebb és kreatívabb az órákon, évek után először újra túrázni hívja feleségét, ahogy a barátaival is többet találkozik. Persze nem nagy titkot árulok el azáltal, hogy a történet ilyen boldogan nem ér véget. A négy kísérletező barát ugyanis idővel – épp Martin javaslatára – emeli a szintet, az alkoholfogyasztás pedig ahogy egyénileg, úgy kollektíven is kihívásokat – meg drámákat – eredményez. A filmnek pedig épp ez az erőssége: bár elsőre úgy tűnhet, hogy a történet egésze az ivás körül mozog, valójában az alkoholfogyasztás csak a bemutatott életek egészének egy szelete.

A film ugyanis egyrészt fantasztikusan mutatja be az élet iránti veszedelmes vágyat, másrészt azt is sikeresen ábrázolja, hogy mennyire viszonylagos minden: ugyanaz a választott út embereket máshova vezet, jelen esetben pedig az alkohol egyrészt mennybemenetelt, másrészt pokolba jutást okoz az adott személy helyzetétől függően.

Épp ezen viszonylagosságból kiindulva egyik néző se számítson egyfajta pedagógiai célzattal bíró végkimenetelre, ahol majd kiderül, tényleg az a fránya pia tehet mindenről, a megoldás pedig a leszokás. Az alkotás képes ugyanis egy igazi drámaként nagyobb távlatokat szemlélni – nyitott kérdéseket hagyva a nézőknek –, viszont mélységei ellenére sem billen ki könnyed jellegéből: a film humoros, a kollégák (és barátok) lépéseit kellemes nézni, a néző pedig azonosulni képes egyénileg is a főszereplőkkel, főként Martinnal, akit a rendkívül karizmatikus Mads Mikkelsen játéka különösen is izgalmassá tesz.

Nem csoda, hogy a Még egy kört mindenkinek számos elismeréssel gazdagodott a közelmúltban, elnyerve többek között az Oscar-díjat Legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában, illetve több kategóriában is győzve a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon.